Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-05 / 19. szám
MAG YAK HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — „Apám kamaszkoromban meghalt. Amikor árván maradtunk, édesanyám azt mondta, én vagyok a férfi a háznál. Munka mellett tanultam, elvégeztem az egyetemet. Ritka kimaradásaimat anyám nem szerette, tartós ügyeim nem is igen voltak. Három éve, huszonhat éves koromban szerettem Mariba, egy árva kislányba, akit anyám révén ismertem meg. Szép, szerény, okos, őt anyám is elfogadta. Hamar összeházasodtunk, hozzánk költözött. Eleinte minden jó volt. Anyám főzni tanította úgy, ahogy állítólag én szeretem. Anyám azt mondta, neki ez kellemes időtöltés, hagyjam rá. Mari viszont dolgozik, továbbtanul, és terhes is. Anyámnak a télen izületi fájdalmai voltak. Marival együtt elláttuk, nem hagytuk dolgozni. Vállalatom őszre vidéken vezető állást kínál, ott Marinak is lesz fejlődési lehetősége. Lakást is kapunk. Anyámat ide kötik a rokonok, barátok, az emlékek, azt akarja, hogy maratnunk. Ha elmennénk, Marit okolná. Talán elitéi érte, de — bár lelkifurdalással — szívesen önállósodnék. De megtehetjük-e?” VÁLASZ — Sajnálom édesanyját, hiszen a téves elképzelések okozta sebei ugyanolyan kinzóak lehetnek, mintha objektiv oka volna. Megértem, hogy jó közérzete édesanyja hogylététől is függ, és mindent megtenne érte, amire csak módja van. Ez igy helyes is. De akinek már saját családja van, annak a társa, a gyermeke mellett a helye, önálló életük kialakítására kell törekednie. Maga a természet tanít arra, hogy a köldökzsinórt időben el kell vágni, nem az anya és gyermeke közötti kapcsolat megszüntetésére, hanem mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást. A nagycsalád ősi formája, több generáció együttélése ma is sok helyütt létezik, és gyakran jónak is bizonyul. Az áldozatkész nagymama jelenléte, segítsége nélkül sok fiatal szülő boldogulni sem tudna. A kisnyugdíjas öregeknek pedig elkel a gyermekek támogatása. De ahol erre már megvan a lehetőség, jó, ha az idősebb generáció a maga körében talál társaságot, érdeklődésének megfelelő elfoglaltságot, a fiatalabbak pedig önálló elképzeléseik szerint élnek és nevelik gyermekeiket. A kölcsönös függetlenség mellett a térbeli távolság ellenére is erős lehet a családi ös-zetartás, törődhetnek egymással. A megszépítő messzeség és a találkozások ünnepi jellege csak erősiti a kapcsolatot és azt a megnyugtató biztonságot, hogyha kell, egymás segítségére sietnek. *** ,,Egy hű Olvasójuk” — Nem idézek a leveléből, melyet közösen irt a férfivel együtt. A problémát az okozza önöknél, hogy mind a ketten becsületesek, lelkiismeretesek és kötelességtudók. Éppen ezért keserű a „tiltott gyümölcs”. A férfi azzal semmit nem old meg, ha eltűnik önnel együtt és időnként pénzt küld a családjának. Erre a törvény amúgy is kötelezné. Ha elmennek se lesznek boldogok, mert bűntudatot éreznek mind a ketten. Talán az lenne a legokosabb, ha szakítanának. Tudom, hogy nehéz, mivel nemcsak a munkahelyükön találkoznak, de szomszédok is. Az öngyilkosság nem oldja meg a problémát. A „gyomorideges” szerelmének előbb kellett volna a következményekre gondolnia. Önnek viszont egy jó, közmonást idézek: „Könnyű a Julcsát táncba vinni!” Tanácsot nem adok és nem is Ítélem el önöket. Intézzék el közös ügyeiket a lelkiismeretük és szivük szerint. Ha olyan nagyon szeretik egymást, hogy egymás nélkül nem tudnak élni, akkor ne bujdossanak, hanem vallják be érzelmeiket házastársaiknak és lehetőleg együtt intézzék el a továbbiakat. Mondás-montázs Ebéd után kár forgatni nyársat, hidak törvénye: ki-ki magának. Kettős a lelke ur erszényének, kevés hat körtvély kilenc medvének. Szon\junak illik a pintes korsó, mindig ostort kap, aki utolsó. Ennek a bornak se kerepeltek, abban a hétben soha lesz péntek. El ne vihesse kedved a gólya, legyen nótádnak vig ugordója. Cs. Nagy István NIKOTIN (Folytatás a 9. oldalról) — Na és ott vannak az albínó himpatkányok. Kérem szépen, hetvenkét albínó himpatkányt nikotinos behatás alá vetettek, mire valamennyinél...