Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-27 / 5. szám
MAGYAR HIRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Fiatal házasok vagyunk. Az anyám hirtelen özvegyen maradt és azóta is állandóan siratja az apámat, aki valóban nagyon jó családapa volt. A harminckétéves házassági évfordulóra meghívtam az anyámat az én otthonomba, ebédre. Szánt szándékkal nem hoztam szóba a házassági évfordulót, noha éppen emiatt hívtam magunkhoz; úgy éreztem „boldog” évfordulót kívánni, fájdalmas lett volna. Nos, a múlt héten az anyám azt mondta, hogy igen megsértettem őt, mert még „boldog házassági évfordulót” sem kívántam neki. Mit gondol, sértés volt részemről az évfordulót meg nem említeni? VÁLASZ — Nem sértette meg a mamáját. Helyesen és tapintatosan viselkedett. Boldog házassági évfordulót emlegetni akkor, amikor már az egyik fél halott...? Azt gondolom, hogy a mamája még mindig nem birt belenyugodni kedves édesapja elvesztésébe, s amennyiben még mindig „fáj” neki valami, az nem az Ön tapintatlansága, hanem a nagy veszteség fájdalma. Viszont ne bírálja az édesanyját. Szemmel láthatólag még mindig mély gyászban van. *** KÉRDÉS — Elmúltam 65 éves, ami azt jelenti, hogy öregedő sorba jutottam, enyhén szólva. A társaságomba tartozók jóval fiatalabbak nálam, de én idősebb létemre se nézek ki olyan idősnek, mint ők. Ha kérdik tőlem, hogy hány éves vagyok, erre azt szoktam mondani, hogy „erről nem vagyok hajlandó nyilatkozni”. Tudom, hogy ez nem hangzik nagyon barátságosnak, de mit tegyek, ha igy érzek. A koromat nem vagyok köteles megmondani senkinek sem, kivéve az orvosomat. Mi a véleménye? VÁLASZ — Mondja csak nyugodtan, hogy „titok” és a szemével hamiskásan hunyorítson egyet. *** KÉRDÉS — Férjem hirtelen munkanélküli lett. Ö az a tipusu, aki mindig is büszke volt a munkájára, s ezt a gyerekei előtt is mindig hangsúlyozta. Sőt, gyakran beszélt előttük azokról, akik nem akarnak dolgozni, elítélve a munkakerülőket. Most nagy bajban van, nem csupán anyagilag, hanem a s^ját gyerekeivel való kapcsolatában is. Úgy érzi, hogy egy világ dőlt össze, hogy mindennek vége, hogy a gyerekei egy senkinek fogják m^jd tekinteni és hasonlókat. Ö nagyon büszke, s amire a legbüszkébb volt az a munkája volt. Azért lett munkanélküli belőle, mert a kis vállalatot lezárták, az csődbe jutott. Egyelőre nem sikerült ly munkát találnia, s eléggé ügyetlen is ebben. Az első csalódás után elveszítette reményét is. VÁLASZ — De sokan esnek ezen keresztül képzeljék el, hogy milyen rettenetes annak, aki mindig dolgozott, (azon kívül, hogy a fizetése jelentős részét is elveszti, hiszen a munkanélküli segély kevesebb) egyszercsak otthon ülni. üehát a televízióban, az újságokban annyit szólnak a munkanélküliségről, hogy jobb lenne állandóan az ilyen cikkeket és műsorokat nézniök és olvasniok, hogy érezze a félje is, ő csak egy a sok közül, hogy szinte mindannyiunk felett ott függ Damocles kardja, mintsem szégyellje magát. Nem tudom, hogy hány évesek a gyerekei, de, ha elég idősek ehhez, ők sokat segíthetnek félje rossz érzései leküzdésében. Addig is rémüljük, talál egy uj munkát. GYEREK Nem Ütöttem soha a kezére. Kézen fogom, s csak járunk, kettesben, hunyorogva a napsütéstől. Nem tudja, milyen kiszolgáltatott, de retteg már a mozgó falevéltől, az árnyékoktól, ahogy imbolyognak előtte, és lassan körbejárják. Belémkapaszkodik, aztán előre fut. Elvonja figyelmét — rólam is— egy-egy színes tárgy. A fény. A harangszó. — A füst az fölfele száll. Az esőcseppek lefelé csúsznak az ablaküvegen. — Utána kapok magamban akkor is, mikor csak álldogál. Nehogy elessen! — Nem veszi észre. De öntudatlanul rajtam tartja ő is a szemét. Gutái Magda AZ UJ ÉV MARGÓJÁRA AZ AMERIKAI NÉP ASZTROLÓGIAI KILÁTÁSAI 77-RE Amerika vezető asztrológusa, Charles Jayne elkészítette Amerika horoszkópját az 1977-es esztendőre, különös tekintettel az uj adminisztrációra. A január 20-án esküt-tevő és hivatalba lépő Carter nehéz pillanatoknak néz elébe. Hasonlattal élve: egy hatalmas hajó