Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-28 / 18. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL „ÉS MEGINT: FINNUGOR-MAGYAROLÖGUSOK! Irta: HALMI DEZSŐ Az Amerikai Magyar Világ március 6.-i számában „És megint: Sumér-magyarológusok” címmel, Kárpáti Miklós rövid megállapításait, illetve idézetei olvastam. Kárpáti nagyon rosszul, minden körültekintés nélkül ragadta ki Komóróczy — állítólag történelmi tanársegéd, Kárpáti nem nevezi meg képzettségét — tanulmányát, mert a „Sumer és Magyar?” című könyvének állításait nemcsak a külföldi, de az otthonélő történészek is legnagyobb részben elvetették, igy erre a Komóróczy tanulmányra, mint alapra hivatkozni nem lehet, a finnugor-sumir vitában komoly érvként nem szerepelhet. Vitázni csak akkor lehet, ha mindkét fél szenvedélymentesen, csak tudományos érvei felsorakoztatásával ül le a vitaasztalhoz. Meghallgatják egymás véleményét, megvizsgálják a bizonyított igazságokat s ha azokhoz semmi kétség nem fér, elfogadják azokat és a maguk állításait ezzel az ujjal helyettesítik. De semmi esetre sem használnak gyerekes, nevetséges jelzőket, mint „délibábos álmodozás”, vagy a „kör négyszögesítése” stb. mert ilyen hang egy tudóshoz nem méltó. Nem beszélve olyan dilettáns megnyilatkozásokról, mások által is elcsépelt szólamokról, mint a „tudománytalan szófejtés csalóka útvesztői”, „groteszk sumér-magyar rokonság délibáb kergetése”, „turáni illúziók”. Nem illik ilyen eltávolodást mutatnia annak, ki harminc évvel ezelőtt Szombathelyen egészen más, rikító zöld színű húrokat pengetett. Ilyen önkényesen kitalált jelzőket csak az alkalmazhat, kinek állításai nincsenek rendben, hangoskodik, igy akarván az igazság tényeit elkerülni. A terrorisztikus megállapítások pedig már régen idejét múlták, mert Ferenc József, Budenz, Hunfalvi, Hitler, Sztálin és a többiek zsarnokságát a sir penésze veszi körül. László Gyula történész prof. „Az őstörténész és közönsége” című munkájában megállapítja: — „két magyar őstörténet van... hazai nyelvészek, régészek... sorolhatók ide...másrészt van egy ellentétes utakon járó, sok jószándékkal, rajongással.” — „Magam sem kétlem, hogy a Habsburg uralomnak valóban „jól jött” a finnugor rokonság tétele a nemesi magyar büszkeség és ellenállás letörésére.” „Újabban felmerült ötlet, hogy az ujkőkor és bronzkor kisázsiai bevándorlói képeznék a helyben kialakuló magyarság magvát. Ebben viszont a szó a magyar ősrégészeket illetné, hiszen ők állapítottak meg „többszörös” kisázsiai bevándorlást.” „Látva ezt a viharos erejű érdekődést, hazai tudományunkat el kell marasztalnunk, mert csak kézlegyintéssel intézi el a szóhasonlitásokat és a belőlük kinövő őstörténeti elméleteket. Pedig tudomásul ke« vennünk, hogy közönségünkbe tudatformáló erőként hatolt be az emigráció őstörténeti szemlélete.” „A magam részéről a vitát szabaddá tenném és megadnám a válaszadás jogát — akár egy összefoglaló kötetben ishogy ne ismétlődhessék a vád: Elhallgatjuk az igazságot.” .....első feltétele azonban, hogy a szembenálló felet komolyan vegyük...sőt még azt is mondanám, hogy szeretettel írjunk, hiszen őstörténetünkről van szó.” „...a következő tájakra helyezni a iagyar