Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-30 / 27. szám
MAGYAR HÍRADÓ 5. OLDAL UTINAPLÖ Görögországi pillanatfelvételek SZALONIKI, Görögország — Szaloniki nem régi város — mondja Éva Kokkinu, az idegenvezető. — Még háromezer éves sincs... A délelőtti felhőszakadás után a Thermaikosz öbölnél állunk, mely szürke, esőillatu. Rengeteg sirály. Macedóniai Nagy Sándor lovasszobráról vizcseppek peregnek. Mindenütt tócsák, a Konsztantinu tér kirakatüvegei párásak. A lépcsőkön ugyan már nem ömlik le zuhatagként a viz, de az Óvárosba, ahol a régi falak meg Pál apostol kis temploma áll hiába vittek fel. A bédeker-Ígérete csodálatos kilátás — mint valami szinielőadás betegség miatt — elmaradt. A hegyek, tenger, az egész panoráma eltűnt a rettenetes esőben, a külső városnegyedeket ki kell üríteni, mert a házakba behatolt a viz. Mai egyetlen élményünk a Nagy Konstantin egykori palotájából templommá alakított , ,rotonde”, az Agiosz Georgiosz. Ma már muzeum. Torzók, sírkövek, szobortöredékek, néhány szép mozaik és példátlan akusztika. Éva az óriási kupola alatt állva valami régi zsoltárt énekel, csak mint a madár halkan, s ez betölti az egész , pületet. A dallam ismeretlen. Es künn az ismeretlen esőverte város, a bibliabeli Theszaloniki, amelyet el kell hagynunk, anélkül, hogy megismerhettük volna. • Ezen a Broadway-szerűen viliózó, fényreklámokkal zsúfolt szaloniki-i főutcán nem szabadna messziről jött, fáradt turistákat elszállásolni. Legalábbis az utcára néző szobákba nem. Egész éjjel robognak, zugnak lenn a gépkocsik. S itt még tülkölni is szabad. Hallgatom a rohanó motorokat. Mit is láttam eddig Görögországból? A szoborrá merevedett fiatal határőrt, fehér, rövid szoknyában, pomponos sapkában és cipőben. A Fehér torony a tengerparton. Milyen régi is? Görög „standard” szerint egészen friss építmény, a velenceiek emelték a XV. században, amolyan védőbástya volt... Igen, ez az óriáscipő a Konsztantinu téren. Mért jut folyton eszembe a nagy piros háromemeletes ház, amelynek második emeletén a cipő .íárnésziói a ir foglalja el, mely akkora, mint egy egész emelet. Reggel abban a borzalmas esőben kivilágították, állandóan körbenforgott, világított, pedig a kutya se nézte, mindenki rohant, kifordultak az ernyők, kicsapódtak az ablakok a szélben, de a cipő, Papadopulosz ur zseniális reklámja csak forgott, forgott szüntelenül... • Két utitársnőmmel — az egyik Corina, mérnöknő, a másik Mária, orvosnő, elhatároztuk, hogy ha már itt vagyunk nem térünk haza anélkül, hogy ne lássunk legalább egy szigetet az ötszáz közül. Persze, Kréta volna a legizgalmasabb, de messze van. így Egina mellett szavazunk, ahol a hires Aphaia-i Athéné templom romjai láthatók. Ez a kirándulás méltó megelőzése lesz négy athéni napunknak, az Akropoliszon eltöltött délelőttnek, mely legalábbis számomra az élet legnagyobb uti-élményévé vált, s ahol idegenvezetőnk, az athéni egyetemet végzett Angelique Mansola, szinte költői izzással mesélt az ókori fényes ünnepségekről, melyeket itt rendeztek az athéniek. • Ma Pireuszban, ebédelünk. A Vörös bárkához cimzett vendéglőben ülünk, az egyik öböl partján, amely zsúfolva van vizjárművekkel. Angelique elmondja, hogy az élelmes külföldiek, akik meg akaiják úszni az itteni parkolási dijat, görög zászlót tűznek árbocaikra, ám a kikötői őrség mégis leleplezi őket, hiszen milyen jorögök azok, akik csak annyit ■ idnak görögül, hogy Kirime-Eddig gyors kiszolgáláshoz szoktunk, de most késik az ebéd. kövér tulaj kedélyesen beszélget az egyik pincérrel, aki elhozta már a kenyeres kosarat, de egyéb semmit. A mennyezetre akasztott miniatűr vörös bárka körül a falakon legalább ötven kalitka lóg, bennük kanárik, I melyek valóságos koncertet lendeznek. Minden nagyon barátságos, de el kell érnünk a hajót. Igen, de melyik irányban szálljunk fel? Megszólításunkra aindenki barátságosan rázza a ét, de idegen nyelven egyik irókelő sem tud. Az utolsó pillanatban mégis isrr; -ó;uc :istifiíai eviail ns.'uisa akad egy angolul értő járókelő, így még elkapjuk az Eginába nduló Hellasz nevű hajót. Nem terry boat — hatalmas áruszállító. áruval rakott teharautókat visz a szigetre. Turisták már í ,ak mi vagyunk ilyenkor a téli idényben, meg egy háromgyerekes skót házaspár. A gyerekek picik, s foglalkozásszerűen verekednek. Künn maradok velük a fedélzeten, szüleik benn a tévéműsort nézik. Az apa egy percre megjelenik a fedélzeten, azt mondja „Hello”, és visszamegy. Egina fehér házai között vagyunk. A part néptelen. •Vi