Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-15 / 29. szám
8. OLDAL MAGV AK HÍRADÓ ELHANGZOTT Halász Péter alább közölt írása 1976 julius 4-én, tehát a bicentenniális évfordulónak a Függetlenségi Nyilatkozatot ünneplő napján hangzott el a Szabad Európa Rádió magyar adásában Irta: HALÄSZ PÉTER Halász Péter Alkalmasint csak kevesen gondolnak arra, hogy az idei esztendőben, amelyben az Egyesült Államok megszületésének, önálló állami létének 200. évfordulóját ünnepli, egy másik — jelentőségében ehhez nem mérhető, de a mi számunkra mégis olyan évfordulóhoz érkeztünk, amely mellett szó nélkül aligha mehetünk el: az idén kerek 70 esztendeje annak, hogy Budapesten felállították George Washington szobrát. Kende Géza, az egykori kiváló amerikai magyar újságíró és lapszerkesztő, 50 esztendővel ezelőtt ..Magyarok Amerikában” címmel könyvet publikált. Könyvét három kötetesre tervezte, ami azonban az amerikai magyarok történetében oly gyakori — pénzhiány miatt csak két kötetre futotta. Ennek a második kötetnek egy fejezete foglalkozik a budapesti Washington-szobor létrehozásával, amelynek Kende annál is inkább nagy figyelmet szentelt, mert a Washington-szobor budapesti felavatásának gondolata egy másik amerikai magyar újságíró és lapszerkesztő: Kohányi Tihamér gondolata volt, amelynek megvalósításáért azután az általa alapított — és máig létező — „Szabadság” című amerikai magyar lap élén és hasábjain meg-nem-alkuvón és fáradhatatlanul küzdött. A budapesti Washingtonszobor szellemi és históriai kapcsolatban van az amerikai Kossuth-szoborral, amelyet az amerikai magyarok 1902 szeptember 28-án felejthetetlen és valóban csaknem egész Amerikát megmozgató ünnepi napon, bandériumos felvonulások közepette, zászlórengeteg hullámtengerén lepleztek le Cleveland-ban. Akkor határozta el Kohányi, hogy Budapesten viszont Washington szobrot kell felállítani, ilymódon jelképezve az emberi szabadság és egyenlőség, a függetlenségi gondolat e két nagy vezéregyéniségének összetartozását. Kohányi barátaival és munkatársaival a dátumot is eldöntötte 1906 szeptember 16, jól tudva, hogy szükség van egy olyan cél-dátumra, amely felé törekedni kell, amelynek napról-napra való sürgető közeledése serkentően hat az ügy valamennyi vállalójára. Bravúros diplomáciai fogással kezdte: levelet irt valamennyi amerikai szenátornak, kormányzónak, természetesen elsősorban az elnöknek, a politikai élet minden vezető személyiségének, közölve nagy tervét: George Washington szobrának felállítását Budapesten. Kezdve az elnöktől — mindenki válaszolt, szenátorok, képviselők, kormányzók, törvényhatósági tagok, társadalmi szervezetek vezetői, ezeket a leveleket azután Kohányi sorra leközölte angolul és magyarul lapjában, a lapokat eljuttatta mindenhova, elsősorban Magyarországra — próbálják meg ezután a magyar politikai élet vezetői elmellőzni, semmibevenni, vagy akár ellenezni az amerikai magyaroknak ezt a megmozdulását. Mert hiszen jól tudta, hogy ötlete nem egészen veszélytelen, nem egészen ugyanaz, mint Kossuth szobrot állítani Amerikában, hiszen Magyarország királyság volt, George Washington pedig a köztársasági gondolat, a demokrácia nagy szimbóluma. De ez a preludium megtette a magáét, sem az amerikai magyarok, sem pedig Magyarország nem maradhatott az amerikai politikai élet vezetői előtt szégyenben. Budapest fővárosi tanácsa értesítette az amerikai magyar szobor-bizottságot, hogy Polonyi Géza igazságügyminiszter indítványára kijelölték a Washingtonszobor helyét: a Városligetet átszelő Stefánia-ut (Folytatás a 13. oldalon) „BALKÁNI HATÁROK” (Az alábbi cikk a tekintélyes The New York Times-ban közölt belső vezércikk szószerinti fordítása.) Egy román tisztviselő nemrégiben kijelentette, hogy ,,cikkre cikkel, könyvvel” fog válaszolni az „akadémiai támadásra”, amelyet országa ellen irányítottak. A kutatók „háborújának” középpontjában a következő téma áll: hol húzódnak Románia igazi határai. A magyar professzorok azzal érvelnek, hogy Transsylvaniát (azaz Erdélyt) a trianoni szerződés csatolta 1920-ban Romániához, az azonban változatlanul magyar — s ezzel tulajdonképpen arra is céloznak, hogy azt vissza kellene csatolni Magyarországhoz. * Bulgáriában, professzorok egy másik csoportja, Dobrudzsa területét tekinti bulgárnak, amely Románi Fekete-tenger felé eső része. A Szovjetunióban a történészek igyekeznek igazolni Moszkva 1940-es