Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-05 / 19. szám
10. OLDAL YLAU-YAK HÍRADÓ AZ EMBERISÉG LEGFONTOSABB TESTRÉSZE írta: VAJDA ALBERT Évtizedek óta vártam arra, hogy nálam sokkal hivatóttabb és képzettebb személy foglalkozik majd ezzel a témával. Legfontosabb testrészünkről van szó, amelyet méltatlanul hanyagoltak el eddig költők és tudósok, politikusok és filozófusok, szociológusok és pszichológusok. Köteteket lehetne megtölteni azokkal a művekkel, amelyek a szívvel, tüdővel, léppel, lábbal, orral és füllel foglalkoznak, hogy más, életbevágóan, vagy életet nyujtóan fontos alkatrészünkről is beszéljek. De az ember legfontosabb testrészéről alig tudunk valamit. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy pótoljam ezt a hiányt. Ez az oka annak, hogy rövid, e tömömek szánt tanulmányomat ennek a méltatlanlul mellőzött testrésznek, a könyökünknek szenteljem. *** Hiszem és vallom, hogy nincsen már messze az idő, amikor az egyetemeken külön könyökológiai tanszék lesz, ahonnan hatéves tanulás után, szakképzett könyökológusok lépnek majd ki az életbe, feltéve, hogy lesz még élet. A könyök, szervezetünknek ez a legfontosabb testrésze, két főfunkciót tölt be. Egyrészt nélkülözhetetlen az előrejutásban, másrészt felmérhetetlen segítséget jelent a világ dolgainak megítélésében. Foglalkozzunk először az első szerepkörrel. Könyök nélkül nincs fejlődés, — mondta egy kirgiz néprajzkutató, valamikor a XIV. s ázadban. E mondás bölcsességét, úgy hiszem, felesleges magyaráznom. Ha a könyökléstan kötelező tantárgy lesz majd az egyetemeken, a vonatkozó tankönyvből mindenki megtudhatja majd, hogy az emberiség nagy karriert elért egyéniségeinek előrejutásában milyen döntő szerepe volt a könyöknek. Azok a zsenik, akik elfelejtve, félretéve, koldusszegényen haltak meg és nagyságukat csak évszázadok múlva fedezték fel egytől-egyik vészes könyöksorvadásban, vagy könyökelégtelenségben szenvedtek. Ezzel szemben azok, akiket kisebb tehetséggel de fejlettebb könyökkel áldott meg a teremtő, még életükben kikönyökölték maguknak az őket meg nem illető helyet: Autóbuszban, színházi ruhatárban, irodalomban, politikában. Mindezek tudatában katasztrofálisnak tartom, hogy az emberiség mindeddig nem jött rá a nagy igazságra: A könyököt kell fejleszteni, nem az agy befogadó képességét. Egész oktatási rendszerünk arra irányul, hogy olyan tudnivalókkal tömje meg a jobb sorsra érdemes diákok fejét, mely tudnivalók az évek múlásával vagy elavulnak, vagy az újabb kutatások következtében túlhaladottak lesznek. Mennyivel helyesebb lenne, ha már óvodában könyöklés-órákon oktatnák a kisdedeket arra, hogy miképpen lehet alsó cselező mozdulattal, egyetlen könyökcsavarral félretaszitani egy játékmackó jogos tulajdonosát és ilymódon hogyan lehet megszerezni a plüssmedve tulajdonjogát. A könyöklést nem lehet elég korán elkezdeni, — mondta Lenin, 1918-ban, a novocafrangi kerti törpe készítők és filológusok szakszervezetének alakuló közgyűlésén. (Vagy ha nem mondta, mondhatta volna!) írni, olvasni, számolni minden hülye meg tud tanulni, a könyökléshez azonban tehetség, tudás és sok gyakorlat kell. Ezt mondom én, most, 1977-ben, amikor az ember legfontosabb testrészének, a könyöknek gigászi szerepére bátorkodom felhívni az emberiség figyelmét. Felelősségem teljes tudatában állítom: Könyök nélkül nincs előrehaladás. Láb nélkül van, mert lábunk szerepét már régen átvette az autó. Néhány nappal ezelőtt fültanuja voltam a következő jelenetnek: Egy fiatal anya kiszállt kocsijából és kiemelte hároméves fiacskáját. A gyerek mindenképpen futni akart, de apró, gödrös lábacskái ezt még ném bírták. ’’Lassan, Jenőkém” mondta derűsen a mama, ,,nem rohanunk, hanem Így megyünk, lépésről-lépésre.” Mire a kisfiú tágranyilt ibolyakék szemmel kérdezte: ,,Anyuci... mi az a lépés?” Ilyen világban, hol hovatovább két láb helyett négy kerékkel születnek a gyermekek, egyre fokozottabb szükség van a könyök feljesztésére, hegyességének fokozására, ütőerejének növelésére és gyakorlati alkalmazásának elsajátítására. *** A könyök másik, eddig tudományosan még fel nem dolgozott funkciója szintén nem hanyagolható el. A világ eseményeinek megítélésében nélkülözhetetlen testünknek ez a csúcsos része, amelyet egy napon majd ugyanúgy fognak tanulmányozni, mint ma az idegrendszer titkait, vagy a tengerfenék mélységét. Az emberi könyök ugyanis mindennél jobb fokmérője korunknak. Csak azt kell megnéznünk, hogy mi az, ami már a könyökünkön jön ki és azonnal tisztában látjuk egész életünket. Ahogyan nincs két egyforma ujjlenyomat, ugyanúgy, nincs két egyforma könyök sem. Ezt úgy értem, hogy ami nekem a könyökömön jön ki, attól egy másik könyök