Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-01 / 27. szám

MAOYAK HÍRADÓ 5. OLDAL AZ IRÁNI SAH ÜNNEPLI A BICENTENNIÄLT WASHINGTON - Az iráni sah különös módon járult hozzá az Egyesült Államok Bicentinnál ünnepségeihez. 150 amerikai hí­rességet hivott meg, hogy egy hétig tartó partival Iránban ünnepeljék Amerika születésé­nek 200. évfordulóját. A meghívottak között volt Elizabeth Taylor, valamint Gar­nett Stackelberg bárónő. A sah egyik 747-es szupergépe szállí­totta az amerikai vendégeket. Akik ott voltak azt mondják, hogy a pompa olyan volt, hogy az ókori perzsákat is meghazudtol­ja-Mindegyiküket kocsi szállí­totta sofőrrel napközben, este pedig folyt a pezsgő, miközben a hastáncosokat nézegették. Egyetlen amerikai sem látha­tott, természetesen, semmit ab­ból, amiről az amerikai újságok olyan sokat Írnak: a kínzásokról és az iráni diktatúra más árnyol­dalairól. Annál többet láthattak ab­ból, amit a legelőkelőbb turisták láthatnak, a hastánctól a műem­lékekig, a nemzeti szokásoktól a nemzeti ételekig. Irán az utóbbi időben egy központosított diktatúrává vált, az ilyen államforma bizonyos előnyeivel (pl. építkezések, ipa­rosítás, de mindenekelőtt a hadi­ipar fejlesztése — ha ugyan ez olyan pozitív) és annak negativ' oldalával: titkosrendőrség, poli­tikai elnyomás, az ellenzék letö­rése, az emberek félelme és eltávolodása a rendszertől. Van valami ironikus abban, hogy miközben az iráni sah Amerika hírességeit turistaként viszi körül országában, New Yorkban egy ügyvéd és Párizs­ban egy másik, két világhiresség (akiket persze sohasem hívnának meg Iránba( éppen befejezett egy tanulmányt az emberi jogok sárbatiprásáról — Iránban. Kereken 14 órát tartott az elefántok blokádja, s ezalatt az egész vonalon állt a forgalom. Dél volt már, amikor kiszenve­dett a sebesült elefánt. Ezután társai megfordultak és berohan­tak a rengetegbe. Addigra meg­érkeztek a tűzoltók is Gau­­hatiból, elvontatták a szeren­csétlenül járt állatot, és a vonat végre folytathatta útját. A teaivók ritkábban betegek MOSZKVA, USSR — Ismét a tea gyógyhatásáról érkezett hir a Szovjetunióból. K. Petrovszkij moszkvai professzor kísérletei bebizonyították, hogy a teaivók ritkábban betegeskednek és kései öregkorukig megőrzik munkaképességüket. A profesz­­szor kimutatta a tea beteg­ségmegelőző és gyógyító ha­tásának „titkát”: a tealevélben igen sok az ereket erősitő és rugalmasan tartó R-vitamin, ezen kívül számos savképződést akadályozó anyag található ben­ne, a C-vitamin-tartalma három­négyszerese a citroménak. BAR, Jugoszlávia — Steva Radovic, 65 éves bari halász két nappal ezelőtt végigélte mindazt, amit Hemingway „Az öreg halász és a tenger”-ben megirt. Hajnali négykor kelt, hogy az előző délután leeresztett száz­méteres hálóját a felszínre huzza. A szürkületben észre­vette, hogy a háló több helyen elszakadt, megcsavarodott. Alig néhány métert húzott be, amikor rántást és gyors, erős mozgást észlelt. Az öreg halász egyedül nem birt megbirkózni a hálóban vergődő állattal, de végül nagy harc árán néhány méternyi hálót sikerült a hajó bakja köré tekernie. így próbálta motoros bárkájával a halat a part felé vontatni. Az ismeretlen halóriás dere­kasan küzdött szabadságáért. „Hol a hal húzott a tenger felé, hol én őt a part felé. Elen­gedésére nem gondoltam. Min­denképpen a partra akartam — mondta később az öreg halász. Négyórás küzdelem után ért partot a bárka. A többi halász segítségére sietett, de még huszonnégyen sem tudták a halat a partra vonszolni. Végül egy teherautóhoz kötötték a hálót, s felszínre került a zsák­mány. Az óriási halon mindenki meglepődött, mert ezen a tájon még soha senki nem fogott ekkorát. A négyméteres, 450 kilós halról a kotori halbiológu­sok megállapították, hogy a leg­nagyobb cápafajta egyik pél­dánya. Ez a cápa öreg korára tizennöt méteresre is megnő. A biológusok szerint nem