Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-03 / 10. szám
JUtGJo nr 14. OLDAL M Ali YAK HÍRADÓ HOGYAN JAVÍTHATUNK A LÁTÁSUNKON Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachar Ilona Forrón szeretett féljem három évvel halála előtt egy napon panaszolta, hogy csikókat lát a szeme előtt, ami nemcsak a látását zavaija, de egyszersmind nagyon idegessé is teszi. Elmentünk hát a szemorvoshoz, aki megállapította, hogy kezdődő kataraktja van. Ez irtózatos csapást jelentett neki, hiszen a munkája volt az élete. De akkor egyik utazásunk alkalmával egy ismerős hölgy elmondta, hogy fiatal leány j korában jóformán teljesen megvakult és egy csodálatos szemterápiával gyógyították meg a szemizmait. Könyv is jelent meg akkor erről a gyógymódról. Az uram megvásárolta. Cime ez volt: ,,RELAX AND SEE.” írója Clara A. Hakett. Ez persze csaknem húsz évvel ezelőtt történt és a könyv ma már sehol se kapható. Szemgyakorlatokat tartalmaz és az Uram pontosan követte őket. A legfontosabb gyakorlat a szemorvos szerint az úgynevezett „Sunning” (napozás) amikor kényelmesen ülő helyzetben elhelyezkedünk egy lámpától vagy három lépésnyire, vagy az asztalra, vagy egy ölünkbe helyezett vánkosra könyökölve, persze szabadban a nappal szemben is lehet végezni ezt a gyakorlatot, miközben behunyt szemmel, a fénybe tekintve lassan balfelé, majd jobb felé fordítjuk a fejünket annyira, amennyire csak lehetséges. Eleinte csak háromszor-négyszer végezte ezt a műveletet, később naponta három Ízben hússzor is, közben a ,,palming”-gal téve változatossá a műveletet. „Palming” alatt az asztalra könyökölt és szemét tenyerébe temetve maradt néhány pillanatig — minél tovább, annál jobb. Ilyenkor olyan dolgokra gondolt, amik kellemesek, derűsek, lelkileg felemelők. Aztán újra a fénybe nézett immáron pihent, behunyt szemével és igy felváltva végezte a Sunning és Palming gyakorlatokat. Ez az egymásbafonódó, egymással váltakozó két gyakorlat már magában véve is csaknem egy órát vesz naponta igénybe. Viszont ha arra gondolunk, hogy néhány hét múlva az uram szemvizsgálata alkalmával az orvos ámulva állapította meg, hogy nyoma sincs többé a kataraktnak, nem volt hiábavaló. Persze ez a két gyakorlat magában véve HETI NAPTÁR FEBRUÁR HALAK HAVA 6— VASÁRNAP: BOTOND 7— HÉTFŐ: TAMÁS 8— KEDD: ZOLTÁN 9— SZERDA: FRANCISCA 10— CSÜTÖRTÖK: ILDIKÓ 11— PÉNTEK: SZILÁRD 12— SZOMBAT: GERGELY még nem elegendő. Számos más gyakorlat van ezenkivül, melyekből sajnos helyszűke miatt csak egynéhányat említhetek. A harmadik legfontosabb a „longswing”, vagyis hosszú lendület, amikor terpeszállásban kell balra, majd jobbra fordulunk, inkább lendülnünk, miközben karjaink kényelmesen, hanyagul csüngnek alá, testsúlyunkat egyik lábunkról a másikra vetve át. A szemünk ilyenkor nyitva van és igyekszünk mindent megtekinteni, ami látásunk útjába esik, viszont sem ennél, semmilyen gyakorlatnál nem használunk szemüveget. Ez a gyakorlat pihentető, szinte nyugatató hatással van az idegeinkre, egész szervezetünkre. Ez fontos, mert hiszen a szem a lélek tükre, de ugyanakkor a testté is. Minden izgalom legelsősorban a látást zavaija meg. Amellett azért is fontos, mert kell, hogy a látás mozgás utján fogadja be a képeket. Sohase bámuljunk mereven egy helyre — az nagyon káros lehet. Mindig igyekezzünk a tekintetünket lassanként forgatni. Ha sokáig olvasunk, szakítsuk félbe olykor az olvasást és végezzünk ,,palming”-ot, szemünket INDIÁN NÉPKÖLTÉSZET LUISENO Irta: TÖTH-KURUCZ MÁRIA Nevüket