Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-01 / 27. szám
MAGYAR HIRALM) MOST 200 ÉVE AZ ELSŐ „JULY 4TH” Irta: VASVÄRY ÖDÖN 1776. julius 2-a keddi nap volt. A nyári hőség korán jelentkezett és tartott egész nap, dacára annak, hogy korán reggel hatalmas feljőszakadás zudult a városra. Kilenc órakor a város valósággal úszott a vízben. Philadelphiában vagyunk, a Walnut Street-i State House-ban, ahol a második Continental Congress tagjai lassan ugyan, de mégis összegyűltek valami ötvenen, hogy fontos határozatokat hozzanak. A gyarmat-államok készülő forradal- Vasváry Ödön ma most kezd a maga teljességében valóra válni. Ami következik, nem egyéb, mint 13 „állam” megbízottjainak döntése afelől, hogy függetlenségüket nyilatkozatban hozzák elsősorban Anglia, azután az egész világ tudomására. A tanácskozóterembe csakis az államok képviselői léphettek be. Az ablakok, a zuhogó eső miatt zárva vannak, a teremben nyomasztó hőség gyötri az amugyis ideges megbízottakat. Nem csoda: amit csinálnak, nem játék. Mindegyiküknek az életébe kerülhet, ha nem sikerül. Az előző napon a virginiai Richard Henry Lee indítványozta a függetlenségi nyilatkozat elfogadását. A dolog azonban nem volt teljesen rendben. A 13 gyarmat-állam közül csak 9 szavazott az inditvány mellett. Két állam, ellenezte: Pennsylvania és South Carolina. New York nem szavazott, Dealware pedig holtpontra jutott. A Congress vezetői természetesen azt remélték, azon dolgoztak, hogy a határozat egyhangú legyen, de erről még nem lehetett szó. Nem egyhangú szavazás bajokat hozhat. Vigyázni kell: a két és fél millió amerikainak egyharmad része még mindig az angol uralom pártján van. Pennsylvania, New York és South Carolina embereit még sikerülhet megnyerni, de a holtpontra jutott Delaware még mindig akadálya az egyhangú döntésnek. Egy tagja, bizonyos Caesar Rodney kénytelen volt sürgős ügyei miatt hazamenni. Az ülést nélküle nyitja meg a bostoni John Hancock, a Congress elnöke. Nemsokára zűrzavar támad az épület előtt. Lódobogás, lárma: Caesar Rodney megérkezett Delaware-ből. Összeázva, sárosán emelik le a lováról. A holtfáradt ember egész éjjel lovon vágtatott Philadelphia felé. Az arca selyemkendővel be van kötve: alsó részét gyógyithatalan rák roncsolja. ,,A felhőszakadás miatt késtem” — mondja. Mikor megtudta, hogy államának szavazata holtpontra jutott, azonnal elindult. Az inditvány elfogadása mellett szavazott és igy biztosítva volt az egyhangú határozat. A nyilatkozat szövegének megszerkesztéseére a Congress már előbb, junius 11-én kiküldött egy öttagú bizottság, amely azóta állandóan dolgozott rajta, leginkább Thomas Jefferson irányítása mellett. A fontos dokumentumnak most már készen kell lenni, hogy julius 4-én a Conress elé teijeszthessék elfogadás és kihirdetés céljából. A bizottság két legtekintélyesebb tagja a 70 éves Benjamin Franklin és a 33 éves Jefferson volt. A többi: a 40 éves John Adams, az 55 éves Roger Sherman és a 29 éves Robert Livingston. A Congress teljes ülése egyhangúlag elfogadta az igy véglegesen megállapított szöveget és elrendelte annak nyilvános kihirdetését. Az okmányt, amely ma az Egyesült Államok legnagyobb történelmi kincse, egyedül John Hancock, a Congress elnöke irta alá. Az okmányon természetesen sokkal több aláírás van, de a többi csak később, hónapok leforgása alatt került rá. A Congress tagjai között voltak jóegynéhányan, akik féltek az angolok bosszújától és csak hosszabb gondolkozás után írták alá a nyilatkozatot. Az uj szabadság első és legfontosabb hírnökét Charles Thompson olvasta fel az épület előtt összegyűlt sokaságnak. Amint befejezte az olvasást, megszólaltak a harangok, ágyulövések kíséretében és szóltak szakadatlanul az egész városban nappal és éjjel. A következő napok alatt a nyilatkozatt szövegét elküldték mind a 13 gyarmat-állam vezetőségéhez. A State House lépcsőjén történt felolvasás után azonnal nyomdába mentek a szöveggel. Különös, hogy senki sem ment azzal a szándékkal a nyomdába, hogy átnézze a nyomdai munkát és az esetleges hibákat kijavítsa. Ez az oka annak, hogy a kinyomtatott szövegben helyesírási hibák maradtak. Pár nap alatt a környező államok népe