Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-31 / 14. szám
MAGYAR HÍRADÓ IS. OLDAL MESÉL A MULT MOSONI TÖRTÉNETEK Irta: HALMI DEZSŐ Halmi Dezső Mosonmagyaróvár a Mosoni-Duna és a Lajta folyó találkozásánál fekszik. Területe aránylag nagy, a két város óvár és Moson még nem épült egészen össze. A várost évszázadokkal ezelőtt egy természetes védelmi vonal övezte, a Hanság és a Duna mocsarai vették körbe. A Lajta torkolata három ágra szakad, igy folyik a városon keresztül és ömlik a Dunába. A város neve Mussun, 1137-ben szerepel először oklevelekben. A felületes nyelvészek szerint a szó , szláv eredetű.Ha figyelembe vesszük, hogy a Dunántúlon -jóval a kelták, rómaiak megjelenése előtt- őspannonok, sumir-mahgar-magyar nép élt, akkor a város ősi neve MUSIN-madár, vagy ,,MU-SU*sok növény” volt, mely több ezeréven át áthasonult. Mindkét szófejtés megállja a helyét, mert a Duna-Lajta találkozásánál mocsaras, végtelen kiterjedésű nádas terült el, melyben nagyon sok vizimadár élhetett. így a város hajdan simir nevet viselt, mely Moson nevében ma is él és semmi köze nincs a szlávsághoz. Mosonmagyaróvár és környéke gazdag történelmi eseményekben, a lakosság sok oly mondát őrzött meg, melyek még ma is élnek. Ezekből akarok néhányat elmondani. A várostól alig háromnegyedóra járásnyira fekszik a Fekete-erdő és annak közelében a Háromtölgy kápolna. Még a múlt század elején tölgyerdő állott itt, a fák között, a nedves talajon gazdag legelő terült el. Futó János csordás legeltette itt a gulyát. Mellette két fekete puli ballagott. A Hanság-mocsár nád-, sás növényzete susogott a gyenge szélben. János — a magyar ember ősi szokásához hiven- leszúrta kampósbotját a földbe, jelezve, hogy ott a „világközepe”. Ahol a magyar ember felütötte sátrát, hol botját a földbeszurta, az volt a „Világközepe”. A csordás csendesen fütyürészett, az állatok ropogtatták a friss füvet. ' Válláról a földre penderítette subáját, leheveredett. Magasban a bárányfelhők kergették egymást, álomba ringatták a pásztort. Nagy csaholásra ébredt, felugrott s látja, hogy két ordas kerüli a gulyát. A nádasból törtek ki. A két puli nem tudta felvenni a küzdelmet a farkasokkal, csak kerülgették azokat. A farkasok János felé vették az irányt. Botja nem volt elég a farkasok ellen, futni kezdett s felmászott a legközelebbi tölgyfára. Alatta ugráltak a farkasok, Futó János pedig fent fohászkodott. A gulya nagy, kormos bikája, Tüske rohant a fához, az egyik farkast felöklelte s a csahos toportyán elnyúlt a földön. A bikával és két pulival a másik nem vette fel a harcot, behúzódott a nádasba. Tüske fújva, elsőlábával taposta a farkast, a pulik pedig kis körre terelték a gulyát. Futó János lemerészkedett a fáról. Otthon elmesélte mi történt vele. Visszaemlékezett hogyan fogadkozott a fa tetején és hálából faragott egy kis kápolnát, benne a kis Jézussal. A szerencsés megmenekülés emlékére építették később a kápolnát, melyet a három, több százéves tölgyről, Három tölgy kápolnának nevezték el. Hédervár község nevéhez több monda fűződik. A Héderváry család hűbér birtoka volt. Nagyon jól ismerem a községet, a kastélyt, a több százéves tölgyeket, mert családommal 1944-ben a gazdatiszt lakásában laktunk, amikor Győrben a Wagongyár már romokban hevert és nem volt egy olyan nap, amikor a „Krokodil-gross” /amerikai nehéz bombázók/, vagy az esti Ráták ne nyugtalanították volna a várost. A parkban állott egy öreg, magas, hatalmas lombkoronáju tölgy, melynek árnyékában szőtt összeesküvést Kont, a kemény vitéz. Harminc társával együtt fogadták meg, hogy az elnyomó hatalmat megdöntik. A fának egy-egy ága mindig letörik — a falu öregjei igy mesélték nekem- ha a Héderváry család valamelyik férfi tagja maghalt. Az másik változat szerint a harminc összeesküvő szellemei tördelik az ágakat, kik életükkel fizettek elégedetlenségükért. A kápolna közelében szintén áll egy nagy tölgyfa, melynek törzséhez — a monda szerint- Nagy Árpád, a honfoglaló hős kötötte lovát. A feltevésnek lehet történelmi alapja, mert Nagy Árpád itt, a fa tövében beszélhette meg fiával (Tarhos, Üllő, Jutás, mind a három elesett a bánhidai ütközetben), vezéreivel a haditervet, miként semmisítsék meg Leopold, bajor őrgróf seregét. Pozsony mellett zajlott le a döntő ütközet, hol a bajor sereg megsemmisült. Nagy Árpád 907 julius 7-én szintén belehalt sebeibe. 