ööö... peptikus fekélyt és immobilizációs ulkuszt tapasztaltak. Nem gondolja, hgoy esetleg az ön félje is... — Tiszta lehetetlenség. — Miért volna tiszta lehetetlenség? — Mert a féljem nem albinó, hanem Ede. Patkánynak patkány, hímnek...nna...de fix, hogy nem albinó. Gyújts rá, apikám! Apikám feje szemlátomást dagad. Bármelyik pillanatban rosszul lehet és a kabátom ott lóg a füle mellett, a fogason. Gyorsan kivágom az adu ászt. — Legalább azt vegye fontolóra, asszonyom, hogy a...izé... a pneumoenkefalográfiás vizsgálatok során idült dohányosoknál dilatált agykamrákat, sőt,, kortikális atrófiát találtak. Az ön férje meg fog hülyülni, asszonyom. Meg fog hülyülni! — Nincs rá lehetőség. Már hülye. Mindig is hülye volt. Gyújts rá, apikám! Apikám orra percről percre hegyesebb, s a füle már tisztára átlátszó. Világosan kivehető, hogyan gomolyog a füle mögött a füst. — Asszonyom — fogom siránkozóra az ügye. — Hiszen ön a vesztébe hajszolja a férjét. Hiszen ez az ember egyik cigarettáról a másikra gyújt. — Az a jó! — Az Isten szerelmére, mi ebben a jó? — Nem érti, maga okos? Hát addig sem iszik! Peterdi Pál Egy volt alkoholista vallomása (Folytatás a 8. oldalról) kifecsegem.” Az elmúlt nyáron történt az örvendetes változás, amikor a 20 éves lánya feladta munkáját és Tennesseebe költözött anyja mellé, mert érezte, hogy az egyedüllét mindennél rosszabb annak a számára, aki az alkoholban keresi a magány elleni orvosságot. Joy Baker 30 fontot fogyott és naponta teniszezik. Igyekszik jó családanya, jó háziasszony lenni, ami nem is lesz nehéz, mert szereti a sütést főzést. „Nem tudom, hogy hogyan hagytam volna abba az ivást a kórház és az AA barátok segítsége nélkül. Nem járok rendszeresen az összejövetelükre, de mégis a munkájukra azt mondom, hogy OK. Dr. John Lofft, a washingtoni kórház alkoholos osztályának a feje a következőket mondja: „Nagy bátorság kell ahhoz, hogy bevalljuk hibánkat, hogy úgy álljunk az emberek elé, meztelenül. A többi asszony bátorságot meríthet Joy Baker esetéből. Itt az ideje, hogy az alkoholista nő kijöjjön rejtekhelyéről, a függöny és a család spanyolfala mögül s bevallja azt, hogy segítségre szorul”. Dévai Ferenc Vidám sarok — Asszonyom, műszaki hibát találtam a2 autójában. — Mi az? — Rövidzárlat. — Rendben van, hosszabbítsa meg. *** A fiatal filmszinésznő beteg, felkeresi az orvost. — Levetkőzzem, doktor ur? — Felesleges. Tegnap moziban voltam, láttam önt a filmen. *** — Mit parancsol a kedves vendég? — Mindenekelőtt egy tiszta abroszt. — Akkor szíveskedjék máskor befáradni. Az abroszcsere augusztusra van betervezve. *** Hétfőn reggel morcosán lép be a főnök, s rászól az egyik beosztottra: — Tudja, milyen nap van ma? — Persze. Hétfő. — Úgy. Hétfő...holnap meg kedd, holnapután szerda, a hét fele eltelt és még semmit sem csináltunk. *** Dülöngélve igyekszik egy férfi az italboltból az autója felé. Rendőr állja útját. — Kérem a vezetői jogosítványát. — Itt van... de kérem vissza, nem az enyém. ♦** A vizsgát nem tettem le, készíts elő apát — táviratozza édesanyjának az egyik vidéki egyetemen tanuló Karcsi. Másnap megérkezik a választávirat a mamától: Papa előkészítve, most készülj elő te. *** A skótnak meghalt a felesége. Temetés után odamegy hozzá a temető kertésze, és megkérdi: — Mivel ültessük be a megboldogult sírját? A skót rövid gondolkodás után igy felel: — Krumplival.