megtudta a nagy eseményt, de például Georgiába csak augusztusban jutott el a hire. A függetlenségi nyilatkozatban lefektetett kormányzási elvek természetesen nem voltak újak már abban az időben sem. Jefferson, bár ő maga mondja, hogy a megírásnál semmiféle könyvet vagy más írást nem használt, azokat az elveket foglalja össze, amelyeket már a görög Arisztotelész, a középkori Aquinói Tamás, az angol Locke és mások már sűrűn hangoztattak. Jefferson a nyilatkozatban nem vádolja az angol parlamentet, egyedül a király személyét és eljárásait támadja, 27 vádpont elsorolásával, itt-ott kissé el is túlozva a mondanivalót. A forradalom tehát visszavonhatatlnaul elindult, bár egyelőre a végső siker reménye nélkül. A 13 gyarmat-állam nem volt felkészülve a háborúra. Amig a Congress ülésezett, az angolok az addigi világtörténet legnagyobb hadihajó összesűrítését hajtották végre New York előtt. Két Howe nevű admirális irányítása mellett az egyik hajóhad 130 hajóján 9300 katona állt készenlétben New York előtt, egy más ponton a másik Howe 150 hajóval és 10.000 pihent katonával várta a támadás megkezdését. Ugyanakkor az amerikaiaknak jóformán semmilyen hadiflottájuk sem volt. New York lakossága már menekült. A város menthetelennek látszott és az is maradt, mert hamarosan megszállták. Csal: az esztendő vége felé csillant fel némi remény a forradalmárok számára, de utána még esztendőkig tartott, amig a végső győzelem az övék lett. Az elnyomottak és kizsákmányoltak világforradalma megnyitotta a történelem egyik uj, nagyfontosságu korszakát. A GORDIUSZI CSOMÖ MAGYAR LÁBNYOMOK (Folytatás a 8. oldalról) párnak kedvezett.„a házasság érvényben maradt...” (Azt is most hallom, hogy Indira, a mai miniszterelnök-asszony, és félje Feroze Gandhi, bizonyos mértékig hasonló nehézségeken esett át. Köztük azonban csupán kasztkülönbség állt fenn, mig Magda nemzetiség, rang és vallás tekintetében egyaránt idegen volt.) Három fél-magyar fiú született a regényesnek mondható házasságból: Ashok, Adiyaés Adit. „Mind a három fiunk Indiában van most”, iija „Fori” Londonból. „A legidősebb és a legfiatalabb nős, egy-egy lányuk van. A középső egyelőre kitart... Három különböző egyetemet végeztek a fiaink: Washingtonban, ahol férjem nagykövet volt a magával való első találkozásom idejen; Oxfordban; és Cambridge-ben.” Nagy az ut. a Szemere-utcai gimnáziumtól a London School of Economics-ig. a Dunától a Gangeszig, Advtól Rabindranath Tagore-ig, a muskátlitól a lótuszig...odáig, ahol a mesebeli madár sem jár, ha magyar — legfeljebb ha síkra száll érte egy csillogó szemű napkeleti lovag. * * * Egy szintén napkeleti és magyar vonatkozású előző beszámolómmal kapcsolatban ugyancsak utóirat kívánkozik ide. Michiko Meinl-ről, Julius Meinl „kávékirály” özvegyéről, Viktor de Kowa hires német szinész és filmrendező feleségéről Írtam abban a 63. sz. cikkben, a sok fénykép egyikének beillesz, tésével, amit a japán szépségről Berlinben készítettem ottani találkozásaink alkalmával. Közös barátunknak, Nobuyuki Nakashimá-nak irt levelemet megosztottam az olvasóval — s most a válaszból idézek. „Nobu” néhány évvel ezelőtti berlini működésünk óta nagyköveti rangra emelkedett. Azt követőleg áthelyezték — és levelem New Yorkban találta meg, ahol a japán főkonzulátus és kereskedelmi misszió vezetését vette át. Onnan jött, meglepetésemre, válasza: „Nagy öröm, hogy ismét egyazon országban működünk, mondhatni szomszédok vagyunk”, itja többek közt. „Sylviával együtt várom együttléteink folytatását itt és Washingtonban. Jólesik, hogy visszaemlékeztél arra a vacsorára Maestro Ozawá-val és Michikoval. Elküldtem barátnőnknek leveled másolatát. Közölnöm kell azonban nagy sajnálattal, hogy a kiváló Viktor de Kowa időközben meghalt...Melegen üdvözlöm a magyar olvasókat!” GONDOLATOK Ha a frázisok után használati dijat kellene fizetni, sokan gyorsan eladósodnának. * Vannak bábok, amelyek sokat adnak rá, hogy látni lehessen, kik rángatják zsinórjaikat. * Aki nem tud harapni, ne is morogjon. Más szóval: akinek nincsen gerince, ne ugoijon ki a bőréből. * Vajon mi előnyösebb: ha valakiről azt tarják, hogy ostoba, vagy azt, hogy csak lusta gondolkodni?
