Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-11 / 46. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÉG EGYSZER A LEKVÁRRÓL Irta: DR KAPÓTSY BÉLA Dr. Kapótsy Béla Olvasóink talán még emlékeznek idén júniusban megjelent cikkemre, melyben beszámoltam, hogy a lekvár magyar szót hivatalosan is bevették az amerikai nyelvbe, mint lekvár, jelentvén „prune butter used as a pastry filling”-et. A legtekintélyesebb amerikai szótár, a Webster Dictionary, idén tavasszal megjelent 6000 Words: A Supplement to Webster’s Third New International Dictionary-ja hozta le először a legújabb amerikai szavak közt a iekvar-t, jelezvén egyúttal annak magyar eredetét is. Cikkemben hálával említettem meg a Népszava és a Világ számos olvasóját, akik évekkel ezelőtt kérésemre megküldték a lekvár amerikai szó elteijedtségét igazoló „dokumentumokat,” amelyeket én aztán a fenti szótár szerkesztőségének továbbítottam a szó amerikai népszerűségének bizonyítására. Mikor aztán a 6 000 Words kiegészítő szótárban az idén a lekvár szó végre megjelent, azt hittem, hogy ha irok egy hangulatosabb angol nyelvű cikket az uj szó bekerüléséről az amerikai nyelvbe, ezzel be is fejeztem a lekvár érdekében vívott több éves „harcom.” E célból beszereztem a lekvár magyar szó etimológiai adatait, Írtam egy New Jersey-i lekvárkészitő gyárnak, kérdezvén, hogy mióta csinálják itt Amerikában a lekvárt, és kuriózumként még megkérdeztem a londoni BBC magyar osztályát, hogy vajon Angliában is ismerik-e a lekvár uj amerikai szót. A New Jersey-i Globe Products Company, Inc. (Clifton, N.J.) alelnöke irta a válaszlevelet a lekvár szó — és készítmény — hosszú amerikai pályafutásáról. Cége már 1938 óta gyártja a készítményt Simon Fischer lekvár prune butter név alatt. Mindjárt meg is magyarázta, hogy hogyan lett Mr. Fischer neve annakidején összekötve a lekvar-ral. Ő vezette be ugyanis elsőnek a lekvar-t kis befőttes üvegekben (jár) az amerikai háziasszonyok részére. Megjegyezte, hogy ez volt az első készítmény, amit igy készen lehetett vásárolni üvegben akkoriban. A Simon Fischer lekvár már 1903-ban lett kereskedelmileg szabadalmaztatva Amerikában; tehát több mint hetvenéves múltra — ha nem többre — tekinthet vissza a lekvár, az Uj Világban. Ma már — a Globe cég szerint — országos használatban van, megtalálható a jobb supermarketek polcain, s 500 fontos bádog hordókban árulják kereskedelmileg. A levélben érdekességként megjegyezte, hogy sokan a lekvár, t annak C-vitamin tartalma és egyéb egészségileg jó hatásai miatt fogyasztják. És hogy az ismeretes még prune whip, lacqua, podivia és latverge név alatt is. A magyar lekvár utóbbi szóváltozatai meglepetések voltak részemre, amit csak növelt az a tény, hogy a Londonból kapott, a lekvárra vonatkozó levél, felhivta figyelmem a szó latin eredetére: electuarium, amelynek angol változata electuary. Jelentése: gyógyító erejű szer, melyben gyógyító hatású port kevernek mézzel, vagy sziruppal, avagy egyéb n.^s hasonló szerrel. Mit volt mit tenni, min^ alapossággal felkutatni a lekvár szó etimológiai múltját. Kezdtem a tekintélyes Oxford English Dictionary-val, ahol az electuary címszó alatt megtudtam, hogy az tényleg a latin electuarium vagy eiectarium-ból lett átvéve, mely már a Krisztus utáni ötödik évszázadban használatban volt. S, hogy még előtte a görögök is ismerték. Tehát a „lekvár” szó több évezredes múltra tekinthet vissza! Maga az electuary — vagy electuarium — valami csodagyógyszer féle lehetett régebben, mert a szótár szerint 1638-ban különleges mérlegeket használtak „az arany, ezüst, gyöngy, egyéb más értékes portékák, és az electuary mérésére.” Persze ez nem jelenti azt, hogy az akkoriban tényleg valami csodagyógyszer volt a mai gyógyszertudomány értékelése szerint is. Inkább, hogy akkoriban annak hitték csak. S hogy némelyik electuary nem éppen a legfinomabb, „sugar coated” izű szer lehetett, azt bizonyítja az alábbi 1853-ból való idézet a fenti szótárból: „Nyers krumpli és savanyu káposzta, melasszal együtt összezúzva, egy igen fertelmes electuary-t csinál.” Ily szélsőségek között