véreng­ző, emberre nem támad, csak növényekből él. Most egész Bar az öreg halászt ünnepli, aki jó üzletet csinált, de mindenkinek pana­szolja, hogy mekkora kár érte a hatalmas hallal, amely szét­­nyűtte a hálóját. (nyárádi) AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A CÁPAÓRIÁS huzni” ELSŐBBSÉGET AZ ELEFÁNTOKNAK BOMBEY, India — A kelet-indiai Assam állam sík­ságain, vadonnal borított völ­gyeiben százával élnek elefán­tok. Megfigyelték, hogy ezek időnként csordába verődve elin­dulnak, és mindig' ugyanazon az. útvonalon szelik át a dzsungelt. A talán már évszázadok óta kitaposott utat azonban ma már vasutak, autópályák keresztezik, tehát fennáll az összeütközés veszélye. Az elefántok számára nem lehet közlekedési szabályo­kat előírni, annál inkább a járművek vezetőinek. Az ele­fántok útjához érve, hatalmas tábla figyelmezteti őket: „Vigyázat, az elefántoknak elsőbbségi joguk van!” Nincs olyan vakmerő jármű­vezető, aki ezt a szabályt figyelmen kívül hagyná. És ezt nemcsak azért teszi, mert nagy állatbarát, hanem mert az ele­fántok nem kerülnek meg semmiféle akadályt, hanem ne­kitámadnak. Ennek pedig tra­gikus következményhei lehet­nek. Nemrégiben egy gyorsvonat, amely Lumding városából Gau­­hatiba tartott, s a menetrend szerint még nappal ért volna a kereszteződéshez, egy órát ké­sett, úgyhogy már erősen sö­tétedett, amire az elefántok útjához ért. Nem látta, hogy elefántok közelednek, s át akart robogni a kritikus helyen. Az utolsó pillanatban vette észre, hogy hatalmas elefántcsorda kö­zeledik. Fékezett, de az egyik elefántot mégis megsebesítette a mozdony. Az állat elbődült fájdalmában, és a sínek közé esett. A társai körülállták, és az ormányukkal próbálták talpra állítani, de nem sikerült. Erre felbőszültén a mozdonyra tá­madtak, hogy feldöntsék, és minthogy ez sem sikerült, a vagonokat rohamozták meg. Betörték az ablakokat, és benyújtották ormányaikat a fül­kékbe. Az utasok a padlóra hasalva kerestek menedéket, és többen közülük rémületükben rosszul is lettek. De csak a mozdonyvezető és a kalauz tudta, mennyire veszé­lyes a helyzetük, hiszen tudták, hogy mögöttük egy másik vonat közeledik. A mozdonyve­zető vészjeleket adott le, s ezzel sikerült még idejében feltar­tóztatni a vonatot 4/ elefán­tokat viszont a szirénáz:'s sem riasztotta el. Körülállták szén védő társukat, és közben sakk­ban tartották a vonat utasait. MEGKEZDŐDÖTT AZ ÜRLABORATÓRIUM ÉPÍTÉSE BREMEN — A nyolcvanas években kerül sor e hatalmas űr­laboratórium felbocsátására. Az ilyen hatalmas méretű űrrepülők — amelyeket máris olyan jól ismerünk a tudományos-fantasz­tikus filmekből — uj fejezetet fognak nyitni az űrkutatás törté­netében. A NASA tavalyi párizsi ülé­sén a nemzetközi űrrepülés első számú szakértői úgy döntöttek, hogy a nyolcvanas években sorozatban fognak felszállni az ilyen nagyméretű mozgó űrlabo­ratóriumok. amelyek később igen hosszú ideig fognak az űrben maradni. Az eddigi mesterséges testek­től két szempontból is különböz­nek: sokkal nagyobb méretűek lesznek azoknál, mondhatnánk, hogy az eddigi űrhajókat inkább ,,űrcsónakoknak” kellett volna nevezni, amig ezek a hatalmas űrlaboratóriumok valóban hajói, vagy „óceánjárói” lesznek az űrnek. A másik nagy különbség az. hogy ezek az űrlaboratóriu­mok sokkal tovább lesznek az űrben, mint az eddigi mester­séges és embert szállító égites­tek, űrhajók. Legalább három évvel a tervezett űrrepülés előtt készen kell állnia mindennek, s azután a NASA kijelöli a közös prog­ram repülési idejét. Egyelőre az európaiak csupán egyetlen egy űrlaboratóriumot építenek. Az első utazások 30 napig fognak tartani, azonban ezzel megnyílik az ut a nagyméretű űrhajók hónapokig vagy évekig tartó utazásához, mely időre ahhoz is szükség van, hogy más égitestekre eljusson1 az ember — valamikor a jövő évezred elején. Az űrlaboratórium tervezete

Next

/
Thumbnails
Contents