Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-15 / 29. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ AMERIKA ÜNNEPEL Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Az Egyesült Államok kétszázéves fennállását ünnepli ebben az esztendőben. Mindenfelé látjuk, hogyan készülődnek erre a megemlékezésre. Némely házon zászló leng és mindegyik állam igyekszik valamilyen ünnepséget rendezni, mellyel kiemeli hazája fényét és dicsőségét. Mi, akik otthonra találtunk és lakóivá váltunk ennek az országnak, mely szeretettel fogadja be azokat, akik hozzá fordulnak, szintén hozzájárulunk ehhez az ünnepléshez. Dohnányiné Könyörgünk a Mindenhatóhoz, ^achar I!ona áldja meg Amerikát, adjon lakosai számára békét, nyugodalmat, egyetértést, összetartást, jó termést, egészséget, boldogságot. Viszont ha arra gondolunk, hogy mindenfelé főleg azt igyekeznek kihangsúlyozni, hogy Amerika a szabadság szimbólumát képviseli, hogy ezt a szabadságot akarja védeni, oltalmazni, dicsőíteni, önkéntelenül arra gondolunk, hogy mit értenek voltaképpen ez alatt a szabadság alatt? A test, vagy a lélek szabadságát? Mint ahogyan Krisztus mondotta egykoron, hogy az Igazság szabaddá tészen. Ő annak idején Pilátus előtt kijelentette, hogy el van szánva a halálra az Igazságért. Ekkor Pilátus megkérdezte tőle: ,,Dehát mi az Igazság?” Mikor idejöttünk Amerikába, csaknem huszonöt évvel ezelőtt, olyan más volt ez a nemzet. Az emberek vasárnaponként csak úgy csődültek a templomba és az újság is úgy emlékezett meg arról, akit említett, hogy „templombajáró ember”, vagy „templomot kerülő ember”. A könyvkereskedések polcai tele voltak misszionáriusok életrajzával, amerikai lelkészek életével, akik nekivágtak a vadonnak, emberevőknek, halálveszélynek, csakhogy az Evangéliumot terjesszék és eleget tegyenek Krisztus parancsának. Az erkölcsök olyan szigorúak voltak, hogy osztrák barátnőm, aki amerikai századoshoz ment férjhez, kénytelen volt eltagadni anyósa, apósa, sőt az egész család, az egész amerikai kisváros előtt, hogy valamikor férjnél volt és elvált, mert akkoriban egyenesen kinézték volna a közösségből. A válás annyira bűnösnek és visszatetszőnek tekintetett. Jellemző az első amerikaiakra az az ima, amelyet akkoriban a Kongresszusban mondtak és amelyet 1777 decemberében a Teacher’s Military Journal közölt: ,,Oh, Urunk és Mennyei Atyánk, fenséges és hatalmas Királyok Királya, Urak Ura, ki trónodról figyeled földünk lakóit és fensőséges hatalommal, akadálytalanul uralkodsz valamennyi királyság, császárság és kormány felett, tekints le irgalommal, könyörgünk, ezekre az Amerikai Államokra, melyek Hozzád menekültek elnyomóik botja elől és a Te kegyelmes védelmedbe helyezték életüket arra vágyódva, hogy ezentúl egyedül csak Tőled függjenek, Hozzád forduljanak igazságos ügyük oltalmáért; Tehozzád tekintenek hát fel támogatásért, melyet egyedül csak Te adhatsz. Fogadd őket ezért, Mennyei Édesatya, kegyelmes gondjaidba; adj nekik bölcsességet, ha tanácsra van szükségük és bátorságot a csatamezőn...Légy velük, oh Bölcsesség Istene és irányítsd ennek a tiszteletreméltó gyülekezetnek tanácsát. Tedd lehetővé, hogy a leghelyesebb módon oldja meg az ügyeket, melyek a legbiztosabb alapon nyugszanak. Hogy a véres jelenetek hamarosan véget éljenek, hogy rend, egyetértés és béke helyreálljon, hogy igazság és jog, vallás és irgalom uralkodjék és virágozzon néped körében. Őrizd meg testük épségét és elméjük élénkségét. Áraszd el őket és az itt jelenlevő milliókat oly áldásoddal, melyet helyesnek találsz számukra és koronázd meg őket örökké tartó dicső-_ FOHÁSZKODÁS Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világit, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A legmagasb menny s aeter Uránjai, Melyek körülted rendre keringenek, A láthatatlan férgek a te Bölcs kezeid remekeit csudái. