Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-09 / 24. szám
MAUYAK HIKAUÖ 9. OLDAL VILÁGPOLITIKA — VILÄGGAZDASAG — VICCEKBEN Irta: VAJDA ALBERT Vezércikket könnyű írni, viccet nehéz — mondta amikor Voltaire, vagy ha nem mondta, akKor ugodtan mondhatta volna. Már csak azért is igy v ez, mert az Írónak mindig szem itt kell tartania azt az örökigazgot, hogy a viccet mindenki Ivassa, a vezércikket csak /esen. (Tisztelet azoknak a /.ércikkeknek, amelyek ennek a •nak hasábjain jelennek meg, rt azokat minden olvasó elolvaselső betűtől az utolsóig.) A világpolitikát, szerény meglésem szerint, mindennél jobban kifejezi az a dapesti vicc, amely vagy két évtizeddel ezelőtt illetett és máig is aktuális maradt. A pesti polgár négy a jósnőhöz, megnézi a tenyerét és azt mondja: Vielten haza, magának nem jósolok!” A pesti űgár fogai összekoccannak: „Olyan... oly an retteneset látott a jövőmben?” A jósnő int, hogy menjen el. Mi lesz velem? — kérdi a pesti polgár. — eghalok?” A jósnő azt mondja: „Rosszabb!” Összeomlik felettem a ház?” „Rosszabb.” Elsüllyed az egész kerület, ahol lakunk?” „Annál is sszabb?” A pesti polgár erre könyörgésre fogja a ilgot: ,,Ne tegye ezt velem, mondja meg, mi fog -ténni?” Mire a jósnő: „Minden marad a régiben!” Amelyhez csak annyit fűzhetünk hozzá ma, 77-ben, hogy egyetlen jósnő sem lát a jövőbe és akran fordult elő a múltban, hogy a jövőbelátók védték. Adja Isten, hogy ennél a viccnél is igy gyen. *** A világgazdasági helyzet jellemzésére szintén :znél van két vicces történetem, amelyek — megint ak az én szerény véleményem szerint — többet ondanak, mint több tucat vezércikk. Az amerikai azdasági helyzetre jellemző a következő: egy vidéki -vos megáll a körzetéhez tartozó városkában. Kiszáll i autójából, amely nem éppen a legújabb modell, anem éppen ellenkezőleg, egy 1954-es Ford. Amint fékez, néhány kisgyerek odafut hozzá és kórusban iáltja: „Ilyen öreg tragacs? Hogy lehet ilyen ^skaságon járni, Doc?” Az orvos néhány pillanatig '.ótlanul nézi a gyerekeket, azután ezt mondja: Idefigyeljetek! Ez a kocsi ki van fizetve.” Majd edig sorban rámutat a gyerekekre: „De te nem...és sem...és te sem... A szüléitek ugyanis még mindig zeti a szülési költségek részleteit...” A nyugati világ valóban a részletvásárlás világa. *e mi a helyzet az életjáró társadalom keleti irodalmával? A vezércikkekből — úgy értem, a eleti lapok vezércikkeiből — jól tudjuk, hogy milyen :jjel-mézzel-bőséggel folyó életet élnek a Szovjetunió vkói. A vonatkozó vicc még élesebb képet fest erről a iktelenül gazdag életről. A szovjet televízió találós érdése következik: Egy moszkvai géplakatos otthonában vagyunk, iz szoba, márvány oszlopok, belső szökőkút, a villa örül hatalmas park. A ház ura mahagóni íróasztala ■ögött ül, selyem házikabátban és olvas. Egyszercsak yilik a faragott gjtó és belép hatéves kisfia, Iván. .Apám elvtárs — mondja a gyerek —, unom tagam.” „Akkor mepj át a kék szalonba és játsszál azzal z atommeghgjtásos villanyvonattal, amelyet most ozott forgalomba az élenjáró szovjet játékipar” — tondja a papa. „Nem akarok vonatosdit játszani!” „Akkor nyisd ki a színes, háromdimenziós, szagos televíziót.” Ez az ötlet tetszik a gyereknek. Megfordul és elindul a sarokban álló, ébenfából készült, drágkövekkel kirakott hatalmas televíziós készülék felé. Ebben a pillanatban megbotlik. Kérdés: Miben botlott meg a kis Iván? Felelet: A spárgában, amivel a kecske oda volt kötve a mahagóni íróasztal lábához. *** És talán a következő vicces történettel lehetne legjobban képet adni az otthoni légkörről: Egy Amerikában született magyar fiatalember hazalátogat Magyarországra. Útközben elhatározza, hogy mindenben igyekszik majd alkalmazkodni az uj szokásokhoz, nehogy feltűnést keltsen. A villamosmegállónál ő is ugyanúgy tolakszik, mint a HELSINKI ÉS BELGRAD KÖZÖTT (Folytatás a 8. oldalról) ciának nem lehet olyan jellege, amely túlmegy a kölcsönös megbeszéléseken. Az előzetes szövegezéseknek érintetlenül kell maradniok; a konferencia résztvevőinek nincs joguk arra, hogy egyetlen betűt megváltoztassanak a helsinki paktumban.” Az alapvető szándék tehát az, hogy ne kerülhessen sor bírálatra az un. „Basket Three” — az emberi szabadságjogok — tekintetében. A „New Times” nevű szovjet közlöny hangoztatja, hogy „az aláirt végső szövegezés mindegyik részével egyformán kell foglalkozni”, tehát; nem fektetni külön súlyt a szabadságjogokat illető szakaszokra. Ugyanekkor azonban idézi a semleges Ausztria kancellárjának egy minapi megjegyzését, amely továbbmengy: bizonyos vonatkozásokban nagyobb súlyt javasol a másik két „Basket” számára. Ezt a „New Times” igy értelmezi: „Amit Kreisky kancellár mondott, azt a Nyugat általában nem jól értelmezi, vagy lebecsüli. Nevezetesen: előtérben kell lenniök a politikai s katonai biztonság kérdéseinek és a gazdasági együttműködés feltételeinek.” Megfigyelendő azonban, hogy csakis a„Basket Three” terén hangoztatják szovjet részről azt, hogy a szöveg, a felfogás és a gyakorlat nem bővithető. Más tereken már utalnak arra, hogy alakítás, szélesbités, nem csupán lehetséges, hanem kívánatos is, mégpedig elsősorban technológiai és kulturális vonatkozásban. Ami viszont a szabadságjogok súlyos kérdéseit illeti, a szovjet készülő erős ellentámadására olyan zónákra irányul, amelyekben Amerika demokrácia elveinek ellentmondó szövetségesekkel működik együtt. Sajnálatosan gazdag területe ennek Latin-Amerika. Egy másik támadási felület:„Radio Free Europe” és „Radio Liberty”, amelyek működését a szovjet kormány ,,lázitó”-nak és a helsinki egyezménnyel ellentétesnek tekinti. „Az ilyen felforgató szándékú vállalkozás”, szólt a moszkvai külügyminisztérium legújabb jegyzéke, „a détente ellenségeinek kezére játszanak és szükségessé teszik, hogy visszaszorítsuk azokat. Ettől csak az általános hangulat leromlása várható a szovjet—amerikai viszonyban.” Egyes spekulációk szerint az eddigi leadás-elfojtó technikai módszereken túl valamilyen uj, konkrét lépésre is többiek, az üzletben könyökkel és vállal furakszik, aki beletapos, abba belerúg. Nem is gyanakszik rá senki, hogy külföldről jött. Elutazása előtt pár nappal meghívják egy üzemi kultúrműsorra. Az amerikai születésű magyar fiatalember itt is hű marad elhatározásához. A műsort követő táncnál kiválaszt egy csinos lányt, odalép elé és rákiált: „Mozgassuk meg a virgácsokat, gyere csurglizzunk!” Egyetlen rántással magához huzza a lányt, tánc közben többször rálép a lábára, anélkül, hogy bocsánatot kérne, azután kimegy vele a büfébe, rendel egy limonádét, kifizeti és anélkül, hogy megkérdezné a partnernőjétől, hogy szomjas-e, egy hajtásra kiissza a pohár tartalmát. Azután rácsap egyet a lány felsőcombjára és rákacsint. A lány ebben a pillanatban sírva fakad. A fiatalember egy pillanatra kizökken a szerepéből, és aggódva kérdi: „Mi történt? Csak nem bántottam meg valamivel?” „Dehogyis — szepegi a lány, könnyekkel a szemében —. csak a meghatottságtól sírok... Tudja, egy éve vagyok már ennél a vállalatnál, de maga az első, aki úgy viselkedik velem, mint egy igazi úri* ember...”_____________________________________ készülnek Moszkvában ezeknek a rádióállomásoknak hatálytalanná tétele céljából. Annyi bizonyos, hogy mindkét vezető tárgyalófél fel lesz készülve minden előrelátható fordulatra. A Szovjetunió is, az Egyesült Államok is gondosan előkészít engedékeny és agresszív nyilatkozatokat és javaslatokat. Az, hogy ezek közül melyik lép előtérbe, és milyen következményekkel, kétségkívül csak Belgrádban, a konferencia kibontakozásakor fog megnyilvánulni. Figyel az egész világ. Historikus HAZAKÉSZÜLÖBEN Ha menni hiv a kedv, úgy kell a messzeség, mint egy pohárka szesz vagy egy töltés pipa: idegen képű tqj és más kékségű ég, ahol ki látni tud, van mit meglátnia. De csak napokra jó a mindenféle más, két-három hét után az otthon visszahív, rövid kalandra jó a vágyott utazás, szemünk gyorsan betelt és sürget már a szív. Jó tudni s élni is, hogy nyitva áll az ut, s velem repül a gép vagy száguld a vonat, tudván, bárhonnan is az ember visszajut: csak vendégeskedett az ünnepek alatt. Ünnep a messzeség, de hétköznap a lét, s igazán önmagunk csak hétköznap vagyunk, mikor az értelem beoszlja idejét és munkál a kezünk és tervez az agyunk. Mint egy pohárka szesz vagy egy töltés pipa úgy kell a messzeség, az utazás nekünk, de úgy szép Napnyugat, vagy messzi-Ázsia, ha már otthon vagyunk és emlékezhetünk. Hegedűs Géza
