Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-21 / 43. szám
13. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ VISSZATÉR A MÜLT Irta: SIMA FERENC A közelmúltban érdekes színképpel gazdagodott New York. A város legelegánsabb sugárutjain több mint 23 év után, újra megjelentek az emeletes autóbuszok. Nyolc, piros-fehér-kék színnel, tehát az amerikai nemzeti színekben pompázó emeletes autóbusz állt forgalomba, hogy szállítsa az utasokat, végig a sugárutakon, ahol a világ leggazdagabb és legelőkelőbb üzletei, áruházai foglalnak helyet. A város népe kitörő örömmel üdvözölte az Sima Ferenc emeltes buszok visszatérését, amelyeket New Yorkban 1953-ban vonták ki a forgalomból. Addig itt is éppúgy hozzátartoztak az utca képéhez, mint Londonban, legalább is Manhattan főbb útvonalain. De mi okozta eltűnésüket és mostani visszatérésüket. Utánanézve megtudtam, hogy az emeletes buszok eltűnésének két oka volt. Az egyik, hogy megszűnt az az amerikai vállalat, amely ezeket a buszokat gyártotta és a karbantartásukhoz szükséges alkatrészeket is biztosította. A másik ok pedig az volt, hogy két ember kellett az üzelmetetésükhöz, úgymint a vezető és a kalauz. Márpedig az ötvenes évek elején a közlekedési alkalmazottak fizetése már olyan magas volt, hogy csak a kalauznélküli kocsik üzemeltetése lett gazdaságos. Huszonhárom év múlva azonban a helyzet megváltozott, bár egyelőre csak kísérletként tértek vissza az emeletes buszok. A sugárutak emeletes autóbuszait sokszor megénekelték, szereplői lettek a gyermekkönyveknek, de az irodalomnak is. így érthető, hogy mindazok, akik már utaztak rajtuk, most nagy örömmel üdvözlik visszatérésüket. De ez csak a kisebbik ok. A Közlekedésügyi Minisztérium kikísérletezése. A szövetségi kormány látni akaija, hogy a saját autója kényelméhez szokott amerikai hajlandó lesz-e kiszállni kocsijából, hogy igénybe vegye az emeltes buszok kényelmét. Ezzel csökkenne az utcák zsúfoltsága, a torlódás, fennakadás, enyhülne a zaj és a levegő szennyeződése. New Yorkban a város elég nehéz anyagi helyzetben van. A nyolc, emeletes autóbuszból négyet a szövetségi kormány, négyet pedig New York állam vásárolt, de lényegében a Közlekedési Minisztérium indította el az akciót, nagy részt vállalva az uj, emeletes autóbuszok vásárlásából, nemcsak New Yorkban hanem a többi amerikai városban is csaknem nyolcvan százalékát átvállalja a tőkebefektetésnek. (Pontosan 13 nagyvárosban folyik most ez a kísérlet. Úgy látszik, nem babonások a minisztériumban.) Az egész vállalkozás azt a célt szolgálja, hogy kiderítsék: a különböző tipusu amerikai városokban melyik az a közlekedési eszköz, amely leginkább megfelel a közönség igényeinek. A New York-i emeletes buszokat a brit Liland vállalattól vásárolták, amely a világon a legtöbb emeletes autóbuszt gyártja és exportálja. A brit vállalatnak nagy tapasztalata van. Nemcsak Londonban és minden angol városban futnak az emeletes buszai, hanem a világnak olyan távoli pontjain is, mint Lisszabon, Stockholm, Bagdad, Teherán, Johannesburg, Honkong, Sidney, Singapur és most New York. Az elmúlt 26 év alatt a Liland vállalat több, mint húszezer emeltes autóbuszt gyártott. Los Angelesben ugyanakkor egy nyugat-német gyár emeletes autóbuszait próbálják ki. A New York-i nyolcemeletes bucs ugyan még elenyésző ki része csupán a városban üzemelő 4000 autóbusznak, amelyek naponta több mint egymillió utast szállítanak, és kiegészítő közlekedési hálózatot látnak el. Mert a fő közlekedési hálózat a földalatti, ahol több, mint 7000 kocsi üzemel. Mégis, a város közlekedési vezetői, mint megtudtam, azt szeretnék, ha az emeletes buszok nem a földalattitól, vagy a helyi érdekű vasutaktól, mégcsak nem is az egyszintű autóbuszoktól vonnának el embereket hanem a személygépkocsiktól. A városnézőkön és turistákon kívül sokan lesznek majd. akik fiatalkori nosztalgiától, szentimentális visszaemlékezéstől vezetve az emeletes buszokon fognak majd utazni. Ez az érdeklődés már akkor megmutatkozott, amikor a terv nyilvánosságra került. A lapokhoz beküldött olvasói levelek, a Közlekedési Minisztérium illetékes osztályához intézett telefonhívások minden elképzelést felülmúlóan bizonyították a kedvező fogadtatást. Még voltak a New York-i autóbuszvezetők között, akik 23 évvel ezelőtt emeletes buszokat vezettek, ők álltak most először szolgálatba, de jelentkezőkben egyáltalán nem volt hiány. Gerald Gordon először vezetett életében emeletes buszt, de kijelentette: — Igazán nem jelent semmiféle problémát. Éppen olyan, mint az egyszintes busz! NÉGYSOROSOK Az árnyék, a szín delet vár, dorombolva sétál egy macska. Kiömlött éjszakák barna tejfölét két öregasszony nagy csuporba ralija. Tehetségem kihever a fényre, boldogságom kalitkába zárja a csillagot. Verseket legeltetek, ha kedvem úgy taraja éppen, vagy csak egyedül, a hidakon ballagok. 