Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-07 / 15. szám
8 OLDAL MAGYAR HÍRADÓ egy különös „disszidens” AZ EMIGRÁCIÓ ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Irta: KLAMÁR GYULA H.J. csendes, jólnevelt ember, nagy kék szemével csodálkozva néz bele a világba, mintha nem ismerné, noha már ötven fölött van és igy volt elég alkalma ismerkedni vele. Vidéken lakik, valahol Alsó-Ausztriában egy magányos parasztházat bérel, azaz inkább csak egy szobát-konyhát belőle, de a nehezen fűthető, rossz lakásért is ezer Schillinge! fizet havonta. Ezért a pénzért már jó lakást is kaphat Bécsben és ráadásul könnyebben állást is. Alsó-Ausztriában kevés a munkaalkalom, ritkák a gyárak, annál több a kertészet és a tejüzem, de H.J. nem ért a fejéshez, se a kapáláshoz, annál jobban mindenféle fémhez. Mert fémmunkás volna, ha kapna munkát. Most „bélyegezni” azaz „slemplizni” jár; volna ugyan munka egy közeli városban, de komplikált a közlekedés, igy tovább vár valami alkalmasabb munkahelyre. Beszélgetünk erről, arról. A politikához nem ért, pedig tagja volt a szakszervezetnek, de akkor se zavarta meg nyugalmát a politikai, a gyűlésekre eljárt, mert muszáj volt utána igyekezett gyorsan elfelejteni amit hallott. Tulajdonképpen miért disszidált? — kézenfekvő kérdés, amikor kiderül, hogy nem tud németül, sok kellemetlensége volt és van emiatt mindenfelé. Ugyan most már egész jól töri, de nyomban felfigyelnek a boltban ha kinyitja a száját, lerí róla és kiejtéséről az idegen. Vonakodik elmondani „diszidálásnak” okál. „Magánügy” — feleli kitérőleg. Persze, persze, nem is faggatom, tovább, tényleg senkit sem kérdezlek meg, se jövel se menet, hogy miért is? „Különben megmondhatom, hiszen nem titok. Nem vagyok ám régen itt, csak három éve...” Lassan magától kipakol mindennel, amikor látja, hogy nem kérdezem, nem igyekszem belekönyökölni „magánéletébe”. ötvenen felül van, odahaza lassan nyugdíjba mehetne, itt azonban még sokáig kell dolgoznia, mig igényjogosult lesz. De majd annak is eljön az ideje. „Szóval hogy miért jöttem el? Megmondom, de ne nevessen rajtam...három évvel ezelőtt volt egy olcsó IBUSZ-utazás Bécsbe, arra én feliratkoztam es kijöttem, és itt maradtam.” Az ember azt hinné, hogy nagyon tetszett H.J.-nak itt minden, de erről szó sincs. Hát akkor miért nem ment haza és folytatta megszokott életét családi, rokoni, baráti körben? Hiszen itt még egy kutyája sincs, hetekig nem beszél emberekkel, kocsmába se jár, mert nem iszik, csak ül a négy fal között és bámul maga elé. Az úgy volt, hogy tartozott odahaza ötezer forinttal. A pénzt vissza kellett volna adni, de nem volt miből. Bécsben meg arra gondolt, ha nem menne haza, akkor nem kellene megadni az ötezret, hiszen úgy sincs miből és csak kellemetlenség lesz a dologból...sokáig töprengett rajta. Egész idő alatt, .miig a bécsi kirándulás tartott. Ezen törte a fejé' Schönbrunnban, a Burgban, mindenütt amerre csak írnék. A végén úgy határozott, hogy marad.... í\. meglépett kis batyujával. Ennek most három éve. Sokszor megbánta már, arra is gondolt, hogy visszemegy, de akkor meg azt hallotta, hogy évekre elitélik a szökés miatt. Később meg azt mondta magában, ha már igy öriént, akkor maradjon is igy, marad Alsó-Ausztriában, ahol van. Az ember mindent megszokik, s ki tudja bele tudna-e illeszkedni ismét a régi életébe? Vissza tudna-e szokni? Különben itt nem bántja senki, csak ez a jelenlegi munkanélküliség ne volna, mert spórolt pénze nincs, tartaléka, kitartása nincs, abból él, amit munkanélküli segélyként kap. De ez nem sok, le kellett állítania mostanában az autóját is, mert