Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-11 / 46. szám
jAtuo .a t * </■'** 14. OLDAL (YíAVJ MAGYAR HÍRADÓ BŰN MINT BETEGSÉG OKOZÓJA Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Rex Humbart evangélista egyik beszédében kidomborította, hogy egészséges élet csak akkor jöhet létre, ha az emberi lény mindhárom alkotóeleme, elme, lélek és test egyformán épek és harmóniában vannak egymással. Ha ez a három dimenzió nem működik közre és nem egyaránt egészséges, bajban van az illető. Felhívja figyelmünket a Szentirásban szereplő sziriai Néhmannra. Mindene megvolt, ami embert boldoggá tehet. Volt hatalma az egész társadalom felett, gazdag volt, okos volt, tehát nem volt semmi baja az elméjével, a leikével sem, hiszen nagyrabecsült ember volt, aki tiszteletet keltő életet élt. És mégis — boldogtalan, sőt elkeseredett volt, mert leprás volt. Az ótestamentumi időkben az volt az emberi felfogás, hogy a lepra valamilyen bűn következménye és ezért Isten büntetése. Következésképpen nagyon kegyetlenül bántak a leprásokkal. Féltek is, hogy megfertőződnek, tehát igyekeztek őket elkülöníteni és arra kényszeritették, hogy mindenféle csengővel járjanak, hogy embertársaik kikerülhessék őket, de mindezt részvét nélkül tették, mivel meg voltak győződve róla, hogy bűnösökkel van dolguk. Pedig ma már tudjuk, hogy a lepra akárkit megfertőzhet. Hogyan és miképpen, azt még ma sem sikerült felderíteni, de semmiképp sem tekinthető Isten büntetésének. Hosszú évszázadok, sőt évezredek múltával újból felvetődött az a vélemény, hogy a betegség a bűn megnyilvánulása. 1724-ben az első amerika települések idején Cotton Mather lelkész megírja az első orvosi vélemények összefoglalását ,,Bethesda angyala” (The Angel of Bethesda) címen, melyben kereken kijelenti, hogy a bűnt úgy kell tekinteni, mint a betegség okozóját. Ma, felvilágosodott időnkben John H. Knowles, a Rockefeller Alapítvány elnöke, alátámasztja ezt a felfogást. így vélekedik: ,,A jövőben bekövetkező nagyobb fellendülés az amerikai nép egészségét illetően annak lesz az eredménye, amennyiben minden egyén saját egészségéért felelős-HETI NAPTÁR NOVEMBER SKORPIÓ HAVA 13— SZOMBAT: SZILVIA, BULCSU 14— VASÁRNAP: ALISZ 15— HÉTFŐ: LIPÓT 16— KEDD: ÖDÖN 17— SZERDA: HORTENZIA 18— CSÜTÖRTÖK: JENŐ, JOLÁN 19— PÉNTEK: ERZSÉBET séget vállal és létrehozza a megkívánt változást saját életmódjában.” Felsorolja, mennyi megbetegést eredményez a hanyagság, gondatlanság, torkosság, mértéktelenség, alkohol és kábítószerek használata, felelőtlen autóvezetés, nemi élvezetek túlzott gyakorlása, dohányzás, mely immáron nemcsak egyéni, de általános nemzeti felelősséggé vált. Arra a kérdésre, hogy milyen legyen voltaképpen az az eszményi élet, amely nem vezet bűnhöz, azaz betegséghez, Knowles Brislow-t és Bellocot idézi, akik öt és fél éven át hétezer egyénen próbálták ki elméletüket és ezt mondja: „Naponta csak három étkezés engedhető meg és közben semmiféle nyalánkság vagy csemegézés. Mindennap fontos a reggeli. Hetenként kétszer mérsékelt testgyakorlat. Elegendő pihenés éjjelente, lehetőleg hét-nyolc órai alvás. Nem dohányzás. A testsúly mérsékelt legyen. Ne legyen alkoholfogyasztás; ha mégis iszik valaki, azt csak nagyon