Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-23 / 26. szám
JÁTSZÓTÉR Irta: HALÁSZ PÉTER 8 0TfRfe f>___________________________________________MAGVAK HÍRADÓ Egy amerikai lapban arról olvastam, hogy Washingtonban azt a kérdési tárgyalta a Consumer Product Safety Commission, vagyis a nagyközönség biztonságáért felelős hivatalos szerv: miként lehetne balesetmentessé tenni az amerikai játszótereket. minthogy esztendőnként legalább 150-ezer gyerek sérül meg, szenved könnyebb-sulyosabb sebesülést a játszóterek felszerelésein, a különböző rácsokon, korlátokon, csúszdákon, mászdákon. Ez eszembe juttatta azt, hogy annakidején, gyerekkoromban, a legjobb, legbiztonságosabb és legszórakozlatóbb játszótér — a pesti utca volt. Volt annak jó oldala is, hogy annyit költözködtünk, kiismertem mint játszóteret Budapest számos kerületét és rengeteg utcáját. Úgy emlékszem, hogy a legjobb játszó-utca a Kőfaragó utca volt a VIII. kerületben, rövid és nem nagyforgalmu utca, viszont kitűnően aszfaltozva, úgyhogy roppant menetsebességgel siklottam rajta végig a rolleron. A Páva utcában viszont „schnurozni” lehetett a legjobban, vagyis azt a játékot játszani, ami abból állt, hogy az ember megállt a járdaszélen és onnan 2-fillérest dobott a házfalhoz. Aki a kétfilléresévei a legközelebb landolt a falhoz, az vitte a többi kétfillérest is, „besöpörte a kasszát”. A Bakách téren a „csin, vagy arasz” volt divatos, amit természetesen golyókkal játszott az ember, üveg, acél, vagy egyszerű kőgolyókkal. csin volt az, amikor a partner elguritott golyóját ütötte az ember a saját golyójával, vagy annak hijján „egy araszon belül” állt meg. Schnurozással készpénzt lehetett nyerni, „csin vagy arasszal” golyót. De mindezeknél jobb játék volt a felderítő kalandozás, amikor az ember egy, vagy több társával expedícióra indult a város valamelyik távoli, egzotikus pontja felé. Máig nem fogom elfelejteni tabáni expedíciónkat — akkor még álltak Tabán ódon házai — az emberek, arcok, macskaköves utcák, dohos kapualjak, eldugott kertek, öreg kutak emlékét, amelyeket arról az expedícióról hoztam magammal és őrzöm máig. Ha az egész város biztonságos játszótérként szolgál a gyermek számára, akkor annak óriási előnyei vannak a legbiztonságosabb játszótérrel szemben is, mert mig a játszótér olyan, mint a rezervátum, elkerített terület, mesterségesen kihasított talpalattnyi föld, addig a város a maga ezerféle arcával, hangulatával, változó színeivel, házaival és jellegükben változó lakóival, maga a társadalom. Nagyobb és jobb iskolát egy gyerek számára nehéz elképzelni, mint a város földerítésén és lakóinak megismerésén át való tájékozódást társadalma életében. A Soroksári utón órákhosszat bámultam a Gizella-malom nagy elevátorait. A Boráros téri villamos-végállomásnál a csoportba gyülekezett, cigarettázó, pihenő villamoskalauzokal és villamosvezetőket. A Ferenc körúton a butorszállitó stráfkocsikat, megálltam egy-egy költözködésnél, néztem, amint harsány hórukkal emelték, vitték a szállítók a bútorokat, s elképzeltem, hogy milyen lesz a lakás, amit ilymódon berendeznek s a család, amely majd a lakásban éli életét. Azután feljebb indultam és változott a táj, a boltok, az emberek, a József körúton ékszerüzletek voltak, de csak olyan kicsi, inkább zug-bolt jellegűek, fölöttük tábla hirdette: „Zálogcédulákat veszünk”. Az Erzsébet körút már elegánsabb világ volt, az Emke fölött uj horizont kezdődött, nagy könyvkereskedések, fényes kávéházak, elegáns uridivat-üzletek, Starker, Sugár és Barna, a nagy kávéházak közölt kisebbek, mint például a Florida, amelynek tulajdonosát úgy hívták, hogy Orosz János, azon oknál fogva, hogy orosz hadifogolyként maradt Magyarországon. Bucsinszky nagykávéház, névtábla a kapu mellett: „Tímár Mihály fogorvos, szájsebész”, ami azért ragadta meg az ember fantáziáját, mert az előző héten fejezte be kötelező olvasmányként az „Aranyembert”, ami szintén Tímár Mihályról szólt. Azután az Oktogonnál balra fordulva, az Andrássy ut elegáns házat közölt folytatta expediciós útját az ifjú vándor, elhaladt az Upor-ház árkádjai alatt, szemben az Operával, ha szerencséje volt, látta a kardalosokat, akik úgy csiviteltek az Andrássy ut és a Hajós utca sarkán, mint verebek az Erzsébet téren, aztán eljutott a Kiskorúihoz, megbámulta Tillemann Sebestyén kirakatát, amely olyan volt, mint ha Ali Baba kincseskamrára bukkanó kalandja tárult volna elébe, ezüst tárgyak mérhetetlen sokasága, s aztán a Belváros, a hidak, s a hidakon való átkelés, tele ezer veszéllyel mert a veszélyt, az izgalmat a fantázia kölcsönözte