az 1798-ban földjükre telepedett missziótól, a „San Luis Rey de Francia”-tól kapták. Mint majdnem minden amerikai őslakos, magát „népnek” nevezte. Ez a sosóni (Shoshonian) nyelvet beszélő törzs az Utó-Azték nyelvcsaládhoz tartozik s legközelebbi rokonaik a cahuilla, cupeno, juaneno, gabrielino és a serranó indiánok. Jelenleg is (igen gyér számban és félig-meddig asszimilálva) a kaliforniai partvidéken élnek, San Diego County-ban, Mexico tőszomszédságában. Becslés szerint 4000 luiseno él itt. Középmagas, kerek fejűek. Bőrük színe sötét barna és durva szálú, szemük sötét barna s az arcuk széles. Fő eledelük a hal és a mogyoró és a vadon termő növények. Ünnepnek számit, ha szarvast lőnek. Csemegéjük a még repülni nem tudó szöcske: száraz fűből tüzet készítenek, s a lobbanó tűznél tenyerünkre temetve. „Edging”-nek nevezik azt, ha szemünkkel, körültekintve, egyszerűen bekeretezünk tárgyakat, azaz körvonalazzuk őket. Szobában bútorokat, képeket, könyveket, kinnt a kertben bokrokat, fákat, ágakat, virágokat. A számolás is jó gyakorlat. Számoljunk meg könyveinket, kinnt a fákat, faleveleket, ágakat. Ez a mozdulat, mellyel látási helyzetünket folytonosan változtatjuk, megerősíti szemizmainkat. Egy másik gyakorlat az, ha egy táblára betűket ragasztunk, egymás mellé és alá, össze-visszaságban, melyeket egy újságból vágtunk ki. Egy másik táblára soijában felírjuk az A.B.C.-t. A táblát, melyen a felragasztott betűk vannak, kb. két három lépésnyire állítjuk fel, egy asztalra helyezve, mig az A.B.C.-s táblát az ölünkbe vesszük. Ha lenézünk az ölünkbe tett táblára, válasszunk ki egy betűt, aztán pillantsunk fel és keressük meg ezt a betűt az elénk tett táblán. Ugyanezt a gyakorlatot elvégezhetjük úgy is, hogy a betűket behelyettesítjük számokkal. Ezek a gyakorlatok nemcsak, hogy a kataraktot akadályozzák meg, de hozzájárulnak ahhoz, hogy szemüveg nélkül tudjunk olvasni. Hátrányuk azonban az, hogy egész életünkben folytatni kell őket, mert bármikor abbahagyjuk, mindjárt észrevesszük, hogy rosszabodik a látásunk. Mivel a könyv már nem kapható a könyvpiacon, elérhetetlenné vált. Most azonban a National Enquirer egyik cikke megemlíti ezeket a szemgyakorlatokat és azt hogy, dr. Lee Sherman Sannella hírneves szemspecialista a következő kijelentést tette: „Megfigyeltem pácienseket a szemgyakorlatok végzése előtt és után és határozottan merem állítani, hogy sokat segítettek.” megpörkölik és elraktározzák a felesleges mennyiséget. De szeretik a zömök, kövér, zöld színű hernyót is, melyet sós vízben főznek ki. Amint már említettem, ez a törzs már civilizálódott s az elmondottak nagy része inkább a múltjukra vonatkozik. Hajdanában tehát, a ruházatuk minimális volt. A férfiak meztelenül, a nők „fügefalevélben” jártak. Télen nyúlszőr bundát csavartak maguk köré. Szerencséjükre enyhe telük és hosszú, száraz nyaruk volt mindig. A lakásuk sátorszerű, csúcsban végződő faváz alkotmány, melyet lombokkal, vagy földdel borítottak be. Izzasztó sátruk a luisenóknak is volt s férfiak, nők egyformán használták. Egy-egy faluhoz 25-30 személy tartozott s a vezető tisztséget úgy örökölte a falu irányitója, akinek (Folytatás a 15. oldalon) Házasélet Főzöl nekem vacsorát, este, ha lefekszem, fejem alatt megigazítod a párnát. Elfüggönyözöd szobánk ablakát, és széppé teszed az éjszakát. Mióta szereljük egymást, életünkben minden nap ott a vallomás: Szeretlek! Tégy velem csodát! És megtörtént. Köszönöm, hogy szültél nekem egy kisleányt. Deák László
