Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-31 / 14. szám
MQ 2ftti 12. OLDAL MAGYAR ttlKADÖ A REPÜLÉS HŐSKORÁBAN KUTASI KOVÁCS LAJOS Kutasi Kovács Lajos Szeretem a régi könyveket. Amikor ilyesmire bukkanok, egyszerre alámerülök a múlt tengerébe, mint a búvár, aki igazgyöngyöt keres. Nincs annál nagyobb örömöm, mintha valami csillogó különlegességre bukkanok, mely annyira hozzátartozott a múlthoz, mely bár nincs többé. így került a kezembe ,, Somogyvármegye Almanachja”, melyet 1912-ben szerkesztettek és adtak ki Kaposváron. Nem holmi irodalmi almanach ez, amelyben Somogyvármegye széplelkű költői és iró mondják el mindazt, ami az akkori mély békében gyötörre őket, hanem komoly adattár, melyből sok mindent megtudhat az ember. Például azt, hogy 1912-ben kik voltak Somogyvármegye virilistái, vagyos legnagyobb adófizetői? Kik voltak Somogybán, a ,,Rosseb-országban” akkoriban a főrendek, a jegyzők, az ügyvédek és az állatorvosok? A ,,Somogyvármegye tanintézetei” cimű fejezetben felsorolták az összes tanárokat és tankokat s például könnyedén meg tudom állapítani, hogy 1912-ben a csurgói ev.ref. főgimnáziumban Rácz Dezső volt az ének- és tornatanár. A „Siketnémák áll.seg.intézetében” Kaposvárott például hiába keresem az énektanárt, amiből az is kitűnik, hogy a siketnémák énekoktatására nem fordítottak különösebb gondot. Igen nagy hiányosságnak tartom, hogy csak a tanárokat sorolták fel a diákokat nem. Hisz milyen jó lenne tudni azt is, hogy a kaposvári kereskedelmi iskola első osztályába kik jártak akkoriban? No azért az irodalmat nem nélkülözi teljesen ez a nevezetes könyvecske. Szó sincs róla. Az „Irodalom” cimű részben ugyanis hangulatos beszámolót olvashatok a kaposvári Kossuthszobor leleplezéséről. A „Mi lesz a vége?” cimű vers költője viszont szerény névtelenségbe burkolódzott s hiába gyötör a kíváncsiság, soha nem tudom meg, ki rejtőzködött a titokzatos „W” betű mögött? Megnyílt a kaposvári uj színház! Az ünnepi díszelőadáson Várnai Janka, a társulat naivája adta elő Kóbor Tamás ünnepi prológusát, majd a „Cigánybáró”^ mutatták be. „Olyan operttegyüttesben gyönyörködött a közönség, amelyhez fogható ma nincs az egész országban, Budapestet sem véve ki. Polgár Károly operett-anszmbljának diadala a lehető legtökéletesebb volt.” Az „operett-anszmbl” mellett azonban az emberek egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a technika csodái felé. A kaposvári katonai repülőtér hőskoronáról olvasok nagyszerű tudósítást az almanachban. „A repülőgépek külön vasúti kocsiban érkeztek Kaposvárra” — tehát a pilóták nem személypoggyászként hozták őket s igy eleve az is biztosítva volt, hogy útközben egyetlen repülőgép se zuhant le. „Ausztria-Magyarország figyelme felénk fordult, mert itt Kaposvárott próbálták ki először, hogy a katonai repülőgépek megfelelnek-e hozzájuk fűzött nagy várakozásnak." A továbbiak során megtudom azt is, hogy a „gépek manőverei” nemcsak a városban, de‘,,megyeszerte óriási lázban tartották a nagyközönséget.” Részletes leirást kapok arról, miként is néztek ki azok a repülőgépek, melyekhez oly nagy reményeket fűztek s mely reményeket — mint a továbbiakból kitűnik — a gépek nem teljesen váltották be. „A gép két részből áll” — olvasom — „a voltaképpeni repülőgépből és a motorból, ami a repülőgépet hajtja... a motor mögött van a gépmadár lelke, a kormánykerék és a csavarok.” Megtudom, hogy minden a pilóta ügyességétől függött, mert „ha csak hajszálnyit is téveszt a kormányszerkezet irányításán, az egyensulyszámitás megdől és a gép lezuhan...” Szent István napján volt az első nagy bemutató repülés. Umlauf kapitány és Holeka hadnagy akart felszállni az „Elster” nevű géppel, de nyilván „hajszálnyit” hibáztak, mert „gépjük nevű géppel, lezuhant és darabokra tört. Szerencsére se Umlauf kapitánynak, sem Holeka hadnagynak nem történt baja...” fellélegzek, már aggódtam Umlauf kapitányért és Holeka hadnagyért, hogy a nyakukat törik. De csak a gép tört darabokra. Nyilván nem túl magasról zuhantak le A következő nap, augusztus 21-én már megkezdődött a komoly „felderítő szolgálat”, „Blasbke főhadnagy e napon „Adler”-en Kaposvárról Barcsra repült”, ami bizony légvonalban megvan ötven kilométer is! így hát Blashke főhadnagy felderítette sikeresen Barcsot. Illner „aviatikusnak" és Miller főhadnagynak nem volt ilyen sikere, mert a „Condor”-ral fel se tudtak emelkedni a levegőbe s igy soha nem tudták meg, mi van Barcson. A következő nap viszont Umlauf kapitány Homokszentgyörgyre repült, de megint tévedhetett egy hajszálnyit, mert „leszállásnál gépje pozdoijává zúzódott." Ej-ej, ez az Umlauf főhadnagy* Neki megint nem történt semmi baja, hál Istennek. Ezek után nem csodálkozom azon, hogy a beszámoló ezzel az optimista és reménytkeltő mondattal végződik: „A repülőgépekre a hadiszolgálatban óriási feladat vár és annak messzemenő horderejét már a somogyi első kísérletnél észlelte a hadvezetőség.” Mármint Barcs felderítése esetében.