Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-21 / 43. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ IMA AZ ISKOLÁKBAN lm: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Mikor vagy huszonhat évvel ezelőtt az Egyesült Államokba érkeztünk, mindenütt, mindenfelé imádkoztak. Ha valakiről megemlékeztek az újságok, mindig megemlítették, hogy templombajáró, vagy templomot elkerülő egyénről van szól. A templomok tulzsufolásig megteltek, nem is ismertem senkit, aki meg merte volna kockáztatni társadalmilag vagy politikailag, hogy ne járjon templomba. Ha másért nem, elment azért, hogy uj ruháját, kalapját mutogassa. Akkor aztán 1960-ban felbukkant Dohnányiná ... . ,, Zachar Ilona Madame Ohaire, egy nő, aki azáltal lett híressé vagy hírhedtté, hogy istentelen, és hogy hadat indított a Mindenható ellen. Elég szomorú és szégyenteljes, hogy — mégha ideiglenesen is — győzött. Meghazudtolta a közmondást — mint ,,egy fecske" is nyarat csinált. Azóta szünet nélkül próbálkoznak szenátorok, képviselők és más befolyásos egyének az imát visszaállítani az iskolákba, legalább valamilyen semleges formában, de mindannyiszor leszavazzák őket. Mintha valami gigászi küzdelem indult volna meg az ima ellen. Még papok, lelkészek is (a liberálisok) felszólalnak ellene és jaj lenne annak az iskolának, melynek falai mögött egy ima elhangzanal Azonnal fellépnének ellene a törvény nevében, hiszen Madame Ohaire kívánságára a Legfelsőbb Bíróság hivatalosan betiltotta. Viszont ugyanígy eltiltotta a pornográfiát is (micsoda örömet és diadalt éreztem én akkori) és íme, jobban dívik, és virágzik, mint valaha. Éppoly meztelenül mutatkoznak nyilvánosan nők és férfiak, topless és bottomless öltözetben, könyvkereskedések tele vannak pronografikus irodalommal és egymásután nyílnak meg áruházak, ahol mást se árulnak, mint szennyes, pervezz könyveket és magazinokat. És ezek ellen nem lép fel senki, nem harcol senki. Nem tiltakoznak az ellen, hogy immáron vének és ifjak egyaránt házasság nélkül élnek együtt, és hogy az iskoláskönyvek hemzsegnek olyan trágár, nemcsak felháborítóan romlott, de Ízléstelen fejezetektől, melyek megmérgezik a gyermek lelkét. A szülők kétségbeesetten tiltakoznak, de hol van az Egyház, hogy fellépne és szószólójuk lenne? Egy-két nem liberális lelkész tiltakozik ugyan, de hangja elvész a tömegben. Még a gyilkosok, betörök ellen se lépnek fel olyan erélyesen, és vehemensen, mint éppen az ima ellen. Miért? Hiszen ezáltal beismerik, hogy az Imának milyen felbecsülhetetlen hatalma van! A , .NATIONAL OBSERVER” lap beszámol róla, hogy milyen nagy port vert fel az, amikor néhány iskolában, igyekezve valahogyan kikerülni a Legfelsőbb Bíróság tilalmát, naponta egy percet hallgatva töltenek a fiatalok, mely idő alatt azok, akik óhajtanak, imádkozhatnak. Még ez ellen is fellázadtak a tömegek, attól rettegve, hogy végülis ebból a hallgatásból ima válhatik. Azok, akik az egyház és vallás egymástól való elkülönítését hirdetik, azt vélik, hogy ez az egy perces hallgatás egyszerűen csak kétértelmű kijátszásba törvénynek. Sokan olyan messzire mennek, hogy azt állítják, ez rossz példát állít a fiatalok elé. A tanulók ugyanis tisztában vannak vele, hogy mit rendelt el a Legfelsőbb Bíróság és, hogy az imát eltiltotta. Ilymódon megne-SZÁMADÁS ÉLEK, már rég nem vagyok csillag élek, § már rég nem vagyok dal gondolkozom: Így tör rám a nappal nem könnyen csUgged, ki nem fiatal nem fiatal, nem öreg, s nem néma e világgal békét sohsem kötött énekel hát, mikor senki sem hallja az éjszakák mélyébe Így költözött. Vallana, vallana sok órán és izzón