Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-06 / 2. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. oldal VIT HOZ A KŐVETKEZŐ 200 ÉV Irta: NYITRAI KATALIN Ha magunkfajta nők és férfiak beszélgetésében a jövő általános kilátásai kerülnek szóba: az én megfigyelésem szerint a kép rendszerint fekete. Az emberek pesszimisták, sötétnek látják a jövőt, nem zárva ki a szuperhatalmak atomháborúját, ami az emberiség végét hozza magával. Vannak azonban Amerikában hivatásos jövendőmondók is, államilag alkalmazott futorológusok, akik foglalkozása: a szakintézményektől nyert összes tények ismere- Nyitrai Katalin tében kiszámítani, hogy mit hoznak az elkövetkező évtizedek, évszázadok. Jelenleg a futorólgusok két évszázaddal látnak előre. Mit hoz ez a két évszázad? Kezdve természetesen az elkövetkező évtizedeken. Ök a képet reményteljesnek látják. Az elkövetkező évtized, a multszázad végéhez hasonlóan, olyan lehet, amelyben béke uralja a világot, a nemzetek kereskednek egymással, a gazdag gazdagabb lesz, de a szegény is gazdagodik. Problémák, bajok persze, esnek, és a kortársak nem ismerik el, hogy eközben szép időket élnek. A XIX. század végén sem tették, az utókor ítéli igy. A következő egy-két évtizedben még az atomháború réme aggasztja az emberiséget, de ez is szépen elmúlik, sikerre vezetnek az atomfegyverek nem alkalmazására vonatkozó egyezmények. Népességtulszaporodás? Az elmúlt 8000 évet tekintetvevéve, ez csupán a múlt százesztendő tévelygése. A szaporulat üteme nemsokára csökken és a világ jelenleg 4 milliárdnyi lakossága a következő kétszáz évben csak tizenötmilliárdra növekszik, évi jövedelmük a mostani átlagos 1300 dollár helyett világátlagban évi 20.000 dollárt tesz majd ki. A technológia fejlődése lehetővé teszi a légkör és a vizek megtisztítását, elegendő energiaerőforrás és táplálék biztosítását. A mostani két szuperhatalomnak, az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak hatalma és befolyása már 1985-re csökkenni fog, a világot ugyanis 15—20 fontos nemzet dominálja majd. Évi kétezer milliárdos nemzeti össztermelésével még mindig az Egyesült Államok áll majd az élen, utána felényivel Japán és a Szovjetunió következnek, majd a 500 milliárdos évi össztermeléssel Nyugat-Németország és Franciaország, utánuk ennek felével Kina, Kanada, Olaszország és Anglia. Ezeket követően 50—100 milliárdos évi össztermeléssel India, Brazília, Mexikó, Spanyolország, Lengyelország, Hollandia, Svédország, Belgium, Ausztrália, Argentina és Indonézia. Ez természetesen nem az életszínvonal sorrendjét jelenti: figyelembe kell venni az illető államok lakosságának számát, úgy kapjuk meg az egy főre eső jövedelmet. A világ államgazdaságai egyre egységesebbek lesznek. Egymással békésen versengő szuperipari államgazdaságok. A világ lakosságának mintegy a fele vesz majd részt az egyre gyorsuló tempójú termelésben. De a világ gazdaságilag elmaradt része, a déli félteke népeinek kilátásai sem kedvezőtlenek. Némelyikre hihetetlen méretű fejlődés vár, ha megtanul élni a lehetőségeivel, mint ezt a múlt legjobb példájaként Japán tette. Az iparilag fejlett országoknak folytatniok kell előrehaladásukat és azzal segítik legjoban az elmaradottakat, ha megtanítják őket rejtett természeti kincseik feltárására, népeik élelmezésére. Eddig jórészt az iparilag fejlett államok bányakincseit tárták fel. Most a déli félteke országain a sor. Drámai energiakrizisre nincs kilátás. Ha az olajtartalékok fogynak is, 1990-re szénből már előállítható lesz a szükséges energia fele. Mások felét pedig a nukleáris erőművekből és a napenergia révén nyeri majd az emberiség. A napenergia felhasználása még sok nehézség legyőzése után, a XXI. század végefelé válik döntőjelentőségűvé, amikor a Szahara feketére festett homokjáról, valamint az óceánok tükréről visszaverődötten felfogva a világ jórészének energiaszükségletét fedezi majd. Ami viszont a táplálék előállítását illeti, a futorológusok szerint ezidőszerint a világ megművelhető területének mindössze egynegyedén folyik a termelés. A tenger vizének sótalanitása, valamint a pusztító rovarok kiirtása révén újabb 3 milliárd hektár termőföldre lehet számítani, nem is szólva a tengerek áljában rejlő lehetőségekről. Milyen életmódot folytat majd az emberiség a jövőben? Az emberek általában majd két, három vagy még több helyen is lakhatnak. A munkahely közelében, egy városi kényelmes fészekben és messze kinn a vidéken, ahol pihennek és szórakoznak. A szabadidejük erősen megnövekszik. A