Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-15 / 29. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — A lányom, aki 20 éves, beleszeretett egy férfiba, akinek más a vallása, mint a mienk. Nem is titkolta kapcsolatukat és még hozzánk is el akarta hozni az illetőt. Én nagyon elleneztem ezt és elutasítottam a találkozást. Lehetséges, hogy a fiú rendes ember — nem ismerem, igy erről nem sokat mondhatok —, azonban arra gondolni sem akarok, hogy a lányom esetleg összeházasodjon ezzel a férfival. Úgy hiszem, hogy egy ilyen kapcsolat csak zűröket okozhat. Különösen, ha házasság lesz a dologból. Nem tudom elhinni, hogy a vallás ne játszana fontos szerepet a házasságban. Abban meg egyszerűen nem hiszek, hogy különböző vallásuak minden konfliktus nélkül megtalálhatják egymást. A férjem is egyetért ebben. Lányom, a mi hatásunkra közölte, hogy ha mi annyira erőltetjük, akkor kész szakítani, de ezzel az egész életét elrontanánk. Most meg ezért furdal a lelkiismeret. VÁLASZ — Természetesen mindenkinek tiszteljük a nézeteit — mindaddig, amig azok nem ártalmak magára az illetőre, vagy a körülötte levőkre. Maga is érzi, hogy nincs minden rendben. Különben miért Írná, hogy furdalja a lelkiismeret. Hány jó házasság van, ahol a házasfelek vallása nem egyezik. És hány rossz van, ahol egyezik. Elég erre hivatkoznom ahhoz, hogy meggyőzzem: ez magában nem lehet a kapcsolat akadálya. Dehát mint levele utolsó sora is mutatja, maga is érzi már, hogy nem lehet megtiltani a lányának egy kapcsolatot, ha ezzel őt boldogtalanná teszi. *** KÉRDÉS — A szomszédomnak az a mániája, hogy állandóan takarít, pedig már minden olyan tiszta mint egy patikában. Úgy látszik, hogy nincs jobb dolga. Én meg csak annyit takarítok, amennyi szükséges. A mi lakásunk is tiszta, de én úgy érzem, hogy más dolgom is van, mint állandóan suvickolni mindent, látástól vakulásig, amikor már úgyis minden tiszta. A férjem azonban állandóan a szomszéddal hasonlít össze, ráadásul az anyját — az anyósomat — is emlegeti, hogy az is milyen nagy rendet tartott a házban. Természetesen a férjem úgy véli, hogy nekem is ugyanúgy pusztán a háztartásnak kellene szentelnem az életemet mint neki, mármint az anyjának, (vagy a szomszédnak). Nem láttam más megoldást, mint, hogy inkább én is dolgozom, mintsem állandóan a panaszait hallgassam. Közöltem, hogy inkább az én keresetemből fizetünk valakit, aki takarít. így is lett. És mi történt? A férjemnek az sem jó. Az sem tart rendet, mindig talál utána valami tennivalót. Most meg azt akarja a férjem, hogy mégis hagyjam ott az állásomat és takarítsak, főzzek neki reggeltől estig. Nekem ebből nem kell! Mi a véleménye? VÁLASZ — Ha a férjének semmi sem jó, takarítson ő. Ha még a takarítónő sem jó, meg maga sem jó, akkor megint csak azt tudom mondani, hogy takarítson ő maga. Esetleg, mivel mind a ketten dolgoznak, osszák meg a munkát és a félje végezze azt, amit úgy gondol, hogy ő jobban tudna csinálni, maga meg azt, amit maga tud jobban. KÉRDÉS — Nemrég halt meg a feleségem. Mindkettőknek ez volt a második házassága. Rövid ideig éltünk együtt, mindössze két évig, de ez az elmúlt két év boldog és zavartalan volt. Nemrégiben, hogy rendezgettem a visszamaradt holmiait, egy kulcsazárt naplóra bukkantam. Fogalmam sem volt róla, hogy a feleségem naplót vezet. Lehet hogy az előző házasságából való, lehet hogy házasságunk időtartama alatt irta. Mit ajánl? Jogom van-e ahhoz, hogy feltörjem és elolvassam? VÁLASZ — Ami volt — elmúlt. Semmisítse meg a naplót azonnal, nehogy további kisértéseknek