Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-09 / 50. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL NEM ANGYAL A MAI GYEREK Irta: NYITRAI KATALIN Egyik múltkori Írásomban rámutattam, hogy a mai tizenévesek szinte összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a most huszonévesek voltak tizenéves korukban. Emlitett cikkemből helyszűke miatt kimaradt az iskolai nevelés dolga és még néhány fontos szempont. Szükségét érzem, hogy ezekről is szóljak. Észak-Amerikában a széliében végzett pedagógiai felmérés megállapította, hogy a tizenévesek Nyitrai Katalin lényegesen nagyobb iskolai fegyelmet igényelnek, mint a hatvanas években a felsőbb utasításokra bekövetkezett teljes „diákszabadság”. A pedagógusok éppen a hatvanas évek tapasztalatai alapján döbbentek rá arra, hogy a felnőttek világától megszabadított tizenéves nemzedék tulajdonképpen — nem szabad. Hiszen a vele egykoruakból összeverődött többség akaratának rabja lesz! Ennek jármában pedig csak csürhévé válik. A fiatalok szinejava is rádöbbent arra, hogy az osztályokban szükséges fegyelem nélkül szó sem lehet komoly tanulásról, és ennek később csak ők isszák meg a levét. Ezzel párhuzamosan azonban meg kell említeni, a mai tizenévesek megjavulása azért mégsem teljes, és a szülők is, a pedagógusok is panaszkodnak. Elsősorban arról, hogy az iskolákban még mindig elég gyakori a vandalizmus és a fiatalok körében az alkoholizmus meg a mindennapivá vált káromkodás aggasztó méreteket öltött. Tisztában vannak azonban vele, hogy ez úgyszólván világjelenség és felszámolása nem történhet meg máról holnapra. De szólni kell arról is, hogy mi a helyzet a televízióval, amelyet a szociológusok a fiatalság megrontójának tartanak. Az amerikai tizenévesek szívesen néznek tv-t, de nem rabjai a képernyőnek és a műsor kiválasztásában elég jó kulturális érzékről tesznek bizonyságot. — Amióta tv-mentes napokat iktattunk a családi életbe — mondotta Georgianna Jarvis, 18 éves torontói diáklány —, újra felfedeztük a meghitt családi társalgás és az olvasás gyönyöreit. Szólni kell egy döntően fontos tényezőről is, az észak-amerikai tizenéves fiatalok hazaszeretetéről, patriotizmusáról, ami a mai huszonéveseknél sajnálatosan gyenge lábon állott: az Egyesült Államokból tömegesen szökdöstek át Kanadába, hogy igy mentesüljenek a katonai szolgálat alól, mikor hazájuknak bátor és honfitűztől égő szivű fiakra volt szüksége. Az utánuk következő nemzedéknek, a mai tizenéveseknek hazaszeretet: a lelkűk mélyének drága igaz gyöngyszeme. Érzésem szerint a tizenévesek között az USA-ban is, Kanadában is végzett közvélemény-kutatásnak éppen az erre vonatkozó körkérdés volt a legnagyobb jelentőségű pontja. A száraz statisztikai számadat szerint a megkérdezettek 99 százaléka azt válaszolta, hogy hazáját szereti legjobban a világ minden tája közül. És 83 százaléka azt felelte, hogy akár az életét is odaadná, ha ezt hazája megvédésének érdeke igy kívánná. A mondanivalóját majdnem mindegyikük másként fogalmazta meg. Csak mutatóban idézek közülük néhányat. Donald Morgan 17 éves clevelandi diák ezt mondta: — Mindennél jobban szeretem szülőföldemet és el sem tudom képzelni, hogy bármiért is hazát tudnék cserélni. Amerika nem hibátlan ország. De képes önmagán változtatni, képes újítani. Amerikának van önkritikája. Ez számomra nagyon biztató. Clive Masson 16 éves New York-i diák, könnyűipari szakiskolás: — Az Egyesült Államok a világ legnagyobb hatalma. Büszke vagyok erre és teljese lelkemmel szeretem. Nem tökéletes, de nekem még a maga hibáival is a legjobb. Ha kellene, minden áldozatra kész volnék érte. Natalie Cooper 19 éves ottawai egyetemista lány: — Az szeretem Kanadában, hogy mindenkit békén hagy, ha őt békén hagyják. Delia Morin érettségi előtt álló texasi lány FIGYELJ! Most ne szólj. Hallgasd a csendet. S lábujjhegyen álfj, miként a szentek az elragadtatásban. Vagy mint a röppenni készülő madárkák. Vagy mint a hárfák húrja pendülés előtt. Vagy mint az őz, mielőtt az árkon