nem tudta kifizetni a biztosítást... Csak az a feneség, hogy senkije sincs, akihez, egy baráti szólt szólhatna. Főzögel magának, ha éppen kedve van, néha hétszámra sem eszik főtt ételt, mert minek, megteszi egy darab kenyér is. Hja, ha az ötezer forintos adósság nem lett volna! Másképpen alakul az egész élete, talán vidámabb lenne, mert most hetek múlnak el, hogy el tudná mosolyogni magát. Nagyon nehéz igy idegenben. GOLGOTA Csontja nem tört. Sokan már igyekeztek hazafelé, hogy a készület-estet (mert készületnap volt) törvény szerint megüljék otthon, mikor rengni kezdett a föld. Fehéren hullámzott az ing a holtakon, akik elkeveredtek a tömegben s kurjongtak, mint a részegek, mig egy Grál-angyal fölfogta a Vért a hirtelen leszállt éjben, amint a Szantorin felhője odaért. Rónay György VISSZAEMLÉKEZÉS Husvét egy bakonyi faluban A bakonyi faluban, ahol apám évek óta egy paraszt házban szobát bérelt néhány hétre családunknak nyaralásra, a fenyőfák az udvar végén olyan sűrűn álltak, hogy a szél is alig mozdította őket. Abban az évben a tavasz meleg napsütést hozott. Elutaztunkhát húsvéti vakációra. Páfrányt szedtünk a Cuba völgyben, felmásztunk a Zsivány barlanghoz, szalonnát sütöttünk az Ördög réten és leleszedlük a hátizsákot gombával. Husvét vasárnap reggel azonban nem mehettünk messzebbre bátyámmal, csak a ház mögötti erdőbe. Anyám és apám hamarosan értünk jött. Korán volt r ég, kényelmesen ballagtunk a templom felé. A kiskapuk előtt, meg a kerítésre könyökölve ünnepi ruhás falubeliek nézelődtek. Aztán rémült kiabálással, csattogó, dübörgő lármával 'élt meg az utca. — A Gara Peti lovai — kiáltotta egy öregember és beugrott a kapu mögé. (Folytatás all. oldalon) MARGÓ „Szóból ért az ember”, vajon a honatya is? A Kongresszusnak szóló üzenet egyszerű volt: Ha valaki tetszeni akar választóinak, akkor minél többször menjen haza és mondja el, mit csinálnak Washingtonban. Ezt mutatta ki a legutóbb végzett közvéleménykutatás, hansulyozva azt a tényt, hogy nincs szoros kapcsolat a kongresszusi tagok és választóik között. A közvéleménykutatás során 1500 állampolgárt kérdeztek meg. A kutatás eredménye többek között a következő: — Az emberek úgy vélik, hogy a vezetőknek jo ban figyelemmel kell kisérniük a saját területükön lévő problémákat és több időt kell ott tölteniük. — A Kongresszus tagjai viszont úgy érzik, hogy rlsődleges feladatuk a törvényhozás munkája, és (Folytatás a 9. oldalon) Az amerikaiak nagy többsége azt gondolja, hogy z elemi iskolákban nincs fegyelem. A Gallup Intézet a' év ó'a szorgalmasan ellenőrzi a közvéleményt, és >en szomorú eredményre jutott. Miért gondolják azt a szülők és az adófizetők, -ogy az állami iskolákban nem fegyelmezik a tanulókat? Igaz az, hogy a testi fenyítés megszüntetése óla, a tanulók sokkal zabolátlanabbak? Igaz az, hogy a felekezeti és a privát iskolákban nagyobb fegyelem van? Az a szülő, aki megengedi, hogy a gyermeke lomposan, gondozatlan ruhában járjon iskolába, az iskolát okolja azért, hogy nem kötelezik az egyenruhaviselést. Vajon, ha köteleznék, ugyanez a szülő nagyobb gondol fordítana gyermekére? Az. a szülő, aki a hosszú és ápolatlan hajat elnézi gyermekénél, miért az iskolák vezetőit okolja ezért? Miért gondolja azt, hogy a tanítóknak kellene a gyermekei rendre és tisztaságra szoktatni, ha odahaza rendetlenséget és tiszt át lanságot lát? A tanítók és szülők megegyeznek abban, hogy annak a gyermeknek van szüksége nagyobb fegyelemre az iskolában, aki otthon is rászolgál. A második elfogadott igazság- a fegyelmezésre szoruló gyermek tanulmányi előmenetele nem kielégítő. Klamár Gyula
