Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-07 / 15. szám
WAG-VAK MIKAIM > II. OLDAL KÉRDÉS — A férjem egy ol^j-társaságnak dolgozik és egy hétig itthon van, egy hétig távol. A társaság kibérelt egy nagy apartmentet az alkalmazottainak és a férfiakkal együtt hét nő is bevonult a bérházba. Én nem szeretem ezt a szituációt. A féljem kisértésnek van kitéve és azok az asszonyok, akik ott dolgoznak, itt a városban is tudtak volna munkát kapni. A- mikor aggályaimat a férjemmel is közöltem, azt mondta, hgy azok a nők épp olyan keményen dolgoznak, mint a férfiak és ők úgy kezelik, őket, mintha férfiak lennének. Mi igaz ebből? VÁLASZ — Minden. Azok a nők nem azért mentek oda, hogy ott férfiakra vadásszanak, hanem mert többet akarnak keresni, csakúgy mint az ön félje. Férfit itt, a városban is kaphatnak maguknak. Higyje el, nem könnyű a munkájuk, s talán odahaza ezekért a nőkért épp úgy izgul valaki, mint ön a férjéért *** KÉRDÉS — Évek óta egyedül élek. Gyermekeim az anyámmal vannak, a feleségem elment egy férfival. Azóta élem az életemet, utaztam, szórakoztam. A nők kedvelnek, de magam sem tudom, mit érek. A gyermekeimre nincs időm, szerencsére az iskola neveli őket. Ismerek egy rendes asszonyt, komoly, tisztességes, szeret. Mégis megijedtem tőle, hiszen eddig más volt az én világom. Stgnos, nagy csalódást okoztam neki, mert a hozzám hasonló életfelfogásu barátaim lebeszéltek róla, és befolyásolt egy nő is, aki velem akar szórakozni. Melyiket válasszam? Vonz a kalandos életem, de szeretném ezt a derék asszonyt is. V^jon képes lennék-e, komoly kapcsolatra? Megbízható csak a munkámban vagyok, a magánéletemben laza. Már jóval túljutottam a negyvenen. Nem hat-e ki a gyermekeimre a szüleik magatartása? Úgy érzem, szebb lenne hazamenni, ahol várnak, és vacsora is van, ahelyett, hogy akkor szaladgálok utána. Szeretném őszinte válaszát. így személytelenül még oda is figyelnék. VÁLASZ — Először is azt mondhatom: Soha sem ári, ha valaki, — férfi vagy nő — gondolkodik. Különösen, ha az illető érett korú és gyermekei vannak. Gondolkodhat például azon, miért irta hogy: ,.sajnos, nagy csalódást okoztam neki...”? Kívülálló ok. sorscsapás okozla-e, hogy ön miatt valaki csalódott? Érzelmi-lelkiismereti kérdésben jogosan háritja-e ismerőseire a felelősséget, akik „lebeszélték” „befolyásolták”? Saját levelének más állításain is gondolkodhat. Végzetszerűen elrendelt, megváltoztathatatlan adottság-e, hogy csak a munkájában megbízható, és a magánéletében laza? Vagy csak steril önkritikával akarta megnyugtatni magát? E kérdésekre egyedül keressen olyan őszinte válaszokat, amilyeneket tőlem vár: Bizonyos véleménynyilvánítással azonban én is megpróbálkozom. Meggyőződésem, hogy a gyermekekre a legdöntőbben a szülők példája hal, erősebben, mint a nevelés minden egyéb módszere. Érzelmi-erkölcsi világuk kialakulását az is erősen befolyásolja, ha apjuk, anyjuk nem törődik velük, mindkettő a maga életéi éli. Ezért, úgy gondolom, sürgősen döntse el: hogyan tovább, és nemcsak azért, mivel munkából jövet kellemesebb a meleg családi kör, mint a szaladgálás nő, gyerekek és vacsora után. Most még sok minden öntől függ. Egy idő múlva eddigi életének visszafordíthatatlan fejleményei átcsapnak a feje fölött. Most kell választani, és megkomolyodnia és az életét még időben megalapoznia mert erre később egyre kevésbé lesz módja. FÜGGNI KERESZTEN Ezt a szenvedést akarom. Most, éppen most, elfogva s megkötözötten. Most könyörülj rajtam! Úgy tedd szabaddá tanúdat, hogy lássa s valfja országodat, s benne téged, Uram. Itt, e kövön, e helyen, hol mit sem számit a szó, csak a szív j^jongása, s a türelem a hitben. Voi\j a keresztre. A föld kilökött. Nálad van minden időm. Szaiézi Ferenccel mondom: Jobb Urammal függni kereszten, mint távolból szemlélni a Fát. Reinhold Schneider (ford: Vasadi