Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-11 / 46. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Nősülés előtt áll egyetlen, 24 éves flunk. Egy gyönyörű 21 éves lány a menyasszonya, aki nagyon el van kényeztetve. Már két esküvőt végérvényesen elhalasztott az esküvői meghívók kiküldése után, s most arra kéri a fiunkat, hogy ne esküdjenek még meg, hadd „gondolja át mégegyszer” a dolgot. Megkérdeztük a lelkészünket, hogy mit gondol erről az „átgondolásról” s ő azt mondta, hogy a menyasszony kívánságát teljesíteni kell, mig a flunk az előre eltervezett napon akar megesküdni. A lány szüleire nem számíthatunk, mert ők túl szeretnének adni elkényeztetett lányukon s ragaszkodnak az eredeti esküvői naphoz, annál inkább is, mert szeretik a fiunkat. VÁLASZ: — A lelkipásztornak igaza van. Ha a menyasszony úgy érzi, hogy át kell gondolnia a házassági tervét, hagyni kell, hogy gondolkodjék. Annál rosszabbat is el tudok képzelni, mint egy esküvő elhalasztása. Például egy korai válás. *** KÉRDÉS — Az egyenruhával kapcsolatban lenne néhány problémám. A férjem valamikor katonatiszt volt és gyakran hordta itt az egyenruháját, jóllehet annak semmi köze sem volt sem Amerikához — sem a saját foglalkozásához, ami, Isten nyugosztalja szegény férjemet- dtháí, Szávai mosogaioii, majd később egy gyárban dolgozott. Minden ünnepen, bálon és máshol hordta a kopott egyenruháit (Két öltözetet is magával hozott az óhazából, azok már húsz évesek voltak, de még mindig néha felvette őket.) El is felejtettem volna, de úgy látszik, hogy ez egy családi rossz szokás nálunk (a sógoromról, aki Magyarországon él, azt mondják, hogy egyenruhabolond tényleg az olykor kalauz volt, máskor meg önkéntes tűzoltó, s minden, ahol egyenruhát hordhat.) A fiam is ugylátszik ebben a rossz szokásban szenved. Bevonult itt a hadseregbe mint önkéntes, s ez rendben is lenne. De amikor hazajön, akkor nem akarja levenni az egyenruháját, ami Amerikában elég furcsa, mert nem sok egyenruhást látni itt. Amikor nincs szolgálatban, akkor is hordja azt, néha melegben és minden különösebb ok nélkül. Mi a véleménye? VÁLASZ — Amerikában valóban nem divat már sem a huszárruha, sem a tűzoltóegyenruha. Nem is látni sok egyenruhást talán azért sem, mert az egyenruha általában kevésbé kényelmes mint mondjuk a blue jeans. Dehát a fia is felnőtt, miért ne hordja, ha az tetszik neki? *** KÉRDÉS — Mit gondoljak, elérkezhet az ember olyan idős korhoz, amikor már nem is gondolhat arra, hogy házasságot kössön? Én éppen 76 voltam a múlt hónapban. Most már négy éve egyedül élek, s bevallom, hogy egyáltalán nem tetszik ez nekem igy. Feleségem meghalt, özvegyember vagyok. Most nemrég találkoztam egy nővel, aki szintén özvegy, ő még csak a hetven felé közeledik, s úgy érzem, hogy minden szempontból összeillünk: szeret engem, hasonló a véleményünk egy csomó kérdésben. Mindkettőnknek több gyerekünk és unokánk van. Nagyon meggondoltuk a dolgot, s mint a ketten egyedül érezzük magunkat, ez is egy ok lenne arra, hogy összeházasodjunk. De nem vagyunk túl idősek erre? VÁLASZ — Nincs is semmi okuk arra, hogy tovább várakozzanak. Ha egyet is értenek annyi mindenben, ha egyedül érzik magukat, ha szeretik egymást, s végül, de nem utolsósorban, ha össze akarnak házasodni, akkor rajta! Mire várnak? Nem tudom, hogy miért fordult meg egyáltalán a maga, vagy a maguk fejében az, hogy