Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-28 / 44. szám
6. OLDAT MAGYAR HÍRADÓ Kováts Mihály ezredes kinevezésének története Irta: VASVÁRY ÖDÖN Legutóbbi cikkemben, amelyet nemzetközi hősünkről, Kováts Mihály ezredesről Írtam, elmondtam Washingtonnal történt személyes találkozásának esetét, ami 1777. május 17. előtt pár nappal történt a New Jersey-i Morristownban, ahol akkor Washington főhadiszállása volt. Pulaski még akkor nem volt Amerikában, csak julius végén ért ide. Washington maga irt arról, hogy Kováts nem a legjobb benyomást tette rá. Először idősnek „ , ..... Vas vary odon tartotta, azutan az a gyanúja támadt, hogy Kováts, az ajánlkozó idegen tisztek szokása szerint katonai múltját felnagyítva sorolta el, s valószínűleg azt sem volt hajlandó elhinni neki, hogy porosz szolgálatában a magas Pour le Merité érdemrendet is megkapta. Jó lovas kiképzőtisztre nagy szüksége volt, de Kovátsot szemmel láthatólag nem tartotta alkalmasnak erre a tisztségre. Azután a hónapok egymás után múltak, anélkül, hogy Kováts ügyében bármilyen változás történt volna. Végre, majdnem hét hónap múlva, Pulaski irt Washingtonnak, válaszul egy régebbi levelére, amelyben Washington egy jó kiképzőtiszt ajánlását kérte. Pulaski levelének kelte 1778. január 9. Kováts Mihályt tartja a legmegfelelőbb embernek. Washington hamarosan válaszol, 1778. január 14-én. A levél fogalmazványa ma is megvan, amiből egypár nagyon érdekes dolog derül ki. Washington még akkor sem akarta elfoglalni Kovátsot, de ezt az állásfoglalását, szinte egyik percről a másikra teljesen megváltoztatta és végre is Kováts ajánlása mellett döntött. A levelet ez a hirtelen történt változás teszi nagyon érdekessé és fontossá. A történetet maga a kézirat mondja el, illetve: abból lehetne kiolvasni és valószínűleg hitelesen megmagyarázni a meglepő változás hátterét. Washington igen sok levelét maga irta, de természetesen teljes levelezésének elvégzéséhez segéderők is kellettek. Sok levelét a körülötte levő titkároknak diktálta. A titkárok között volt a később hiressé lett Alexander Hamilton és egy John Laurens nevű fiatal ember. Ennek a levélnek fogalmazványa John Laurens kézírása. Washington tehát hozzáfog a Pulaski levél megválaszolásához és John Laurens (magyar fordításban) igy adja vissza a fővezér szavait: „Mivel Mr. Kovatch jellemét és képességeit egyáltalában nem ismerem, jó lelkiismerettel semmiképpen sem járulhatok hozzá, hogy őt az Ön által javasolt rangra kinevezni ajánlhassam. Emellett óva intem önt idegeneknek a haderőbe való felvétele ellen — hacsak különlegesen kiváló érdemek nem támogatják...” És ekkor egészen szokatlan dolog történt, ami nincs benne a kéziratban, de semmi fantázia sem kell az eset rekonstruálásához. Tiszthelyettesek vagy hadnagyok nem igen állíthatják meg a tábornukuk diktálását — John Laurens azonban ebben az esetben kétségkívül megtette ezt. Tudnunk kell, hogy ez a fiatalember nem volt akárki: apja, Henry Laurens a Continental Congress legtekintélyesebb tagja és elnöke, a fővezér földije és közeli barátja, aki John Laurenst majdnem mint saját fiát tartja maga mellett. John ezért mert megállni diktálás közben és teljes tisztelettel elmondani, hogy ő nemcsak Pulaskit ismeri, hanem Kováts Mihályt is, akik közeli barátai s akik feltétlenül méltók arra, hogy az amerikai haderő főtisztjei legyenek, ö maga szavatol Kováts Mihály mellett és mély tisztelettel kéri Pulaski felteijesztésének teljesítését. (Meg kell említenünk, hogy amikor 1779-ben az angol haderő megjelenik a Dél fővárosa előtt, a South Carolina-i Charlestonban John Laurens, a város szülöttje ott van és a támadás napján Pulaskival együtt könyörög a város tanácsa előtt, hogy álljanak el attól a határozattól, hogy ellenállás nélkül megadják a várost, ők biztosak abban, hogy a várost meg tudják menteni. A tanács hallgat rájuk és a két barát együtt lovagol a város szélére, a Pulaski Légió embereivel, a támadók fogadására. Kováts Mihály ebben az összecsapásban halt meg. Két év múlva John Laurens is hősi halált halt.) Ez a fenti pár sor nem alap nélküli fantázia szüleménye. A kézirat további sorai igazolják ezt. A kéziratban ugyanis egy a hét és fél sor közül, hosszú hullámvonallal át van huzva és ami szintén érdekes: Washington leveleinek nyomtatott kiadásaiban hiányzik is. Utána, ugyanazon a papiroldalon, rögtön a fogalmazvány végleges szövege következik, amely magyar fordításban igy hangzik: „Mivel olyan sokat hallottam