Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-23 / 51. szám
MAGYAR HÍRADÓ 1D> V/JJi/xxu I BAKONYI KARÁCSONY Irta: NYITRAI KATALIN Az én szülőfalum odahaza van Jásdon, a Bakonyban. A Bakony-erdő északi felén, a Bakony-hegység alján húzódik meg. A lexikon csak annyit tud róla, hogy kis község a zirci járásban, 2500 lakossal. Vasútállomásai: Zirc és Várpalota, de kitűnő autóbuszösszeköttetése van mindenfelé. A lexikonból kimaradt Anti, aki pedig a legnagyobb jásdi nevezetesség volt. Az én adventi visszaemlékezésem csöppnyi gyermekkoromtól Nyitrai Katalin fogva összefonódik Anti legény szokásával. Amikor beköszöntött az Advent, hagyományos jásdi népszokás volt a puskalövésszerű durrogtatás karikásostorral, amit a kapujuk elé kiállva a kocsiutra Anti legény végzett. Néhány más legény csak őt utánozgatta. Mindennap ezt csinálták az Adventben, hajnali szürkülettől, amikor a jószágokat itatták a falubeliek, jó két órán keresztül, amiért pokolba kívánták őket az öregek, főleg a fővezérüket, Antit, mert a többi nem tudott olyan élesen durrantani. Gondolom, ha Anti kollektálni járt volna az ostorpattogtatásért: kapott is volna alaposan de a feje búbjára. Anti Karácsony előestéig, vagyis Ádám-Éva estéig durrogtatott és a hajnalonként álmukból felvert, öregek hiába reménykedtek abban, hogy majd este behozzák, lefeküdve a tyúkokkal: Anti és társai ugyanis alkonyi szürkületkor is durrogtattak minden adventi estén, jó besötétedésig, szintén úgy két órán keresztül, mint hajnalban. Anti durrogtatása volt Jásdon a Karácsony-várásra-ihletés, a Karácsony előünnepe. Hogy ki ne maradjon valahogy, ide szúrom be, hogy akinek két vagy több disznapja volt: az elsőt akkor szúrta le, amikor Advent első napján a hajnali misére harangoztak. Az ünnep közelgésének további jele volt, hogy a szegénygyerekek már december 13-án, Luca-napján elkezdték estefelé az éneklést házról házra az ablakok alatt, amit egészen Ádám-Éva napjáig csináltak. Ádám-Éva estéjének jásdi nevezetessége, ami tudtommal egyedülálló, hogy a falu gyerekei csengőkkel, kolompokkal, együttesen végigjáiják a falut, majd a temetőt is körbejárják éktelen kolompolással, hogy a halottaknak is tudomására hozzák a kicsi Jézus megszületését. A nagy kolompolás után apró csoportokra oszlanak, sokan kimaszkirozzák magukat, bajuszt ragasztanak kenderszöszből, kifordítva veszik fel a kabátjukat és igy maskarázva énekelnek az ablakok alatt egyházi és népi karácsonyi énekeket vegyesen. Ahogy befejezik, sietnek az ajtóhoz az éneklésükért kirájó ,.valamiért”, ami cukor, sütemény, dió, mandula. Némelyik csoportnak Betlehemje is van és azzal járnak. Előbb kopogtatnak illendőképpen és megkérdezik, hogy szabad-e bevinni a Betlehemet. A karácsonyfát Jásdon a Jézuska hozza még ma is. Ezt a gyerekek igy hiszik, amig csak iskolába nem kerülnek, ahol a nagyobbaktól ..kiokositást” kapnak. A karácsonyfát meghozzák az erdőből és eldugják a gyerekek elől. Amig a fát állítják, diszitik, addig a gyerekeket — több családból, hogy igy annál jobban érezzék ott magukat — elviszik olyan házhoz, ahol nincs kisgyerek. Vagy mások esetleg éjjel állítják fel a fát, amig a gyerekek alszanak és reggel a konyhában csilingelő csengővel ébresztik őket. És az asztalon már ott áll a karácsonyfa. — Az angyal csengetett, ahogy a karácsonyfát meghozta! Éppen most ment ki a kapunkon! — újságolják a kisgyereknek. — Jaj, de szerettem volna én is látni! — mondja a gyerek. — Olyan fényes volt — felelik rá neki —, hogy nem lehetett ránézni. Minden kisgyerek úgy tudja, hogy a Jézuska szánkóval járja be a falut és az angyalokkal beküldi a házakhoz a karácsonyfát. A szánkó szinaranyból van és aranyszarvu szarvasok húzzák. ’Amikor az angyalka meghozza a karácsonyfát, az rendszerint az asztalon áll, vagy a kaszni tetején. Esetleg a mestergerendáról lóg le az asztal fölé. Mindenféle gabonából tesznek egy kicsit az asztal közepére és azt leteritik fehér abrosszal. Hittel telitett néphagyomány ez: „Hogy jó termés