Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-23 / 51. szám
fA^rouftr^ AZ „EGYETLEN” AMERIKAI MAGYAROK Irta: VASVÁRY ÖDÖN valamit magyaráz az uralkodónak. Reményi, aki nem tartozott Ferenc József különösebb tisztelői közé, kétségkívül olvasott vagy hallott a dologról. Mivel nagy kedvelője volt a „hecceknek” — úgy látszik, Az alábbiakban olyan amerikai magyarokról lesz szó, akik valami „egyetlen”, egészen különleges tettet hajtottak végre, akiknek emlékéhez valamilyen nem szükségképpen nagyértékű, inkább csak érdekes epizód fűződik, aminek történetét érdemes legalább pár sorban elmondani. Szóval: az „egyetlen” szón van a hangsúly, így nem lesz szó Nobel-dijas tudósokról, mert többen vannak, nagy katonákról, művészekről. Ha nevük emlitődik is, nem a tudományuk, vagy a művészetük vagy más kiváló jellemvonásuk lesz hozzá az alap, hanem valami, amiből csak „egyetlen” van. Például: Asbóth tábornok benne lesz, nem azért, mert háborús hős, kiváló ember és katona volt, hanem azért, mert ő az egyetlen amerikai vagy akárhová való magyar, aki egy idegen országban az Egyesült Államok követe lett. Reményi Edét nem azért fogom idézni, mert kiváló hegedűművész volt, hanem azért, mert ő volt eddig az egyetlen amerikai vagy akárhová való magyar, ki az egyik egyiptomi piramis tetejére állva hegedűjével, elmuzsikálta a Himnuszt és a Szózat-ot. Elnökbeiktatási ünnepségekre készülődvén, emlékezzünk meg két ilyen „egyetlen” epizódról, amelyek az elnökbeiktatásokkal voltak kapcsolatban. 1.) Az egyetlen magyar „elector”. — Tudjuk, hogy amikor az amerikai nemzet elnököt választ, nem emberekre, hanem elnökválasztókra szavaz. Ezek az elnökválasztók, akiket hivatalosan „elector”-oknak hívnák, annyian vannak, ahány képviselője és szenátora van a kongresszusnak. Államaik nevében ezek jönnek össze a választás után, hogy az államok szerint különböző nagyságú szavazat tömböket leadják. Ez a különös rendszer teszi lehetővé azt,hogy aránylag könnyen az a jelölt győzhet, aki a kisebbszámu egyéni szavazatot kapta. Az electorokat az államok nevezik ki. Tudomásom szerint eddig egyetlen magyar származású amerikai polgár részesült ebben a megtiszteltetésben: Emanuel Hertz (1870—1940) New York-i ügyvéd, a legkiválóbb Lincoln kutatók egyike. Hertz a Sáros megyei Girált községben született, valószínűleg még gyermekkorában került az Egyesült Államokba. Egész életét Lincoln kutatásoknak szentelte. Érdekes, hogy az a Goldberger József dr., aki a „pellagra” nevű betegséget megszüntette és akit bevettem abba a listába, amely 200 esztendő legnagyobb amerikai magyaljainak nevét sorolja el, szintén ebben a faluban született. 2.) Elnökbeiktatási bál — magyar zenekara. — Áz amerikai elnökbeiktatási ünnepségek záró epizódja rendesen bál szokott lenni, amit vagy egy, vagy több helyen szoktak a beiktatás napjának estéjén rendezni. Volt arra is eset, hogy a beiktatott elnök (Hayes) sem a szokásos parádét, sem az esti bálát nem engedélyezte. Természetesen ilyen alkalmakkor a zenét szolgáltatni nagy tisztesség, amire az ország legkitűnőbb zenekarai erősen pályáznak. Amikor Zacháry Taylor elnököt 1848-ban beiktatták hivatalába, egy német származású magyar ember, Gungl József (1810—1889) zenekarát szerződtették az elnökbeiktatási bál zenéjének szolgáltatására, dacára annak, hogy zenekara csak pár hónap óta volt az országban. Gungl a Budapest-től nem messze levő Zsámbék nevű, német lakosságú faluban született. Vasváry Ödön Nagyszerű hegedűművész, karmester és zeneszerző lett belőle, aki zenekarával több országban szerepelt, igen szép sikerrel. Amerikában rövid ideig maradt, mert körútja anyagi eredményével nem volt megelégedve. Keserűen emlegette, hogy az amerikaiak képtelenek az igazi zenét méltányolni, inkább a cirkusz kell nekik. — Egy alkalommal, elindítva a rádiót, igen kellemes, walcer-muzsikát hallok. Élvezem, abban a hiszemben, hogy valamelyik Strauss szerzeménye, de amikor vége lett, jelentették, hogy a most elhangzott zenemű Gungl József műve. Úgy látszik, táncait ma is játsszák. Több Kossuth indulót és magyaros dalt is szerzett. 