csekély mértékben tegye.” Knowles szerint az a negyvenöt éves egyéni, aki nem tartja be ezeket a szabályokat, vagy legfeljebb csak kettőt vagy hármat belőlük, csupán 21,6 évre számíthat, azaz hatvanhét éves koráig élhet, mig az, aki legalább hat-hét szabályt betart, elélhet hetvennyolc éves koráig. MINDENÜTT Minden zuhanó pofonban a győzelem vagyok Minden kékülő ökölben a lázadás vagyok Minden megszegett kenyérben a gyöngeség vagyok Minden ágon ülő szépségben a szabadság vagyok Minden mélybe hulló gyásznak csöndes társa vagyok Minden védtelen kiáltásban az ember — én vagyok Szűcs Mariann A tegezés- magázás rövid története A népmesékben vagy akár Katona Bánk bánjában a szereplők — a kor nyelvszokásaihoz híven — tegezik egymást és a királyt is. (Sőt, amióta a világ világ, az Istent mindenki tegezi: add uram, segíts rajtam stb.) Amikor — a feudális kialakulásával — az általános tegeződést felváltotta a magázódás, még igy szólították meg a királyt, környezetét és a hűbérurakat: tekegyelmed, te uram, te nagyságod, te királyom. Ezek valamiféle átmenetet képeznek a tegező és a későbbi magázó forma között. Aztán ahogy szélesedett e megszólítások használati köre, ahogy egyre lejjebb kerültek a társadalmi hierarchiában, úgy rövidült a hangalakjuk is. Végigkövethető, hogy a tekegyelmedből igy lett kegyelmed, kelmed, majd kend, a tekintetesből téns, a te nagyságodból pedig nagysád, nagysám és az erősen lekezelő nagysádkám. Ezek a megszólítások igy jutottak el egészen a parasztságig (A ténsur középbirtokost jelent, ilyen volt például Krúdy Pistolyja). NÉPDALKUTATÁS: Daloló öregamerikások Irta: TÖTH-KURUCZ MÁRIA A Zenemű Kiadó „Nefelejcs” c.népdal kiadványában, melyet közismert műdalt is népdalként tálalnak. Én már nem emlékszem az Írójára (Balázs Árpád, Fráter Lóránt, Dankó Pista?), de a szöveg és a dallam tipikus szokvány-műdalról árulkodik. Eme rövid bekezdést indokolttá teszi id. Sallay Lqjos (Nagykároly, Szatmár megye) hozzám beküldött dalszövege. A szöveg dallamát nem ismerem, de valami „ w, . Tóth-Kurucz Maria azt súgja nekem, hogy úgy járok vele, mint Mathia a „Tejbe mosdik az én rózsám, ha felkel”-lel járt. A dalszöveget közreadom annak ellenére, hogy műdal izű. Talán valaki ráismer olvasóink közül és igazolni fogja feltevésemet. Gyere velem az erődbe kék ibolyát szedni, ott, ahol a rigó fütyül, nem is olyan messzi, ott, ahol a lombsuttogás, madárfütty megmondja, hogy a te két szép szemednek lettem a bolondja. Ha mqjd onnan hazaérünk megrakva virággal, bizony Isten, nem cserélünk az egész világgal, mert ahol m^jd senki nem lát, csak az a jó Isten, megsúgod, hogy te is szeretsz, s enyém leszel egyetlen egy kincsem. S mivel népdalforrásaim igen lassacskán csörgedeznek, közreadok egy izsai népdalt, melyet anyám nénjétől, néhai Varga Andrásné, szül. Zámbó Gizellától hallottam dudolászni: Vettem egy cifra szűrt, száz forint az ára, betakartam vele a rózsám utoljára, betakartam, hogy ne fázzon, megöleltem, ne lármázzon, csak arra vigyáztam, hogy senki meg ne lásson. Haragszik a falu, hogy szeretőt tartok, haragszik az anyám, hogy én másnál alszok, de, kinek mi gondja van rája? hadd járjon a falu szája, ennek a kislánynak én leszek a párja.
