Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-11 / 46. szám

8 OLDAL MAGYAR HÍRADÓ 200 ÉV LEGNAGYOBB AMERIKAI MAGYARJAI Irta: VASVÁRY ÖDÖN HÁROM PILLANATFELVÉTEL A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY IDEJÉBŐL 1939 és 1940-ben óriási arányú világkiállítás volt New York városában. A kiállító nemzetek között ter­mészetesen Magyarország is ott volt. Úgy esett, hogy 1940-ben alkalmam nyílt egy New York-i látogatásra, amit arra használtam, hogy a világkiállítást megnézzem, ahol természetesen a magyar pavilon érdekelt legjobban. Volt látnivaló elég. Az alapos szétnézés után jött a záró-akkord: ahogy felnézek a pavilon magas falára, akkor látom, hogy ott, szalagszerűen magyar nevek van­nak felsorolva: a „halhatatlan” amerikai magyarok névsora, összesen 14 név. A névsor ez volt: 1.) Fleischer Károly, 2.) Franklin Fábián, 3.) Gerster Árpád, 4.) Kohut Sándor, 5.) Lengyel Emil, 6.) Ormándy Jenő, 7.) Pogány Willy, 8.) Pulitzer József, 9.) Reiner Frigyes, 10.k) Romberg Zsigmond, 11.) Schick Béla, 12.) Seidl Antal, 13.) Szepeshy Zoltán, 14.) Wasserfogel Izidor. A nevek tulajdonosai között az első élesztőgyáros volt, a második újságíró és szerkesztő, a harmadik sebész orvos, a negyedik rabbi, az ötödik köziró, a hatodik karmester, a hetedik festő-rajzoló, a nyolcadik lapkiadó és szerkesztő, a kilencedik karmester, a tizedik zeneszerző, a tizenegyedik orvos, a tizenkettedik karmester, a tizenharmadik festőmű­vész, a tizennegyedik jogász-biró. Nem tagadom, a lábam, mint mondani szokták, a földbe gyökerezett. Már akkor alaposan benne voltam az amerikai magyarság történetének kutatásában és ez volt az első eset, hogy az amerikai magyarság legkiválóbb tagjainak ilyen kiértékelésével találkoztam. Hogy azelőtt valaki próbálkozott-e ilyen névsor összeállításával, ma sem tudom, de akkor elszégyeltem magamat, hogy ebben a névsorban olyan nevek is vannak amiket soha említve nem hallottam vagy leirva nem láttam. Hogy a névsort ki állította össze, azt titok fedi egészen a mai napig. A tény azonban töprengésre kényszeritett. Elvégre egy világkiállítás nem kis dolog, oda csakis a legkülönbet viszi minden náció a maga intellektuális, artisztikus, gazdasági vagy ipari életéből. Ez a névsor is a legnagyobb 14 embert akarja a világ elé állítani, akit az amerikai magyarság majdnem száz esztendő alatt az Egyesült Államok és általa az egész emberiség részére kitermelt. Az ilyen névsorokra minden korban szükség van, de csakis abban az esetben, ha az igazságot mondják. Töprengésem eredménye az lett, hogy a névsort csakis Lengyel Emil, az ötös számú „halhatatlan” állíthatta össze. A felsoroltak túlnyomó része már akkor nem élt, azok tehát nem sugalmazhatták a saját nevüket, Lengyel Emil azonban ottani lakos volt, iróember, valószínűleg az egyetlen ember az egész Egyesült Államok területén, akinek véleménye szerint a 14 „halhatatlan” között neki is ott kell lennie. Jól sejtem-e vagy nem, talán valamikor ki fog derülni. Az Egyesült Államok fennállásának kétszáz esztendős évfordulója természetesen minden kisebb­ségi népcsoportot arra ösztönöz, hogy elsorolja a legjobbat abból, amivel hozzájárult az Egyesült Államok naggyátételéhez. Legnagyobbaknak tartott embereit tehát büszkén sorolja el minden kisebbségi csoport, amikor erre alkalom nyílik. A fenti, mindenesetre érdekes névsor ezen a réven jutott eszembe és ez késztetett arra, hogy ha már más nem csinálja, és magam próbálok összeállítani egy névsort az elmúlt 200 esztendő