Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-06 / 2. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ GONDOLATAINK HATALMA Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Valamennyiünknek az a véleménye, hogy amig egészségesek vagyunk, minden megy valahogy, mindent el tudunk viselni. De betegen, számyaszegetten, ágynak esve, erőlenül még a legnagyobb kincs is hasznavehetetlenné válik számunkra. Ezért világos, hogy közérdeklődés középpontjában állnak azok az Írások, melyek az úgynevezett ,,spiritual healing”-el, lelki gyógymóddal foglalkoznak. Elmúlt hetekben egy nagyon kedves olvasónk, aki már Dohnáuyiné több, mint egy évtized óta áll velem Zachax Hona levélileg kapcsolatban és ilymódon nagyrabecsült barátnőmmé vált, egy érdekes könyvre hívta fel figyelmemet, melynek cime: „Jesus wants you well” (Jézus azt akarja, hogy jól érezd magad). C.S. Lovett iró és lelkész uj, érdekes megvilágításba állítja ezt az annyit tárgyalt gyógymódot, szerinte nem is szükséges, hogy mások imádkozzanak érettünk; mi magunk egyenesen az Ur Jézushoz fordulhatunk és megtarthatjuk egészségünket, sőt esetleg valamilyen gyengélkedés esetén is talpraállhatunk, ha utasításait megfogadjuk. Szerinte Isten egészségesnek teremtett bennünket, fis mivel az ő teremtési munkájában egy áthidalhatatlan, örök törvény uralkodik, e szerint a törvény szerint valamennyien amig élünk, egészségesek lehetnénk, ha nem követnénk el akarva vagy nem akarva valamilyen hibát, ami betegségbe dönt. Több elméletet állít fel arra nézve, milyen utasításokat kell követnünk, hogy megőrizzük egészségünket, de ezzel a hatalmas anyaggal lehetetlenség egyetlen cikkben foglalkozni. Viszont ezen elméletek egyike az, hogy vigyázzunk gondolatainkra. Már az Uj Jézus mondta a Szentirásban, hogy ki-ki úgy él, ahogyan gondolkozik. Őrizkedjünk hát az előnytelen, káros gondolatoktól, mert a test gépiesen követi az elmét és amit gondolunk, fizikailag átveszi, akár helyes az, akár helytelen. Régi igazság, hogy az ember beteggé rettegheti magát, hogy egy nagy csapás vagy ijedelem szivszélhűdést is okozhat, de ilyenmódon bekövetkezhetik a fordítottja is, ha „egészségesen” gondolkozunk. Példa arra, hogy a test hogyan engedelmeskedik gondolatainknak, az „elpirulás”. Senki se akar elpirulni szándékosan. Mégis, ha zavarbajön, még a legmegátalkodottabb bűnöst is néha elárulja elpirulása. Iskolásgyerekek sokszor tréfát űznek tanítónőjükből és gumikigyót rejtenek el íróasztala fiókjába. Mikor bejön a tanítónő és kihúzza a fiókot, a kígyó a ránditástc; megvonaglik, mintha valódi lenne. A tanítónő megdermed, gyomra felkavarodik a rémülettől, csaknem elájul. Pedig csak egy gumidarab fekszik előtte, de ő kígyónak véli, annak képzeli, annak hiszi, annak gondolja, tehát számára kígyó, így van ez mindennel, ha valamit elgondolunk és hisszük, hogy úgy van, mert tudat alatti lényünk átvette ezt a felfogást, igy az valóságként hat és természetes következménnyel van testünkre. Ezt bizonyítja a hipnózis is. „Nem pártolom a hipnózist,” írja C.S. Lovett, De el kell ismerni, hogy egyre hasznosabbá válik az orvostudomány számára.” Majd ezt mondja: „A hipnózis olymódon hat valakire, hogy elhitet vele egy gondolatot. Minnél többet tudunk a hipnózisról, annál jobban megérthetjük az ördög A RÉGI „JÓ” IDŐK SZALMATÜZES DISZNÓTOROK Emlékszel Kondász Pista bátyánkra? Nézd csak — mutatott át apám auyuska siija mellől a másik sorba —, ott fekszik ő is, tavalyelőtt temették. És ott, a szegedi Dugonics temetőben lobbant fel gyerekkorom sok-sok tüze, amelyeket Kondász Pista bátyám engedelmével gyújtottam, disznóvágások idején. Hiszen ő volt a család böllére, nagy darab, húsos ember, kemény szavú, hirtelen haragú, ijedten hallgattam káromkodásait, kiszólásait, mert ő aztán tudta cifrázni, az egek nagvasszonyától kezdve belzebub pereputtyáig; igen. ez vöt* az első mindent meghatározó elmenyem ruia. a/.oia sem i uok. Dódéi i másmilyennek elképzelni. Mi otthon soha nem dúskáltunk, de ha eljött a disznótorok ideje, megváltozott nálunk a világ. Valamiféle kialakult rend szerint