Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-28 / 44. szám
MAGYAR HÍRADÓ 18. OLD AL HALDOKLIK AZ ENSZ Irta: SIMA FERENC A világsajtó is foglalkozik vele, hogy az Egyesült Nemzetek dicstelen szerepe lassan már a végéhez ✓ közeledik. 1945-ben, a háború befejezésekor alakult, állítólag azzal a céllal, hogy minden jövőbeni háború elkerülése céljából a vitás kérdéseket ezen a nemzetközi fórumon intézék el. Harmincegy év telt el azóta, és ha összegezzük eme csodálatos szervezet működését, azt mondhatjuk: a háborúkat nem akadályozta meg, viszont békés tárgyalás utján az ENSZ-ben soha semmi el nem intéződött. Még igy is tovább él már, mint elődje, a Népszövetség, amely az első világháború után alakult meg, 1919-ben és gyakorlatilag 1936-ban fejezte be működését, amikor nem tudta megállítani az imperialista Olaszország háborúját a kicsiny, védtelen Abeszinia ellen. Ettől a megbénulástól kezdve a különböző országok sorra jelentették ki, hogy a jövőben a Népszövetség határozatait nem tekintik magukra nézve kötelezőnek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete manapság — tehetetlen az arab—zsidó viszállyal, a libanoni és a ciprusi válsággal szemben, hogy mást ne is említsünk fel — pontosan ugyanott tart, ahol a Népszövetség 1936-ban tartott. Az egyetlen különbség talán abban rejlik, hogy mi a Népszövetségben a nagyhatalmi érdekek domináltak, addig a mai ENSZ-ben elvész azoknak a hangja, akik tényleg képesek lennének a világ sorsába beavatkozni. Az ENSZ ugyanis alapjaiban rosszul van felépítve. Demokráciára épült, felölelvén mindazt, ami a demokráciában rossz, ami pedig jó benne, az elvész a nemzeti érdekek, a két egymással versengő világhatalmi blokk taktikai küzdelmeiben. Az ENSZ-ben demokrácia van, ami azt jelenti, hogy ahány ország, annyi szavazat. Ez nagyon igazságos igy. Egy szavazata van az Egyesült Államoknak is, Burundinak is. Egy szavazata van Kínának a maga egybillió lakosával és ugyancsak egy szavazata van szomszédjának, a 60.000 lakosú Bhutánnak. Egyedül a Szovjetuniónak van három szavazata, azáltal, hogy két tagállamát, Ukrajnát és Fehérországot önálló országként jelentette be. Az ENSZ sajátságos helyzetéből adódóan azonban már azt is pozitívumnak lehetne elkönyvelni, ha a Szovjetuniónak domináns szerepe mutatkozna ott, hiszen ennek legalább lenne valami köze a realitáshoz. De még erről sincs szó. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan országok uralják — az úgynevezett el nem kötelezett államok blokkjának kialakulása révén — amelyeknek nincs egyetlen tárgyalóképes diplomatájuk; amelyek képtelenek felmérni a világpolitikai kérdések fontosságát; amelyeknek fogalmuk sincs a nemzetközi jogról és még annak a szervezetnek az alkotmányáról sem, amelyben éppen tárgyalnak. Ha a világ sorsa valóban az ENSZ-ben dőlne el, úgy a helyzetet kétségbeejtőnek kellene mondanunk. Még jó, hogy nem igy van. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése teljesen hatalom nélküli szervezet. Bármilyen határozatot hoznak is ott, az utólag a Biztonsági Tanács elé kerül jóváhagyásra, és ott öt nagyhatalomnak vétójoga van. És a mai felfordult világban már nem merülhet fel egyetlen olyan lényeges tárgyú közgyűlési határozat sem, amelyet az ön Nagy valamelyike meg ne vétózna. A legutóbbi közgyűlések eseményei végül rádöbbentették a nyugati hatalmakat arra, hogy olyan szellemeket keltettek fel, amit nem képesek ellenőrizni. Mint Gothe bűvészinasa, ők sem tudják többé a jelszót, amivel megállját parancsolhatnának a további kaotikus zűrzavarnak. Hiába tartják fenn a nagyhatalmak az egész szervezetet. Hiába járult hozzá az Egyesült Államok nagyobb összeggel az organizáció fenntartásához, mint amennyit 112 másik ország együttesen fizet be, ezek az országok mégis korlátlanul urai az ENSZ közgyűlésének, ahol ennek következtében gyermetek iskolai csapatszellem, vagy legjobb esetben önképzőkör-szellem honosodott meg. Az utóbbi közgyűlés határozatai széleskörűen megdöbbentették a nyugati közvéleményt. Egyre erősödik az Egyesült Államokban az a vélemény, hogy a többség zsarnokságán alapuló Egyesült Nemzetek Szervezete túlélte önmagát. Amikor az Egyesült Államok küldötte ezt a véleményét erélyes szavakkal elmondta: az ülésterem kiürült. Az analfabétizmushoz közelálló többség küldöttei egyszerűen nem voltak kiváncsiak az Egyesült Államok