negyvenórás munkahét húszra csökkenhet. Az orvostudomány fejlődése révén az emberi élet már a XX. század végére megnyúlhat további öt esztendővel. A két gyilkos betegség, a rák és a szívbaj leküzdésére komoly a közeli kilátás. Hosszabb távon pedig az öregedés lelassítása és a beteg szervek kicserélése kerül megoldásra. A születendő gyermek neme kívánság szerint lesz majd szabályozható és tervszerűen intelligens csecsemők születésére lehet számítani, ami viszont veszélyeket is rejthet magában: a csupa tilintelligensekből álló nemzedék veszélyét. Utóvégre minden időkben szükség lesz alantasabb munkák végzésére is. Ki vállalkozik majd ezekre?... A futorológusok szerint 1976 volt a nagy válaszfal éve. Most már az iparosítás utáni korszak következik. Az egészségesebb, jobban táplált és jobban fizetett emberiség a világegyetem más bolygóinak gyarmatosítására fordítja figyelmét. Kétszáz évvel ezelőtt az emberek verejtékükkel öntözték a földet, szegények voltak és kiszolgáltatottak a természet elemeinek. A futorológusok meggyőződése szerint az elkövetkező kétszáz évben a Földet több és módosabb ember lakhatja majd, és a elemeket is sokkal jobban fogják uralni. így ítéli meg az elkövetkező kétszáz év kilátásait az Amerikai Agytröszt. KORKÉP A S/.A/.AL) NAGY ( SOUAJ.v: \ NŐI OOI G07ÓK *• » örftörfsf: Amikor az ember a XX. század nagy csodáira gondol, akkor ilyesmik jutnak az eszébe: az atomboma. Az űrrakéta. A számitógép és hasonlók. Eli Ginsberg professzor, a National Commission for Manpower Policy elnöke, a nemzetközileg ismert közgazdász nem igy vélekedik. Szerinte ,,a XX. század legnagyobb csodája az a folyamat, melynek során a nők ellepték a munkahelyeket.” Ez a lassú forradalmi változás — amely tulajdonképpen a múlt század elején vette kezdetét — olyan alapvető változásokat hozott a nyugati kultúrában, amelyek többezer éves gyakorlatot alapvetően és radikálisan változtatnak meg. 'Képzeljük el: csupán egy fél évszázad alatt a világ jelentős részén alapvetően megváltozott a család szerkezete, a családi munkamegosztás, az egész család jellege! A családot tekintjük ma is a társadalom egyik legfontosabb alapegységének, s ezért minden olyan változás, amely a családon belül társadalmi méretekben jelent változást, alapvető társadalmi változásnak tekinthető. Erről a forradalomról azonban keveset írunk, sokan ugyan beszélnek a női egyenjogúságról, de manapság szinte természetesnek fogadjuk el a dolgozó nőt. Pedig csupán fél évszázadról van szó! Ma már senki sem lát semmi különöset abban Európában és Amerikában, Kínában, és a Szovjetunióban, hogy egy nő dolgozik. Pedig tulajdonképpen az I. világháború alatt kezdődött el ez a folyamat, amikor a férfiak a fronton harcoltak és a háború vége felé nagy szükség volt a munkaerőre a gyárakban, az otthoni fronton. Ginsberg szerint az egyik oka annak, hogy olyan sok nő dolgozik az, hogy a családoknak csak egy-két gyerekük van családonként a legtöbb esetben. Hagyományosan, amikor a családban a nő otthon volt, s amikor háziasszonyként dolgozott, egy családnak több gyereke volt. Négy gyereket nevelni egy szuburban családi házban, ez többé-kevésbé teljes állást jelentett a feleségnek. Ma azonban, egy szuburban otthonban ülni, s várni, hogy mikor jön a félj haza — amikor mondjuk csak egy gyerekre kell felügyelni — ez nem elégíti ki többé a legtöbb nőt, s még akkor is munkát vállalnak sokan, ha nincs is olyan nagy szükségük a pénzre. Van azonban egy másik szempont is. Ginsberg szerint az Egyesült Államokban ma maximum az állások negyven százaléka biztosit olyan magas bevételt, ami elég arra, hogy egy férfi egyedül tartsa el a családot, a többi esetében szükség van a feleség keresetére is. Endre Zsófia ••• HUMOR Vihar. Szélroham. A tenger félelmetesen hullámzik. A hajón egy angol férfi odamegy a kapitányhoz: — Uram. elnézést a zavarásért, de kérem, mondja meg, \an itt külön mentőcsónak a nemdohányzóknak? Valaki egy svájci erdőben három fura kicsi emberkével találkozik. — Kik maguk? — kérdi tőlük csodálkozva. — Mi vagyunk a hét törpe. — Hogyhogy, hisz csak hárman vannak? — Tetszik tudni, manapság milyen nehéz alkalmazottat kapni! # Izgatott női hang a telefonnál: — Halló, biztos, hogy a szervizzel beszélek? — Persze: hát nem a mi számunkat tárcsázta? Kivel óhajt beszélni? Köszönöm, senkivel sem. Ezt a telefonszámot találtam a férjem zsebében « — Mitől sós a tenger vize? — kérdezi a tanító egy fiúcskától a földrajzórán — A sós heringektől — hangzik nyomban a magabiztos válasz.