a (Folytatás a 9. oldalon) FÓKUSZ Carter kórházi költség-korlátozó tervezete „Végre-valahára a mi számunkra is van remény”, mondja bizakodva egy önkéntes polgári „lobbysla” csoport vezetője azok nevében, akiket tüntetésre ösztönöznek a folyton magasabb kórházi árak. „Nem lesz jó vége”, int dr. Sammons, az Amerikai Orvosok Szövetsége alelnöke. „Biztos vagyok abban, hogy az egész kórház-igazgató társadalom erélyesen szembe fog szállni az ilyen javaslatokkal. Ki fog derülni, hogy sérelem éri a betegek érdekeit: a kezelés nem lesz olyan jó...” Ellentmondó vélemények követik egymást Carter elnök szinte forradalmi tervével kapcsolatban, amely korlátok közé szorítaná a kórházi költségek egyre magasabbra csapó hullámait. Az elnök ebben a kérdésben hajthatatlan, bár részletekre nézve minden bizonnyal bele fog menni néhány koncesszióba. Nem is annyira a pontos határokhoz köti magát. Inkább azt akarja elérni, hogy valamilyen logikus viszony jöjjön létre a megélhetési költségek emelkedése és a kórházi költség fokozódása között. Erre nézve százalékszerű keretet akar létrehozni. Ez a jelenlegi tervben úgy fejeződik ki, hogy ha 1978-ban az inflációs áremelkedések 6 százalékosak, mint most várható, akkor a kórházak maximálisan 9 százalékkal emelhetnék fel a betegek ellátásának összegét. Az Amerikai Kórházak Egyesületének elnöke, John McMahon, igyekszik ezt a képet is sötétebbre festeni. Azt mondja, hogy reálisabb számítás szerint ez a százalék 8 százalék lesz, ami „semmiképpen sem elegendő anélkül, hogy alaposan le ne csökkentenénk a beteg-ellátást”. A kormányintézményekben működő egészségügyi szakértők legtöbbje szerint azonban ez nem igy van. A kórházi ellátás önmagában véve nem kívánna annyi emelést, mint amennyit már évről-évre kivetették a szerény jövedelmű betegekre is. A fő ok abban áll, hogy egyre-másra terjeszkednek a kórházak, egyre újabb telek-vásárlással, emelet-épitéssel — ugyanakkor, amikor sok hatalmas (Folytatás a 13. oldalon) KÖRBEKÖRBE ROMVÁROS KÍNÁBAN Tangshan, Észak-Kina egyik városa súlyos földrengést szenvedett az elmúlt júliusban, és közel egymillió ember vesztette életét ennek következtében. Ez egy olyan kínai város, amit a kínaiak nem engednek külföldieknek meglátogatni, nehogy fényképeket készítsenek róla. A helyreállítási munkákat Tanshan pályaudvarának környékére összpontosították, hogy a külvilágtól érkező küldeményeket továbbíthassák a város életben maradottjainak. KÜLÖNÖS REKORD New York városa különleges bűnözési rekordot ér cl az elmúlt évben. A megközelíthetően 650 000 bűncselekményt lebontva tételekre, körülbelül kilenc rablás történt óránként, tizenegy nemi erőszak és öt gyilkosság naponként. AZ ELVÁLÁS ÁRA A japán férjek számára elmúltak a régi jó idők örökre. Manapság az elválni akaró japán férfinak legalább egy évi összes fizetését asszonyt art ásra kell fordítania. Arra is fel kell készülnie, hogy a gyermekeket támogassa, és esetleg magántulajdonának felét is felajánlja. VESZTES NŐK A világ legnagyobb hatalommal rendelkező asszonyai közül hárman elveszítették megtisztelő pozíciójukat. Indira Gandhi vereséget szenvedett Indiában, Isabel Peront letartóztatták Argentínában, Golda Meir nyugalomba vonult az izraeli politikai színtérről. Jelenleg egyetlen női államfő van, a Sri Lankában (egykori Ceylonban) tisztséget viselő Sirimavo Bandaranaike asszony, ö is nehéz választás elé néz a most következő nyáron. Előrejelzések szerint, reá is vereség Amint a Carter-adminisztráció kialakítja Afrika felé irányuló politikáját, egyre jobban számításba jön az a tény, hogy az oroszok a harmadik világ országaiban is érvényesíteni akaiják hatalmukat. A Library of Congress tanulmánya szerint aggreszsziv szovjet támogatással mind jobban erősödik a marxista párt az angolai polgárháborúban, és jelentős orosz segítség van a Rhodézia-ellenes gerillák mögött is. Ezek újabb bizonyítékai annak, hogy az orosz történelemben uj „imperialista” korszak kezdődött el. A szovjetek már eddig is erős bázisokat építettek ki a marxisták által uralt Kongóban, Szomáliában, Guinea-Bissau-ban és a Cape Verde szigeteken, akárcsak Mozambique-ben és Angolában. Ezekben a hetekben pedig az. Ethiópiál uraló marxista csoport még szorosabbra fonta kapcsolatait Moszkvával. A legtöbb szakértő szerint a szovjetek végső célja az, hogy az Afrikából a nyugati ipari országoknak eladott természetes nyersanyagokat leállítsák, és a szovjetek kezére játsszák. Most tehát már nem sok idő van arra, hogy Amerika tovább halogassa céltudatos afrikai politikájának kialakítását és végrehajtását. Halász Péter