hetven éves korban az ember már öreg a házasságra. Soha! Még százéves korban sem. Remélem, hogy mire ezt olvassák, már ki is tűzték az esküvő időpontját._______ — A garázs kulcsa a házban van, a ház kulcsa az autóban, az autó kulcsa a garázsban. Most mit tegyünk? ___________________ 200 ÉV LEGNAGYOBB AMERIKAI MAGYARJAI (Folytatás a 8. oldalról) magyarok és amerikaiak maradni. Hogyan Ítéljük meg ezeket? Azt hiszem, hogy a helyes megoldás az, ha elismerjük mind a három csoport létjogosultságát, vagyis: „nagy” amerikai magyarnak ismeijük el azt is, akinek munkája nem speciálisan magyar jellegű, de áldásos lehet az egyetemes emberiség számára. A válogatás nem volt könnyű és több napig tartott. Az elképesztően hosszú névsor lehetetlenné tette, hogy a végletes névsor 25 névnél kevesebből álljon. Igyekeztem objektiv lenni: egészen egyéni véleményt nem engedtem érvényesülni a választásban. Az eredmény természetesen relativ értékű: végső soron mégis csak az én magánvéleményem érvényesül benne, ehhez azonban teljes jogom van, legalább annyi, mint a világkiállítási névsor majdnem ismeretlen összeállítójának, aki bizonyára senkit sem kérdezett meg, hogy kiket milyen alapon válasszon ki. Ha más is megpróbálkozik ugyanezzel a munkával, az eredmény bizonyára egészen más lesz, a próbálkozók jogát azonban kétségbevonni nem lehet. Nem is lenne érdektelen, ha mások is állítanának össze hasonló névsort. Közlöm az általam összeállított névsort, azzal a megjegyzéssel, hogy választásomat minden esetben külön megokolom. Ezt azonban csak következő cikkemben tudom megtenni. Az általam kiválasztott 25 „legnagyobb amerikai magyar” névsora a következő: 1. Kováts Mihály, az amerikai forradalom hősi halottja — 2. Haraszthy Ágoston, úttörő vállalkozó 3. Reményi Ede, hegedűművész 4. Asbóth Sándor, tábornok, USA követ 5. Joachim József, hegedűművész 6. Pulitzer József, lapkiadó és szerkesztő 7. Goldberger József, orvos 8. Kohányi Tihamér, szerkesztő-kiadó 9. Kalassay Sándor, intézmények alapitója 10. Pivány Jenő, történész 11. Horváth Ferencné, a felnőtt oktatás alapitója 12. Kende Géza, újságíró 13. Jászi Oszkár, tanár, szociológus 14. Bartók Béla, zeneszerző 15. Molnár Ferenc, színmű és regényíró 16. Zukor Adolf, mozgókép nagyiparos 17. Teller Edward, atomtudós 18. Reményi József, iró, kritikus 19. Gróf Széchényi Lászlóné, Vanderbilt Gladys, emberbarát 20. Szántó Lajos, emberbarát 21. Szent-Györgyi Albert, Nobel-dijas tudós 22. Koestler Arthur, regény- és esszéiró 23. Kármán Theodore, fizikus tudós 24. Feleky Károly, könyvgyűjtő és bibliográfus 25. Schick Béla, orvos (Befejező cikk következik) MAHOLNAP Maholnap elhidegednek tőlem a kedves szavak, kettétörnek a hasonlatok, a jelképek lámpái kialusznak. Szelíd őz-, büszke szarvas-korom messze már, messze, messze. Az arany-, ezüst-, rézerdők visszhangjait a szelek fölisszák, repedt kürtök vonítnak fönn a télben, Echo nem felel, bezár a vén idő. Naponként, egyenletesen, lassan pusztul le rólam a világ, mig vissza nem adom, amit valaha tőle kaptam. Testvérem lett a föld, húgom az ég és bátyám a tenger, a mindenséget fogadtam szivembe; de ha átlépek a szivárvány alatt, homlokomon viszem a napot, s gyanútlanul keresem a részem: a sosem lelt, a mindig keresett, a föl nem talált tökéletességet. KISS TAMÁS IZGATOTT PÁCIENS — Nekem ez lesz az első komoly műtétem! És önnek, professzor ur?
