Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-07 / 15. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL ÖNTÖZKÖDÉS Irta: PAPP VARGA ÉVA Husvé' közeledtével mindig eszembciu egy régi emlékem, amely s->k éven ál nevelésre készt eeí. Fiatalasszony koromban minden öböiiem, nemcsak azért, meri igy vendég lebe1 tem a szülői házban, hanem azért is, meri szerellem a falusi ünnepek formaságait, ezek vonzottak haza...különösen a husvé i locsolás, ez. a tipikus falus szokás vol1 az, amelynek mulattató jáéká' élvezettel néztem. Hűvös tavaszi reggeleken minden udvarból kihallat szolt a lányok és a fiatalasszonyok boldog visongása, bár fáztak a hideg víztől, de melegítene őkel a játék; a siker uda'a. Bokrélás legények eleinte csak hangos, később már nótázó csoportja járt utcahosszal és ragyogóarcu kisfiúk, — köztük az enyémek is-, ünnepre készült uj ruhájukban, szorították kezeikbe az olcsó ,,illatos üveget”, mig a zsebük duzzadt a hintéstojások ól. Nálunk is teritett asztal várta a Iá igától, a háziszőlles abroszra készített „vendégmaras/ aló tokaji borral”, mert a baráli körből a férfiak kötelessége volt a hervadó virágszálakal is mcgfrissi'cni... Nemcsak én mentem haza husvétra, hanem szín én városban lakó nő'estvéreim és sógornőim is, igy az egyébként nagy lakásban is gondot adott drága jó édesanyámnak a vendégek helyezése. A nőkei könnyű volt elhelyezni egymáshoz, csak édesapám v I útban...mig aztán az szobának is beillő nyárik .nyilában kapott hálóhelyei. Az unokákat a nagyhálószobába 'erebe édesanyám és melléjük adta Julika nevű kisszolgálónkat, akinek a meséit szerelték haliga ni a gyerekek. Julika nem szívesen hagyta ott állandó lakhelyét, a nyárikonyhát, amely a fő épülethez hozzáragasztva utólag épült. A nagy melegek beáhával főzésre is nagyon alkalmas volt az a helyiség, amelynek kétfelé nyíló nagy ajtaja nyitva sz ko állni. Akkor éjjelre édesapám beriglizte az aj ó , de az ablakot kinyitotta, hogy a jó éjszakai levegő beáradjon. Az ünnepelőni napokban kifáradlak az emberek. A gyönyörű tavaszi éjszakában hiába ragyogtak a csillagok és ontotta pazar fényét a hold, senki nem gyönyörködött benne, aludt, pihent a falu. Az előző napi sürgés-forgásban Julikának nem jutod ideje arra, hogy találkozzon „szivszerel tűével”, igy nem is közölhette a hajdúval, hgy a „lakosztálya” megváltozód... Éjjel 11 óra-tájt leheled, amikor édesapám arraébred , hogy valaki zörög az ablaknál. Álmosan danézeü és láda, hogy egy férfi próbál belépni az alacsony ablakon. Rászólt; Ki az? De mivel az éjjeli Iá ga ó nem felelt, édesapám az1 hitte, hogy valami zsiványíéle, meri épp abban az időben hajszollák a csendőrök az oláh-cigányokat, akik kisebb-nagyobb I pásoka követtek el a környéken. Álmos embernek gyorsabban mozog a keze, mini az agya...ő sem 'öprenged sokat; fogta, ami a kezeügyébe esed, egy nagy üveg a komólon. Teljes erejével hozzávágta a betörőhöz. Óriási robaj követte a műveletet. Édesapám láda, hogy a férfi fehér ingét eljesen elönti a vér...hallotta, hogy nagyol kiáll a sebesül és szín e magával rántva az ablakfélfát, i .lián kifelé... Édesapám is kirohani az udvarra és l ang >san elkár--mki>da magái, mire mi, az egész liáz'tép pillana k alatt kiszaladtunk az udvarra, a lárma messze elhallaiszod a mélységes csendes éjszakában. Kiáhozás, ijedt asszonynép sírása, mire hamarosan megtelt az udvar a szomszédokkal. Julika cgyszál „fehérneműjében”, amely azonban diszkre ebb volt, mint a ami estélyiruhák...fogvacogva áll az. udvaron, de apró macskaszemeivel észrevei te az ablaknál a leesett dohányzacskói;...keservesen elsír a magái: „A Jancsié, oszt csupa vér...” Zokogva, kiabálva szaladt ki az utcára. így röglön hire fu'oit, h .gy a hajdú volt az, akinek a váratlan látogatásé az édesapám „vérbefojtoda...” Jancsi, a hajdú közel lako t hozzánk, igy egy jólelkű szomszédasszony rög ön elszaladt az orvosért, hogy a súlyos sebesültei g nd -zásba vegye. Egy másik, kevésbé jólelkü futod a csendőrőrsre, a gyilkosság hírével... Még ott vacogtunk az udvaron, mikor beálli oi-ak a csendőrök. Hárman. Két kakastollas legény