Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-31 / 14. szám
8 OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SPION AZ EURÓPA KÁVÉHÁZBAN Irta: KtAMÁR GYULA Ha hinni lehet a New York Times-nak, akkor Ausztria szép fővárosa, Wien tele van kémekkel. Ezt irta nemrég egy bécsi riportjában az illusztris világlap mégpedig olyan nagy nyomatékkai, hogy okvetlenül oda kell figyelnie az embernek. E sorok Írója idestova két évtizede él az osztrák fővárosban, de még nem volt szerencséje „spionokhoz”, senkit sem ismert, akinek ez lett volna a foglalkozása, márpedig okvetlenül találkozott volna eleven kémekkel, ha igaz a , _ ° Klamar Gyula New York Times cikke, miszerint Bécsben minden harmadik ember kém. Azt hinné az ember, hogy nincs itt mit kémkedni, hiszen ez semleges ország, nem történik Ausztriában semmi olyan, amit érdemes volna kikurkászni. De azt mondja a New York-i lap munkatársa, hogy nem is Ausztria „titkai” az érdekesek itt — amik nincsenek is —, hanem az egyéb titkok, amelyeket itt lehet beszerezni jutányos áron. A Szent István dóm közelében lévő „Café Európát” nevezi meg, mint amelyik a kémek gyülekező helye. Százszor is jártunk az „Európában” de egyetlen kémet se láttunk, annál több „kleine braune”-t ivó pestit és pozsonyit, brünnit és varsóit, akik az asztal alatt cserélgették a brilliánsokat és az aranydukátokat, amikor konjunktúrájuk volt. A gazda éberen figyelte őket és többeket kitiltott üzletéből, mert nem szerette a „fekete” piacot és még kevésbé, hogy az igen tisztelt társaság képes volt délelőttöket átüzletelni egy „kleine mokka” mellett, hogyan fizessen ő ebből adót, személyzetet, villanyt, krankenkassát és minden egyebet? Ismertük ezeeket az alakokat még Pestről, az Andrássy ut expresszóiból, ahol ugyanezeket a fekete-üzleteket bonyolították, itt csak folytatták a dolgot. Hanem kémeket nem láttunk soha. Az amerikai világlap szerint nem lehet tudni, hogy az a kis sovány emberke, aki éppen a második törők kávét rendeli a csinos kisasszonynál, nem-e éppen egy szovjet plutónium-specialista éppen? Akinek az a feladata, hogy nukleáris titkok után kémkedjen és azokat ravasz kerülők segítségével Moszkvába irányítsa? Ennek a tevékenységnek kedvez, hogy Ausztria nem törődik azokkal a kémekkel, akiknek a tevékenysége nem az osztrák állam ellen irányul és mivel ilyen ember úgyszólván nem létezik, a külföldi kémek zavartalanul működhetnek Bécsben, a kevés számú osztrák detektív és tisztviselő, aki államvédelmi ügyekkel van megbízva, inkább az ellenőrzést végzi csupán, mintsem az elhárítást. Mit tudnak a külföldi ügynökök Bécsben kikémlelni? — kérdezhetné a be nem avatott személy. A New York Times munkatársa mértékadó osztrák helyeken ez után is érdeklődött és kiderült, hogy nagyon is sokfajta lehetőség nyílik a spionkodásra. Itt van nyomban a csapat-csökkentési konferencia, amely idestova két év óta folyik a Hofburg termeiben és ahol azon birkóznak a delegátusok, hogy a Keletnek hogyan kellene csökkentenie a csapatokat, páncélosokat, fegyvereket Európa szivében ahhoz, hogy ugyanazt megtegye a Nyugat is. Számos szakértő él Bécsben; iratok, akták, számok, adatok, tervek vannak a birtokukban, amelyeket megszerezni nagy előnyt jelenthetne a feleknek. Bécs közbeeső állomása a Szovjetunióból kivándorló zsidóknak, akik talán titkok vagy éppen titkos megbizások letéteményesei? Ki lát bele az emberek agyába? De nemcsak zsidók érkeznek százával és ezrével Bécsbe, hanem a keleti blokk államaiból más menekültek is, valódiak vagy esetleg ál-menekültek, akik azzal a feladattal jönnek, hogy „épüljenek be” szervezetekbe, egyesületekbe, igyekezzenek vezetőkké válni és társakat szervezni maguk mellé. Normális polgár el sem tudja képzelni, mi mindenféle lehetőség adódhat egy semleges ország fővárosában egy kém számára? Nem szabad elfelejteni, hogy Bécsben működik az Atomhivatal is, egy nemzetközi intézmény, amely — megintcsak a New York Times szerint” — különleges vonzerővel bir a kémek számára, mert fontos adatok megszerzésére nyilhat itt lehetőségük. Végül nem szabad elfelejteni a bécsi követségeket sem, amelyeknek különleges feladataik lehetnek éppen azért, mert az osztrák hatóságoktól nem ellenőrizve tevékenykedhetnek a Nyugat és Kelet között elterülő Ausztriában. REFLEKTOR BAJBAN VAN AZ ÖNKÉNTES HADSEREG ÖTLETE A növekvő költségek és a jelentkezők számának csökkenése miatt a négyéves múltra visszatekintő önkéntes hadsereg ideája súlyos bajba került. A probléma annyira súlyosbodik, hogy némelyik kongresszusi szakértő szerint nyíltan kell foglalkozni a