óriási hullámokkal küzd a tengeren. A hajót ostromló hullámok azt a nagy ellenállást jelképezik, melyek sokakat szembeállít a progresszív Carterrel. Az uj adminisztráció hihetetlen nagy nehézségekkel fog megküzdeni s noha Carter a Kongresszusban erős támogatásra számíthat, igy sem lesz könnyű dolga. Igen könnyen szakadás történhet a demokrata párton belül, különösen a beiktatása első idejében, amikor is az Uránusz csillag dominál. A hatalma mintha meggyengülne és csak akkor kap erőre, amikor a Plútó csillag befolyása érvényesül. Az elnök nehézségét nem annyira itthoni, belföldi dolgok okozzák, mint külföli, ellenséges diplomácia. Carter adminisztrációja tetterős, igen ambiciózus lesz és a kapcsolatteremtés terén nagy eredményeket ér el, amikor is a Mercury uralkodik. A kezdet kezdetén Carter népszerűsége csökken, de azután rohamosan megnövekedik. Az uj elnöknek nagy segítségére lesznek az asszonyok, különösen az édesanyja erős lelke áll mellette, ám ez a nagy lelki kisugárzás a nyár idején veszíteni fog erejéből. A gazdasági sikeresen túl Carter nagy szellemi és erkölcsi magasságra emeli fel az amerikai népet. FELTÁMADT A „HALOTT“ 1865-ben történt Wisconsin egyik kis falujában. Kolerajárvány tört ki. Az orvost egy családhoz hívták, annak haldokló gyerekéhez. Amikor az orvos megérkezett a fiú már halott volt. Legalábbis az orvos is annak nyilvánította őt. Másnap temették el. Édesanyjának a temetés napján egy furcsa álma volt: azt álmodta, hogy a fiú megfordult a koporsóban. Sikoltozva ébredt fel a könyörgött a féijének, hogy azonnal rohanjanak a temetőbe. A férj nyugtatta őt, mondta, hogy csak egy rossz álma volt. Azonban másnap is ugyanezt álmodta az anya és ezúttal nem a féijének szólt, hanem a nagyobbik fiának. Együtt mentek ki a temetőbe, ahol kiásták a koporsót. Legnagyobb meglepetésükre a fiú valóban a félodalán feküdt a koporsóban. Azonnal rohantak az orvosért. Az orvos egy óráig éleszgette és erőfeszítései sikerrel jártak. Az ötéves kisfiú egy hét múlva ugyanúgy játszott, mint a többiek. Azt is feljegyezték róla, hogy nyolcvan évig élt. HUMORESZK UNALMAS LETT Hétfő, November 8. Ma délelőtt tiz órakor esküdtünk. Ötszáz fehér rózsát vettem Rózsinak. A virágárus megígérte, hogy délután tiz százalék kezelési költség levonása után a rózsákat visszaveszi. Az esküvői ebédet egy önkiszolgáló bisztróban tartottuk. Lebbencsleves volt és habart paszuly. Utána nászutra utaztunk a hatos villamossal Géza bácsiékhoz, ahol egyelőre lakni fogunk. A nászéjszaka nagy meglepetést tartogatott számomra. Éjfél után Rózsika pirulva fülembe súgta, hogy gyereket vár. Ugyanis van már egy tinezötéves fia, aki holnap érkezik Miskolcról. Kedd, November 9. Mivel már mindent megbeszéltünk esküvő előtt, ma kiderült, hogy nincs közös témánk. Nagyokat hallgattunk. Mivel Géza bácsiéknál nincs televízió, ezért este sokáig néztük rádiót. Lefekvés után Rózsi panaszkodott, hogy hideg van, fázik. Odabujjak hozzád? — kérdeztem. — Hagyd, inkább fázom — válaszolta dideregve. Szerda, November 10. Ma ünnepeltük házasságunk harmadik napját. Rengeteg dísztáviratot kaptunk. A szép jubileum alkalmából megfogadtuk, ha már ennyi ideig kitartottunk egymás mellett, tovább is maradjunk együtt jóban-rosszban. Csütörtök, November 11. Válunk. Felesleges minden magyarázkodás, mellébeszélés. A tények beszélnek. In flagranti. Abszolút tettenérés. Ki gondolta volna ezt Rózsiról? Ki gondolta volna, hogy egy órával korábban jön haza és ránk nyitja az ajtót, amikor én és Irén...Ilyen nő ez a Rózsi! Péntek, November 12. Becsületesen megfeleztük a közös szerzeménynek számitó pár kesztyűt, amit együtt vettünk nekem. Megbeszéltük, hogy a válási ceremóniára csak a legszűkebb rokonságot hívjuk meg. Szombat, November 13. Felednem kell, kikapcsolódnom. Unalmamban felhívtam Rózsit, s felajánlottam, hogy megveszem a kesztyűmnek a párját. Jött...hozta...és maradt! Vasárnap, November 14. Unalmas eseménytelen volt ez a hét. Talán e héten történik valami.. Galambos Szilveszter