tulajdonosa még el sem lehet ragadtatva. Éppen ezért nehéz megdönthetetlen normákat felállítani, de vannak bizonyos alapjelenségek, amelyek az emberiség jobbérzésű részének, — tehát a nagy többségnek, — már régen a könyökén jönnek ki. Hogy ezzel is előbbre vigyem az általam annyira fontosnak Ítélt könyökológia ügyét, úgyis, mint amatőr könyökológus, néhány mondatban összefoglalom, hogy mit közölt velem a saját könyököm, amikor ebben a kérdésben meginteijuoltam: NEKEM A KÖNYÖKÖMÖN JÖN KI. — ha meghallom ezt a kifejezést: ,,alkalmazkodni kell a realitásokhoz.” Ez ugyanis azt jelenti, hogy ténynek fogadunk el valamilyen gonosz igazságtalanságot.) ...ha a politikusok ,, a népek önreidelkezési jogáról” beszélnek. (Ez ugyanis azt jelenti, hogy az erősebb nép önrendelkezik a gyengébbel.) ...ha azt hallom, hogy „a fejlődés útja a szocializmus felé vezet”. (Mert a Szovjetunióban hatvan éve haladnak a fejlődés utján a szocializmus felé és biztosan már sokkal előbbre lennének, ha nem kellene még mindig órákon át sorban állni husért, kenyérért, cipőért, tejért.) ...ha azt hallom, hogy „nálunk, odahaza sokkal jobb a helyzet és már mindent lehet kapni.” (Akkor miért jön ki minden otthoni látogató kétméteres listával és miért vesz meg W.C. papírtól kezdve egészen a vasszögig mindent, az én költségemre?) De könyökömön jön ki az is, Chilében el kell ítélni a diktatúrát, vagyis a kisebbség uralmát a többség felett, de a Szovjetunóban, Magyarországon és a többi népi demokráciában ez rendjén van. És a könyökömön jön ki, ha a leszerelésről hallok, meg béke fenntartásának szükségességéről, vagy a nyugat-keleti diaglógusról, emberi könnyítésekről, vagy nemzetközi szerződésekről, amelyek annyit sem érnek, mint a papír, amire írták őket. És könyökömön jön ki az a rengeteg álszent szólam amit évtizedek óta hallok, és könyökömön jön ki az is, hogy minden fogalom elvesztette tulajdonképpeni tartalmát. Mert ha azt mondják nekem, hogy , jog”, akkor ránézek a könyökömre és látom, hogy ez a szó manapság, a világ jókora hányadán jogtalanságot jelent és a „szabadság” szónál a könyököm már jelzi, hogy ez nagyon sok helyütt „rabság”. A „fejlődés” könyök-értelmezése: „visszafejlődés” és a tudás” a könyökömön úgy jön ki, mint „szakbarbárság”. Mindezek tudatában azonban még sem vagyok borúlátó. Hiszek abban, hogy az általam elindított könyökológia bizonyos fokig kinyitja majd a csukott szemeket és agyakat. Nem félek attól, hogy valaki könyökével úgy oldalbabök, hogy elmegy a kedvem a további elmélkedéstől. Az a szerencsém, hogy ezt a rejtegetést Nyugaton bocsájhatóm közzé. Mer Keleten is van szólás-szabadság, de Nyugaton szólás-utáni szabadság is van...és es soha de soha az életben nem fog kijönni a könyökömön. HORIZON Az atomfegyverek ellenőrzése szinte lehetetlen Elérkezhet az a nap, amikor az atom és rakétafegyverekre olyasvalaki teszi rá a kezét, aki pénzéhes s aki az atomfegyvereket az olajért eladja az arab államoknak. Erre a megállapitásra jutottak a fehér házi körök és a végrehajtó bizottságok. Kezükben egy pamfletét szorongatnak, amelyre az van rányomtatva, hogy „tilos tovább adni, utánnyomni és citálni”. Ezt a kis füzetet a Congresszional Office of Technology Assessment adta ki, melyben arról ir, hogy az emberiség képtelen az atomgyártást ellenőrizni és biztonságba helyezni. Majdnem minden állam, majdnem minden terrorista készíthet atombombát. Egyjbanán-állam’is könnyűszerrel fel tud fogadni néhány tudóst akik pár millióért elkészítik neki az atombombát. Egy kezdetleges, de hatásos atombombát bármelyik kutató is összeállíthat néhány technikus segítségével. Költség rá? Kevés. Néhány millió. Minden nukleáris fegyver fő összetétele a plutónium. Ám mivel igen elszaporodtak az atombomba-telepek, a plutónium tartalék kevés 1980-ig az Egyesült Államoknak 100 atomtelepe lesz 1975-ig az Egyesült Államokon kívül csak 18 telep volt a világ 18 országában. 1980-ra 242 atomtelep lesz a világ 28 államában. Noha az atombomba gyártás egyenlőre biztonságos felügyelet alatt áll, gyártási titka igen könnyen eltulajdonítható. Az atombombát el is lehet lopni, ha 8—20 tagból álló és jól megszervezett banda követi el a lopást. A tanulmány szerint az ilyen „lopot bombával” nem sokra mennek, de mégis fegyver) jelent a kezükben, mert kimondhatatlanul nagy annak pszichológiai hatása. Azok az államok, akik atombomva eladása hajlamosak, azok akaratlanul is elősegítik azt, hogy a harmadik világ szélsőséges irányitói az atombomba használatával visszaéljenek. „A különféle kormányzatok igen könnyen hajlanak arra, hogy nukleáris fegyvert adjanak olyan nyersanyagért, mely számukra vitális, mint például az olaj...” (Folytatás a 15. oldalon)
