Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-01 / 27. szám
8. UliuaL MAGYAR HÍRADÓ SZIKLAY ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK.. i • v t (69.) WASHINGTON. - Gere Lajos pesti középiskolai diáktársam, a későbbi jazz-zongorista, aki jelenleg Louis Gary és / brooklyni szabó, egy annakidejéni napon apja trafikjában bemutatott egy köpcös, derűsképű, szivarozó urnák, akinek a neve szótári fogalom lett. Vannak-e még e tájon, akik tudják, mi az, hogy valaki papjancsit követ el? Az eredeti, egyedülálló Papp Jancsi volt az az ur; orfeumi színész, aki azzal vált híressé, hogy — eleinte valószínűleg szándéktalanul, de azután már tervszerűen — tönkretette a saját vicceit. Összekeverte a szereplőket, lelőtte a csattanót, belezavarodott a szójátékba — papjancsit követett el. Itt Amerikában e tekintetben kartársa volt a hires hollywoodi filmgyáros, az ,,MGM”-ben a G. Samuel Goldwyn. Félreszólásaival könnyen megtölthetném az egész mai rovatot, de szinte halhatatlan kiszólásaiból csak egyre van itt szükségem, arra, amely — a filmvilág magyar sztáijaival kapcsolatos tapasztalatai alapján — a magyarságra vonatkozik. ,,A magyarok”, mondta, „éppen olyanok, mint akárki más, csak még olyanabbak...” („only more so...”) Ha jól meggondoljuk, jól meghatározta a vérmérsékletet, a tehetséget, a furcsaságot, a tultengést egyaránt. Ehelyütt számos csaknem valószínűtlen példával szolgáltam máre „more so” lényegbeli igazolásaként, köztük azzal a szószerinti exotikummal, amely e sorozat 25. és 48. darabjában található. Braj Kumar Nehru-nak, India londoni „High Commissioner”-jének (nagyköveti rangú kormánybiztosának) feleségére utalok, arra a viseletben, szokásokban, hivatásban tökéletesen hindu hölgyre, aki Friedmann Magda Budapestről. A már ismertetett háttérhez csatolhatok most egy kis pótlást arról az indiai jog-, vallás-és társadalomtudományi bonyodalomról, amelyet a „B. K.és Magda házassága idézett fel a harmincas években. Egy most felbukkant levélből veszem, amelyet Dasgupta volt kollégám (India berlini főkonzulja néhány évvel ezelőtt, amikor ott az amerikai keleti osztályt vezettem) közös jóismerősünkról, becenéven „Fori” őexcellenciájáról irt. „Nálunk a házasság, válás, örökbefogadás, örökösödés és több más ilyen belső személyi viszonybeli intézkedés az illetőkre vonatkozó különleges törvényektől, vagy kötelező hagyományoktól függ”, irta Dasgupta. „A hindura nézve hindu, a mozlemre mozlem szabály áll; ha mindkét fél egyazon népközösség tagja, nincs probléma, de ha nem, úgy két lehetőség közt választhatnak. Az egyik áttérhet a másik hitére, illetve közösségi szervezetébe; vagy pedig mindkettő visszalép attól és ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy többé nem tartozik egyikhez sem. Ez esetben polgári házasság köthető az u.n. Különleges Házassági Törvény szerint”. (Újabban, mint itt Washingtonban informálnak, pótszakasz alapján kivételek lehetségesek, megkönnyítették a helyzetet vegyes-házasodók számára.) Folytatja barátom: „A Braj Kumar Nehru és Friedmann Magdalena esete annyiban is különleges volt, hogy harmadik lehetőséget hozott létre. Briglal Nehru, a ,B. K.’ apja, tiltakozott a házasság terve ellen. Feleségét, Rameshvari-t, elküldte Londonba — ahol akkor mindkét fiatal fél a London School of Economics hallgatója volt. — hogy beszélje le a fiatalembert. Az anya azonban azonnal es annyira megszerette Magdát, hogy képtelen volt a megbízás végrehajtására. Közölte is ezt férjével, sőt levelek sorozatában őt kezdte rábeszélni: engedjen, ne gátolja tovább azt, amit úgy látszik előirt a Végzet...” Briglal Nehru nagynehezen engedett is — egy kicsit. Kikötötte, hogy Magda jöjjön el Indiába és egy évig mint orthodox kashmiri Brahmin éljen, megfelelő tanulmányokat folytatva és alkalmazkodva a szokásokhoz. Ha az év letelte után még mindig hajlandób. k.” felesége lenni, annak további akadálya nem lesz. Az ember mintha ősi legendát, ezeregyéjszakái mesét olvasna... „Mégis akadály támadt”, folytatja Dasgupta. „Mahatma Hopadhyahya Lachmi Dhar Shastri, a nagy bölcsész és jogász, a ,Vedic Paddhati’ és más szabálygyűjtemények szerkesztője, külön értekezést készített hagyományos felfogások alapján erre az esetre vonatkozóan; megerősítette azt, hogy ez a Harmadik Ut jogos és kívánatos. Viszont Sir Tej Bahadur Söpri, a kiváló biró, ellenkező álláspontra helyezkedett. A dilemmát ,B.K.’ oldotta meg vakmerő lépéssel: nem várt tovább s egyszerűen megkötötte a házasságot Magdával, állva elébe annak, hogy azt a bíróság érvénytelenítheti. A szerelmesek ügye azonban ekkor már milliók mindennapi izgalmas ügye volt: a néphangulat a fiatal (Folytatás a 