megállt a kapunál, az. őrmester pedig közelebb lépe1 édesapámhoz. Illedelmesen köszönt, de ekin élyének teljes tudatában hivatalos hangon kérdez e: ,.A ekimetes ur löd rá a hajdúra?” Édesapám csendes természetű ember volt, de akk -r újra káromkodott egye' és úgy felelt: „Dehogy lő em, nincs is fegyver a házban...!” Az őrmester rámutatod az udvar sövényére, amelyen a kísérteties holdfényben erősen látszottak a lábnyom -k és az. elcsepeged vér... „Hát ha nem lőtt rá, akkor mivel ontotta ki a véri a legénynek?” Édesapám most már higgadtabban fele!': „Miféle üveggel? — kérdezte emelt hangon a csendőr: Édesapám már nyugodtan mondta: „No hát, ami - ' v -li melle'tem, egy nagy, vastag üveg a k -mó -n...” A KERESZTFA ALATT (Mária-siralom) Megöltek okos, szép Fiam, Világnak virága, ömlő véredtől pirosul kinod keresztfája. Ó, hívásomra nincs szavad. JiÚ, sírásomra nincs vigasz. — Nézd, Uram, holt Fiadat. Méhem napszemű Magzata, virágnak virága, fényes arcodon tövisek ezerágu árnya. Váddal, csellel, árulással s gonoszként kerestek. Bűntelen haltál. Testedbe vasszegeket vertek. Kereszted árnya arcomon, fogy világosságom. Fájdalomban virágom, siralomban világom — Fiam halva látom. Fazekas Lajos Erre édesanyám elkiáhoda magát: „Szent Is cn...a mánnazaft...!” R -han' a nyárikonyhába, mi meg mindnyájan u ána. Az ablak--n végig és az. ablak alatt a földön is valósággal f< ly1 a vér... a vér színével egyenlő málnaszörp, ami: a másnapi ebédhez, készített elő édesanyám. Persze az. egész rémület általános, hangos neve ésbe fulladt.„Visszafelé az öreg orvos bácsi is beleszól', mer ő már közben megállapította, hogy az üveg meg sem karcolta a legényt. Ö is csak a kiömlő „vér”-!ől ijed' meg, amely a hold fénye mellett bizony nem úgy nézed ki, mint a „hűsítő ital...” Husvét reggelén, mire a nap beleskelődöd a rozmaringos ablakon, már minden ház >an ezen nevet'ék...csak Jancsi nem mutatkozott az ünneplő faluban, mert érthetőben restelhe a történteket.. Juliká' más legények locsolták meg, nehogy — Isten men's — elhervadjon a 17 esztendejével. Ö könnyen meg is vigasztalódott, mert husvét harmadnapján, mik -r ön'özöil a kiskertbe, már lorkasz.akad'ából danól a, hogy „Sárgapikét a kötőm, elhagyod a mánnazaft os szeretőm.” *** Évekig emlékezted ez a nóta a humoros esetre. Ha magyar mulatságban meghallottam, még ha az igazi szövegével is, hogy: „kökényszemű szeretőm..” akk-r is hangosan elnevet lem magam. Aztán el ek-mul ak az évek, fakultak az emlékek, no meg a jókedv is. Most már csak úgy befelé mosolygok és könnyöt párás szemekkel emlékezem a szülőfalumra. Lezuhant UFO-k több száz éves utasai (Folytatás a 12. oldalról) Miután az első lezuhant UFO elszállítását és halott utasait maga is látta, Robert Carr, mint már nyugdíjas, követeli az esemény, a megállapítások nyilvános közrebocsájtását. A boncolásról szóló részleteket ő az egyik, abban résztvevő orvostól tudta meg. Régebben érthető volt a titkolódzás, mert az amerikaiak azt hitték, hogy a UFO-k: az oroszok kísérletei valami uj csodafegyverrel. Az orosz vezetők viszont az amerikaiakat gyanúsították ugyanezzel. De a lezuhant UFO-kból mindketten, meggyőződhettek, és moslmár a világ közvéleményét is hágyhalták volna meggyőződni arról, hogy az UFO-k: földönkivüli lények. Mindkét esetben az az érdekes, hogy az áldozatok nagyjából az emberekhez hasonlóak szervezetileg, és hogy ők is oxigénfogyasztók voltak. Tehát olyan bolygóról származtak, amelyen az életfeltételek nagyjából azonosak a mienkével. (Más Naprendszerből jöttek.) ÓHAZAI RIPORT HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK Érdemes felidézni egy emelkedett hangú leírást: „Amint egykori, kölnivízzel városban szomszédoló, s a forintokat számláló kisgyerek-magamra gondolok, vagy a tojáspingáló asszonyok exportszállítmányairól hallok híreket, úgy érzem, hogy a múltba süllyedő szép hagyomány bukkan fel az emlékezetek ■mélyéből. Az életforma s a játékok régi közösséglercm'ő értelme tovatűntével azért a mondókák, a ör'énelek. a szokások megőrizhetők, taníthatók. (Folytatás a 15. oldalon) ünnepet falun VARGA ÉVA
