Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-08 / 28. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ERDÉLYI KÉPESLAP ÉRMINDSZENT, AHOL A KÖLTŐ SZÜLETETT NAGYVÁRAD - Jövőre lesz száz éve, hogy az erdélyi Érdmindszenten megszületett Ady Endre. A falu neve ma: Ady-Endre. így, a kötőjellel Írva; legalábbis a térképen és a falu határában levő táblán igy található. De az emberek arrafelé egyszerűen csak Adyfalvának mondják. így is, úgy is, ez az érmelléki település már véglegesen összeforrt az Ady névvel. Kerestem Érmindszentet — vagy Adyfalvát —, és tudakozódtam az útirányt Nagykárolyban. Szívesen igazítottak útba, hiszen sokan keresik fel Ady Endre szülőfaluját. Nagykárolytól tiz kilométernyi jó betonúton eljuthatunk Kávásig, közigazgatásilag Érmindszent ehhez a faluhoz tartozik; itt kell letérni a főutról egy gidres-gödrös, sáros földutra, és három kilométernyi gyaloglás után Érmindszenten vagyunk. ,,A szilágysági Érmelléken, erre mifelénk, soha nincsenek járható utak, s olykor nyáron is mintha Mandzsúriában élnénk” — hja Ady. Hányszor bandukolt a költő hazafelé ezen az utón, ha nem volt pénze vagy türelme fogatra, mert falujába mindig visszatért. Ady számára Érmindszent nemcsak a szülőföld emlékeiből táplálkozó élményforrás volt, hanem egyetlen állandó lakhelye, ahová - ha csak hetekre, hónapokra is - mindig, mindenhonnan hazatért. Haza, az Ides karjaiba. Az ut mellett rátalálok az Érre is. Viz alig van benne. Partját nád, sűrű növényzet borítja. ,,Séta bölcső-helyem körül” című versében igy mutatja be Ady az Ért: Ez itt az Ér, a mi folyónk, / ős dicsőségű Kraszna-árok. / Most száraz, szomorú, repedt. / Asszonyom, tépjek-e neked / Medréből egy-két holt virágot? Hamarosan tisztán kivehetővé válik Érmindszent három templomtornya. Kerestem ebben az eldugott kis faluban a ,,hepe-hupás, vén Szilágyot”, a Bence-dombot, az Ady-portát a „kúriával”, a református templomot. Kerestem Adyt itt. A falu utcáin teremtett lélekkel nem találkoztam; munkaidő volt, az emberek a mezőn, a városban. így nem volt kitől érdeklődjem az Ady-ház iránt, de megtalálnom mégsem volt nehéz, mert a falu alig lett valamivel nagyobb, mint Ady idejében volt. Lélekszáma ezer körül van. Magyarok, románok vegyesen. A környező városok: Nagykároly, Szilágysomlyó, Zilah, Nagyvárad vonzása itt is nagy. Az Ady-házban vasalás közben leptem meg a gondnok asszonykát. Féijével együtt ők tartják rendben kivül-belül a házat, ők vezetik körbe az érdeklődőket. A ház előtti kis kert, amelyet Ady Lőrincné oly szívesen gondozgatott, most is takaros, virággal teli. A kertben valamikor lugas takarta kőasztal áll: sok vers születéséről mesélhetne. Aki leül ehhez az asztalhoz, egyenesen az utca végén álló református templomra lát. Abban volt lelkipásztor Ady Endre anyai nagyapja. A háború kitörésekor, az otthon időző költő igy ir e templom tornyáról „Torony az éjszakában” című versében: Faluja nyár-éji csöndjéből / Fehéren, agódva kibámul / A torony / S Vér-hireket vár a lángoló / Vénhedt világbul. A ház három nagy, magas szobájában és a két veranda a régi egyszerű bútorok vannak, a falakon pedig képek, fényképek, rajzok — zsúfoltan. De nem ez az a ház, ahol Ady született. A „kúriától” ötven méterre van a Kabay rokonoktól örökölt, nádfedeles, paticsfalu, kivül-belül fehérre meszelt, két kis szobás ház, ahol a költő született. Az uj, nagyobb házat csak 1907-ben építették föl Ady Lőrincék. Erről igy ir később Ady: „A házikó ahol lakunk, újabb ház, a régit, ahol születtem, az alsó udvaron, nem mertem megmutatni, mert még mindig túl elegen bántanak és nem szeretnek engem, s rögtön meggyanúsítanak, hogy saját magamnak sietve ajándékozom a csak halott és nagy költőnek kijáró megtiszteltetést.” Erdélyből, Magyarországról, és más országokból is ma már sokan indulnak el ebbe a távoli, . eldugott kis faluba, hogy mégisPALÓC PARÁDÉ PARÁDFÜRDŐN merjék a helyet, ahol Ady Endre született, ahonnan elindult, és leróják a „halott és nagy költőnek kijáró” tiszteletüket, becsülésüket, szeretetüket. És aki elmegy Érmindszentre - Ady-Endrére, Adyfalvára -, talán emlékezik valamire, talán másképp fog látni egy költői életutat, talán