Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-12 / 20. szám
1?'8ífÍAf HAMVAK HÍRADÓ VISSZA A CSEREKERESKEDELEMHEZ bú: SIMA FERENC „Minek is van pénz? Vagy ha van, — hát miért nincs?” — sóhajtozott annak idején Karinthy Frigyes, akitől minden pénzt elszedett a felesége. A pénzgondok, azt hiszem, egyidősek magával a pénz létezésével. Ma is szorongatnak bennünket, akár a róka a tyuk nyakát. Ezért bár meglepő, mégsem csodálkozom rajta, hogy Amerikában kezdenek visszatérni a cserekereskedelemhez. Magyar Gáspárék, amikor elhatározták Los Angelesben, hogy uj függönyöket akarnak a házba, nem fizettek egy centet sem, mégis — megkapták a függönyöket. Ennek az a titka, hogy Magyar Gáspár villanyszerelő, és tagja annak a szervezetnek, amely szolgáltatásokat közvetít az emberek között. Például a függönykereskedés is tagja a szervezetnek, ami azt jelenti, hogy a nekik szükséges dolgokért függönyt adnak cserébe. Magyar Gáspár a helyi lap riporterének elmondotta, hogy igy, csere utján rendezte be az egész házat, vett hét használt autót és egy motorkerékpárt, továbbá ezer dolláros fogászati számláját is ezen az utón rendezte. Magyar Gáspárék példája rámutat, hogy miért teljed rohamosan a cserekereskedelem Dél-Kaliforniában, habár egyesek — nincsenek megelégedve vele. Eddig hat szervezet foglalkozik a szolgáltatások közvetitésével, de persze — nem ingyen. Nagyjából úgy működnek, mint a bankok, de pénz helyett a szolgáltatások értékét tartják nyilván, és a szervezet más tagjai ellenszolgáltatás sokat adnak értük. A közvetítő szervezetek egyelőre virágzanak és más államokra is ki akatják teijeszteni működésüket, miután Kaliforniában már számtalan fiókvállalatuk működik, szintén sikereresen. Ha a kaliforniai tapasztalatok mérvadók, egyesek másutt is lelkesedni fognak érte, mig mások esetleg később arra a meglátásra jutnak, hogy kár volt csatlakozni a mozgalomhoz. Dél-Kaliforniában nem okoz problémát, hogy valaki csereszolgálattal fizessen például temetésért, halat vegyen a halpiacon, kifizesse a házát és ki is festesse azt, gépkocsit vegyen, sőt az is előfordult, hogy valaki igy fizetett a vakbélműtétért. A legnagyobb szolgáltatási szervezetnek 4700 tagja van, a következőnek 3500, a többiek kisebbek ezeknél. Ezeket a szolgáltatási szervezeteket kluboknak nevezik. A két klub computerrel tartja nyilván a felgyülemlett munka, vagy árukínálatot, ugyanígy a keresletet is. Egyes klubok 77 százalékos jutalékot tartanak meg maguknak. És évi tagdijat is szednek. Thomas Lahor klubvezető szerint ők havi egymillió dollár érték— munkát és árut közvetítenek. A saját munkájukban nem tart semmi kivetni valót és arra hivatkozik, hogy a pénzkorszak előtt is divat most a cserekereskedelem, most csak az az eltérés, hogy ez közvetítéssel történik. Azok a klubtagok, akiknek főleg szolgáltatásból álló követelésük van, a teljes hitel erejéig kaphatnak ellenszolgáltatásokat. De ha értékes anyagról van szó, a szolgáltatás nem mehet hitelbe, az anyag értékét letétbe kell helyezni. Élelmiszert, vagy autót például csak 75 százalékos készpénz letéttel lehet venni. Egyesek szerint a klubtagsággal fellendült az üzlet, mert most olyanok is dolgoztatnak velük, akikről sohasem hallottak korábban. A New York Times munkatársa a rendelkezésre bocsájtott névsor alapján felkeresett 16 tagot és ezek közül 11 — elégedetlen volt a szolgáltatással. Elégedetlenségük oka, hogy nem tudják a felhalmozott követelésüket beváltani olyan szolgáltatásra, amire szükségük lenne. Dr. Kamár Nelson 1968.dec.24.-én — Szent Karácsony estéjén, — szerte Amerika minden házában, az átlagpolgár meggyujtotta a karácsonyi gyertyákat. Szeretettel övezett lázas izgalommal dugdosta az ajándékokat a ragyogóan feldiszitett karácsonyfa köré. Ugyanezen a napon Robert Anthony Williams megszökött a Missouri elmegyógyintézetből, — majd „Des Moines”-ben, — a Fiatal Nők Klubjából (YWCA) elrabolt egy tízéves leánykát, — szexuálisan megerőszakolta, — azután bestiális kegyetlenséggel megfojtotta. Williamsnak, —a szörnyű tett elkövetőjének bűnösségéhez semmi kétség nem fér. Csalárd fondorlattal egy tizennégyéves fiú tartotta a gyilkos autójának ajtaját nyitva, -amig ő a kislány holttestét tartalmazó batyut a kocsijába dobta. A szolgálatkész fiúnak még 25 cent borravalót is adott. A durván összetákolt csomagból erősen kidudorodott valami. A vékonydongáju, -zörgőcsontu áldozatnak kicsiny lábai. Két nappal később Williams megmutatta a helyet a rendőrségnek, -ahová a kislány ruháit eldugta, -azután az áldozat holttestéhez vezette a nyomozókat. Ezt a