Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-17 / 8. szám
j/wjro e 8 OLDAL MAGYAR HÍRAÖÓ' RÄCZ—RÓNAY KÁROLY EMLÉKEZETE (Amerikai magyar történelmünk egy méltatlanul elfelejtett kutatója.) Irta: VASVÁRI ÖDÖN A már több mint százesztendős amerikai magyarság történetével e hosszú idő alatt aránylag kevesen foglalkoztak. A magyar haza nem igen törődött ezzel a történettel, amelynek szereplői hosszú ideig csak egyszerű, szegény emberek voltak. Kivándorlásukat már csak azért sem sajnálták, mert igy kevesebb lett az ottmaradt elégedetlen, néha már lázadó nincstelen ember, másrészt: Amerikából aktuális nagy összegek mentek át a kivándo- Vasváry ödön roltak megtakarított pénzéből, ami idővel számottevő tényező lett az egész ország gazdasági életében. Utazók leveleiből, könyveiből, folyóiratokban megjelent cikkeiből ismerték odaát az ameriakai magyarságot, úgy, ahogy. Az első komoly értékű munkát, egy hosszabb tanulmány formájában dr. Márki Sándor kolozsvári egyetemi tanár irta, aki bár sosem járt Amerikában, 1893-ban megjelent írásában meglepően sok, mindig korrekt és hiteles adatot sorol fel. Márki már tudott Budai Parmeniusról, az első magyarról, aki Amerika földjére tette a lábát, ismerte a jezsuita misszionáriusok jó részét, Benyovszkyt, Bölöni Farkast, Haraszthyt, Kossuth amerikai utjának főbb részleteit és igen sok más fontos adatot, amelyeknek segítségével sikerült az amerikai magyar történetírás alapjait leraknia. Utána Pivány Jenő következett, akinek aránylag könnyű dolga volt a Márki által lerakott alapokon tovább dolgozni. Első írása 1905-ben jelent meg, a sokat emlegetett Tyrker magyar származásáról. Ezután két évenként irt egy-egy cikket, de 1910-től kezdve sűrűbben jelentek meg Írásai itt és a magyarországi folyóiratokban. Munkásságának legnagyobb eredménye Kowáts Mihály ezredes megtalálása volt, akiről azonban meglepően kevés uj adatot kutatott fel, dacára annak, hogy Philadelphiában élt, ahol számos, nagyon fontos adatot találhatott volna. Pivány után Kende Géza következett, aki önálló kutatást nem végzett, adatainak túlnyomó tömegét másoktól készen kapta, csak az összeállítással és megírással végzett érdemes munkát. Kétkötetes munkája 1927-ben, tehát ötven esztendővel ezelőtt jelnet meg, amely félszázad alatt igen sok történt az amerikai magyarság életében. Én magam már Kende munkájának megjelenése előtt is gyűjtögettem jegyzeteimet, amelyek alapját képezik mai nagy gyűjteményemnek. Kende könyve megjelenése után semmit sem irt olyasmit, ami vonatkozásban lett volna az amerikai magyarság történetével. Igaz, hogy csak pár évet élt könyve megjelenése után. Kende könyvének előszavában említi azokat, akiknek sokat köszönhet könyve megírásában. A nevek között szerepel egy bizonyos Rácz-Rónay Károly, akit különben hasonló segítségért Hajnal István is ugyanígy megemlít a Kossuth emigráció balkáni hónapjairól irt nagy munkája előszavában. Hosszú ideig semmit sem tudtam erről a Rácz-Rónayról, azonkívül, hogy egy kis hir újságírónak és szép fiúnak mondta, akinek nagy sikerei voltak a nők körül. A kedves emlékű Káldor Kálmán is irt róla, mint újságíró társáról, akivel együtt „dolgozott” a költő Rudnyánszky Gyula valamelyik rövidéletű lapjánál. Ennyi volt az egész. Mostanában azonban meglehetős mennyiségű adat jutott birtokomba erről a titokzatos emberről, életének valószínűleg vége felé járó négy esztendejét világítva meg. Ezek az adatok meglepőek és örök kár lett volna, ha rejtve maradnak, mert belőlük egy lelkes, nagyon tehetséges, végtelenül szorgalmas és alapos történelem-kutatót ismerünk meg, akit kora méltatlanul és lelketlenül elhanyagolt. Az adatok, mint mondtam, négy esztendőt iveinek át Rácz-Rónay életéből, a teljes 1923—1927 éveket. Valóban újságíró volt, de csak rövid ideig, mert a monarchia nagykövetségének alkalmazottja lett, aki egy Ambrózy báró nevű diplomatával sok amerikai magyar telepet végig is járt. Történetkutatási érdeklődése valószínűleg ennek a körútnak volt a következménye. Amikor az Egyesült Államok is belépett az első világháborúba, a monarchia diplomáciai képviseletének természetesen el kellett hagyni az országot. Rácz Rónay valószínűleg ezzel a társasággal tért vissza Magyarországba. A háború után, mint maga Írja, két évig a hamburgi magyar konzulátus sajtó és kereskedelmi attaséja volt, amely idő alatt alkalma volt alapos történelmi kutatásokat is folytatni, Budapesten, Bécsben, Hamburgban, Brémában, Brüsszelben, Turincban, Berlinben, Londonban, és Konstantinápolyban. 