9. oldalon) FELVONT SZEMÖLDÖKKEL... VÁLÁSI JÁRVÁNY A legutóbbi statisztika, melyet a felelős kormányszerv megbízásából hajtottak végre, kimutatja, hogy a válási járvány egyre jobban dühöng. A történelemben ez az első eset, amikor a válások száma meghaladta a milliót. Az elmúlt évben minden két házasság közül egy felbomlott. Az 1966-os évhez mérten a válások kétszeresére emelkedtek, s az 1950-esnek háromszorosára. Ezek a válások nemcsak két ember életét érintik tragikusan, hanem azokét is, akik a rosszul sikerült házasságok fekete levesét kikanalazzák — a gyermekekét. Több mint egy millió gyermek maradt család nélkül. A szülők mind 18 éven aluliak voltak. A válások zöme a fiatalkorúaknál történik. Gyorsak a házasságra, de még gyorsabbak az elválásra. Egy-egy házasság időtartama hat és fél év. A férfiak 41, a nők 52 százaléka volt 30 éven aluli. Hogy miért van mindez, arra sokféle magyará- ( zatot találnak, de a legáltalánosabb oknak a fiatalok vallástalanságát gondolják. Az uj szexuális'kódok is mások. A házasságtól általában mást várnak, mint amit kaptak. Ez az a terület, ahol a fiatal amerikaiak jobban törődnek jogaikkal, mint kötelezettségeikkel. Kis befektetéssel, nagy prémiumot akarnak kapni. Kevésért sokat. így aztán emelkedik az elválások száma és azoké is, akik életét a szülők elválása a legtöbb esetben tönkreteszi. FAJI ELLENTÉTEK 1919. julius 27-én, egy forró nyári napon Chicagóban vér folyt. Feketék és fehérek ütköztek meg az utcán, késekkel, pisztolyokkal vagy furkósbotokkal felszerelve. Amikor végre a rendőrség és a katonaság rendet csinált, 16 fekete és 15 fehér holttestet számoltak össze. A sebesültek száma meghaladta az ötszázat. A faji ellentétek mindig is fontos szerepet játszottak Amerikában. Nem véletlen talán az sem, hogy Gunnar Myrdal. az ismert svéd közgazdász egyik leghíresebb könyve Amerikáról, „Az amerikai dilemma" is elsősorban a faji ellentétekről szól. Ami mostanában Bostonban történik, ha nincs is annyi áldozata, sokakat az 57 évvel ezelőtti chicagói eseményekre emlékezteti. Látszólag a buszozás az ok, azonban mindenki tudja, hogy az igazi okok gyökerei igen mélyen húzódnak: ez talán az egyik legalapvetőbb amerikai probléma. A faji ellentétekre, sokan úgy vélik, nincs megoldás. A buszozás nagy vitákat vált ki, s a szenvedélyek túl magasra csapnak. Bostonban egy szép napon egy fiatal fekete ügyvédet zászlóruddal ütöttek le. Van valami szimbolikus is abban, hogy az amerikai zászlót erre használta valaki. Semmi közvetlen okot nem szolgáltatott a fiatal ügyvéd erre. Semmit. Kivéve egyet: fekete a bőre. Ha nem is beszélhetünk gettólázadásokról, vagy olyan túlságosan háborúra emlékeztető eseményekről, (Folytatás a 11. oldalon) HS-Z'E'M-L-eB Az amerikaiak többsége, amikor az elnökről van szó, feltehetően igy gondolkozik: ..mit számit, hogy ki az elnök...” A választásra jogosultak több mint kétharmada még azt a fáradtságot sem vette, hogy elmenjen szavazni az előválasztások során. A hetvenes évek vége feltehetően a változás korszaka lesz, Amerikának minden bizonnyal arra lesz szüksége, hogy olyan vezetőket találjon, akik mind a belpolitika, mind a külpolitika szinterein kezdeményező szerepet töltenek majd be. Ezért mondják többen is: Amerikának nem egyetlen embert kell megválasztania, hanem az egész kormányt. Amennyiben egy ilyen javaslatot komolyan veszünk, akkor meglehetősen kritikusan kell szemlélnünk néhány elnökjelölt eddigi szereplését. Itt van például Reagan. Hogyan vehetik őt a szavazók túlságosan komolyan, amikor ő megosztja a saját pártját, elitéli a kongresszust, amellyel mindenesetre békét kellene kötnie, ha ő lenne az elnök, öklét rázza a fejlődő országok felé, válságot akar kirobbantani a Panama-csatorna körül, nem beszélve a nyugati félteke más területeiről. Hogyan hozhatná valaki ilyen alapon össze az amerikaiakat? Ford elnök, Reagan „konkurrense” legalább nem csépeli a kongresszust, ellenkezőleg, kifejezi tiszteletét az iránt. Annak ellenére, hogy egyfolytában harcolt a demokraták ellen a kongresszusban és több törvényjavaslatot vétózott meg, mint bármelyik elnök az amerikai történelem során, sok érdeme is van, „békességben él” a kongresszussal, javaslatai vannak a gazdaságot illetően, helyre állította a Fehér Ház presztízsét és sok más pozitív tette is segíti őt az elnökválasztásban. A demokraták oldalán is vannak bajok. Carter tulajdonképpen egy „kívülálló”, részben mert sokan aggódnak amiatt, hogy Carternek nincs túlságosan nagy tapasztalata a külpolitika terén. Sokan szóvá teszik, hogy túlságosan kritikus a kormánnyal és a kongresszussal szemben. Viszont a szavazók nagytöbbsége egy jobb jövő reményét látja Carterben.