akcióját, amikor Észak-Bukovinát és Besszarábiát (Folytatás a 9. oldalon) AZ IDŐS KOROSZTÁLYNAK A nyugdíjasok foglalkoztatása és a Social Security WASHINGTON — Helyes-e, hogy bármilyen módon korlátozzuk a nyugdíjast abban, hogy a social security nyugdiját is teljes egészben kézhez kapja, s ugyanakkor annyit dolgozzon amennyit akar? Amennyiben a kérdésre igennel válaszolunk, akkor további kérdések merülnek fel: hogyan lehetséges mégis valamilyen határt szabni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon: hogy az egész rendszer kedvező legyen a nyugdíjas számára, de ugyanakkor ne legyen igazságtalan azzal a dolgozóval szemben sem, aki a Social Security adót fizeti, illetve azzal a másik nyugdíjassal, akinek nincs munkája, s csak a Social Security-ből él. Ezek a kérdések nem újak: körülbelül azóta teszik fel őket, amióta a Social Secuiity rendszere megszületett. A Social Security benefit célja nem az, hogy valakinek fizessenek azért mert elért egy bizonyos idős kort, hanem az, hogy pótolja azt a veszteséget, amely a kereset elvesztéséből adódik. 1. Nem szükséges abbahagyni a munkát ahhoz, hogy valaki kapja a Social Security benefitet. Amennyiben valakinek az éves bevétele $2, 760 alatt van, akkor a teljes Social Security-hez joga van az évnek mind a 12 hónapja alatt. Emellett minden évben egy kicsivel többet lehet keresni, mint a 2,760-as felső határ (amelyet „exempt amount”-nak neveznek). Ez az „exemt amount” emelkedhet. 2. Amikor valki eléri a 72. életévét, akármennyit is keres, a teljes Social Security benefitet kapja. 3. Amennyiben valaki nem érte el a 72. életévét és többet keres mint az „exempt amount” akkor MINDEN 2 DOLLÁR KERESET UTÁN (A 2,760 FELETT) EGY DOLLÁRT VESZÍT EL AZ EMBER A SOCIAL SECURITY BENEFITJÉBÖL. Például ha valaki kap $2,400-at Social Security címén és mondjuk $5,000-et keres hozzá akkor ez azt jelenti, hogy az illető 1,120 dollárral kevesebbet kap kézhez a Social Security benefit bői. 4. Annak ellenére, hogy az általános szabály az, hogy a 2,760 dollár felett keresett minden 2 dollár után 1 dollárral kevesebb a Social Security van egy (Folytatás a 12. oldalon) Ks-z-e-m l-eH A sokak által vallott mítosz, mely szerint Amerika a különböző fajú, vallásu és nemzetiségű emberek nagy kohója, ahol minden összekeveredik, ahol mindenki integrálódik, bizonyos szempontból eltűnőben van. Ma a különböző vallásu, nemzetiségű, a különböző etnik háttérrel rendelkező emberek Amerikában inkább mintha keresnék a saját identitásukat: egyre többen vallják magukat lengyelnek vagy magyarnak, orosznak vagy németnek, pedig itt születtek, sőt olykor a nyelvet sem tudják. Jelenleg több mint 40 millió amerikai lehet „kisebbség” ha jól megnézzük, hogy honnan jöttek ők, avagy a szüleik (olykor a nagyszüleik). Sokan közülük a nagyvárosi központok körül élnek, mások már rég elhagyták etnikai közösségüket. Úgy tűnik azonban, hogy etnikai identitásuk erős maradt, életstilusukat. az általuk vallott értékeket, kulturális kapcsolataikat illetően csak-csak visszafordulnak az etnikai közösséghez, ahonnan vagy ők, vagy a szüleik jöttek. Mindennek ellenére Amerika elsősorban a fehér, s főleg angló-szaxon „etnikai” csoport országa. És a probléma éppen ott van, hogy újabban még ennek a csoportnak is nehézségei vannak a „beilleszkedéssel”, olykor több mint az etnikai kisebbségeknek. Érdekes módon még a munkások körében is szokatlan jelenséget figyeltek meg. Az utóbbi időben növekedett azoknak a munkásoknak a száma, akik a legkülönbözőbb „mental health” szolgálatokat vették igénybe. Ez a jelenség valóban szokatlan: annak jele, hogy a hagyományosan inkább a felső, illetve a középosztályra jellemző pszihiátriai és egyéb szolgáltatásokat újabban az a csoport is igénybe veszi, amelyről a leginkább feltételeznénk, hogy semmi bajuk nincs a társadalommal. Lehetséges, hogy nincs is semmi bajuk, azonban úgy látszik, nem maradt hatás nélkül a munkásokra sem a munkanélküliség, az infláció és az energiaválság, s minden ami mindezzel együtt járt. A gazdasági nehézségek és a „mental health” problémák összefüggéséről az utóbbi időben sokat írtak. Ténylegesen azt már kimutatták a statisztikusok is, hogy valóban e kettő nagyon szorosan összefügg egymással. n; A n.Vf m re fé vi K tü be bí ki m le. re dé fü ne ki ju g< le' b fe h; E d< le bi m sz h; P-er E h; sz Ol ki ki ig he cs gy ba „I al Ef lei hi A) vá sz Pi ke si: al üj