1923 januáijában azonban, amely időponttól állnak adatai rendelkezésemre, már állás és minden kereset nélkül tengődött. Az adatok 1927-ben, négy év múlva végződnek: meghalt-e, vagy valami más oka volt az adatok megszűnésének, nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy Rácz-Rónay ezt a négy esztendőt a legteljesebb nyomorúságban töltötte el. Álláshoz képtelen volt jutni, feleségével együtt sűrűn betegeskedett (pedig ő maga akkor csak 40. éve körül járt.) Budapesti nyomorából vidékre menekült s valószínűleg abból élt, hogy régebben gyűjtött történelmi emlékeit adogatta el. Lincoln kézirat, Ujházy Klára levelezése, Xántus és Pomutz iratok, naplók, régi fényképek voltak birtokában amikből egy csomó Amerikába is átkerült. (Folytatás a 9. oldalon) PERSPEKTÍVA EGY HÉT A FÖLD KÖRÜL Walter Mondale alelnök Bonnba mint egyik legkellemetlenebb állomásához érkezett világkörüli Htja során. Helmut Schmidt kancellár ugyanis nem csinált titkot abból, hogy mennyivel jobban örült volna Ford győzelmének, még az amerikai választások idején, sőt Carter elnök első beszédét is „a világos irány hiányával” jellemezte. Mindezeket az előzményeket Mondale-nak sikerült szinte az első pillanatban elütni, úgy hogy a Schmidt által tervezett „munka ebéd” is kellemes, baráti beszélgetéssé alakult át és a legnagyobb megelégedéssel nyugtázta Mondale látogatását és az ajándékba kapott fotókópiáját Carter beiktatási beszédének. Bármerre ment az Alelnök a múlt héten, sikerült neki egy uj szellem és jó érzés hangulatával Mondáié és a pápa megnyugtatni a külföldi vezetőket. Különös megelégedéssel szereztek tudomást arról, hogy Carter elnök szoros együttműködést kíván azokkal az országokkal a világgazdaság megerősítése érdekében és a katonai redukálás egyáltalán nem fogja érinteni a NATO országokat, hanem ellenkezőleg; ez utóbbi a NATO tanácsának Brüsszelben is megerősítette. (Folytatás all. oldalon) REFLEKTOR SPANYOLORSZÁG A TERRORIZMUS ELLEN Az ultrajobboldal és baloldal szélsőséges elemei erőszakos és terrorcselekményeket hajtanak végre Spanyolországban. Juan Carlos király és Adolfo Suarez miniszterelnök nagy igyekezettel akaija a demokráciához vezető ösvényt nyitva tartani és tragédia volna, ha a terror elfojtaná a spanyol demokratikus törekvéseket. A spanyol nép túlnyomó többsége szavazással döntött a múlt évben egy olyan kormány mellett, amely igazán és szabadon képviseli a népet. Juan Carlos király megfogadta az US kongresszusa előtt a múlt év júniusában, hogy megszabadítja Spanyolországot a régi fasizmus jármaitól. Az emberrablások és gyilkosságok azonban arra késztetik a Suarez-kormányt, hogy kegyetlenül letörje a gyanús szélsőséges elemeket. A rendőrségnek rendkívüli hatalmat biztosítottak arra, hogy házkutatásokat rendezzen és a gyanús egyéneket letartóztassa minden ezőzetes vádemelés nélkül. Ezek a gyilkosságok, emberrablások és sztrájkok, valamint a letartóztatások és újonnan támadt tiltakozások sokkal veszélyesebben érintik az országot, mint bármi más Franco halála óta. RS'Z'E-M-L-eB A krízis igen komoly és sajnos, nagyon is szomorú valóság, amikor arról beszélnek, hogy az iskolákat be kell zárni és a gázhasználatot csökkenteni kell. A krízisre egyszerűen nincs más kifejezés mint krizis, vagy „kritikus állapot”, mondják az ohiói honatyák és szakértők. Éppen ezért a kormányzó Ohiót „energia krízissel” küzdő államnak nyilvánította. A krizis deklaráció annyit jelent, hogy az ohióiaknak segíteni kell a krizis leküzdését úgy, hogy a még rendelkezésükre álló energiával szűkmarkuan bánnak, azaz nem tartják a termosztátot 75, hanem csak 65 fokon és spórolnak gázzal, villannyal egyaránt, ahol csak lehet.
