Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-04 / 45. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ fi-Ä Vfi ét' rx •se !oni , «:-ht k, Egy amerikai lány, aki nem akarja elfelejteni a magyar nyelvet Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Semmi meglepő abban, hogy bármerre járok a világban, mindenüti találkozom magyarokkal. A brazil őserdőben és a Mount Blancon, a londoni Regent Streeten és New Hampshireben a hegyek között, a montecarlói kaszinóban és a Kanári-szigeteken. Ahogy némi iróniával szoktuk mondani: kis nép vagyunk, de elteijedt. S az se vitás már, hogy a magyar — világnyelv. Mégis mindig meglep és meghat, ha olyan külföldiekkel találko- Kuta*i Kovács Lajos zom, akár Bostonban, akár Londonban vagy Rio de Janeiroban, akik megtanultak és beszélnek magyarul! Amikor Needhamben Mary Beth Mould-dal, a fiatal amerikai zenetanárnővel beszélgetek magyarul, valami melegséget érzek a szivem körül. Mary nemcsak beszél magyarul, hanem szépen, színesen, árnyaltan fejezi ki magát. Pedig született amerikai; némi büszkeséggel még azt is elmondja, hogy családja kétszázéves amerikai, angol-skót eredetű. Júliusban jött vissza Amerikába — Kecskeméttől, ahol egy évig tanult a Kodály Intézetben. Előtte egy évig már a Wellesley-i Kodály Intézetet látogatta. Szavaiból öröm és lelkesedés csendül ki. Nem csak nagy szeretettel beszél Magyarországról, de némi nosztalgiával is. — öten voltunk Bostonból — mondja. — S még egy amerikai Oklahomából. Hárman Kanadából jöttek. S tanult velünk egy norvég, egy svájci és egy dán növendék. Meg egy japán család. — Milyennek találta a kecskeméti Kodály Intézetet? — kérdezem, mert amikor 1975 elején egyszer Kecskeméten jártam, még folyt az átépítés. Csodálatosnak. Egy régi kolostorban helyezték el, a Kodályiskola szomszédságában. Ilyen szép helyet még nem láttam! Márvány padló, színes üveg-ablakok. S a kis kert egy öreg fával. Kétszemélyes szobákban voltunk elhelyezve. Csapong az emlékek között. — Milyen volt az ellátás, a magyar konyha? — Fantasztikus! — Járt az ,,Aranyhomok” éttermében? — kérdezem, mert nekem is szép emlékem van róla. — Óh, az „Aranyhomok”! — ismétli egészen meghatva. Majd hozzáteszi: És a Kisbugaci-csárda, meg a Szélmalom-csárda! — Hogyan folyt az oktatás az Intézetben? — Kétszer egy héten magyar nyelven. De két tanfolyam volt. Egyik a kezdőknek, másik a haladóknak. Én már tanultam a Wellesleyi-i Intézetben s a haladó tanfolyamon vettem részt. — Milyen a tanári kar? — Kitűnő! Az igazgató Erdei Péter. Hegyi Erzsébet, aki az összhangzattant tanította elképesztően a legjobb tanár, akivel valaha találkoztam. A Kodály-iskola igazgatója Rozgonyi Éva. Itt láttuk gyarkolatban a Kodály-módszer alkalmazását. — Ismeri Kodály Zoltánnét? — Igen. Kétszer meglátogatta a kecskeméti Intézetet, amig ott voltam. Gyönyörű szép asszony. — Merre járt még Magyarországon? — Jártam a Balatonnál, Tihanyban. Voltam Pécsen, Mohácson, Egerben, Sopronban. S persze sokszor voltam Budapesten, ebben a gyönyörű városban, óh, a Vár. a Margitsziget! A legtöbbet használt jelzője Magyarországgal kapcsolatban: „gyönyörű”. (Folytatás a 9. oldalon) KORKÉP Kiküszöböltük a szegénységet? Véget vetett az Egyesült Államok a szegénységnek itthon? Az Országos Népszámlálási Hivatal legújabb statisztikája alapján erre a kérdésre határozott nemmel válaszolhatunk. Még sokkal határozottabb nemmel, mint a hatvanas évek végén, amikor először történtek lépések a szegénység országos program keretében történt felszámolására. 26 MILLIÓ SZEGÉNY A statisztika a hivatalosan megállapított szegénységi küszöb alapján 26 millió szegényt mutatott ki. Ez azt jelenti, hogy egyetlen év leforgása alatt 1975-ben 2 és fél millióval, azaz 11 százalékkal emelkedett ez a szám. (Folytatás a 13. oldalon) HÚSZ ÉVVEL KÉSŐBB Az alábbi cikk a New York Times vezércikkének szószerinti fordítása Ezekben a napokban széleskörű érdeklődés kiséri az 1956-os Magyar Forradalom évfordulóját. Ez sokak számára meglepő, hiszen a forradalom csupán két hétig tartott az első utcai tüntetésektől a szovjet megszállásig, amely visszaállította Moszkva ellenőrzését. Az az ember, akit a szovjet tankok segítettek hatalomra, Kádár