Péter) FELTÁMADÁS (Folytatás a 10. oldalról) mén hátán elindult a sötétségben, tócsákon és lucskos havon át a teplomba. *** Ez a hajnali mise később Nyehljudov egész éleiének egyik legmélyebb, legszebb emléke maradt. Amikor a vaksötétben — csak hó —, a pocsolyákban tocsogva, a templom körül meggyujtott lámpások láttára fülét hegyező ménje hátán bel-vágóit a templom udvarába, a szertartás már megkezdődött. A parasztok megismerték Maija Ivanovna unokaöccsét; szárazabb helyre vezették, ahol leszállhatolt, lovát megkötötték, és őt bevezették a templomba. A templomot megtöltötte az ünneplő öltözött nép. Jobbfelől a férfiak: az öregje házi szövésű kaftánban, bocskorban, tiszta fehér kapcában, a fiatalja élénk színű övvel átkötött újdonatúj posztó kaftánban, csizmásán. Balfelől az asszonynép, a fiatalokon piros selyemkendő, élénk piros ujju bársony mellényke, kék, zöld, piros, tarka szoknya, patkós csizma. Mögöttük álltak a szerény öregaszonyok, fehér kendő a fejükön, ruházatuk ódivatú durva vászon ing, szürke kaftán, lábukon bőrcipő vagy uj fonott bocskor. Emezek s amazok közölt pedig ünneplőbe öltözött, gondosan megolajozott hajú gyermekek. A férfiak hajukat rázva hajlongtak, s. vetették a keresztet; a nők, különösen az öregasszonyok, megfakult szemüket a gyertyás ikonra függesztve, erősen odanyomták összeszoritott ujjaikat kendős homlokukra, vállukra, gyomrukra, és suttogva hajladoztak vagy pedig térdre hullottak. A gyermekek a felnőtteket utánozták, buzgón imádkoztak, valahányszor valaki rájuk nézett. Az arany ikonosztázon megszámlálhatatlan gyertya ragyott, mindenfelől körülvéve az arannyal álcsavart hatalmas templomi gyertyákat. A koszorucsillár is tele volt tűzdelve gyertyával, a kórusról az önkéntes énekesek lelkes dallamai zengtek, bömbölő basszusok felett a kisfiúk vékony diszkantja szállt. Nyehljudov előre furakodott. A templom közepén foglalt helyet az arisztokrácia: egy földbirtokos, feleségével és matrózbluzós kisfiával, a járási rendőrkapitány, a távirász, egy csizmás kereskedő, abiró, kinek mellén medália ékeskedett, s az oltártól jobbra, a földbirtokosné mögött, Matrjona Pavlovna, lilás színjátszó tafota ruhában, szegélyes fehér sállal; mellette Katyusa, égszínkék öves, ráncolt derekú fehér ruhában, fekete hajában piros szalag. Minden ünnepi, vidám és gyönyörű képpé egyesült; a papok aranykeresztes, fényes, ezüstös miseruhája, a kántor és a templomi kóristák ezüstmeg aranydiszes karinge, az ünneplőbe öltözött, olajtól csepegő hajú önkéntes énekesek, a vidám, majdnem láncdalszerű húsvéti melódiák, a virágdiszes, hármas gyertyák, amelyekkel a papok szüntelenül osztották az áldást a népnek, az egyre ismétlődő és megújuló felkiáltások közepette: „Krisztus feltámadott! Krisztus feltámadott!” Fordította: Szöilősy Klára MIRŐL ÁLMODNAK Az i0 meg a volt elnök vágyálmai Husvét egy bakonyi faluban (Folytatás a 8. oldalról) A dombról akkor zúdult le a szekér a megvadult, eszeveszetten száguldó két lóval. Menekülésre már nem volt idő. Apám a bátyám kezét kapta el, anyám az enyémet. (Hatéves voltam akkor.) Odahuzódtunk szorosan egy kerítés mellé. Én rémületemben kiszabadítottam a kezem és rohanni kezdtem az ut közepén a vágtató lovak előtt. Anyám utánam vetette magát. Vagy harminc lépésnyit tartott a hajsza a köves kocsiuton a tajtékos lovak előtt. Az élet-halál versenyfutásban anyám győzött: utóiért, félreránlott a szekér elől, aztán mindketten a földre zuhantunk. Nem 'ör'ént nagyobb baj: ütődések, kisebb-nagyobb horzsolások árán megmenekültünk. Hanem, amikor a toronyban megszólaltak a húsvéti harangok és mi beléptünk a templomba: az asszonyok, férfiak tisztelettel és csodálattal bólintottak édesanyám felé. Akkor, azon a husvét vasárnapi szentmisén imánkat átforrósitotta a hála a kegyeimért, amely őrködött felettünk a válságos percekben. Újlaki Andor