átszökken. S figyefj, figyeUi figyelj a csendre, a csendre, a csendre. Surbán Zoltán NEVESSÜNK Idősebb férfi elmeséli barátjának, hogy fiatal lányt akar feleségül venni. — Mit szólsz hozzá? — Nem tetszik nekem. Szerintem nem jók ezek a május—december házasságok. Nem mondom, a december frisseséget, üdeséget, szépséget talál a tavaszban. De mit talál a május a decemberben? — Télapót... ••• A félj hazaérkezik este. Felesége öleléssel váija. már hozza is a papucsot, betessékeli a karosszékbe. Odaadja a sportlapot, a pipát. A félj mély életbölcsességgel mondja: — És most mutasd meg az uj kalapot, amit vettél. ••• Az eszkimó megnősül a sarkvidéken, utána hazaviszi a menyecskét. A nászéjszaka után csendben kioson a kunyhó elé, befogja a kutyaszánt, majd még visszamegy, homlokon csókolja feleségét. Az álomittasan dünnyögi: — Hova mész? — Bábáért. Kilenc hónap múlva itt vagyunk. ••• A zongorahangverseny véget ért. A közönség udvariasan tapsolt, s feltűnt, hogy két jegyszedő — Az amerikai függetlenség kétszázadik évfordulóját ünnepeljük és joggal. Kétszáz év alatt egyedülállót produkáltunk. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Amerikában sok esetben aggasztó a bűnözés, honfitársai meggondolatlanul beszennyezik az amerikai polgár becsületét. De ugyanebben az országban megvan a képesség arra is, hogy önmagán javítson. Zoe Harkins 15 éves amerikai néger kislány: — Amerika sem mentes a problémáktól. Miért van még mindig nyoma a faji megkülönböztetésnek? Miért olyan magas a bűnözési arány? Túl fiatal vagyok, hogy mindezt megértsem, de hiszen ezek csak fellegek, amiket a végtelen Amerika kék egéről tovasodor a tisztitószél és Amerika jövője mégis fényes És végül a 16 éves John Webster véleménye Los Angelesből: — Amerika nagyszerű ország és jövőjét biztosítva látom, mert irányítását nemsokára saját nemzedéke veszi át. És én feltétlenül bízom a mi generációnkban! A mai tizenévesek sem angyalok, de hazafiasságuk tökéletes. különösen lelkesedik. Már vörösre tapsolták tenyerüket. A körülállók mosolyogtak, milyen derék muzsika-barátok ezek a jegyszedők, amikor egyikük leeresztette kaiját és a másik rászólt: — Ne hagyd abba, te ostoba. Még egy ráadás és belementünk egy különórába. ••• Nagyszerű könyveid vannak. De miért hevernek szanaszét? Miért nincsen könyvespolcod? — Azt nem akarja senki kölcsönadni. A KINCSVADÁSZ (Folytatás a 12. oldalról) Az Atlanti-óceán másik partjánál Keep Yoner vezetésével egész szindikátus működik, kincseket és egyéb értéktárgyakat emeltek ki annak a tiz spanyol hadihajónak roncsaiból, melyek Florida partjainál 1715-ben orkán következtében hajótörést szenvedtek. Például megkerült a spanyol tábornok-parancsnok arany rangjelzése és lánca, továbbá nagyon sok II. Károly és V. Fülöp király idejében vert aranypénzt találtak. Messze földön hire kelt a Zetland-szigeteknél még 1711-ben elsüllyedt „De Ligde” nevű, és a Jóreménység foka közelében 1702-ben zátonyra futott „Meerestein” nevű holland hajókban talált kincseknek. Még egy holland hajó, a „Prinzessa Maria” rakományának nagyobb részét. II. János angol király parancsot adott, hogy küldjenek a Silly partjaira királyi jachtot. Ez a fedélzeten titokban 13 000 ezüstdollárt vitt magával. A hollandok csak ezután tudtak hozzáfogni a hajó rakományának felkutatásához. Azt hihetnénk, hogy a tenger fenekén már semmi sem maradt, pedig a „Prinzessa Maria” hajótörése helyén még ma is találni ezüstpénzeket. Ellenállnak-e az időnek az elsüllyedt hajók kincsei? Az aranyból készült tárgyak rendszerint nem szenvednek változást. Legfeljebb a homok vagy a kavics hagy enyhe nyomokat rajtuk. Az ezüst kevésbé ellenálló, de kedvező körülmények között az is jól konzerválódik. A tenger alatti értékekre vadászoknak sok akadállyal kell megküzdeniük. A kincsek gyakran teljesen elkorhadt, koraitokkal benőtt, vastag homok- és iszapréteggel bevont fatömegek aiatt rejtőznek. A tenger mégis kiadja a kincseket, amelyeket évszázadokkal ezelőtt vett el a tengerészektől. Ádám Tibor