fel-felcsendülnek benne a költő sorai; Az Ér nagy, álmos, furcsa árok', / Pocsolyás viz, sás, káka lakják. / De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna / Óceánig hordják a habját... Igen itt született 1877. november 22-én; az Értől indult és befutott a szent, nagy Óceánba. Budai Antal ROXOLÄN TEMETŐ BAJA, Bács-Kiskun m. — A gajai Türr István Muzeum tizenhárom évig tartó ásatást fejezett be Madarason. A község határában 72 halomsírt tartott nyilván a régészettudomány. Menetközben azonban kiderült, hogy a halmok között a jeltelen sírok sokasága húzódik, s hogy Európa legnagyobb kiterjedésű késő-szarmatakori — roxolán —sirmezőjét kell feltárni. A helyszíni munka befejeződött. Most az 1400—1600 éves temetkezési helyen feltárt 666 sir leleteit dolgozzák fel a múzeumban. Nagy munkáról, több tízezer tárgy dokumentálásáról, rendszerezéséről, értékeléséről van szó. Freskótöredékek TÄC, Fejér m. — A táci Gorsiumban alig több, mint egy hete kezdődött meg az idei ásátási idény, és máris értékes leletek kerültek elő. A IV. században épült üzletsor feltárási munkája során a régészek olyan helyiségre bukkantak, amelyet egykor freskók diszitettek. Az értékes freskótöredékeket a lehetőségek szerint összeállítják, s később restaurálják. Az elmúlt ásatási évadban fedezték fel a régészek, hogy a Gorsium területére építették fel a középkorban az egykori Fövény falut. Az idén a templom körül kutattak, s egy hét alatt huszonhét sirt tártak fel. A sírokba a római birodalom uralma utáni időszakban temetkeztek. PARÄD, Heves megye — Bizakodva kémlelték az eget a reggeli órákban Heves, Nógrád és Borsod megye palóc vidékein, mig végül is útnak indultak az autóbuszok Parádfürdőre, a hatodik palóc napra szállították a szinpompás népviseletbe öltözött művészeti csoportokat és a közönséget. A borús fellegek, az esőre álló idő nem vette kedvét annak a mintegy húszezer embernek, aki részese volt három megye palócparádéjának. Heves és Nógrád megye országgyűlési képviselőcsoportjainak együttes ülésével kezdődött a nap eseménye, s az ünnepi alkalomhoz kapcsolódott a program is. A palóckutatás jövőjéről, a hagyományok további ápolásáról tanácskoztak a képviselők. Bejelentették többek között, hogy mint Nógrádban, Heves megyében is létesítenek palóc múzeumot, amely összegyűjti, rendszerezi a vidék tárgyi emlékeit. Tiz órakor régi kakukkos óra jelezte a pontos időt, majd megkezdődött a látványokban gazdag ünnepség, amelyen többek között részt vettek Heves és Nógrád megye párt- és állami vezetői, a három megye országgyűlési képviselői. Az ünnepi beszéd után kezdődött Palócország lakóinak szinpompás, hangulatos felvonulása. Életképeket bemutató díszes szekerek és gépkocsik váltották egymást, a zenekarok játszották a „talp alá valót”, zengett a dal, szállt az ének, amelyet a végeláthatatlan sorfalat álló közönség elismerő tapsa kisért. A vendégnek kijáró lelkesedéssel fogadták a Szlovákiából érkezett kyjoviak énekkárát és tánckarát, s hosszan tartó taps köszöntötte az ezertagu kórus bemutatkozását is. amely Vass Lajos Erkel-dijas karnagy vezetésével a palóc vidék legszebb dalait kötötte csokorba. Kora délutántól estig két színpadon három megye 46 községének művészeti csoportjai, közel száz műsorszámmal adtak Ízelítőt a palócság gazdag kultúrájának nemzedékeken átívelő hagyományaiból. GYÓGYFÜVEK KISKERTEKBEN SZOLNOK, Szolnok m. — A Tisza-völgy gazdag vizi madárvilágának, természeti kincseinek megmentésére, illetve gyarapítására újabb terveket dolgozott ki a Szolnok megyei természetvédelmi bizottság. Az Alföld egyik legszebb és legnépesebb kócsagtelepei a vezsenyi és a törökszentmiklós-óballai holttiszai részen, illetve az árterületek régi odvas füzesein találhatók. A háborítatlan környezetet igénylő nemeskócsagok tanyázó helyeinek kímélésére a két terület intézményes védelmét és madárrezervátummá nyilvánítását kezdeményezte a bizottság. TORONYPRESSZÓ Nem forog körbe, mint a berlini vagy a bécsi, és nem világvárosra tekint le, „csak” Veszprémre, de azért toronypresszó az is, amely ennek a háznak a legtetején nyílt meg a minap. Bizonyára szívesen járnak nuyd ide a veszprémiek és a város vendégei.