1944-ben Héderváron keresztül vezetett a katorga, ezer és ezer zsidó férfi, asszony gyermek vándorolt az osztrák határ felé. Egy darab kenyér, üvegben lekvár, kis csomagban cukor enyhítette éhségüket. Nem tudom él-e még valakinek emlékében a hosszú, szomorú csoport. Lébény község Mosonmagyaróvár és Győr között fekszik, a Budapest-Bécs műut vonalán. Hires a HAZAJÖTTEM Csak a szelíd éj hoz nyugalmat, mikor elönt, fekete talpán oson s hallgatom, hallgat. Hiába vágott olyan élesen a sok búcsúzó fény, nem éleszt, nem édes már a méze sem. Elvássák cseprő gondok, hangyák, mérgezzük egymást, úgy, hogy igazat mondok, ha szidom olykor az időt, gyakorta verném a világot, az emberi mindenekelőtt, az embert. Rosszul sikerült szőlő, hoz ugyan sok gyümölcsöt, de mételyeset, keserűt. Hazajöttem, a csillagok alatt vakon, lábbam zördeli a harasztot, pihenő helyem kutatom. Demeter István román stilusbam, 1208-ban, fehérkőből épített temploma. Az építési költségeket a Gyra (Gyra-Győr) nemzetségbeli Pol, mosoni ispán és fivére, Csepán bácsi ispán viselték. A monda szerint Pót felesége, Csöpke hűtlen volt főijéhez és Kaza sámán fiát, Becsét szerette. (Egyébként IV.Béla király leánya, Margit is azért vonult kolostorba, a Nyulak szigetére, mert egy sámán fiával szerették egymást, de a királyi család hallani sem akart a pogány hitben élő, bujdosó sámánfiról.) Az ispán felesége katolikus vallásban nevelkedett és érezve bűnösségét, szerette volna kiengesztelni Istenét, valamivel hozzá akart járulni a templom építéséhez. Csöpkének egy nagy, ezüst-fehér színű juhnyája legelt a mosoni határban. A juhok, bárányok nevelésének ellenőrzése jó alkalom volt a szerelmi találkozóra. Csöpke az egyik várhadnagy feleségének kíséretében gyakran kilovagolt Mosonból. A Hanság egyik zsombékos bevágásán keskeny palló vezetett a nádasba. Csöpke leugrott lováról, a kantárszárat kísérője felé dobta, kipirult arccal, teli vággyal sietett át a himbáló pallón. A sűrű nádas elnyelte alakját. Lova nagyot pihenhetett, mig asszonya újra szájába tette a zablát. (Folytatás a 15. oldalon) NEVESSÜNK A vasúti fülkében ül egy egy szemmel láthatóan beborozolt férfi. Amint a vonat egy állomásra ér, kinéz, megcsóválja a fejét, és az orra alatt motyogja: szörnyű! A szemben ülő utas kíváncsian megkérdi: — Uram, miért mondja ön minden állomáson hogy szörnyű? A részeg bánatosan néz rá, és igy szól: — Minden állomáson egyre bizonyosabbá válik elöltem, hogy rossz vonatra szálltam fel. *** Sanyikálól megkérdi a tanító: — Fiam, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? — Katona. — Katona? Hisz minden percben megölhetnek. — Kicsoda? — Az ellenség. — Akkor inkább ellenség akarok lenni. *** A papucsféijet megkérdezik egy társaságban: — Hogy érzi magát? Mire odafordul a feleségéhez: — Szivem, hogy érzem magam? SAN FRANCISCÓBAN IS IGAZI TOKAJI BOR TEREM (Folytatás a 12. oldalról) Naphegy Gábor rajzolta meg. Az amerikai magyarság megerősödésével többen is léptek Naphegy Gábor nyomdokába. Voltak, akik a magyar egyletek életében kezdték közéleti szereplésüket, amelynek során, mint delegátusok vettek részt a nagy politikai pártok elnökjelölő naggyűlésein, elnökök, törvényhozók, kormányzók nagytekintélyű tanácsadói lettek. És voltak, akik a szövetségi kormány, vagy állami, városi kormányok fontos hivatalaiban töltöttek be magas állásokat. De róluk már csak máskor lesz szó, alkalomadtán.