4 A jegenyék csöndben megálltak, fölöttem csak a hó suhog. Arasznyira visszafogott léptek és ködből mintázott asszonyok. Nekem már régen korom fedi szárnyam. Amerre lépek, kövek teremnek. Lenézek a házak között biyó patakra, ahol kél angyal tart egy szinarany kelyhet. Sárospataki Csaba A JELÖLT FELESÉGE (Folytatás a 12. oldalról) munkakört betöltő férfi felesége lehetnék.) — Miből fedezi, hogy mindig oly rendkívül elegáns? — Kihozom Charlton fizetéséből. Az embernek értenie kell ahhoz, hogy hol vásárolhat olcsón. (Rongyokban járhatnék, ha apám nem hagyott volna tetemes összeget rám.) — Mrs. Goodfellow, tud-e egy kis időt szakítani a férje arra, hogy kettesben legyenek? — ó, igen! Sok-sok órát lopunk el magunknak, s beszélgetünk a gyerekekről, a kampány érdekességeiről és életünk mindennapi eseményeiről. Hát gyakorlott vezetőnek nem probléma valóban. Ámde a városnak igen. Az emeletes busz természetes jóval magasabb, négy és egyharmad méter. Ezért végig kellett menni az útvonalon és az olyan villanyoszlopokat függő közlekedési lámpákat, amelyek érinthették volna az emeletes buszok tetejét; át kellett helyezni. A sugárutak mentén sokhelyen utcai fák is állnak és itt bizony az alsóbb ágakat le kellett vágni. És persze, a buszvezetők először utas nélkül tették meg néhányszor az utat, hogy beidegződjék nekik a terep és hozzá ne dörgölődjenek valamihez. Az emeletes buszok, azon kívül, hogy nagyon nagyon tetszetős kivitelűek, gazdaságosabbak is. Az egyszintes buszokon 49 ülőhely van, az emeletesen 69. Majdnem két méterrel rövidebb is. Kevesebb a súlya, ezért kevesebb üzemanyagot is fogyaszt. Kalauz nem kell hozzá, mert a vezető periszkópon keresztül látja, hogy az emeletre lépcsőn felhaladva felszállók bedobták-e a perselybe a ,,tocken”-nek nevezett közlekedési érmét, ami az egykori pesti tantuszhoz hasonló. A kísérlet ugyan kétéves de beavatottaktól megtudtam, hogy egy év után már látják, hogy beválik, akkor a város sorozatban vásárol majd belőlük. Mindenesetre most az első hónapokban zsúfoltan közlekednek, és mint hajdan a pesti fiatalok az omnibuszon a tetőfedélzetet keresték, hasonlóan a New York-i szerelmespárok is a felső emeletet részesítik előnyben. Innen minden felülről lehet látni, sokkal meghittebb az atmoszféra és összebújva a csillagokban érezhetik magukat. (Mindössze politikai kampányának menedzsere, a sajtófőnöke, a pénzügyeinek irányítója és 43 más önkéntes munkatársa van jelen.) — Mrs. Goodfellow, amennyiben félje győz a kampányban, megváltoztatja-e életmódját? ó, dehogy! Ugyanaz leszek és ugyanúgy élek, mint azelőtt. (Csak még valamivel több nyugtatót szedek.) ____________________ Art Buch wald MOSOLY Egy porszivógép-ügynök kérdezi a kollégáját: — Nem félsz idegenek lakásajtaján becsengetni? — Én aztán nem! Ha kinyitják, gyorsan berontok, becsukom magam mögött az ajtót és felkiáltok: Gyorsan asszonyom, védjen meg a szomszédnőitől, mert el akarják ragadni tőlem az én legújabb, nagyszerű porszívómat! —•— — Elvira! Ha nem jössz hozzám feleségül, az ötórai gyorsvonat elé vetem magam! — Adj egy kis gondolkodási időt. Ha később mégis kosarat adok neked, még mindig eléred a kilencórai vonatot. —•— A feleség panaszkodik a féijének: — Már nem vagy olyan kedves hozzám, mint házasságunk előtt voltál! Mire a férj: — Mondd, láttál már valakit, aki az autóbusz után szalad, mikor már benne ül? —«— A tengeren rettenetes vihar dúl, a hajó veszélyben van. A kapitány segélyt kérő rakétákat lő ki. Egy utas tántorogva megy fel hozzá: — Kapitány ur, én igazán nem vagyok jogosult a tengerészek dolgába beleszólni, de egy ilyen helyzetben tűzijátékot csinálni, az már mégis csak sok.
