Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-03 / 10. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL FERENCZ JÓZSEF ÉS KORA Irta: DUVTSA GYÖRGY Boldog ifjúságomat abban a korban éltem le, amikor még Ferenc József volt a király Magyarországon (vagy inkább Bécsben). Ebből a korból mondok el a következőkben néhány személyes vagy hallomásból épült emléket. Akik abban az időben már éltek, azok talán ez irás olvasása közben szívesen élik vissza magukat e korba, már csak azért is, mert ifjúságukat idézi, akik pedig azóta születtek, betekinthetnek a régi világ ablakán és valami olyat láthatnak, ami számukra uj és többé-kevésbé ismeretlen. Nem történelmet irok és nem is gyászbeszédet egy elsüllyedt világ felett, amely természeténél fogva — a halottakról jót vagy semmit elve alapján — csak magasztalni, szokott hanem odavetett élményeket mondok el, jellegzetes történeteket és embereket mutatok be és olykor egy-egy elterjedt rosszmájú pletykál is megkockáztatok, akik ma már szobor alakjában élnek a köztereken és intézményekről, . amelyeknek az lett volna a hivatásuk, hogy a közjót szolgálják. A „boldog” múltat azért is érdemes tanulmányozni, mert közben rájövünk arra, hogy milyen szerepe volt a „boldogtalan” jelen felidézésében. A királyról már életében sok igaz és sok kitalált történet keringett. Az első, amit leírok, nagyon valószínűen hangzik. Egyizben, szokása szerint, megjelent a bécsi ipar és kereskedelmi kamara évi nagy bálján, ahol őt Gundel, a kamara elnöke, a monarchia legnagyobb szabója fogadta. Ferencz József a bál sikere felett megelégedését fejezte ki, mire Gundel ezt válaszolta: „Felség, a bál kitűnően sikerült, csak a társaság volt kissé kevert.” Gundel „válaszolta a király,” nem mindenki lehet szabó. 1912-ben Pesten leégett a párizsi nagyáruház,* Nehéz katasztrófa volt, több ember bennégett, némelyek meg az ablakon kiugorva? a kövezeten végezték be életüket. Ferenc József éppen akkor Budán tartózkodott és másnap elhajtatott a tűz színhelyére, ahol őt a polgármester fogadta. A rövid üdvözlő beszéd elhangzása után a király a polgármesternek kezetnyujtott és azt mondta: „Engem igen meglep a magyar ipar eme rohamos fejlődése.” Innen a Városligetbe kocsizott, ahol egy iparkiállitás nyílt meg s a kereskedelmi miniszter fogadta. A király körülment a kiállításon és távozáskor azt mondta a miniszternek: „Fogadják részvétemet a látottak felett”. De erre a kiagyalt történetre, melynek csak az volt a célja, hogy a királyt hülyének tüntesse fel, erősen rácávol az a történeti tény, hogy a szerb hadüzenet megtörténte után külügyminisztertől azt kérdezte: „Meg kellett ennek történnie?” Az öreg, tapasztalt embernek nem tetszett ez a fejlemény. A magyar közvélemény azonban hadüzenetet lelkesedéssel fogadta és annak hallatára meg a pacifista Apponyi Albert is azt mondta: „Végre!” Wekerle Sándor Ferencz Józsefet egyszerű, komplikálatlan, de igen jóeszű embernek tartotta. Hogy szerencsétlenül intézte dolgait és amint Churchill irta: „Nem üzent háborút, melyet el nem vesztett és nem kezdeményezett belpolitikát, ami meg nem bukott”, még nem jelenti azt, hogy a monarchia összeomlása az ő rovására írandó. Ez a nagyhatalom már a XIX. században is idejét múlta és megérett az elmúlásra, akárki is lett volna a király. Pethő Sándor Világostól Triamonig című könyvében olvastam azt a kitűnő megállapítást: „A monarchia együtt öregedett meg Ferencz Józseffel.” A monarchia is, Ferencz József is elérték a kort, mikor már az idők szellemével és a történeti irányzatokkal ellentétbe kerültek. Ezek a tendenciák eleinte csak nagyon homályosan jelentkeznek, de amint az idő halad, folyton erősebben lépnek előtérbe. Ilyen történelmi irányzat volt, hogy a monarchia felbomlás előtt állt, hogy Oroszországban a cári hatalom düledezett és, hogy Magyarországnak el kellett vesztenie nemzetiségek lakta területeit. Ezek a nagy átalakulások csupán élő embereken keresztül érvényesülhetnek: először, azokon keresztül, akik a fejlődés vonalában dolgoznak és boldogulnak, másodszor, azokon keresztül, akik a fejlődés ellen dolgoznak és elbuknak. Ferencz József az utóbbi csoporthoz tartozott és nem tudta, hogy ő tulajdonképpen