- (Londoni San Franciscóban is igazi tokaji bor terem Irta: SIMA FERENC Sima Ferenc A korai magyar bevándorlók, akiket az Uj Világ vonzott, akiket a függetlenségi nyilatkozatban meghirdetett elvek és törekvések hoztak erre a földre, itt már gondosan szervezett politikai életet találtak. Fő jellemvonásaiban nem változott ez a rendszer azóta sem. Az amerikai alkotmány megalkotói gondoskodtak arról, hogy a kormányhatalom három ága: a végrehajtóhatalom, a törvényhozás és a bíróság egymást mindig ellenőrizze, és igy biztosítsa, hogy a változó idők követelményének, vagy politikai irányzatoknak alapján hozott törvények, kormányintézkedések ne sérthessék meg az alapvető emberi jogokat. Az első magyar bevándorló, akit egy amerikai állam törvényhozójának választottak meg, Haraszthy Ágoston, egykori mezőtelekdi földbirtokos volt. Haraszthy 1840-ben jár először Amerikában összeköttetésbe került több amerikai üzletházzal, majd Martin van Brunen az Egyesült Államok akkori elnökének támogatásával kereskedelmi kapcsolatokat akart létesíteni Magyarország és az Egyesült Államok között. Amikor rövidlátó hazai hatóságok ezt a törekvését megakadályozták, Haraszthy pénzzé tette minden vagyonát és egy kis kivándorló csoport élén elhagyta szülőhazáját. Előbb a Közép-Nyugaton, majd St. Louisban telepedett le, de a 40-es évek végén már a vadregényes nyugat, az Amerikai Egyesült Államok uj állama, Kalifornia felé vette útját és San Diegóban üzleti vállalkozásba fogott. A fiatal magyar vállalkozó hamarosan népszerűségre tett szert a mexikói határ közelében lévő "árosban, amelynek polgárai a közbiztonság őrének, serifnek, majd később állami képviselőjüknek választották meg. De Haraszthy nem sokáig maradt tagja a Sacramentóban ülésező törvényhozó testületnek. Merész álmai San Franciscóba, az aranyláz központjába vitték, ahol két magyar barátjával aranyfinomitó telepet alapított. Majd Tokajból szőlővenyigét hozatott és San Fránciscótól északra az enyhe éghajlatú völgyekben megkezdte világhírűvé vált borának termelését. Ugyanebben az időben az Amerika keleti partvidékén főleg New Yorkban és környékén élő magyarok elsősorban szülőhazájuk sorsa miatt kapcsolódtak be egyre élénkebben az amerikai politikai életbe. Az 1848 évi amerikai elnökválasztási küzdelem idején az • ország közvéleményét mindenekelőtt is a Mexikóval folytatott háború sikeres befejezése, az újonnan szerzett területeknek és lakóinak az ország politikai, gazdasági és társadalmi életébe való minél zökkenőmentesebb bekapcsolósa foglalkoztatta. Amerika népével együtt a két párt elnökjelöltjei rokonszenwel kisérték az európai szabadságmozgalmakat és közöttük a márciusi magyar forradalom és a szabadságharc ragadta meg leginkább a képzeletüket, de választási beszédeikben az elnökjelöltek főként belpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Az elnökválasztás után azonban a választási küzdelem vesztese Gary Class a szenátusban arra szólította fel a washingtoni kormányt, hogy szakitsa meg diplomáciai kapcsolatait Ausztriával. Zachary Taylor, az újonnan megválasztott köztársasági elnök nem sokkal azután, hogy elfoglalta helyét a Fehér Házban, lépéseket tett, hogy az Egyesült Államok vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat Kossuthék emigráns kormányával. Nehéz volna pontosan megállapitani, hogy mennyire befolyásolták az amerikai politikai élet vezetőit azok a magyar származású amerikai polgárok, akik gyűléseiken és a sajtóban hívták fel az amerikai népet és kormányát, szabadságáért és függetlenségéért küzdő szülőhazájuk támogatására. A magyar ügy leghatásosabb szószólója abban az időben dr. Naphegyi Gábor volt aki mint tudós és iró szerzett magának jó nevet az amerikai szellemi életben. Naphegyi szervezetet alapított, amely sikeresen helyezett el a sajtóban felhívásokat a magyar nemzet érdekében. A magyar barát Zachary Taylor köztársasági elnök korai és váratlan halála után ez a szervezet emlékirattal fordult az amerikai szenátushoz, és kérte: hasson az uj kormányra, hogy az elhunyt elnök politikáját kövesse. Az emlékirat minden betűjét művészi tökéletességgel maga dr. (Folytatás a 13. oldalon)