legyen kitéve. A „KISFIÚ” HAZATÉR FENYEGETÉS Egy gyenge színdarab még gyengébb bemutatóján a közönség türelmetlen, recsegnek a székek, majd hatalmas füttykoncert tör ki. Az előadást kénytelenek megszakítani. A színház igazgatója az összecsukódó függöny elé lép, és igy szól a közönséghez: — Amennyiben nem lesz csend, kénytelenek leszünk elölről kezdeni az előadást! FAVICC Egy műköcő vulkán illedelmesen megkérdi a szomszéd hegytől: — Remélem, nem zavaija, ha füstölök! ? REJTŐZŐ TAVAK (Folytatás a 10. oldalról) válhat üdülőterületté. Fürödni sem szabad benne, nem csupán veszélyes mélysége, hanem higiénés szempontok miatt sem. Mindez nem jelenti azt, hogy Lázbérc amolyan elásott kincs, amelyből nincs haszna senkinek. Sok horgász fordul meg itt, s rengeteg kiránduló. A környezet szépsége vonzza ide az embereket, a hegyvidék és a viz csodálatos egysége, amelyre Magyarországon alig van példa. A lázbérci tó létrehozója az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat. A vizet innen alapos tisztítás, szűrés után zárt csőrendszerben továbbítják Kazincbarcikára, ha kell Özdra, sőt Miskolcra is. A víztározó kapacitása napi ötezer köbméter. Kél hasonló mesterséges tavat építettek a Mátrában is. Köszörűvölgy Parádsasvár közelében terül el, Csórrét kicsit följebb. Mátraháza felé. Mindkettő a hegyvidék különös ékessége. Ezek a tározók nem csupán a környék ivóvízellátásában töltenek be hasznos szerepet, de kétségkívül hasznosak ,,a szépség” szempontjából is, egy-egy tájrészlet arculatát változtatják meg különös, mégis természetesnek ható jelenlétükkel. Ezek a rejtőzködő tavak, ahogy már mondtuk, nem üdülőterületek, sohasem válhatnak azzá, de mégis a magyar nyár képéhez tartoznak, nem haladhat el mellettük közönyösen a vándor, szépségük megigéz mindenkit, aki szereti a természetet. Furcsa dolog ez; igy válhat az emberalkotta mű a természet részévé, igy gazdagíthatja a mesterséges a természetet. Aki már járt ezeken a vidékeken, sokáig megőrzi magában Köszörűvölgy, Csórrét és Lázbérc hangulatát. Milyen is ez a hangulat? Figyelem, hogy a közeledő este árnyékai végigfutnak a ringó viz színen. Az érintésre a mélység felel; fényes fekete áramlatok kúsznak fölfelé, mintha odalenn egy óriás csodaállat a vérét folyatná. Tap-tap-tap, dobol a viz, aztán hirtelen tökéletes csend lesz, megáll a levegő, a felszín gőzölögni kezd, a párát a hanyatló fény rozsdaszin árnyalatokkal szövi át. Most, mintha valami könnyű tárgy hullt volna le a magasból, középütt gyűrűt vet a tó, lágy gördüléssel fut szét a hullámverés, mig partot ér; csillogó testek vetődnek a viz felszínére, aztán szétszakad a csend, csobbanás csobbanást követ, a ragadozók és menekülők uszonya villan, ezüst nyilazással szabdalja szét a selyrites vizet. Innen a magasból, a hegy oldalából látni lehet a halcsapatok vonulását, hatalmas árnyékként suhannak el egyetlen tömbben, s a fény utolsó lobbanásában úgy tűnik, mintha felhők között lebegnének, mert ilyenkor az égbolt alászáll a tóra, s megmártóznak benne a hegyek. Kristóf Attila ÉLNI Egy pillanatért érdemes fénvsuhanásért érdemes szemlehunyásért érdemes szemkinyitásért érdemes Arcközei szóért érdemes szájközei szóért érdemes szemközei szóért érdemes egyetlen szóért érdemes H^j jószágáért érdemes bőr jószágáért érdemes kéz parazsáért érdemes mell parazsáért érdemes Egy ébredésért érdemes füzek hajáért érdemes esti kőrútért érdemes egy lélegzetért érdemes. Vers száz soráért érdemes vers húsz soráért érdemes vers tiz soráért érdemes egyetlen egyért érdemes Vészi Endre
