Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-16 / 25. szám
r *. <■? ns 8 OLDAL MAGVAK HÍRADÓ A magyar nyelv évezredei és a magyar nyelv Irta: KLAMÁR GYULA Azt olvasom egy jeles magyar nyelvész tollából, hogy a magyar nyelv őstörténete sok tizezer év homályába vész el, abba az ősi-ősi időszakba, amikor még nem volt a mai értelemben véve „magyar nyelvnek” nevezhető, legfeljebb azt mondhatjuk róla, hogy valamelyik „alapnyelvhez” tartozott, az urálihoz vagy a finnugorhoz. Magyar nyelv csak azóta létezik — mondja a nyelvtudós Benkő Loránd akadémikus — amióta a magyarság elvált Klamár Gyula a vele legtovább együttélő obi-ugoroktól és megkezdte saját külön nyelvi életét. Ez az időszak körülbelül háromezer évvel ezelőtt következett be és igy ettől kezdve fejlődött a mai értelemben vett „magyar” nyelvvé. Nem is tudjuk másképpen elképzelni ezt a tengernyi időt, csak úgy, ha azt mondjuk, hogy ez az elválás a germán, román, szláv alapnyelveknél mintegy másfélezer évvel később kezdődött, tehát ennyivel későbben „szakosodtak" a mai európai nyelvekké. A nyelvtudomány legizgalmasabb kérdése: mi történt nyelvünkkel az említett 3000 év alatt? Mindenekelőtt ez a hosszu-hosszu idő a magyarázat arra a „társtalanságra”, melyet évszázadok óta panaszlunk, arra hogy olyan elszigetelt nyelvünk, hogy rendszerében, anyagában az érthetetlenségig különbözik a hozzá még legközelebb álló rokon nyelvektől is, sokkal jobban, mint a szláv vagy a germán nyelvek egymástól. A kiszakadás után a magyarság nyelvi környezetét iráni és török népek jelentették, tőlük vették át mai szavaink egy részét; a további vándorlásaik során alán és perzsa szavakkal bővült a nyelv, és persze még sok más nép is gyarapithatta. Még érdekesebb, ha lehet, a mondatszerkesztés története, a kezdeti egyszerűbb és tömörebb mondatoktól a későbbi fejlett nyelvtani szerkezetekig, noha már a „kezdetlegesebbnek” vélt nyelvén is mindent ki tudott fejezni a magyar amire csak szüksége volt. Fokozatosan alakult ki a mellérendelés mellett az alárendelés, a különféle mondatrész, a határozók, az igemódok, a tárgyas igeragozás és igy tovább. Ez a nyelvi kutatás felér a legizgalmasabb krimi-vei. Mindezt elöljárónak mondom el ahhoz a látogatáshoz, amelyhez a napokban volt szerencsém. Budapestről érkezett a vendég, ő először Nyugaton, és húsz év óta idegenben, távol a magyar nyelv forrásaitól, jobbára az Írott magyar nyelvre szorítkozva s ez tudjuk jól, sokban különbözik az élő beszédtől. Főleg kiejtés, ritmika és szleng tekintetében. El kell még azt is mondani, hogy nem akárki volt a látogató, hanem művelője az irodalomnak, ha nem is mindjárt a nyelvnek. A baráti beszélgetés során megdöbbenve eszméltem rá, hogy milyen nehezen értem a vendégem magyar beszédét eleinte gyakran kellett elismételtetnem mondatait, szavait, kifejezéseit, mig a végén már egészen jól ment a dolog. Kétféle folyamatot figyelhettem meg: az emigrációban végbemenőt — azt ugyanis, hogy kiszakadtunk az alapnyelvből és felvettük a körülöttünk élő német, angol, spanyol, stb. nép szavainak jó részéi; másrészt az otthoni folyamatot, amely szintén sok idegen elemmel keveredett, főleg angollal, és orosszal. Az otthoni nyelv keveredése a technikai fejlődés, az orosz szomszédság, és nyelvtanítás stb. következménye. Mindkét folyamat szegényiti beszélt nyelvünket, méghozzá nem is az idegen szavak tömegesnek mondható használata által, hanem mélyebben érinti, a szerkezetét is egyszerűsíti azáltal, hogy erősen tömörít, rövidít, egy-egy szlenggel fejez ki olyan folyamatot amelyet korrekt magyar nyelven csak hosszában lehetne. A sok hazai idegen szó magyarázata a technikai fejlődéssel függ össze, amerikai illetve angol szavak hatolnak be a nyelvbe, mert nincs rájuk megfelelő magyar szó. A kompjuter, a spray, a hifi, a longlájf, és még hosszan lehetne sorolni, elborítják a beszélt magyar nyelvet, nincs megfelelő helyettük, mert nem alakultak még ki. Az ilyesmi vagy hosszabb fejlődés eredménye vagy egy egyszeri nyelvi lelelmény, de még akkor sem biztos, hogy sikerül-e belekerülnie a nyelvhasználatba? Azért kell hangsúlyozni a beszélt nyelvet, mert Írásban jobb a helyzet. Amit beszélgetés közben könnyedén és könnyelműen odavetnek még az intelligensebbek is, azt elkerülik levélben, pláne irodalmi fogalmazásnál. Ugyanez a helyzet a külföldi emigrációban élő magyaroknál is, ők is jobban vigyáznak ha tehetik az írásra, a fogalmazásra, mint a beszédre. A hazai helyzetet veszélyesebbnek