János, még mindig hatalmon van. Magyarország olyannyira szövetségese a Szovjetuniónak, hogy a magyar csapatokat is felkérték, hogy vegyenek részt Csehszlovákia 1968-as megszállásában. A szkeptikusok azt kérdezik, hogy miért ünnepelné a demokráciában élő világ egy ilyen rövidéletű, s félbeszakadt felkelés évfordulóját. A válasz: hosszú távon az embereket nem fegyverekkel, hanem eszmékkel vezetik. A Magyar Forradalom céljai részben megvalósultak, annak ellenére, hogy a forradalmat vérbefojtották. A forradalom egy egész nép fájdalmas kiáltása volt, kifejezve, hogy az egy évtizedes sztálinista elnyomás tűrhetetlen volt. Magyarország az ötvenes évek közepén egy olyan ország volt, ahol a nyomor és a rendőrterror keveredtek egymással. A magyarokat a jobbágyok nemzetévé tették. Ma az átlag magyar nemcsak anyagilag él sokkal jobban, mint két évtizeddel ezelőtt, hanem ténylegesen nemzeti vezetőivel együtt konspirálva részt vesz a korlátozott liberalizmust biztositó rendszerben — amely mindenesetre jobb, mint a szabadság teljes hiánya. A Szovjetunió nem fogja önkéntesen elhagyni Magyarországot és a magyarok túlságosan gyengék ahhoz, hogy elkergessék szovjet mestereiket. Azonban ezt az alaphelyzetet megmásíthatatlan tényként elfogadva, a magyar nép ma sokkal nagyobb mértékben élvezheti a vitákat, az információt és a nemzetközi kapcsolatokat, mint az 1956 előtt lehetséges lett volna. A Magyar Forradalom legfontosabb eredménye az volt, hogy minden kétséget eloszlatott a Kremlben afelől, hogy a régi sztálinista rendszer életképes-e, s hogy alapvető változásokat kell bevezetni mind a Szovjetunióban, mind a csatlós államokban. Magyarországon ennek eredménye az volt, hogy megértették a vezetők: a állampolgárokat meg kell nyemiök egy (Folytatás a 10. oldalon) CSALÁDI SAROK A LEGNAGYOBB „LUXUS” (A gyermekgondozás emelkedő költségei) A legnagyobb családi kiadás Amerikában nem a családiház, mint sokan gondolják, hanem a gyerek. A gyermekgondozás költségei 1958 óta az Egyesült Államokban megháromszorozódtak. Ezt nem kisebb szakértők állítják, mint a New York-i Community Council illetékesei, akik régóta pontos számításokat végeznek a családi kiadások valamennyi válfajáról. 84.777 DOLLÁR A tanács szerint, amennyiben mindent összeszámolunk, akkor az 1976-ban született gyerek összesen 84.777 dollárba kerül, amig eléri 18. életévét. (Folytatás a 10. oldalon) Schlesinger volt amerikai hadügyminiszter éppen akkor járt Kínában, amikor Mao Ce-tung elhunyt. Nixon mellett ő volt az a magasabbrangu amerikai politikus, aki magánszemélyként Kínában járt, találkozott a legmagasabb rangú politikusokkal (köztük Hua miniszterelnökkel, aki most egyúttal Mao Ce-tung utódja is, a párt elnökeként.) Mao Ce-tung halála kisebb szünetet jelent a nagy vitában: hogyan lehetne tovább normalizálni a két nagyhatalom: az Egyesült Államok és Kina kapcsolatát. Ez a normalizálási folyamat egészen újkeletű, Nixon elnöksége alatt kezdődött. A Kínával való jó kapcsolatok egyik feltétele (és mindezideig egyik kerékkötője) Taiwan: amelyet az Egyesült Államok az ötvenes években támogatott (és feltehetően ez az egyik oka annak, hogy Taiwan gazdaságilag viszonylag jól áll, az életszínvonal sokkal magasabb mint a legtöbb ázsiai országban), később azonban komoly problémát jelentett az, hogy végülis Kina a világ egyik legnagyobb hatalma és az Egyesült Államoknak valamelyest normalizálni kell kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. A Kínai Népköztársaság viszont nem ismeri el Taiwant, s a jó kapcsolatok feltételeként szabja meg, hogy Taiwant ne ismeije el egy ország, amelyik Kínával akar jó kapcsolatokat kialakítani. Erről a kényes kérdésről azonban nem sok szó esett— Schlesinger inkább a szovjet-kinai viszonyról tárgyalt, s az a benyomása alakult ki, hogy jelenleg a kínai felet is sokkal jobban foglalkoztatja a szovjet kérdés: mind az Egyesült Államoknak, mind Kínának a Szovjetunióhoz való viszonya. Taiwannak egyébként 14 millió lakosa van, s az Egyesült Államok elkötezettsége túlságosan nagy ahhoz, hogy feladja ezt. így a kinai-amerikai kapcsolatok normalizálása úgy látszik nem jelenti azt, hogy az U.S.A. feladja Taiwan felé irányuló kötelezettségeit.