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiségből, a te szemöldököd Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit kiméri. Téged dicsőit a Zenith és Nadir. A szélveszek bus harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit. Buzgón leomlom színed előtt, Dicső! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi, S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri. Addig letörlöm könyeimet s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb telkeknek utján, Merre erőm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de ó, nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. Berzsenyi Dániel ségeddel, azon világban, mely elkövetkezenú Mindezt kéijük Jézus Krisztus, a Te Fiad és a i Megváltónk nevében és érdemeiért. Amen.” Ha ma ezt az imát olvassuk, szinte mesén tűnik — valószínűtlennek. Elképzelhetetlen, ho. igy imádkozzanak a képviselőházban, ahol manaps többségben vannak azok, akik nemcsak hogy ne hisznek az imában, de egyenesen betiltották és azuti leszavazták azt az iskolákban, közhelyeken st Szinte lehetetlennek látszik, hogy e nemzet, melyn számos tagja manapság Istent halottnak nyilvániu ta, valamikor ilyen kegyelettel borult le az Ur oltá elé. Következésképpen, az első amerikaik megfordi nának siijukban, ha látnák a meztelenül rohangá sztrájkoló egyéneket, a „topless” ruhában felszolgá nőket és „bottomless” ruhában levő férfiakat, 1 látnák, mennyi a válás, a házasság nélküli együttélé Nem csoda, ha kétségbeesetten imádkoznak mc azok, akik hívek maradtak, hogy Isten vezes Amerikát a helyes útra és tartsa meg azon, világosit: fel elméjét és tegye valósággá ezt a szép mondás „Istenben bízunk!” (In God we trust!) MESÉL A MÚLT AZ UTAZÓ (BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR 1795—1842) Jogot tanul, verselget, kacérkodik a színészetté Kitűnő eredménnyel elvégzi a kolozsvári királ líceumot s 1817. április 25-án felesküszik tiszteletbe jegyzőnek. Tréfának gondolja ekkor e lépés időmulató s katonaságtól megmentő tettnél 1821-ben Bécsbe megy, a királyi testőrségben rém szellemi felemelkedést. Bessenyei György, Báróc Sándor példája lelkesíti, de csalódnia kell a lelketlen rideg palotaszolgálatban; visszatér a kancellistasá) hoz: napidijas, majd 1825-től ötödosztályu imo Féli Kazincay várakozó tekintetét, forditásokk próbálkozik; Goethe, Schiller, Mme de Stael műve magyarítja, de kiadót nem talál. Sikerületlc íróságát, hivatalnok élete kopott egyhangúságát bor barátságok, szerelmi szövevények, léha tombolásc flastromával feledteti. Hivatalnok előmenetelért küszködik, de ham eszmél: a szolgalelkű lakájokat kedvelik jutalmazzák a főkormányzósági hatalmasok, nem gondolkodó és karakteres embereket. Újai menekülési kísérlet: utazni készül. Pénzzé tes öröklött apró birtokát s 1830. november 3-án elind világot látni. Felkészült utazó: indulása előtt könyvekt térképeket, politikai munkákat forgat éjszakánkét beszél és olvas németül, olaszul, angolul, franciái Utinaplót ir, másfél év múltán utazótáskáját paksaméta papirossal érkezik haza s foglalja el hely — most már mint negyedosztályu Írnok hivatalában. Barátai nógatására úti naplóján; amerikai fejezeteit könyvkézirattá nemesíti s 18.' őszén megjelenik ezeregyszáz példányban Bölöi Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában cin: munkája. (260 ezüst forint tiszteletdijat s huszom példányt kap érte s jogot arra, hogy Tilsch boltját száz forint ára kedvére való könyvet válogassc magának. Kikötése: az Utazás példányait vásárlóin? két forintnál drágábban nem kínálhatja a kereskedő hirdetést nevével csupán a könyvárus boltját szabad kifüggeszteni.) Kapós portéka az Utazás, hamarosan uj megjelenik (ezer példányban!) és bár 18i szeptemberében már a tiltott könyvek listáján szerep (Folytatás a 15. oldalon)