véleményére, és még az sem zavarta őket, hogy utána ugyanilyen elítélően nyilatkozott a határozataikról Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium, Svédország küldötte is. Az amerikai kongresszus ezek után alaposan lecsökkentette az anyagi támogatást, amit az ENSZ- nek és különböző szervezeteinek nyújt. A jelentéktelen kis országok, amelyek a többséget jelentik, hamarosan rá fognak jönni, hogy nem lehet folytatni a labdajátékot, ha a pályabért sem tudják kifizetni. Az 1975-ös ENSZ-közgyűlés a rothadásnak olyan jeleit mutatta, amelyek már gyógyithatatlanok. Még legfeljebb két-három év, és akkor a nagy reményekkel indult Egyesült Nemzetek Szervezete eltűnik a történelem süllyesztőjében. A TENGERPARTON, KALIFORNIÁBAN (Folytatás a 12. oldalról) enged. Másnap lázasan ostromoltam az aranyost. — „Én ígérem, hogy lelövöm magát, ha erőszakosan betör“ mondotta a drága“. Hát hagyja nyitva az ajtaját. „Ha olyan lesz a kedves nyitva hagyom, ha nem — hát becsukom“. És megint tolvajmódra leskelődtem. Az ajtó zárva volt. Egyik nap mult a másik után. És én olvastam a napokat, mint lázbeteg a pulzusa verését. Még négy nap, még három, még kettő. És mikor már lement a hold, elhomályosodtak a csillagok, és kialudtak a lámpák, felosontam a szombám felé, megálltam egy ajtó előtt és lopva rátettem a kezemet a kilincsre. Az ajtó zárva volt. Fogcsikorgatva mentem odébb. Beteg lettem, lázas, ideges. Megtudtam volna ölni azt az asszonyt, vagy vámpír módra kiszívni a vérét egyetlen csókkal. Hiába... az ajtó ismét zárva volt. Egy utolsó ostromra gyűjtöttem az erőmet. Elővettem ékesszóláso.nat, levetettem büszkeségemet. Ha jól emlékszem még sírtam is. — Az utolsó nap van ma. Ha van szivében irgalom, könyörüljön rajtam. Ezzel elrohantam. Még hallottam messziről a választ. Mqjd meggondolom! Talán egy óráig, — talán féléjszaka a nedves fűben feküdtem és átkozódtam. Már pirkadt az égalja amikor megindultam hazafelé azzal az elhatározással, hogy rá se teszem a kezemet a kilincsre. Minek tudja ez az asszony, hogy az utolsó pillanatig is lázasan kavargott a vérem? Feibotorkálok a lépcsőn. Támolyogva megyek végig a folyóson. Egyszerre csak ott állok az ajtaja előtt... Szent Isten, megőrültem? Az ^jtó félig nyitva van. Még csak a kilincse se volt betéve. Belülről, az éjjeli szekrény halvány villanykörte fénye szűrődött ki. Nyitva volt az ajtó. Értitek ezt barátaim? Nyitva volt az ajtó! Szinte térdre borultam őrült örömömben, hogy ezt is megértem. A következő pillanatban azonban mintha valami jéghideg áramlat csapott volna meg. Holnap érte jönnek. Holnap elmegy. Azután idegenek vagyunk...nem ismeijük többé egymást. Dacosan felkaptam a fejemet s megindultam kemény lépésekkel. Vissza se néztem, ameddig a szobámhoz nem értem. Egy hónap óta nem aludtam olyan édesen, mint azon az éjszakán. Az álom varázsszőnyegén vissza repültem a „Hollywood Presbitarian Medical Center“ kórházba, ahol egy hófehér ruhás, bájosan kedves fiatal ápolónő, lelkiismeretesen szorgalommal ébresztgette, — a balesettől teljes hosszában gipszbe merevített testemet. Hej, fúdd el szél Hej, fúdd el, szél, fúdd el hosszú útnak porát, hogy ne leffe senki fakó lovam nyomát. Mert nem bujdosok el Lengyelország felé, szegény Rákóczival idegen nép közé. Idegen országból még a hir sem hallik, de ha mégis hallik, akkor is rossz hallik. Repüfj, madár, repülj, száz falun keresztül, repülj a rózsámhoz, csak ő van egyedül. Ha kérdi: hol vagyok? mondjad, hogy rab vagyok, hozzávaló szerelemben, mondjad, meg is halok... Magyar népköltés HUMOR A skót uj kalapban megy haza. A felesége megjegyzi: — Ejnye, de lötyög a fejeden ez a kalap. Miért nem vettél kisebbet? — Azért, mert a nagy számokat is annyiért adták, mint a kicsiket. *** A mészáros egy kancsal mészárossegédet fogad fel. Kimennek a vágóhidra, a mészáros az áldozatra szánt ökör mellé áll, hogy megnézze, hogyan dolgozik az uj segéd. Ez felemelei a nagy taglót, és épp sújtani akar, amikor megszólal a mészáros: — Halt, mielőtt ütne, mondja meg nekem, tulajdonképpen oda üt maga, ahová néz? — Hát persze, hogy oda ütök. — Akkor váljon egy kicsit, előbb helyet cserélek az ökörrel. *** Mérges az apa, mert a fiú megint meg akaija pumpolni. — Tanuld már meg, hogy vannak az életben fontosabb dolgok is, mint a pénz! — De mit csináljak, papa, ha a fontosabb dolgok is pénzbe kerülnek?