Mr. Crowatch jelleme és képességei felől, nem ellenzem, hogy pár hónapi időre mint kiképző tiszt kineveztessék, de ugyanakkor óvatosságra intem önt az idegeneknek a haderőbe való felvétele ügyében, akik nem beszélik a nyelvet...” stb. A kinevezés azután természetesen megtörtént és Kováts Mihály elindult azon az utón, amely a két nemzet szabadsághősévé tette. KORKÉP A TELEVÍZIÓ szerves része A CSALÁDI ÉLETNEK Egy családban színes televíziót adnak ajándékba az óvodát befejező kisfiúnak. Egy másikban most veszik a harmadik televíziós készüléket. Egy harmadikban viszont szeretnék, ha a gyerekük nem töltené az egész délutánját a televízió előtt. Egy negyedik családban elhatározták, hogy megszabadulnak a televíziótól — eladják a készüléket. A TV MEGVÁLTOZTATTA A CSALÁDI ÉLETET Az elmúlt harminc év alatt a televízió alapvetően megváltoztatta az amerikai családok életformáját. Szinte minden családnak van tv-je, olykor több is. Szinte minden családban napi, de legalább heti több órát töltenek a televíziós készülék előtt. A kisgyerekek úgy nőnek fel, hogy naponta két-négy órát töltenek a tv-készülék előtt. AZ ELSŐ SZÁMÚ HÍRFORRÁS A legtöbb amerikai számára a televízió az első számú információs forrás. Sok ember számára szinte az egyetlen. Hasonlóképpen a televizó lett a szórakoztatás első számú, mindenki által elérhető és legolcsóbb forrása. CSAK AZ ALVÁSRA ÉS A MUNKÁRA SZÁNT IDŐ TÖBB Több millió amerika család számára a televiziónézés majdnem olyan „fontos”, mint a munka vagy az alvás — legalábbis ezt mutatja a tv nézésére szánt idő: több millió amerikai csak munkával és alvással tölt több időt, mint tv-nézéssel. „Nem beszélgetünk, játszunk, vitázunk együtt, mint amikor én gyerek voltam”... mondja Richard Kovács New York-i lakos, majd igy folytatja: ,,a legjobb lenne néha abbahagyni a tv-nézést és megint játszani, beszélgetni, mint amikor gyerek voltam.” Tavaly a Kovács család sátorozni ment. Napokig nem érezte jól magát a családfő, amig nem vett egy hordozható televíziót. A Kovács családnak 3 tv-készüléke van. A (Folytatás a 8. oldalon) AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN AZ ÉLNIAKARÁS ÉS A HALÁLHOZ VALÓ JOG „Én nem engedem meg, hogy engem is mesterségesen életben tartsanak, mint Karen Quinlant” — mondotta egy hatvankét éves asszony. Arra a Karen Quinlanra célzott, akinek ügye körül hónapokig folyt a vita: életben tartsák-e mesterségesem, amikor öntudatnál sincs, amikor mesterséges életbentartásának költségei elképesztőek, bizonyos „humánus” megfontolások alapján, vagy hagyják sorsára? AMIKOR A BETEG MAGA DÖNT MÉG BETEGSÉGE ELŐTT Ez az egyébként még egészséges hatvankét éves hölgy ezután mindenkinek körbemutatta azt a kis kártyát, amelyen felhatalmazza későbbi ápolóit arra, hogy bizonyos esetekben ne tartsák őt mesterségesen életben. Az Euthansia Educational Council egy non-profit szervezet idáig több mint kétmillió példányban osztotta szét a „Living will” című tájékoztatóját és (Folytatás a 7. oldalon) HS-Z-E-M-L-eB Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt Rev. Thomas R. Malthus szociológus fejtette ki az emberiség jövőjéről vallott pesszimista állásfoglalását az emberi természettel kapcsolatban, mely szerinte soha nem fog megváltozni, s ennél fogva nem lesz elég ereje ahhoz, hogy elejét vegye a tulszaporodásnak, s hogy győzedelmeskedjék a természeten. Malthus óta azonban olyan nagy technológiai fejlődésnek lettünk szemtanúi, s ezzel egy időben a megsokszorosodott emberiség az életszínvonal olyan magaslatára jutott, aminőről Malthus nem álmodhatott. Persze ez nem zárja ki azt, hogy egy uj malthausista irányzat, az un. Club of Roma ne lobogtassa fennen fekete lobogóját, s ne hirdesse azt, hogy rövidesen oda jut az emberiség, hogy se elég élelme, se tiszta levegője nem lesz a túlnépesedés következtében. A „növekedés végső határa” szerintük rövidesen be fog következni, s nem lesz hova nőjön és szaporodjon az emberiség. A közelmúltban azonban a neomalthusisták, akik Aurelio Pecceinek köszönhetik létezésüket, komoly ellenfelük akadt. Herman Khan, a Hudson Institue-beli kollégáival egyetemben azt vallja, hogy a világkatasztrófa elkerülhető, ha az ember okosan, intelligensen él a természetadta javakkal fejlett technológiája birtokában és ha kooperációra képes a természettel. Ha a földet nem akaija sivárrá tenni, ha védi a természetet, ha nemcsak zöldövezetek lesznek, hanem fákkal teli városok, gyümölcsöskertekben megbúvó falvak.