tartom, mert retrograd, elhagy ragokat, összevon, egyszóval tömörít, mint a régi magyar nyelv a fejlődés egy alacsonyabb fokán. Ennek ellenére: Bízzunk az újabb háromezer évben! FELVONT SZEMÖLDÖKKEL A BŐKEZŰ UNCLE SAM Egy külföldi, aki betöltötte a 65. életévét vagy munkaképtelen, bátran ebbe az országba jöhet és harminc nap múlva a kormány által biztosított nyugdijat és ingyenes orvosi ellátást élvezheti. Ennek alapján idős külföldieknek tízezrei jönnek át a határon, és a harmincnapos várakozási idő után megkapják az egészen 295 dollárig terjedő havi nyugdijat, jóllehet soha nem fizettek egy centet sem a kormánynak. Amikor ez az ország befogadja az idős külföldieket, akkor kötelezettséget vállal magára. Jelenleg 4,4 millió hivatalosan itt tartózkodó külföldi van az országban. Ezek több mint fél billió dollárt kapnak a kormánytól. Tegyük fel például, hogy valaki az óhazából idejön és fiával, menyével lakik együtt kényelmes otthonukban. Az illető 65 éves, és évi jövedelme nincs. Csupán lakást és élelmet kap a fiától. Harminc nap múlva küldeni kezdik neki a nyugdijat, amely először 167,80 dollárral egyenlő, és ugyanakkor ingyenes orvosi ellátást biztosítanak részére. 1974-ig az öregeket és munkaképteleneket segítő programot Old Age Assistance programnak nevezték, és ezt az államok hajtották végre. 1974. január elsejétől kezdve azonban a szövetségi kormány vette át a programot, és átkeresztelte SSI-nek, vagyis Supplementary Security Income programnak. E programnak az volt a célja, hogy a szükségben levő amerikaikról gondot viseljen, de a kongresszus ezt kiteijesztette a külföldiekre is. Persze ennek a programnak is megvannak a buktatói. Az idősek, áradatszerűen jönnek a Fülöp-szigetekről, hogy részesüljenek ebben a lehetőségben. Némelyik csak eljön és miután megkapja a nyugdijat, visszamegy országába, és a pénz tovább folyik itt lakó rokonainak címére. A külföldiek megkaphatják ezt a juttatást akkot is, ha soha semmi adót sem fizettek, sőt ha nem is akarnak amerikai állampolgárokká válni. Sőt, manapság már a jótállónak sem kell amerikai polgárnak lenni, mert külföldi is jótállhat külföldiért. Bender Pál (Chicago) MARGÓ BREZSNYEV UJBÖL ELŐREKERÜL Senki nem tudja megmagyarázni a legújabb politikai fejleményeket Moszkvában. Nyikolaj Podgornij váratlan menesztése a Politbüro éléről újból az bizonyítja, hogy a külvilág nagyon keveset tud a kommunista társadalmi rendszerekben működő felső vezetés munkájáról. Az uj változás valószínűleg kapcsolatban van az uj szovjet alkotmány kidolgozásával, amivel a Sztálin által 1936-ban bevezetett alkotmányt akaiják felváltani. Az uj dokumentum valószínűleg megszünteti az elnöki tisztséget és valamiféle mechanizmust vezet be, amely által Brezsnyev nemcsak a pártnak, hanem az államnak a fejévé is válik. Mr. Brezsnyev már évek óta dolgozik az uj alkotmányon és valószínűleg ezzel akaija bekoronázni hosszú munkáját. Egyúttal azt is sejteni lehet, hogy Brezsnyev utat akar nyitni uj hatalomkövetelőknek, és békésen távozni szándékozik a politikai szintérről. Bármi is történjék, semmi jele sincs annak, hogy a szovjetek Nyugat felé irányuló politikájában változás következnék be. Inkább az a valószinű, hogy détente-politika életbevágó kérdés a Kreml urai számára. Observer Az egyik római katolikus lap szerint az amerikai indián nők 25 százalékát sterilizálták. Dr. Connie Uri, a Choctaw-Cherokee indián orvosa közölte, hogy a kormány sterilizációs programja értelmében 130 000 amerikai indián nő közül mintegy 100 000 maradt olyan állapotban, hogy még gyermekeket szülhet. A jelentés szerint 1973 és 1976 között több mint 3400 indián nőt sterilizáltak. A tanulmány azonban nem közli, hogy az indián nőket rákényszeritték, hogy fogadják el a sterilizációt. A lap csak azt irta, hogy „az indián nők úgy gondolták, hogy beleegyeznek az operációba”. Az Indián Health Service megerősítette, hogy a sterilizáció valóban megtörtént, de soha nem tették ezt a kezelt személy beleegyezése nélkül. Dr. Connie Uri nem gondolja, hogy a sterilizáció az amerikai indiánok kiirtását célozza, hanem sokkal inkább abból fakad, hogy egyes orvosok szerint a szegénység orvoslásának legjobb módszere, ha nem engedik, hogy többen szülessenek. Úri azonban nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy az indián nők legtöbbjét akkor sterilizálják, amikor éppen szülésen mennek át és beleegyezésüket akkor szerzik meg, amikor még erősen az altatószerek hatása alatt vannak.
