Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-02-17 / 8. szám

MAGYAR HÍRADÓ 11 OU>AL KÉRDÉS — Édesapáin egy ezermester volt. Nem akadt olyan munka a házban, vagy a ház körül amit el ne tudott volna végezni. Szerelőt sohasem kellett hívni. Még azt is megjavitotta, amivel akkor találkozott először életében. Én magam is sokmindent megtanultam tőle, mert nagyon szerettem, s mert olykor szüksége volt egy „kisinasra.” Hét évvel ezelőtt mentem férjhez. Férjem nagyon szeretem, de egyre elviselhetetlenebb egy olyan férfival élni, aki egy biztosítékot sem képes kicserélni. Ráadásul manap­ság a szerelő túlsókba kerül, s minden alkalommal több tiz vagy több száz dollárt fizetünk ki, amikor valami meghibásodik. Ilyenkor mindig az apámra gondolok: Mennyire szükség lenne most, amikor sqját házunk van, egy ilyen emberre! Szerencsére én sok mindent megtanultam. De azért bosszantó, hogy a férjem képtelen a legkisebb „férfi” munkára is otthon. VÁLASZ — Jó lenne valóban, ha a félje megtanulna bizonyos otthoni munkálatokat. Azon­ban mint iija, maga az édesapja mellett sok mindent megtanult, amit „férfimunkának” tekintenek. Manapság annyit beszélünk az egyenjogúságról. így aztán mi a bajuk? Maga javitja meg a fűtést és az elektromos hibákat, s mindent a házban és a ház körül, a férje meg mosogasson, főzzön és mosson. *** KÉRDÉS — Lehet, hogy a kérésem furcsa, de azt szeretném tudni, hogy van-e valami b<ű is velem? Ugyanis állítólag valamiféle izgalmat kellene éreznem, ha megsimogatják a mellemet, azonban bevallom őszintén, hogy amikor az udvarlóm ezt teszi, semmivel sem érzek többet, mintha valaki megsimogatná a fejem búbját. Lehetséges, hogy nem vagyok normális? Mi a véleményük? Én tizenhét éves vagyok és már nem túl fiatal ehhez... VÁLASZ — Van sok más hely. Amennyiben nem érez semmi különöset, amikor az udvarlója megsimogatja a mellét az még nem jelenti azt, hogy nem normális. Azonban amennyiben akárhol is simogatják meg ugyanúgy nem érez semmit, akkor érdemes elgondolkozni a dolgon. Természetesen nem tudunk tanácsot adni a levélben. Például nem tudjuk, hogy akárki simogatja-e meg akárhol, ugyanúgy nem érez semmit, vagy esetleg csak egyes helyeken, vagy esetleg csupán az udvarlója simogatása — és még sok más lehetőség van — nem vált ki semmiféle reakciót. *** KÉRDÉS — A szüleim iszákosak. Először az apám volt az, de most már az anyám is. A kisebbik testvéremet egy időben gondozás alá is vették. Én meg sokszor laktam együtt egy nagynénémmel, aki most halt meg. A testvérem hétéves, én meg tizenhét vagyok. Az öcsém gondozó családnál él, a törvény határozott igy. Azok nagyon szeretik, s szeretnék őt örökbefogadni, azonban a szüleim ebbe nem mennek bele. Én meg most itt vagyok egy üres lakásban. Szeretnék a szüleimtől külön élni, de nem akarok egyedül lenni. VÁLASZ — Vannak állami és társadalmi szervezetek amelyek segítenek — s gondolom, már idáig is segítettek. Forduljon azokhoz. Nekem az lenne csak a tanácsom, hogy amennyiben kibiija, váljon egy évig, s utána, ha egyetemre megy, akkor feltehetően úgy is ott fog lakni, s egyedül sem lesz, mert sok társa lesz. FÜLIG KUCSMA Fülig-kucsma, gyapjú kendő, ideért az i\j esztendő, a csizmáján csengő patkó, a subáján araszos hó. hű de jó, az a jó, hogyha térdig ér a hó. De azért, hogy meg ne fagyjon, ki teheti, sytót nyisson, engedje be, be-be-be, ide a jó melegbe. Kányád! Sándor EGY HÉT A FÖLD KÖRÜL (Folytatás a 8. oldalról) Egyezséget kötött a nyugatnémetekkel, hogy beszüntetitk az uránium, plutónium és egyebek szállítását Brazíliába, ami az atombomba gyártásához segítené őket. Ezen kívül Mondale alelnök egy szimbolikus látogatást tett Nyugat-Berlinben, hogy megtekintse az emlékezetes falat, amelyre azt mondta: „nehéz elképzelni drámaibb szimbólumát a kudarcnak”. Majd Rómába repült, hogy az olasz vezetőkkel és VI. Pál pápával tárgyaljon, ahol úgy emlegették látogatását, hogy úgy éreznek a Carter adminisztrá­cióval szemben, mint