Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-28 / 44. szám
frlAHlH HA f ifcAM MAGYAR HÍRADÓ JAfltfÖ 3 7. OLDAL MEGTALÁLT LÁNCSZEMEK Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kutasi Kovács Lajos Tizenhat-tizenhét éves koromban mohón vetettam magam a tudományos könyvekre. Nem volt nálam mohóbb olvasója a veszprémi Muzeum könyvtárának. Halomszám cipeltem haza a könyveket. Minden érdekelt: a geológia és a csillagászat, az őslénytan és a szociológia, az evolúció és néprajz. Érdeklődésem rapszódikus volt, olvasmányaimat ötletszerűen válogattam ki. Elégj volt egy érdekes cim, néhány! sebtében elolvasott sor, hogy felkeltse érdeklődésemet s vittem haza a könyvet. Ekkor olvastam először az evolúció problémájáról és a „missing link“-ről, a „hiányzó láncszemről“, melyet akkor még lázasan kerestek a tudósok, hisz az emberré-válás lánca hiányos volt. Angolul nem tudtam s nyilván a „missing link“ lehetett az első angol kifejezés, amit megtanultam. E fiatalkori olvasmányok élménye oly mély, hogy azóta is izgalommal figyelem az emberré-válás izgalmas nyomozását, az eredményeket, az újabb leleteket, melyek réven egyre tisztábban rajzolódik ki az ember fejlődése. Egyre több a „megtalált láncszem“ s egyre távolibb múltba visz bennünket vissza a tudomány. A mai ember, a Homo Sapiens 40-50 ezer éve jelent meg: a cromagnoi ember. Ehhez fűződnek a csodálatos altamirai barlangfestmények, melyek éles megfigyelésre valló rajzukkal, élő színeikkel immár nem csupán emberre, de művészre vallanak. A korábbi, neander-völgyi ember százezer év távlatába visz. Ez a fajta kipusztult, bár akadnak tudósok, akik az ausztráliai aboriginekben és az afrikai bushmanokban a neander-völgyi ember leszármazottjait vélik felismerni. Még a múlt század végén lepte meg a tudományos világot Dubois felfedezése, a „jávai ember“, az általa Pithecantropusnak nevezett lény, akinek ember-voltában mindaddig kételkedtek egyesek, amig 1929-ben Csou Kou Tienben D. Black amerikai orvos, a Sárkány-domb barlangjában meg nem találta a pekingi ember csontjait — pattintott kőeszközökkel és tűz nyomaival együtt. Ez azt jelentette, hogy a 600 ezer éve élt pekingi elő-ember eszközöket készített és ismerte a tüzet. Mert a csontleletek csak akkor kötődhetnek emberszerű lényhez, ha mellettük eszközök is előkerülnek. Az emberré-válás döntő forduló-pontja ugyanis az — eszköz-készités. A pekingi és a jávai elő-emberi lelet tehát több mint félmillió évre tolta vissza az emberi lét múltjának mutatóját. Az sem érdektelen, hogy épp a pekingi leletek feltárásában nagy szerepet játszott a francia Teilhard de Chardin, jezsuita tudós, aki az evolúció elméletét szintézisbe hozta a keresztény elképzelésekkel. 1924-ben találta meg Dél-Afrikában Raymund Dart a hires „taung-baby“ koponyát. Ez volt az Australopithecus Africanus-nak nevezett majom-ember első felbukkanása. A későbbiek során újabb leletek kerültek elő Kelet-Afrikában s ma már tudjuk, hogy kétfélé Australopithecus volt: a kisebb termetű Africanus és a nagyobb termetű Robustus, vagy másnéven Parantropus. Kétségtelen, hogy ez a lény is kétlábon járt, kora másfél-két millió év. De hiányzott az összekötő láncszem a majom-ember és az elő-ember között. A nagy felfedezés 1959-ben történt, amikor Louis Leaky felesége, Mary Leaky az Olduvai-szakadékban egy csaknem kétmillió éves elő-emberi koponyát talált, kőeszközökkel: a Zinjantropust. A kutatás tovább folyt és 1963-64-ben az Australopithecus maradványokkal egyidőben és helyen egy eszközkészítő elő-ember csontjai kerültek elő a földből: A Homo Habilis maradványai. 