fájta bölcsőjét: t. Magas-Ázsia hegyvidéke, 2. Aral-tó környéke, 3. az Indus völgye, 4. a Kaukázus hegyvidéke, 5. Dél-Mezopotámia, 6. — Délkelet-Afrika, 7. mai Török-és Görögország és a 8. az amerikai kontinens középső része. Hogy ezektől az egymástól távoleső helyeken magyar nyelvemlékek találhatók, kétségbe vonni nem lehet”.... a közönség igénye és vágya meg van ahhoz, hogy megismerje a valót az „igazságra vezérlő Kalauzt” kapjon kezébe.” Ezeket a kitételeket tartottam érdemesnek idézni melyekhez magyarázatot fűznöm nem kell. Kárpáti Miklós és Mátrai László akadémikus (ez utóbbi név nem mond sokat, még nem hallottam (valószínűleg nem ismerik Komóróczy Géza 10 év előtti állásfoglalását. íme egy levél: „Sumer-Magyar Tudományos Társaság, Badiny Jós Ferenc urnák, Buenos Aires. Igen Tisztelt Kedves Uram! Pár napja kaptam meg kedves leveledet, melyben válaszoltál okt. 20.-i kérésemre s vele csaknem egyidejűleg Bobula Ida könyve, „A sumer-magyar rokonság kérdése” is megérkezett. Mindekettőért fogadd őszinte és szívből jövő köszönetemet. Örülök neki, hogy Bobula Ida könyvét könyvtáramban tudhatom, azt hiszem, mindenképpen hasznos volt megjelentetése, hiszen a Sumerian Affiliations megjelenése után közölt cikkei — amelyeket itt részben összegyűjtöttekteljesen hozzáférhetetlen folyóiratokban jelentek meg, igy a kutatás tudomást sem szerzett róluk. A.S. A. nekem szerencsére megvan. — Viszont — kérésedet Varga Zs. könyvét illetően a legnagyobbb készséggel azonnal teljesíteném, de sajnos e pillanatban szabad példányom nekem sincs a könyvből, az Egyetemi Könyvtárét használom. Viszont már minden kapcsolatot megmozgattam, hogy szerezzek egyet. Szüleim Debrecenben élnek, nekem is több ismerősöm van a kollégiumi Nagykönyvtárban, talán onnan rövidesen felbukkan egy példány. Emellett minden antikváriumban előjegyeztettem. így remélem a közeli jövőben örömmel értesíthetlek arról, hogy a könyvet feladtam címetekre a postán. Megjegyzem, érdemes volna — ha erre lehetőségetek van, a könyv egyes részeinek idegen (angol) nyelvű publikációjával foglalkozni. Különösen vonatkozik ez a számotokra is leglényegesebb, és a kutatásnak is legtöbb újat hozó III. része, amely terjedelmét tekintve sem állítana elháríthatatlan nehézségek elé, hiszen a 357—422. oldal egy kisebb terjedelmű könyvben elférne. A. Deimel a HUCA — ha jól látom- általad is idézett cikkében már utalt egy ilyen idegennyelvű kiadás fontosságára. Ezt az egész assziriológus közvélemény nagy örömmel fogadná. — Engedd meg, hogy hálás közönettel kapva kapjak a leveled 2. pontjában említett dolgon. Remélem mielőbb viszonozni tudom szívességedet és én is elküldhetem Varga Zs. könyvét. Emellett készséggel felajánlom, hogy itthon valamelyik folyóiratban — talán az Antik Tanulmányokbaismertetést irok könyveitekről — persze tökéletesen megfelel nekem fűzött példánya is. Egyúttal szeretném megkérdezni, megjelent-e Bobula könyvének hátlapján hirdetett két kiadványotok, nevezetesen Varga Nagy Sándor: Sumerek és utódaik; Bobula Ida Magyar Mythológia. Ne vedd szemtelenségnek, ha esetleg ezekből is kérnék. — Én magam a közeljövőben eddigi különlenyomatáimból egy kisebb küldeményt össze