3.) — Magyar himnusz a piramis tetején. — A történelemben egyetlen egyszer esett meg, hogy az egyik egyiptomi piramis tetején a magyar nemzeti imádság, a Himnusz és a Szózat melódiája hangzott el. Magyar művész hegedűje szórta szét a forró levegőben a magyar nemzet melódiába öntött fohászait — a hegedű pedig Reményi Ede kezében zengett — először és utoljára azon az egzotikus helyen Ez az „egyetlen” esemény 1873 elején játszódott le. Pár hónappal azelőtt Ferenc József, osztrák császár és akkor már Magyarország koronás királya is, ugyanezen a helyen állt, a Cheops piramis tetején. A nem mindennapi jelenetről természetesen kép is készült, amint egy egyiptomi tudós a piramis tetején elhatározta, hogy csinál valamit ezzel az üggyel kapcsolatban. Amikor tehát pár hónap múlva ő is Egyiptomban járt, különös gondot fektetett arra, hogy ő is felmenjen a Cheops piramis tetejére, mint rendesen, az elmaradhatatlan hegedűvel a kezében és valamilyen módon egy kis borsot törjön a császár-király orra alá. így is történt. Van-e kép róla, nem tudom, de annyi tény, hogy Reményi hegedűje megszólalt a piramis tetején, magyar muzsikát, magyar imádságot szórva szét a forró levegőbe. Hallgatósága is volt, köztük Plotényi Nándor, Reményi fiatal zongora kísérője. „A műsoron a Himnusz és a Szózat is szerepelt-mondj a egy egykori híradás — „tömören és tisztán hangzottak alá a piramis csúcsáról a hegedű hangjai, majd vígan, majd ábrándosán és remegve az elmélyült hallgatók felé...” Egyedülálló, soha meg nem ismételt epizód volt, minden részletében méltó az örök bohém Reményihez. Művészet, szenzációhajszás, kicsit ripacskodó szinészkedés keveredett össze benne, mélyén a rendíthetetlen magyarsággal. Azóta sem muzsikált senki a Cheops piramis tetején. KARÁCSONYI GONDOLATOK Szerelemről házasságról Kétféle nő van a világon. Olyanok, kiknek szivök van s azok egyet szeretnek; s olyanok, kiknek nincs, s azok szeretnek százat. Eötvös József A nők nemigen tudnák megmondani, mire van nagyobb szükségük: egy férfira, aki állandóan védje, vagy állandóan támadja őket. Móra Ferenc Ki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni a boldogságot. f Petőfi Sándor Aki sok asszonyt szereti, nem ismeri a szerelmet — önmagát szerette és kereste. Karinthy Frigyes A szenvedély mindig rossz tanácsadó. Arany János Nem jobb-e egyet szeretni, mint sokakat ölelgetni? Kazinczy Ferenc Sikált acél a hitves és félj közti bizalom. S ha a gyanú csak egyszer rálehel, rozsdát hagy annak tiszta tükrén, melynek habár csókoddal lesimitod felületét, a foltja megmarad. Garay János Az ösztön és a logika állandóan harcban áll bennünk: mert amit akarunk, az gyakran nem logikus, és ami logikus, azt sokszor nem akaijuk. Selye János (Folytatás a 10. oldalról) De gondolok azokra az emberekre is, akiknek nem sok köszönnivalójuk van ettől az évtől, legfeljebb a reményük van meg. Gondolok az apákra, akik Gondolok egy nagyvárosra, amely gazdag és életerős, a különböző emberek és kultúrák keveréke, egy büszke városra, amely válságok és szerencsétlenségek sorát élte át. Hálás vagyok e nagyváros népének, amely nem adja fel a harcot, még a múlt heti szívtelen bírósági határozat után sem (New York-ról és annak költségvetésével kapcsolatos bírósági határozatról van szó, a szerk.) annak a nagyvárosnak, amelynek népe mindenre elszánt, hogy hatalmas és büszke maradjon: és hálás vagyok, hogy alkalmam van arra, hogy csatlakozzam a város lakóihoz ebben a nagy harcukban. Köszönetét kell mondanom az amerikai nép csendes méltóságáért és karaktere erejéért. Az amerikai nép csalódott kiábrándult és megsértett, de én hiszek abban, hogy nem adta fel a harcot. Hiszek abban, hogy még mindig hisznek Amerika jövőjében, egy a mainál jobb Amerikában. Egy olyan Amerikában, amely ismét fejlődni fog, amely egyesült, amelynek a sebei begyógyulnak, miközben a harmadik évszázadunk utján elindult, bizakodással és szakértelemmel, nagy szenvedéllyel, egy olyan Amerikában, amely alkotmánya nagyságának megfelelően és népe egyszerű becsületessége szellemében fog élni, oda felemelkedni. Köszönetét kell mondanom azért, amit a mi országunk jelent és ad, azért, amivé a mi országunk válhat, de mindenekelőtt azért a lehetőségért, amely valamennyiünknek megadott: hogy a jövő jobb Amerikájából valóság legyen.