régi sorozás bevezetésének kérdésével. Valószínűnek tűnik, hogy egy ilyen határozat politikai robbanást okozna és kevesen gondolják, hogy a Carter-adminisztráció valamikor ilyen lépésre határozza el magát. A katonai szakértők egész sora azzal érvel, hogy a sorozás az egyetlen ut, amelynek segítségével a személyzet megfelelő létszámát biztosítani lehet a hadseregben. A Pentagon vezetői már tájékoztatták Carter elnököt a problémáról, de ő még nem tett lépéseket a megoldás irányában. Alapjában véve, az a helyzet, hogy az Egyesült Államok olyan valamit szeretne megvalósítani, ami lényegében elérhetetlen; mintegy két millió katonát foglalkoztatni a béke idején. Ezenkívül, a két millió katonának önkéntesnek kell lenni, pedig az önkénteseket alkotó 17—21 éves korosztály létszáma egyre apad, a születési arány csökkenése következtében. Ezenkívül, ahogy a gazdasági élet javul, kevésbé vonzódnak a fiatalok a katonai pálya után, jóllehet óriási javításokat léptettek életbe a katonai fizetéseknél. Jelenleg a védelmi költségvetésnek csaknem a fele, vagyis 50 billió dollár jut a katonai személyzet költségeinek fedezésére. Az önkéntes hadsereg gondolata Richard Nixon 1968-as választási hadjárata alatt született meg. Nixon azt Ígérte, hogy ha megválasztják, akkor az egész hadsereget önkéntesekből fogják összeállítani és a Vietnami háború végeztével megszüntetik a sorozási kötelezettséget. Az utolsó sorozási összehívást 1972-ben tették közre, és 1974. november 22-én az ulolsó besorozott katonát is hazabocsátották. Az önkéntesek toborzása azért is nehezen megy, mert nincs elég alkalmas fiatal. Az U.S. Census Bureau szerint ebben az évben 10,6 millió fiatal érié el a 17—21 évet. A katonai toborzó parancsnokság azonban azt mondja, hogy ezek közül 3,3 millió fiatal fizikailag alkalmatlan a katonai szolgálatra. Ellenségeink: a rovarok A világ termésének a felét férgek, rovarok eszik meg annak ellenére, hogy évi 4,1 billió lb féregirtót használunk a kártevők elpusztítására. Fejenként több mint egy font féregirtót haszná’ fel a földön minden felnőtt és gyermek, mondja dr. David Pimintcl, a Cornell egyetem tanára. Ennek ellenére is, nincs javulás a férgek elleni küzdelemben. Az történik ugyanis, hogy a férgek immunisokká válnak a mérgek ellen, s miközben a férgeket elpusztítjuk, azok természetes ellenségeit is megöljük. A lárvák,tojások 90 százalékát ezeknek az általuk elpusztított parazitáknak kellene megsemmisíteni s az eredmény az, hogy a különféle mérgekkel, * permetekkel felét sem öljük meg a kártékony férgeknek, rágcsálóknak. A rovarirtókat három közép-amerikai állam — El Salvador, Guatemala és Honduras — használja a legintenzívebben, ahol 70 millió rovarirtót használnak fel a gyapotot veszélyeztető rovarok ellen. El Salvadorban 2 400 font irtószert szórnak rá egy-egy négyzetmérföldnyi gyapotföldre. Az eredmény viszonyt siralmas, mert nemcsak a parazitákat ölik meg igy, hanem azok természetes ellenségeit is. Arról nem beszélve, hogy évi 4—5 000 emberi mérgezés történik. A moszkitók e négy országban immunissá váltak, a maláriát veszedelmesen teijesztik. Három év alatt 25 000—80 000-re emelkedett a maláriások száma. A föld összes termékének 33 százalékát a rovarok, rágcsálók pusztítják el, még a terméshozam előtt, utána pedig, a termésnek 9 százalékát. A Fülöp-szigetek cukornád termesztését 50 százalékban tönkretették az elmúlt évben a patkányok. Argus HH.-E-M'L'EB A tömegsterilizáció az Indiában lefolyt parlamenti választási kampány idején az egyik főkérdés volt. A múlt év októberében a kényszeritett sterilizáció miatt véres lázadás tört ki Muzaffarnagar-ban és az emberek a főtéren még mindig mutogatják azokat a lyukakat, amelyeket a tiltakozók ellen kilőtt fegyvergolyók ütöttek a keskeny mecset falán. A sterilizációs kampány azonban nem szorítkozott csupán erre a vidékre, hanem az ország egész területére kiteljed, amitől Indira Gandhi miniszterelnök kormánya félt, hogy a Muzaffamagarban történt negativ hatás majd abban tükröződik, hogy a kormány ellen szavaznak egész Indiában, bekövetkezett. Az ellenzék szerint a családtervezést nem lehet senkire rákényszeríteni. A múlt évben hét millió sterilizációs operációt hajtottak végre az országban. Ez több mint a kétszerese volt minden előző évben eszközölt műtétnek. És ez azt jelenti, hogy jelenleg a családok két százaléka van biztosítva a fogamzás ellen. Azonban egy 620 milliós országban, ahol naponta 35 000 gyermek születik ez nagyon alacsony arány, és ha nem tesznek valamit, akkor elveszítik ezt a végtelenül fontos küzdelmet.