fogok állítani és címedre elküldöm; - úgyszintén Dávid Antal szintén intenziven foglalkozik a sumer-finnugor pyelvhasonlitás kérdéseivel, bár ő • • . é t y i némileg más utakat keres, mint Varga Zs. vagy Bobula I. De én azt hiszem, a tudományban az a fontos, hogy valaki igyekezzék előrevinni a kutatást. — Még egyszer köszönve szives válaszodat, őszinte tisztelettel köszönt Komorózcy Géza, Bp. 1964. március 10.” Ennek a levélnek az ismeretében most nézzük meg — Badiny Jós Ferenc prof cáfolatai alapján- hány esetben vezeti félre Komóróczy a magyar őstörténet iránt érdeklődő olvasótábort, mert a „Sumer és Magyar...?” című könyvében számos esetben kendőzi el az igazságot. 1. Komóróczy tagadja a sumir-magyar rokonsátot, a magyarság Mezopotámiából való származását. De ami — szerinte- nem létezett, annak nemleges igazságát miért kell bizonyítani, vagy ellene védekezni? 2. Az UR sumir szó alatt „kutya” értendő, állítja Komóróczy. Az ékjei képe valóban egy kutyafej. Ez a képjel Ur városából ered, mint „védelmező”. Az idegen, magyarul nem értő tudósok sem kutyának, hanem „guardian”=őr-nek értelmezték. KUD-DA sumirul nőstény kutyát jelent (szájjal-foggal harapó nőstény kuyta.) Ebből fejlődött ki a mai KU-TY-A szó. Tehát ismét egy félrevezető magyarázat. Senki más csak Komoróczy értelmezi az UR szót kutyának. 3. A „sumer nyelv kihalt” állítja Komóróczy. Márpedig, ha az írás sumir volt, akkor ezt a nyelvet beszélte a nép is. — Kramert sumerológus, ki Amo Poebelnek volt a tanítványa, leghíresebb könyvének ezt a cimet adta: „A történelem a sumirokkal kezdődik.” Poebel, a mester fejtette meg az egyik épségben maradt agyagtábla szövegét, melynek keletkezését i.e. 1300 év körül teszi.” Ez a tábla sumir nyelven van írva” — jelenti ki Amo Poebel. Komoróczy azt állítja, hogy sumirul DAM-feleség, az asszony annyit jelent, mint MUNUS. Azonban ez az állítás nem állja meg a helyét, mert MUNUS nevű sumir szó egy szótárban sem szerepel. MUN jelentése só. Nem akarom felsorolni Komóróczy mind a húsz hamis, elferdített állítását, mert Badiny prof. „MAH-GAR a Magyar” című könyvében minden jóhiszemű, vagy szándékos hamis állításra részletesen, a tudományos kutatások minden eredményét felhasználva, megadta az igazság válaszát. Feltétlenül foglalkoznom kell a PULI szóval, melyet csak „két szó alaki egyezésének” tartanak, tehát véletlenség az egész és igy természetesen bizonyító ereje nincs. C.R.C. Thompson, angol archeológus több ásatási expedíciót vezetett Mezopotámiába. Többek között ő tárta fel Jarmo őskori város romjait is. Az ásatások egy sumer ékírásos agyagtáblát hoztak napvilágra, melynek felső részén egy puli van ábrázolva. Thompson prof. a táblával kapcsolatban igy ir: „...a sumirságnál igen kifejlett kutya kultusszal áll összefüggésben...mert nevezik ezen állatot...,, KUD-DA”... „KUT-TA(a mai kutya szavunk)... „PU-LI”.......KU-MUND-UR” (komondor „KU-ASSA” (kuvasz) szavak használatával”. (Folytatás a 15. oldalon) A kikötőparancsnokság rádióján egy izgatott . hang: — Halló! Kikötőparancsnokság? — Igen! — Egy kérdés: a Viktória torpedóromboló, vagy tengeralattjáró? — Torpedóromboló! Affene. Akkor süllyedünk! ' „ . • « A ■ £«-74