két király volt egy személyben: Első Ferencz József és az Utolsó Ferencz József. (Folytatjuk) És megint: sumér-magyarológusok Időről időre jelentkező sumér-magyarológusokkal vitázik Komoroczy Géza nemrég megjelent tanulmánya. A magyar tudós azoknak válaszol, akik amatőr módon foglalkoznak a magyar nép eredetével, szeretnének bennünket a sumérok egyenes leszármazottainak feltüntetni. NEM LÉTEZTEK... Fő érvük, hogy néhány sumér szó hasonlít magyar megfelelőjére. Egyikük a puli szó sumér eredetét, s ezzel a vitathatatlan rokonságot a mezopotámiai ásatások leleteivel akarta bizonyítani. Azzal érvelt, hogy az assuri ásatások adatait Sir H.J. McDonald: Ruin City of Assur. London, 1895; a lagasi ásatásokról információit dr. McKenzie; Lagash Cuneiform. London, 1912. című könyvéből vette át. Az adatok szerint a két angol régész sok puli feliratot talált. Komoróczy Géza válasza: „A száraz valóság: ilyen nevű mezopotámiai régész vagy ékiráskutató szerzők és ilyen című könyvek sohasem léteztek. Minden adatot a sumér-magyarológus szerző ötlött ki”. Tanulmánya megjelenése után néhány héttel fotókópiákat kézbesített külföldről a posta magyar szakembereknek. A fotókópiák a Komoróczy által nem létezőnek minősített könyvek cimlapját ábrázolják. Mégis napvilágot láttak e művek? Mátrai László akadémikus, a Magyar Könyvszemle szerkesztő bizottságának elnöke válaszol: — A magyarság származása — hasonlóan a kör négyszögesítéséhez és a perpetuum mobile szerkesztéséhez — igen sok dilettánst izgat. Az etnogenezis talánya nagyon nehezen megválaszolható, mert az írott forrás rendkívül kevés, az archeológiái leletek gyakran megfejthetetlenek, nem pontosak. Következésképpen: vállalkozó kedvű amatőrök kihasználják a csábitó alkalmat, szakszerűtlen megfejtésekkel ejtik ámulatba a hozzá nem értőket. — Puliügyekben például átsiklanak azon a tényen, hogy két szó alaki egyezése nem bizonyítja a valóságos nyelvrokonságot. A nyelvészek körében közismert, hogy az alaki egyezés nem mond semmit. Az idők folyamán a szavak olyan hangtani, nyelvtani, jelentéstani változásokon mentek át, hogy a túl nagy azonosság inkább ellene szól a rokonságnak, mint mellette. BIZONYÍT A KATALÓGUS — Ami pepiig a fotókópiákat illeti: hamisítás termékei. A könyvhamisitást régóta ismerik a könyvtörténészek. Ezúttal az történt, hogy a sumér-magyarolósusok címlapot készítettek, s annak fotókópiáival igyekeznek bebizonyítani, hogy ezek létező könyvek, tehát állításaik valósak. Csakhogy: a budapesti Egyetemi Könyvtár birtokában van a British Muzeum könyvtárának teljes nyomtatott katalógusa. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy irt-e valaki a sumér-ügyről angol nyelven monográfiát. Különösen egyszerű a döntés, ha az állítólagos szerző a hivatkozó szerint a lordságig emelkedett. Hogy az ő könyve ne legyen meg a British Múzeumban, ahol minden angolul Írott könyv ugyanúgy megvan, mint a Széchényi Könyvtárban meg kell lennie minden magyarul Írott műnek — teljességgel kizárt. Ezen csúsztak el a sumér-magyarológusok, s vált állításaik perdöntőnek szánt bizonyítéka valóban perdöntő bizonyítékká — állításaik ellen. Kárpáti Miklós LUISENO (Folytatás a 14. oldalról) nem volt nagyobb hatalma, kivétele is csak annyi, hogy több feleséget tarthatott és nagyobb sátorban lakott. A törzs békés természetű lévén, igy nem sok csete-paté akadt életükben. Különféle rituális szokásaik voltak, ezek közül a felnőtté avatást és a halott-égetést tartották a legfontosabbnak. A gyászoló özvegy nemcsak hogy megtépte, de kitépte az összes haját és feketére festette az arcát. Az égetés utáni táncok legérdekesebbje a Sas Tánc, a Forgószél Tánc és a Tűz Tánc: Ha meghal a férfi Tavit, a nyúl énekel ének viszi fel érette zengtek, a szellemek országába az Első Emberért a csillagok folyójához, ahol az első emberek élnek. , és felvitték őt Halotti éneket énekelnek a holtak országába szoknyába öltözött táncosok, a csillagok folyójához. sastollas szoknyákban. Az énekben említett „csillagok folyója” a Tejut. Hitük szerint az elköltözött lelke egy ideig a falu környékén lebeg, aztán a Tejutra száll és csillag lesz belőle. Magukat az Ég Apától és a Föld Anyától származtatják.