zajlottak a disznótorok, mi úgy a sor közepébe tartoztunk, december második, harmadik hete volt a mienk, hogy mire eljön az ünnep, legyen odahaza mindenféle jó falat. A decemberi reggeleken nagyon korán elindultam iskolába, egyrészt, mert messze jártam, a nagy hóban legalább fél óráig baktattam, másrészt, mert minduntalan megállásra csábítottak a szalmatüzek. Akkoriban még a Csillag téren hat-nyolc pörzsölés is megesett reggelente, jó volt a tűz mellé állni... Mert ez volt a legszebb a disznóvágások korszakában: a tűz! Amint csillagokat röpített ég felé a szikrázva lobogó szalmaláng. Ez volt nekem gyerekkorom tűzijátéka, szebb, mint a későbbi gellérthegyi, ez volt a mesék valóra váló tűzkigyója! így aztán iskolába menet az is megesett nemegyszer, hogy bizony késve nyitottam be az osztályba, de az én hatalmát, mely oda irányul, hogy elhitessen velünk gondolatokat, melyek által ártani tud a testünknek. Ha eléri azt, hogy magunkévá tesszük az általa szuggerált elmélet beteggé tehet.” És mivel olyan fontos az, hogy mit gondolunk és, hogy miben hiszünk, könnyen érthetővé válik, hová irányul a Sátán törekvése, — hogy hitünkben megrendítsen és olyan gondolatokra vezessen, melyek félelmet, szomorúságot, aggodalmat, haragot keltenek bennünk és ezáltal könnyen megbetegitenek. A Sátán sohasem az igazságot tolmácsolja, de hamis gondolatokat olt belénk és ezáltal megcsal, becsap, félrevezet bennünket. Persze, hatalmunkban áll ezeket az érzéseket visszautasítani, de ez sokkal nehezebb, mint ahogyan azt keresztények rendesen elképzelik. Általános felfogás, hogy újjászületett keresztény nem eshet áldozatul a Sátán fondorkodásának. Fz azonban nem áll .Mert ha teljes lélekkel Krisztus kővetőivé váltunk is,regi énünk mégis megmaradt és a Sátán arra van hatással,befolyással. Valamennyiünknek van valami gyengéje. Valamennyien rettegünk valamitől, szeretünk és félünk valamit vagy valakit és ezáltal ki vagyunk, bizonyos értelemben, a Sátán ármánykodásainak szolgáltatva. Ilymódon könnyen elhisszük azt, amit belénk igyekszik oltani. Ez ellen saját erőnkből nincs is hatalmunk védekezni. Csak egy módon van — ha teljes szívvel hiszünk az Ur Jézus oltlmában, segítségében — ilymódon szabadulhatunk meg a Sátán pusztító tevékenységét és őrizhetjük meg mindennél becsesebb egészségünket. kedves tanítóm, Fonyó András szelíd elnézéssel vette tudomásul elkésésemet. Azt mindig nagyon sajnáltam, hogy mi soha nem hétköznap tereljük kifelé hízónkat az ólból, hanem csakis vasárnap, sajnáltam, mert más osztálytársak ilyenkor otthon maradhattak. De azért mégiscsak jó volt a vasárnapi disznóvágás is. Hanem a technika gyors elterjedésével hamar szembekerültem, mert az igaz, hogy eleinte örültem annak, hogy mi is géppel pörzsölünk s nem szalmával, de csak addig, amig észre nem vettem, hogy éppen a disznóvágások legszebb romantikáját, a tűzgyújtás csodáját vették el tőlem a pőrzsölőgépes mesterek. Mert a böllér maga soha nem porzsolt, lealacsonyitó lett volna ez magas tudományához, az ő dolga volt a disznó leszurása, a pörzsölőgép utáni mosás, kefélés, s amikor itt-ott felhasadt a disznó kicsattanóan szép bőre, a Lippai fiukra kacsintottam, s ezt mondta a pillantásom: lám-lám, ti ilyen pörzsölt szalonnát soha nem ehettek! Keresztanyámék még sokáig a szalma mellett kardoskodtak, mondván, hogy jobb izű a szalonna, ha szalmával pörzsölik, azután egyszer csak ők is elhagyták, de mégis, minden alkalommal lett egy kis kazalnyi szalma, nekünk, gyerekeknek, hogy tüzeskedjünk, kedvük szerint. Én aztán tüzeltem is, lobogott a saját lángom, különösen amikor biztattak is, hogy a csülökre épp az én tüzem jó, egyszeriben valakinek éreztem magam ebben a csodálatos, téli, havas-jeges világban. Mert akkoriban még kemény telek járták, negyven esztendeje még fagy és jég uralkodott decembertől márciusig, haj aj, de milyen telek jöttek egymás után. Ha vízért mentem, majdnem odafagyott a kezem, a szalmatűz erre is jó volt, melengetni kezet-arcot, s hiába küldtek be a jó szülők a kiskonyhába, melegedni, mi az udvaron (Folytatás a 15. oldalon)
