Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-21 / 43. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ BÉCSI NOTESZ Irta: KLAMÁR GYULA Október 1-én nyugdijba ment az osztrák külügyminiszter, Kari Bielka, aki három-négy év óta töltötte be a Ballhausplatzon ezt a fontos poziciót. Fontos? — azért ez mégsem lehet elmondani ott, ahol közel húsz év óta Bruno Kreisky a külügyek legnagyobb szakértője, valaha csak államtitkári rangban, később mint szinte mindenfajta koalícióban külügyminiszter, egyike a legismertebb európai diplomata-politikusoknak. Bielkának a mi szemünkben nem is Klamár Gyula az volt az érdeme, hogy külügyminiszter, hanem hogy felesége magyar lány. Sőt szegedi, a volt szegedi színigazgatónak: Görög Sándornak a lánya. Görög Eta, az egykori szépségkirálynő és a legszebb fogsoru nő a magyar fővárosban, akinek fogait mindenki megbámulhatta az ostrom előtti Budapest „Kalodont” plakátjain. Görög Eta szinészdinasztiából származik: apja, anyja, nagynénje mind a magyar színpadon működtek. sőt Klári nevű húga és természetesen maga a még mindig nagyon csinos Eta is. Bielka nyugdijba vonulásával most már csak egy feleség képviseli a magyarságot az aktiv osztrák miniszterek nejei között... * Bécsben az elmúlt hetekben több újságíró maradt le a pesti autóbuszról. Nevek említése nélkül emlitjék meg az újságíró „disszidálását”, de megmondhatjuk az iró nevét, ha nem is az egészet: S. Pálnak hívják és néhány éve a Nemzeti Színházban is játszották egyik darabját. 1970 óta tart „haragot a párttal”, hogy miért, az még nem szivárgott ki, de tény az, hogy színésznő felesége is: Cserhalmi Anna követte urát akkoriban a belső, most nemrég pedig a külső, valódi emigrációba. Cserhalmi Anna már Magyarországon hátat fordított a színháznak — vagy a szinházak neki? —, festeni kezdett és azóta is szorgalmasan rajzol, fest. Úgy látszik, komoly művésszé növi ki magát, mert Bécsben már kiállítást is rendezett képeiből és a kritika szépen méltatta. A fiatal pár nem marad sokáig Bécsben, az Egyesült Államokba gravitálnak. Bizonyára nem hiába: Elizabeth Taylor menedzsere vette át S. Pál két fontos munkáját és ez szinte biztos garancia arra, hogy lesz is belőlük valami: különösen az „Udvari bohocók” c. szatírából, amelyben a kelet-európai irók, művészek életét mutatja be színpadi formában. * A napokban zárult a bécsi Künstlerhausban Kepes György Amerikában élő festő kiállítása. Tegyük hozzá, hogy nagy sikerrel szerepelt a kiállítás az osztrák fővárosban, s maga Kepes is, aki a huszas évekbeli „nagy generációnak” talán utolsó életben levő és működő tagja. Kepes társa és barátja volt Moholy-Nagynak, akit a legnagyobbak között szoktak emlegetni, mint egyik alapítóját és tanárát a német „Bauhaus” művészeti mozgalomnak. Ebbe a Gropius, Klee, Kandinsky, Itten stb csoportba tartozott bele Kepes is — ma jóval hetvenen felüli művész —, aki annak idején Berlinből Londonba, majd Chicagóba ment Moholy-Nagy társaságában és ott folytatta vele együtt a művészi alkotást. Kepes több képet hozott magával Bécsbe és ezek közül sokat eladott: főleg azok vásárolták a drága képeket, akiket emlékszálak fűznek a huszas évek modem művészeti iskolájához. * Közel egy hétig tanácskoztak a világ vezető operaházai egy kényes kérdésben. A tanácskozásban részt vevő igazgatók: a milánói Scala, a bécsi Opernhaus stb. stb. a sztárok túlzásba vitt követelései ellen kívántak védekezni, amikor egyezséget kötöttek: eddig és ne tovább! A tanácskozáson és a megegyezésben nem vett részt a világ egyik legnagyobb dalszínháza, a New York-i „Met”, minthogy az Egyesült Államokban életben van egy úgynevezett konzern-ellenes törvény, tehát a „Met” igazgatója nem vehet részt az igazgatók egyesülésében. Tudni kell. hogy egyes énekessztárok már olyan igényekkel léptek fel, hogy azt teljesíteni szinte lehetetlen volt a szinházak anyagi megrendelése nélkül. Akadt sztár — a tanácskozásokon nem mondtak neveket —, aki tízezer dollárt is elkért egyetlen estjéért, persze ezek kivételek voltak, de egy másik kisebb csoport sem adta sokkal alább, kb. 8000 dollár volt az esti gázsija. Nem egyszer adódott Bécsben is, Párizsban is olyan operaest, amikor három-négy sztárt kellett fizetni, képzelhető, hogy ez milyen megterhelést jelentett. A Direktorok a hosszas