annak idején Kennedy alatt éreztek. A következő állomás London volt, ahol az indulás nem a legjobban sikerült, mert a repülőtéri fogadtatásnál egy pillanatra elfelejtette az angol külügyminiszter Anthony Crossland nevét, de később, miután a gép zaja újra félbeszakította beszédét, sikerült a repülőtéri zajra hárítani a hibát. Mindez a Downing Street 10-ben, a 31 személyes vacsorán megbocsájtást nyert. Párizsban tárgyalt Giscard d’Estaing miniszterelnökkel, majd Tokióban Takeo Fukuda miniszterelnökkel. Francia hivatalo­sok és Giscard kevésbé mesterkéltnek találták, mint Henry Kissingert és a legnagyobb megelégedéssel nyugtázták látogatását. Igazi barátságokat eredmé­nyeztek diplomáciai látogatásai. Bár Kissinger fehér házi gépével repült és kedvenc hotelszobáiban lakott, mégis utazása kevésbé volt feltűnő. Az Alelnök és kísérete seholsem említette Kissinger nevét, de ennek ellenére, hogy Kissinger most nem volt látható, az emberek gondolatából még nem tűnt el teljesen. A stilus mindenütt mondale-i volt, kék csikós Adidas táskájával és egy Carter-féle farmer nadrágban, vöröses barna ingben tartott inteijukat az Air Force Two fedélzetén, egy uj viseletét forradalma­sítva a diplomáciában. Ahogy a júliusi választások óta olyan sűrűn beszélt telefonon Carter elnökkel, most is hasonlóan tett, de többször nem a legjobban sikerült. Brüsszelből hívta Cartert, mire az Elnök megjegyezte, hogy úgy hangzik, mint Donald Duck, mire ő válaszolt: „Én vagyok Donald Duck”. Majd a bonni US követségről hívta, ahol többször kattaná­sokat lehetett hallani, majd szétkapcsolta őket az un. priority system. Ha Mondale misszióját értékelik, Carter elnök beiktatási beszéde a legjobban minősítettnek bizonyul Lincoln óta. Mondale ugyanis mindenhol egész paragrafusokat idézett a beszédből és mindenkinek Carter aláírásával ellátott kópiát nyújtott át, biztosítva, hogy a külföldi vezetők az üzenetet megkapják. így Pál pápa kétszer is volt köszöntve, mert az aláit beszéd kópiája a gépen maradt, de helyette Carter elnök érmét adta át, amig a beszéd kópiája odaért. Általában az újságírói vállalkozásnak egy ilyen ut alkalmával nem kimondottan a hírek továbbítása a legnehezebb rész. Ez alkalommal az UPI női tudósítója nyerte el a „leleményesség” diját. Cheryl Arvidson, mivel első útja volt Európában, már későn vette észre, hogy a nőknek mit is kell hordani a Vatikánban, a tv technikusaitól kért kölcsön szigetelő szalagot, amivel térdig felragasztotta nadrágját és egy nagy, hosszú kabátot vett fel, igy senki sem tudta megmondani, hogy mi a különbség, még a vatikáni protokoll hivatalnokai sem. A világkörüli utón Mondale mindvégig megőrizte a loyalis No. 2. szerepét és a helyi újságok mindenütt a legjobb véleményt Írták, ahogy nem akarta magát sehol sem többnek, fontosabbnak mutatni. Minden lépésén és eredményén meglátszott, hogy keményen megdolgozott és jól előkészítette útját, ami aztán kamatoztatta is magát és ami a legfontosabb, az uj Alelnök kifejezetten örült munkájának. Washington, február hó... Historikus NEVESSÜNK! A kliens beállít az ügyvcu'iez aki igy fogadja: — Hallom, járt már a kollégámnál is. Igenis. — És micsoda buta tanácsot adott magának az az idióta? — Azt tanácsolta, hogy jöjjek az ügyvéd úrhoz. — A főnök ur alkalmazottat vesz fel. Bemutatkozás után megkérdezi: — Tud maga eszperantóul? Egy-két felemmel ugyanis eszperantóul kell leveleznünk. A jelölt kidülleszti a mellét: — Mi az, hogy tudok? Tiz évig éltem — Eszperantóban. — A skót súlyos beteg lett és a családja elvitte egy hires tanárhoz. A tanár megvizsgálta, és közölte vele, hogy azonnal meg kell operálni. — És mibe fog kerülni az operáció? — kérdezte a skót. — Száz fontba — felelte a tanár. — Jaj — sopánkodott a skót —, az nagyon drága. — Akkor operáltassa meg magát az assziszten­semmel, ő csak ötven fontot kér. A skót gondolkozik egy darabig, aztán megkérdezi: — Mondja, kedves tanár ur. inasa nincs?

Next

/
Thumbnails
Contents