mozgott tehát a lekvár szó angol őse, az electuary. Érdekes, hgoy Chaucer is használta a szót 1374-ben, (a lectuary változatban) s maga Milton is. Németül a lekvár szó őse mint SZÜRET-BUCSUZTATÓ Közel megint november; ázik, ami még villog, a levél. Szürkület van alkonyodásig s mélységes — csillagtalan — éj. Átjön ismét a füst-, a szénszag a vonatzsqjal a tavon. Szétszed mindent a komoly évszak és ugyanakkor összevon. És van dal is még! Némely árva madár hol itt, hol ott kiált visszhangra várva: kalitkája a végtelenülő világ. Gazdag szüret volt. Újra: „tőgyként csüngtek a fürtök”! Reszketeg állnak sárban a kifejt tőkék, ridegbe hagyott tehenek. Emlékszel: régvolt évek őszén, ha lomb lehullt, táj kopaszult: hogy kitűnt minden hegyi ösvény? Mily messze nyilt és nyúlt az ut! Mennyit éltem! S mi vár ma még itt? No, ut meg ut. De hova visz? Élnék akár százezer évig, kalitka volna csak az is. Fölnyulni, hány arany gyümölcsre hivtad rég, csillag-lombozat, e kezet mely — hogy föl ne döntse — vaksin pohár iránt matat. Örök a fény a gomolyon túl, uralmadon túl, közel éj? —: No, egy kortyot még, búcsúzóul, az Ittmaradóknak: ne félj! ILLYÉS GYULA Latwerge ismert, szintén a latin electuarium-ból átnémetesitve. Gőthe egy versében használta is a szót, de Luther is alkalmazta azt. Egy német szóváltozat, leckware, lehet a közvetítő szó a latin ős-szó és a magyar és a szlovák lekvár között. Franciáiul électuarire-ként ismeretes a szó, mig olaszul mint electuario, elletuario vagy lattovaro. Spanyolul pedig electuario. A magyar lekvár szó azonban minden bizonnyal az azonos lekvár szlovák szóból lett átvéve jó pár évszázaddal ezelőtt. Ezt állítja A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESZ.) szakmunka is. Valóban a szlovák nyelv nemcsak a magyarral azonos lekvár szót használja (az ékezettel együtt), de több szava is van a lekvár-ral kapcsolatban. Például a lekvárnik, mely szilvalekvárral töltött lángost vagy süteményt jelent. A lekvárovy szlovák szó pedig a szilvalekvárra vonatkozó prepoziciós kifejezést jelent. (A tárgyilagosság kedvéért illik megjegyezni, hgoy a szlovákok is igen sok szót vettek át a magyaroktól hosszú történelmi együttélésünk során.) Csehül a lekvár szó lektvar, vagy podivla-ként szerepel, de ők is használták annak latin változatát, az electuary-t. íme a lekvár magyar szó „őstörténete”: latin változatában talán honfoglalóbb volt, mint Árpád vezérünk, mert a római Pannóniában már ismerték az electuarium-ot, s talán az lehetett — szegről-végről — még a modem „csodagyógyszerek” (miracle drugs) ősatyja is (némi Háry Jánosi túlzással, de talán annélkül is). E nagy szókutatás után pedig szivbeli vidámsággal újra elmondhatom: „De nagyon, is belekerültem a lekvárba!” UTIJEGYZETEK IF VÁRA Marseille, Franciaország If vára felé motorcsónakázunk. Elégedetten megyünk, két frankot lealkudtunk a menetjegyből, de igy is drága. A „kapitány” széles taglejtésekkel magyarázza, hogy mit vesztünk, ha nem ülünk be a csónakba és a tenger felé mutat, a torony felé, amely igy messziről is csodálatos. • % Egy csomó francia jön velünk If várába, kutyákkal, szatyrokkal, gyerekekkel, ök, azt hiszem, úgy kirándulnak oda, mint mi a Margitszigetre vagy a Gellérthegyre. Megszokták az ódon kazamatákat, amelyek nekünk olyanok, mint a megelevenedett mesevilág. Óvatosan lépegetünk a köveken, pedig rohannánk, hogy mielőbb meglássuk Edmont Dantes celláját és találgathassuk, melyik mellvédről dobták, zsákostól a tengerbe. Előbb azonban fizetni kell itt is, mint minden hasonló helyen Franciaországban. Belépőjegyünket — stílszerűen — börtönőr egyenruhába öltözött férfi kezeli, aki később mikrofon segítségével ismerteti: ki, melyik cellában lakott, melyik rabnak mi a története, milyen válogatott kínzások vártak az ide szállított fegyencekre. Türelmetlenül toporogtunk, szeretnénk magunk meggyőződni, ott van-e a kivájt nyilás Monte Christo cellájában. Természetesen ott van. Ő dolgozott-e vagy más, ki tudja. Omladoznak a falak, a lőrések, ámbár nagyon tiszták, gondozottak, rendben tartottak, (Folytatás a 13. oldalon)