legnagyobb amerikai magyaljairól. Hozzá is fogtam, de rögtön látnom kellett, hogy ez a munka nem olyan könnyű, mint első pillanatra látszik. Az emberi „nagyság” ugyanis meglehetősen nyulékony valami, amit saját Ízlése vagy felfogása szerint aggat egy másik embertársára az, aki a válogatással megpróbálkozik. Akárhány esetben a válogatás a két legszélső véglet között mozog. Felesleges volna példákat sorolni fel annak bizonyítá­sára, hogy ugyanaz az ember, akit egyesek kiváló, nagy embernek tartanak, mások véleménye szerint írtam össze azzal a céllal, hogy kiválasztok közülök, mondjuk huszonötöt, olyan embereket, akiket legméltóbbaknak tartok a „legnagyobb amerikai magyar” titulusra. A probléma azonnal mutatkozott: milyen alapon mérlegelem a „nagy amerikai” magyarságot? Elég-e, ha valaki, valóban nagy ember, Amerikában él, de a magyarsággal semmi kapcsolatot nem tart fenn, az amerikai magyarság semmiféle munkájában részt nem vesz? Vagy a névsorba csak azok kerülhessenek, akiknek életében és működésé­ben harmonikusan egybeolvad a magyar és amerikai szellemiség? Vagy esetleg van egy harmadik lehetőség is, amit mérlegelni majdnem lehetetlen: azoknak az amerikai magyaroknak óriási tábora, akik a nyilvánosság előtt nem szerepelnek, akik a mozgalmakban és az azokkal járó harcokban nem vesznek részt, egyéni hajlandóságuk vagy körülmé­nyeik parancsa szerint, de akik igy is tudnak jó (Folytatás all. oldalon) hS-Z-E-M-l-eH A pénz sokkal több házasságot tett tönkre, mint a szexuális, vagy bármi másféle probléma, mondja két hozzáértő pszichiáter. „Amerikában a legtöbb válás pénzzel kapcsola­tos”, mondja dr. Alfred Messer Atlantából, aki házassági problémákban specializálta magát. Dr. Jean Rosenbaum hozzátette: „Az amerikai­aknak valamiféle pénz komplexusuk van. Szexuális problémáikat meg tudjuk oldani — de a pénzzel kapcsolatosakat nem.” „A párok általában szexuálisan képzetten lépnek a házasságba, de gyakran fogalmuk sincs, hogyan kezeljék a pénzt. És főleg egyik partner sem hajlandó engedni vagy megegyezni.” Dr. Rosenbaum a következő példát hozta fel, hogyan teheti tönkre a pénz a házasságot. „Anyagi válság gyakran idéz elő impotenciát a férfiben. Ha nincs pénze, nem érzi elég férfiasnak magát.” A nők gyakran teljes mértékben a félj bevételére támaszkodnak. Ha ez a biztonság megszűnik, sokuk depressziós lesz. „Jóllehet a nő úgy érzi, házasságuk azért ment tönkre, mert férje impotens lett, a félj meg azt gondolja, hogy a probléma felesége állandó depresz­­sziója, lehangoltsága. De ami valóban zavarja őket és a válást okozza, az a pénz elvesztése és a biztonság megszűnése”, magyarázza dr. Rosenbaum. Gombos Zoltán szerkesztőnk számára sok érdekes és izgalmas emléket jelent az elnökválasztás, amelyben aktiv szerepet vállalt a Demokrata együttes, Jimmy Carter és Waiter Mondale megválasztása érdekében. Bemutatunk három pillanatfelvételt a választási kampány idejéből, amely Carter és Mondale fényes győzelmével zárult. JIMMY CARTER AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MEGVÁLASZTOTT ELNÖKE (PRESIDENT­ELECT) GOMBOS ZOLTÁN TÁRSASÁGÁBAN A SZAKSZERVEZETI ÖSSZEJÖVETELEN. MRS. ROSALYNN CARTER, A MEGVÁLASZTOTT ELNÖK FELESÉGE GOMBOS ZOLTÁN TÁRSA­SÁGÁBAN KAMPÁNYOL A HIRES CLEVELANDI WEST SIDE MARKETON. JOHN GLENN OHIO ÁLLAM SZÖVETSÉGI SZENÁTORA, VOLT ŰRHAJÓS GOMBOS ZOLTÁN KÍSÉRETÉBEN KAMPÁNYKÖRUTON. SZEKERES PÉTER FELVÉTELEI Szép napok, emlékezetes napok voltak és ami a fő, jelöltjeink győztek!

Next

/
Thumbnails
Contents