legyen, Jézuska védje meg bajtól, égiháborutól, szélvihartól, aszálytól a termést!” Ha az asztalon áll a karácsonyfa, annak a talpát teszik a gabonába. Adventben a felnőttek is járnak Betlehemet, de nem a maguk falujában. A jásdiak is más faluba mentek, Jásdra is más faluból jöttek. Nem összebeszélten, hanem szabad portyázással. Azért csinálták igy, hogy ne ismerjék fel őket, mert szégyellték, amit csináltak. Mindjárt kiderül, hogy van is abban egy kis szégyelleni való. Szokásosan engedélyt kértek, hogy bevihessék a Betlehemet. Amikor aztán már belül voltak a ház küszöbén, akkor rákezdték: A kendék engedelmével Betlehem most a szoba belsejében benn terem. Aki ennél a háznál nem idegen, legyen annak hát a helye idebenn. Hagyja félbe, ha eszi a vocsorát: nézze meg, hogy bemutatjuk a csodát. Ez a csoda betlehemi pásztoroknak és napkeleti három királynak a kisded jászlánál végzett hódolata volt, a hozzá készült népi ritmusokkal. Mig a ház apraja-nagyja ezt nézte-hallgatta benne a szobában, addig a betlehemezőknek egy kívül maradt társa a néptelen konyhában tevékenykedett: ,,S”-alaku, hosszunyelű kampójával leaggatta egy részét a szabadkéményben füstölőre aggatott sonkáknak, kolbászoknak, húsoknak, szalonnának. Gyorsan be mindent a zsákba, aztán iszkiri, kifelé az utcára, jóval odébb, a sarkon túl várni meg a többieket! Ezt szándékosan mondtam el múlt időben. Mert a karácsonyi néphagyományok ma is élnek ugyan otthon, de hiszen, hogy ez a csúnya tolvajlás kiveszett már belőlük. Hiszen a betlehemesek a háziak jószántából is kapnak mifelénk kolbászt, füstölt húst, szalonnát. Ádám-Éva napján a kanász és a csordás is sorra járja a házakat, ahonnan állat van évközben a kezükre bízva. Mindenütt sütnek nekik külön kalácsot. Ahol bor van, ott egy üveg bort is kapnak, a javából. Karácsony hetében egyébként mindenütt megtartják a disznóvágást. Aki egyet vág le egész télen: akkor vágja le. Aki pedig már vágott Advent első hajnalán az ekkor vágja le a másodikat, hogy kész friss „disznóság” legyen Karácsonyra. Nagy-Karácsony eljöttékor aztán disznótoros nagy ebéd-vacsora van mindenhol. A magyar néphagyományokat nem kell félteni, hogy kivesznek. Sokezer a kicsi falu Magyarországon. És azoknak népe hűséggel őrzi, ápolja őket és tovább adja nemzedékről-nemzedékre. Akárcsak az anyanyelvet, és a népdalokat. karácsony-sziget (Folytatás a 14. oldalról) Északnyugati irányban hajóztak tovább, s eljutottak a ma Chiléhez tartozó, spanyol nevű Desolación-sziget (sivárság) közelébe. Ott több öböl kínált nekik védelmet. Egy ilyen öbölben vetettek horgonyt, s Cook ezért elnevezte Karácsony-öbölnek. Az ünnepeket gazdagon terített asztal mellett, jó hangulatban töltötték el. s Végül tekintsünk még az Indiai-óceánra is. Jávától délre van egy kis sziget, mindössze 165 négyzetkilométer kiterjedésű. Ezt 1643 karácsonyán fedezték fel, a neve ezért Karácsony-sziget. 1888-tól 1958-ig angol birtok volt. Jelentős foszfáttelepei vannak. 1958 óta Ausztráliához tartozik. Az 1959. évi népszámlálás szerint háromezer lakosa volt, nagy többségében kínai. A sziget vulkanikus eredetű és 350 méterre nyúlik ki a tengerből. Vörösmarty Géza mm MOSOLY — Szeretem a csillogó szemed, finomságod, remek alakod — ömleng a fiú. — Mindent, mindent. És te mit szeretsz rajtam? — A jó ízlésedet... **** Fiatal pár ül a tó partján. — Nézd...Nem szép ez a naplemente? A fiú unottan mondja: — Túl hagyományos... ■ rí wwi-i Egy régi karácsony Karácsony, karácsony, karácsony. Rozsda rózsáll a rácson. . Szent József keresztfát ácsol önmagából, az ácsból. Mária tíz ujja — hqjhó! — vasszeg, vérrozsdás kampó. Tenyere szögesdrót-pólya. Jézuskát altatja, óvja. Égen és földön jönnek három napkeleti bölcsek, jönnek, de nem köszönnek, fóldurnak eget és földet. Reményestül, szalmástól darabokban a jászol, homlokán véres szivárvány mundérban béget a bárány. Fut Mária, József, a pásztor bofja is fut a világból. Hebeg a csöngő, s a pára , ráfagy a csacsi farára. Bella István
