Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-07 / 15. szám
10. OLT» AL MAGYAR HÍRADÓ FERKÓ ISTVÁN TÖRTÉNETE Irta: VASVÁRY ÖDÖN Mostanában olvastam az egyik kaliforniai lap egyházi hírei között az egyik baptista egyház beszámolójában, hogy Ferkó István meghalt. Helyesebben dr. Ferkó István, mert a megboldogult ilyen címet is viselt, amit egy nagy egyházi közösségtől tiszteletből kapott. Hogy ki volt ez a Ferkó István, ma már csak a legöregebb amerikai magyarok tudják, azok is csak abban az esetben, hogy vagy 65 esztendővel ezelőtt Pittsburghban Vasváry Ödön vagy a környékén laktak. Elmondom, do egy kissé messziről kell kezdenem. 1914 júliusában érkeztem Amerikába, ahová azért küldött a Budapesten székelő legmagasabb református hivatal, az Egyetemes Konvent, hogy lelkészi munkát végezzek Pittsburgh és környékének református magyarjai között. Szóval: A pittsburghi esperes, későbbi apósom, Kalassay Sándor káplánja lettem, akinek az volt a kötelessége, hogy a vidék számtalan kisebb-nagyobb városában és falujában, bányatelepen élő református magyarok lelkészi szolgálatát végezze. Ez bizony nem volt a legkönnyebb feladat, főképpen azért, mert az akkori közlekedési viszonyok mellett ezeknek a helyeknek látogatása nagyon nehézkes volt. Ahová volt kis vasúti összeköttetés, az olyan lassú volt és a lakosság igényeihez alkalmazott, hogy voltak helyek, amiket csak gyaloglással lehetett elérni a megkívánt időpontban. Ilyen hely volt egy Willock nevű kis bányatelep, ahol egy csomó magyar dolgozott. Ide rendesen gyalog mentem el, mert a Baltimore-Ohio vasút nem volt hajlandó menetrendjét az én szükségleteimhez alkalmazni. Úgy mentem, hogy a városszéli, Glenwoodnak nevezett rész (ma is igy hívják) elhagyása után átballaglam egy ócska, elhanyagolt hídon, amit azóta leromboltak. A Monongahela folyó másik oldalán egy Hays nevű falucska van, annak főutcáján egy Hope Church nevű öreg kis methodista templom (a magyarok Hopp Csörcsnek hívták.) Ott letértem az útról és felkapaszkodtam a vasúti töltésre, amelynek sinei mellett csendesen ballagva, valamikor elértem a willocki telepet. Gyakran megtettem ezt az utat, soha a hajam szála sem görbült meg. Jól emlékszem, első vidéki szereplésem is itt történt: egy bányászesküvő. N»»s, ezen a kis bányaplézen történt, már nem emlékszem, mikor, Amerikába érkezésem előtt vagy után, hogy egy néhány suhancból álló banda meggyilkolt egy öreg asszonyt. A gaztett elkövetőit eltogiak, köztük egy Ferkó István nevű magyar legényt is. A lefolytatott tárgyalás halálra ítélte a tetteseknek bizonyult suhancokat, Ferkó Istvánnal egyetemben, dacára annak, hogy Ferkó állandóan ártatlanságát hangoztatta. A gyilkosságban semmi része sem volt, arról nem is tudott, csak véletlenül éppen akkor sodródott a tettesek közé, akik régi cimborái voltak, amikor elfogták őket. A környék magyarsága megmozdult, hogy megmentse a magyar fiút a kivégzéstől. Az erőteljes mozgalmat amerikai egyházi körök is, főleg a baptisták is támogatták, sőt maga a fegyház elöljárósága is segítette. Ferkó István ugyanis a börtönben annyi jelét adta igazi és mély vallásosságának, olyan mintaszerűen viselkedett, hogy nemcsak rabtársai szerették meg, hanem a hivatalos körök is. A mindenkinek segíteni kész, tisztalelkű fiatalember valóságos hírnévre vergődött a bör'ön falain kívül is. Az eredmény az lett, hogy kegyelmet kapott. Nem szabadságot, csak kegyelmet, hogy nem végezték ki. Ott maradt a börtönben, bizonytalan időre, ahol folytatta mintaszerű viselkedését: Valóságos jobbkeze lett a börtön vezetőségének a rabokkal való emberi érintkezésben. Ez a börtöni élet elég sokáig tartott, mert amikor a huszas évek első felében pittsburghi lelkész voltam, a magyarság, amerikai támogatással akkor is mozgalmat indított, hogy Ferkót véglegesen szabad lábra helyezzék. A mozgalom végre is sikerrel járt: herkó István szabad emberré lett. Kiszabadulása után, miután börtöni évei alatt főképpen baptista körökkel volt összeköttetésben, egyházi szolgálatba lépett és valósággal egy uj CSAK NŐKNEK Fel a fejjel negyvenen felüliek!... Az a