Imafasor, csend. Délutáni napsütés. A skótok eltűntek, biztosan nem kiváncsiak Athene istennő templomára. Mi hárman egy buszra ülünk, benne szótlan, láradt, egyszerű emberek. Az idős nők talpig feketében — mint a. görög filmeken. A sofőr majdnem gyerek még, 80 kilométeres sebességgel hajt, olyan keskeny utcákon át, ahol ha az óriási pulóveres skót kinyújtaná a két karját, érinthetné a házfalakat, s ahol szembejövő jármű sem férhet. Dombok közt visz az ut, narancsokkal tömött alacsony fák, olajligetek. Birkanyájak — .irkádiai hangulat. Majdnem egy >iáig rohanunk így, közben erősen alkonyodni kezd. Végre feltűnik a szentély, elhagyottan, turisták nélkül, hófehér márványoszlopait mintha a lenyugvó vörös napba mártaná. Felsietünk az istennőhöz a dombra, innen már látni lehet a tengert, a szigetet s életünk legszebb naplemetéjét. De máris halljuk a buszt, sietnünk kell, hogy elérjük a hajót. Az egész eginai ut egyenletes villanás, fellobbanó szépséges kép. Az autóbusz ugyanaz, csak az utasok mások. Hallgatunk, mintha a szavak széttöredeznének az előbb látott képet, mely csodálatos volt s szomorú, hiszen oly elhagyott volt Athéné temploma. • Most is az utolsó pillanatban rjűk el a hajót. A skótok is ott vannak a fedélzeten. A verekedő kisgyerekek is, akik elmondják, hogy egy hete még Afrikában • 'ltak. nagymamánál. Nézem a szigetek körvonalait, újabb máska a, Pireusz fényei közelednek. Nem tudok a látványtól elszakadni, hiába szólnak rám utitársnőim. Mikor ki akarok szállni, nem találom a hajóhidra > ezelő lépcsőket. Micsoda ostoba helyzeti mi lesz. ha felhúzzák flux -gäzzsdsz c diai/ásás.•* a hajóhidat, és vissza visznek Eginára? Mit tennék a százhúsz drahmámmal, mikor görögül sem tudok? A régi görögök azt mondták: műveletlen, se írni, se úszni nem tanult meg. Úszni tudok, de Írni? Végre egy tengerész fejcsóválva megmutatja az elveszett lépcsőt, s lelépek a hajóról. Valaki hatalmasan vállon ver. „Hello”, mondja. A skót apa. Milyen közvetlen — gondolom — ez aztán nem törődik ősz fejemmel. De ez alapjában kedves tőle... Kifelé igyekszünk az ember-rengetegből, a fényreklámok szikrázásában a metróállomás felé. Marton Lili Személyi szabadság Lengyelországban VARSÓ, Lengyelország — Két évvel ezelőtt Halina Mikolajska színésznőt „a lengyel nagyközönség kedveskéjének” nevezték. Két országos dijat nyert és úgy tették ismertté, mint az egyik legtehetségesebb színésznőt Lengyelország területén. Ezután csatlakozott a Munkásvédelmi Bizottsághoz, aktiv szerepet vállalt az élelmiszerhiány és magas árak miatti tiltakozásokban. Azután hirtelen elveszítette a hatóságok jóindulatát és furcsa dolgok kezdtek történni. Utcai suhancok zaklatni kezdték. Nemtelen telefonálók felébresztették éjszakai álmából, és durva szavakat használtak vele szemben. Kocsiját tönkretették, és életét fenyegető levelek kezdtek érkezni a címére. Halina panaszt nyújtott be a lengyel rendőrségnek, ahonnét kizavarták. Amikor Krakkóban arról panaszkodott, hogy a vonaton bántalmazták, akkor a rendőrség kijelentette neki, hogy bundalopás miatt gyanúba került. Néhány héttel ezelőtt egy csomó fiatal rontott Halina varsói lakásába és arra figyelmeztették őt, hogy záptojásokkal dobálják meg, ha mégegyszer színpadra lép. Megpróbálta felhívni a rendőrséget, de a telefon szét volt kapcsolva. Néhány nappal később Halina Mikolajska idegösszeroppanást kapott és kórházba szállították... A pszichiátristák úgy nyilatkoztak felőle, hogy „súlyosan beteg.” Inkább börtön LONDON — Inkább börtön, mint házasság...84 fontot lopott a 62 éves brit Fred Woodwaard, mint kiderült, azért, hogy ne kelljen házasságot kötnie 30 évvel fiatalabb menyasszonyával. Elképzeléseit azonban a londoni biró meghiúsította. Woodwaardot hat hónapi börtönre Ítélte ugyan a lopás miatt, a büntetés végrehajtását azonban felfüggesztette. „Ha a börtönbe akar kerülni — mondotta az elitéltnek —, újabb bűntettet kell elkövetnie. Remélem, inkább a házasságot választja!” HALÁSZ PÉTER a „Második Avenue”, a „Se kint, se bent” a „Fogócska az „Eltévedt utas” és más nagysikerű könyvek Írójának ty regénye, a: KÖLCSÖNKAPOTT ÉLET Megjelent a Griff-Vállalat kiadásában és máris megrendelhető Tizenkét dollár csekken, vagy nemzetközi money orderen a következő cimre való elküldése ellenében a kiadó azonnal postázza: UJVÁRY—GRIFF VERLAG ÍTITUREL STRASSE 2, D—8000 MÜNCHEN 81, WEST—GERMANY (Az összeg magában foglalja a postázási költségeket.) líüMJMJMJMMPeeH eUPJiU 'j'j'jj'ja nr.dssaX ö xb naiynafibnim -aiaqozvOi t. izom vgn .női