de tudjátok, mily rettentő a csend? torkodon akad sok vajúdó nagy szépség a virágzás, vágy, s a gyötrelem. Tűnődik, s elül az élet, a vágy a hajnali álom, régi szerelem emberség t\j színe most bomlik, kavarog súlyos a képzelet, könnyű a képzelet? mindegy hát, ha nem száll, a fészke jéghideg és szivén üt százszor is megcsufolt értelem. Elünk alkotva, sietve, durván ütközünk, szánkból száll a szitok száll a teremtő kedv is, s a szépség szép völgyre vigyáznak vad oromzatok ilyen a lelkünk, ilyen a szerelmünk s felisszák, fojtják zordon nappalok. Sötét az éj, s egyre sötétebb de mégis figyel, kisér látó szeme a reggel érkezik, nem kérdi ki várja bólintok, bólintok — tudom-e mire? Es nem stdog, mi nem vagyok: a csillag nem sqjog az elpazarolt dal messzebre lát ki hű és Így marad őrzi a reménynél tisztább gondolat. Tamás Aladár szelik, hogy valamilyen illegális cselekedetben vesznek részt és ez helytelen. A Meditálást főleg a keleti és déli államokban léptették életbe. Az Associated Press szerint tizenöt állam él vele és tizenöt más állam is igyekszik érvényre juttatni. Ezt az újítást azonban még azok se támogatják elragadtatással, akik teljes lelkűkkel harcolnak az Imáért. Úgy érzik, ez a percnyi hallgatás nem jelent semmit. A diák azt teszi ezalatt az idő alatt, amit akar. Esetleg arról elmélkedik, mit kellene tanulnia, miből fog felelni, vagy talán éppenséggel valami turpisságon töri a fejét. Attól félnek, hogy az emberek majd megelégszenek ennyivel és ez csak megnehezíti törekvésük beteljesedését, hogy az imát visszaállítsák az iskolákban. Ami legmeglepőbb, még lelkészek is tiltakoznak az Ima ellen, mondván, hogy annyiféle vallás van és egyik ellenkezik a másikkal, igy megsérti az illető tanuló érzéseit, vallásos felfogását. Mekkorát tévednek! Visszaemlékszem ifjúságomra, amikor Budapesten gimnáziumba jártam. Minden reggel imádkoztunk, mikor a tanitás megkezdődött és aztán, amikor bevégződött, mindenféle felekezet képviselve volt a tanulók közt, az ima mégis mindenkinek megfelelt, mert a Mindeható Istenhez szólt. Még most is emlékszem néhány sorára: „Mindenható Nagyis ten, ki mindnyájunknak szerető Édesatyja vagy. Hálát adunk Tenéked, hogy az éjjel megtartottál. Világosítsd fel elméinket, önts belénk szorgalmat, kitartást és engedelmességet... A men." Akkoriban soha senki sem szólalt fel, civódott vagy tiltakozott az ellen, hogy Isten áldását kérjük. NÉPDALKUTATÁS DALOLÓ ÖREGAMERIKÁSOK Irta: TÓTH-KURUCZ MÁRIA A temesvári születésű Zákány Viktorné közli velem, hogy az „Édesanyám, ha meguntál tartani" c. népdalt náluk a következőképpen énekelték: ,,Édes rózsám, ha meguntál szeretni, Szabad néked más szeretőt keresni. Adjon az ég szebbet, jobbat nálamnál, Nékem pedig csak olyant, mint te voltál.” Ez a helyes, azaz az eredeti dalszöveg, csak azt nem tudjuk, hogy Orrisné szövege az „Édes rózsám” változata-e. Mint ahogyan a „Csapj fel pajtás katonának” c. katonadal (az az érzésem, hogy nem népdal!) is milyen nagyot változott. „Gyere pajtás Kanadába, Jobb itt, mint a óhazába*. Nem kell kaszálni, kapálni, Csak a lányok után járni.” Az eredeti szöveg igy szól: „Csapj fel pajtás katonának, Jobb dolgod lesz, mint apádnak, Nem kell kaszálni, kapálni, Csak a jányokkal cicázni.” Hogy hogyan lehet megismerni, melyik a népdal, kérdi Mrs. Zékány. A legbiztosabb arról, hogy a népdal mindig valamilyen természeti képpel kezdődik. Pl. „Zöld búzából barázdába száll a pacsirta, Ne szomoritsd a szivemet, Mariska!” (Oroszlány, Komárom m.), vagy: „Virágos kenderem Kiázott a tóba, Ha haragszol babám, Ne jöjj a fonóba. (Folyt*:.. • IS. oldalon)