1970-ben Louis Leaky fia, Richard egy tucat elő-emberi leletet talált s ezek kora, a földtani rétegek tanúsága szerint 2-4 millió év között lehet. A következő években 87 olyan fosszilis leletet tártak fel, melyek 800 köbcentiméteres koponya-térfogattal kétségtelen bizonyították a Homo Erectus létét. (Homo Erectus — felegyenesedve, kétlábon járó emberi lény.) 1974 őszén hárommillió éves előemberi leletre bukkantak az abessziniai Afar-medencében. Francia, angol és német szaktudósokból álló expedíció 12, felerészben ép, 3-3.5 millió éves Hominida csontvázat talált. Az Olduvaiban felfedezett legősibb elő-emberi álkapocs 3.75 millió éves, a rádióizotopos mérés szerint. Az ember származás-vonalát követve az Indián és Afrikában talált harmadkori lény, a már valószínű kétlábon járó Ramapithecus korát 8-10 millió évre ÁTMENETEK Elmúlt a látványos vérvesztések ideje. Csöndben fordul át őszbe a nyár. Szétdobált fegyverekre hullanak a falevelek, lepkék. Megszűnt a závárkattogás. Kötődések. Elszakadások. Szemlélődés. Szerelmek kezdetén, szerelmek elmúltával, szerelmek elmúltával szerelmek kezdetén, a fűzek mentén gyöngéd hajlatokkal leereszkedik a folyópart. Gutái Magda Az élniakarás és a halálhoz való jog (Folytatás a 6. oldalról) ivét, amelyet kitöltve, megfelelő hivatalos utón egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő kérheti, hogy ne tartsák őt mesterségesen életben. A BÍRÓSÁG megváltozott ÁLLÁSPONTJA Csupán most került sor arra, hogy a bíróság is követte az élet realitásait. Idáig nem volt egyetlen amerikai államban sem törvény arra, hogy valaki dönthet saját haláláról (hacsak nem lett öngyilkos). Most Kaliforniában Jerry Brown kormányzó aláirta a halálhoz való jogról szóló törvényt. AZ ORVOS FELHATALMAZÁS A Kaliforniában bevezetett törvény szerint a beteg írásban felhatalmazhatja orvosát arra, hogy eltávolítsa az őt mesterségesen életben tartó szerkezetet, vagy soha ne alkalmazzon ilyent, bizonyos, alaposan mérlegelt körülmények között, teszi a tudomány. Érdekes, hogy a megtalált láncszemek között, milyen fontos és eddig egyedülálló szerepük van a magyarországi leleteknek. A „vértesszöllösi ember” a jávai és a pekingi elő-ember európai kortársa volt. A rudabányai majom-ember pedig a Ramapithecus egyetlen európai változata, mely előkerült a földből. A „hiányzó láncszem“ legendáját szétfoszlatta a megtalált láncszemek sorozata. Ennek ellenére a kérdés nincs s nyilván soha nem is lesz lezárva. A tudósok nemcsak újabb bizonyítékok, újabb „láncszemek“ után kutatnak, hanem az összefüggéseket is keresik. Milyen kapcsolat lehetett az egyidőben élt Homo Habilis és az Australopithecus Africanus, illetve Robustus között? Az elő-emberek mely ágából fejlődött ki a Homo Sapiens? Lehetséges, hogy nem egyetlen ágból, hanem többől alakult ki az ember? Miért pusztultak el bizonyos ősi fajták? Milyen sikertelen „kísérletei" voltak a természetnek? Hogy e kérdések milyen izgalmasak, érdekesek és messzire mutatók, azt nem csupán a tudomány felgyorsulása, az egymást követő felfedezések nagy száma igazolja, hanem az a tény is, hogy tudósok légiója folytatja a további kutatásokat. Csak Kelet-Afrikában több mint kétszáz, különböző nemzetiségű tudós keresi nem a „hiányzó láncszemet“, hanem az újabb „összekötő láncszemeket“, melyek ember-létünk homályba vesző év-millióval kötnek össze bennünket! (London) amennyiben a beteg menthetetlen. KÉT FELTÉTEL A törvény szerint két feltétele van annak, hogy a menthetetlen beteg életét ne hosszabbítsák meg mesterségesen, azaz ténylegesen véget vessenek életének. 1. Az orvosok alapos vizsgálat után arra a meggyőződésre jutnak, hogy a beteg menthetetlen és halálának pillanata nincs távol. 2. Amennyiben az illető orvosai arra a meggyőződésre jutnak, hogy az életmentő szerkezetek vagy az életet meghosszabitó eljárások csupán a halál pillanatát odázza el. Dr. Kende Miklós (New York) GONDOLATOK Aki azzal kezdi, hogy ő elvileg ellenzi a protekciót, a következő mondatában protekciót kér tőled. • Gyér babérokon az ülés sem kényelmes. • Ha hizeleg neked valaki, jusson eszedbe egy ókeleti bölcsesség: ha egy tehenet meg akarnak fejni, előbb meg kell hajolni előtte. • Uj söprű jól seper, de az öreg söprű már tudja, hol a szemét. Sok embernek a siker a pocakjába száll. Csak táviratban számítanak a szavak, s nem a tettek. • Csak annak az életműve érdekes, akinek az élete is az. • Minden hibáért meg kell fizetni, de az élet csodálatos módon nagyobb tételnél árengedményt ad. Z70 herZ b