helyet egyedül, — minden kétséget kizáróan, — csak a gyilkos tudhatta. Most mégis minden valószínűség megvan arra, hogy ez a szörnyű gazság büntetlenül marad. De miért? Kérdezzük ezt velem együtt nagyon sokan. Mert a Legfelső Bíróság (Supreme Court) 5—4 arányban a gyilkos elitélése ellen szavazott. Miért szavazott igy a bíróság? Mert annak ellenére, hogy a tárgyalás folyamán ötször figyelmeztették a vádlottat, — alkotmányos jogának sarkalatos tényezőjére, — maradjon csendben, — fogja be a száját, — s ne beszéljen saját maga ellen. A vádlott azonban beszélt. Elmondta, hogy a hízelgő hangú detektív rábeszélésének engedve, — nem tudott ellenállni és odavezette a rendőröket a kislány holttestéhez. A többségi szavazattal rendelkező biróság döntésében megállapította, — hogy a vádlottat nem a törvények által biztosított megfelelő eljárással, — hanem alkotmányos jogainak megsértésével, -az akotmányos jogokat sértő módon vallatták. S ami még szörnyűbb, — a detektív kihasználta a gyanúsított „lelki érzékenységét” is, -amikor — hol szivhezszólóan lágy, — „atyai szeretettel” simogató, — behízelgő hangon, — majd pedig borotvaélesen metsző kérdések özönével, — darabokra szaggatta a gyilkos lelkiismeretét. „Nem fekhet az a szegény kislány ezen a szent estén, -ebben a kegyetlen téli hidegben temetetlenül. Gyere mutasd meg hol a kislány, — és ketten eltemetjük”. Megsértette a szemorvos azt mondta, hogy ő három hónap alatt 13 ezer dollár értékű szolgáltatást halmozott fel abban a hiszemben, hogy kedvezményes ellenszolgáltatáshoz jut, de egy telekkel akarták kielégíteni, amelynek értéke szerinte kétes. Ellenben Srőder Steven könyvelő meg van elégedve a saját klubjával, mert másoknak végzett könyvelésért zenekart szerződtetett a lakodalmára, és igy fizette minden más lakodalmi költségét is. Egyetlen kifogása, hogy a jegygyűrűket nem tudta ilyen módon beszerezni. Azzal vigasztalja magát, hogy mindent mégsem lehet. Aki házasodik, annak mégis csak illik befektetni valamit. vádlott lelkiismereti szabadságát. Na de ilyet! Ez alkotmányellenes. A „Herald Examiner” hires riportere Mr. Buchanan felteszi a kérdést: „...ha Williams szabadon csavarog és ismét ölni fog, — az áldozat vére kinek a lelkén fog száradni? A Supreme Court öt tagjának a lelkén, — névszerint: Marshall, Brennan, Stevens, Stewart, és Powell” — válaszol az amerikai riporter. Valósággal nevetséges, hogy a Legfelső Biróság döntésében még hangsúlyozza és kiemeli, hogy határozatát hosszas vívódás után a törvény tekintélyének csorbítatlan tiszteletbentartása eredményezte.” Ez aztán tényleg emeli a törvénytisztelők valóban „népes táborát”. Röhej! Ez a cinizmus okozza, — hogy az amerikaiak többsége ma már bizalmatlanul, — szinte megvetéssel beszél az igazságügyi szervek munkájáról. Bármelyik igazságügyi szervnek a központi problémája kell hogy legyen,..védeni az ártatlant és büntetni a bűnöst. Az alkotmányt módositó törvények végzetesen téves értelmezése miatt hajszálpontosan az ellenkezője történik ezen a területen. Hamis értelmezéssel... a vádlottat alkotmányos jogainak megvédése érdekében, elméleti szöges, tüskés dróttal, mint védőburokkal valósággal körül kerítik. Előttem fekszik az FBI 1974-es bűnügyi statisztikája. A pár évvel ezelőtti adatok számszerűségben lényegileg ma sem sokat változtak. 1974-ben 20 000 amerikait öltek meg. ötvenezer nő ellen követtek el nemi erőszakot, (ennyiről legalább is tudnak) 441 000 rablótámadás^ 453 000 súlyos testisértéssel egybekötött utcai támadás, öt és egynegyed millió tovajlási szándékkal elkövetett betörés. Majdnem egymillió autót loptak el. összesítve, — évente kb. tiz millió bűncselekményt követnek el Amerikában. Száz közül egy kerül letartóztatásba, bűnvádi eljárás alá, s majd végül börtönbe. Röviden szólva: a bűn kifizetődik. A cirkuszian hamis hangokat pengető „news media” az Utah állambeli gyilkos „Mr. Gilmore”-ból, — valósággal nemzeti hőst faragott. Nem az volt a lényeg, hogy brutális kegyetlenséggel megölt egy fiatal pénztáros leányt az egyik motelben, — majd egy férfit egy benzinállomás kirablása közben. Nyálcsorditóan pikáns izgalommal abban vájkáltak a riporterek, hogy a gyilkos, — halálos ítéletének mielőbbi végrehajtását saját maga követelte. Külön részletezték életének legnemesebb cselekedetét... a gyilkos „emberbarát jellemét” kihangsúlyozó, — önkéntes” végrendeletét. Eszerint kivégzett testének minden használható porcikáját, két szemét, tüdejét, máját, veséjét, az egészségügyi szerveknek, emberbaráti (Folytatás a 15. oldalon) A TERROR KEZÉBEN Irta: TERJÉKI PÁL