kérdés, hogy a farmernadrág, a hosszú haj és Peter Frampton hanglemezei fiatalabbá teszik-e az embert, ha elérte a 40 évet? Judith Viorst, a ,.How Did I Get To Be 40 and Other Atrocities” cimű könyv szerzője már elég idős...jaj...hogy tudjon válaszolni. Az 1950-es évek elején, amikor szüléink elérték a mi mostani korunkat, vagyis negyvenes éveiket, akkor úgy gondolkoztunk róluk, hogy komoly, megállapodott, szépen öltözött és szexnélküli emberek. Amikor 1977-ben előre kimosott farmernadrágban, hosszú hajjal hallgatjuk Peter Framptont a lemezjátszón, akkor gyakran az a kisértésünk támad, hogy magunkról ne úgy gondolkozzunk, mint 40 évesről. Hiszen ezek a jelek arról árulkodnak, hogy nem sokat különbözünk a gyermekektől. Talán nem, de mégis valahogy gyakrabban jönnek a szánkra gonosz szavak, és a derekunk is vastagabb lett és rövidebbek lettek a lélegzeteink. Önvizsgálatot tartva meg kell állapitanunk, hogy 40-es éveinkhez érkeztünk tagadhatatlanul. Nézzük meg az alábbi kérdés-felelet alapján a valóságos tényeket. Mi az, amit a 40 évesek már tudnak abból, amit a 20 évesek még nem tanultak meg? Az. hogy a megalkuvás még nem azonos azzal, hogy eladjuk magunkat. Az. hogy a halált nem lehet elkerülni. Az, hogy mégis jobb, ha nem eszik az ember nyers vöröshagymát. Aztán, hogy nem kell azért megmászni egy hegyet, mert ott van. Milyen kockázattal jár 40 éves kor után a hűtlenség? Válással és kevesebb hátfájással. Negyven éves kor után mire mondják az emberek, hogy veszélyes életmód? Elutazni szállodai helyfoglalás nélkül. Mit neveznek boldogságnak a 40 éven felüliek? Ha gyermekeik nem buktak meg az iskolában és a becsüs nem emelte fel az ingatlan utáni adót. Miért mondják azt, hogy az élet 40 éves kornál kezdődik? Azért, mert amikor panaszkodunk fájdalmainkmunkakör, valóban apostoli lelkületű szolgálatát kezdte el: ellátni a börtönök rabjainak és kórházak betegeinek lelki szolgálatát. Amig élt, mindig ezt csinálta. Nevét rövidesen országosan megismerték, mint a legkiválóbbak egyikél, akik ezen a nehéz munkamezőn dolgoznak. Hogy végzelt-e iskolákat, nem tudom, azt sem, hogy lelkészi képesítést szerzett-e vagy nem. Csak annyit tudok, hogy élete végéig a baptista egyházakkal állt szoros kapcsolatban. Magyar vonalon való munkálkodásáról nem tudok, csak annyit, hogy a magyar baptistákkal is voltak kapcsi.latai. Egy időben Detroitban élt, majd Kaliforniába költözött, ahol most meg is halt. Hogy hány éves volt, nem tudom. Időközben káplánja lett a Gideons nevű bibliateijesztő társaságának, majd 1951-ben az American Evangelistic Association tiszteletbeli theológiai doktorátussal tüntette ki évtizedek során kifejtett nagy munkája elismeréséül, amit a börtönökben és kórházakban végzett. Ferkó István története megérdemelné, hogy sokkal több adattal kibővítve, teljes egészében megirassék, buzdításul azoknak, akik még hinni tudnak az embersegités nemes munkájában. Sophia Loren Brigitte Bardot ••ól. sorvadó invünk miatt, hűtlen gyermekeink és esedékes törleszt évűnk miatt, elöbb-utóbb ezt mondják nekünk: ..Ilyen az élet”. Pásztor Anikó Tolsztoj Leó: Feltámadás (Regényrészlet) Nagyszombaton este, Krisztus feltámadásának előes jén a pap meg a kántor nagy nehezen átvergődtek szánjukon a háromverszlányi sártengeren, amely a vénkisaszonyok kúriáját a templomtól elválasztotta, hogy megtartsák a feltámadási szertárost. Nyehljudov, nagynénjeivel meg az egész cselédséggel együtt részt vett a szertartáson: közben szüntelenül Katyusát nézte, aki az ajtóban állt, és a füstölőt nyújtotta; aztán — ősi húsvéti szokás szerint — megcsókolta a papol meg nagynénjeit, és már aludni akart menni, amikor a folyosón meghallotta, hogy Malrjona Pavlovna, az öreg komorna, Katyusával a templomba készül, hogy megszenteltesse a húsvéti kalácsot. ,,Én is elmegyek” — határozta el hirtelen. Az uttalan utón sem tengelyen, sem szánon nem lehetett közeledni, ezért Nyehljodv, aki nénjei házában úgy rendelkezett, akárcsak otthon, felöltözött ragyogó egyenruhájába, felvette köpenyét, és az elnehezedett, kivénhedt és szüntelenül nyeritő (Folytatás all. oldalon)