tanácskozásokon megegyezésre jutottak, ezentúl a legmagasabb esti fellépési dij 6000 dolláros lehet, ennél többdt nem szabad fizetni. Ez is már pontosan a duplája annak, amit még néhány évvel ezelőtt fizettek a nagy sztároknak, akkor 3000 dollár már szuper-felléptidijnak számított. Tekintettel a „Met” igazgatójának távollétére és beleegyezésének hiányára, a nagy énekesek New Yorkban továbbra is megkapják majd az óriási felléptidijukat. AHOGYAN A HUMORISTA LÁTJA A JELÖLT FELESÉGE Sajnálatos, hogy amikor meginterjúvolják egy közhivatalra pályázó politikus feleségét, nem mondhatja meg őszintén, mit is gondol. Ha igazán jó jelöltfeleség akar lenni, tartania kell a száját s ha már mond valamit, csak a férjéről, az otthonáról és a gyermekeiről szóló sémákra korlátozódhat. Egy uj gondolatolvasó berendezés segítségével most első ízben tárhatom fel, hogy valójában mit is gondol ajelölt felesége. Gondolatait zárójelbe tettem. — Mrs. Goodfellow, mi az a legfontosabb szerep, amit a feleségnek vállalnia kell férje politikai karrierje érdekében? — Erkölcsi támogatást kell nyújtania férjének, ha elbátortalanodik. A füle és a szeme szerepét kell betöltenie, ha a férfi nincs jelen és egész napi kampánymunkája után nyugalmat kell biztosítania számára. (Ugyanakkor távol kell tartani tőle a whiskysüveget és a nőket, akik a jelöltet nekik kijáró isteni ajándéknak tekintik.) — Négy gyermekük van. Megítélése szerint hiányzik nekik az apjuk, amikor naphosszat távol van és beszédeket mond? , — De még mennyire! De Charlton nagyszerű apa és bármennyi politikai kötelezettség is terheli, mindig szakit magának időt a gyermekei számára. (Ki hinné, hogy julius 4-e óta még csak nem is találkozott velük?) — ön szerint megértik-e a gyermekek, hogy mindkettőjüknek oly gyakran kell távol lenniük otthonuktól? — ó, igen nagyszerű megértésről tanúskodnak és ugyanannyira érdekli őket a kampány, mint bennünket. (Mindössze kétszer szöktek meg otthonról; másodszor azt kérték, hogy helyezzék el őket egy árvaházban.) — Nyugtalanitják-e önt mindazok a szörnyűségek, amelyek elhangzanak a férjéről a kampány idején? — Ó, egyáltalán nem. Meg kell érteni, hogy a politika kemény próbatétel, és én már hozzászoktam ehhez. (De ha valaha is meglátom Charlton ellenjelöltjének a feleségét, egyből kikaparom a szemét.) — Mrs. Goodfellow, nem fárasztja-e, hogy állandóan a rivaldafényben él és mindig mintaszerű magatartást kell tanúsítania? Imádom ezt! Amikor összeházasodtunk, Charlton említette, hogy a politikai életben akar tevékenykedni és én tudtam, hogy életünk rivaldafénybe kerül, de ez izgalmas, érdekes és eredményes lesz. Semmiért sem változtatnék az életformámon. (Kivéve, ha eev szerelő vauv más tisztességes ___________(Folytatás a 13. oldalon)________ Élet az élet után: a „beszélő” holtak (Folytatás a 6. oldalról) Közben ráébred arra, hogy nem halt még meg, hogy vissza kell térnie a földre, ahova már nincs kedve visszamenni. A tapasztalt öröm, könnyedség, békesség körülhatárolja és ellenkezik, de hiába, újra a régi földi életében találja magát. Később szeretné szavakba önteni „tulvilági” tapasztalatát, de képtelen rá. A hallgatói hiszik is, meg nem is, amit elmond, annyira gyönyörű, nem mindennapi epizód. A visszatért tehát elhallgat és az élményt magába temeti, mely az életét és a halálról alkotott teljes eddigi elképzelését megváltoztatja. Amit észlel a „meghalt” személy, az attól függ, hogy mennyi ideig volt klinikai halott. Azok, akik csak „majdnem” meghaltak, azoknak az élménye különbözik a meghaltakétól. A könyv szerzője sok életbe visszahozottal készített inteijut, s azok mindegyike azt állította, hogy nem emlékeznek „halálukra”. Amit a szerző elmond, másodkézből kapott élmény. Ha mást mond, mint ami történt a klinikai halottak, az az elmesélő hibája. Az, amit a „majdnem meghaltakról” feljegyzett, azt az életveszélyben forgók egyike sem tudta szavakba önteni. Egyszerűen azért nem, mert szavakkal kifejezhetetlen az az állapot, az a szépség és békesség, amiben részük volt. Az egyik „majdnem meghalt” arról számol be, hogy ott, ahol ő volt, nincs három dimenzió. Az a világ összetettebb. A haldoklók, illetve a halál küszöbén állók mind hallják, amikor az orvos bejelenti, hogy meghalt. Egy fiatalember, aki autóbalesetben „halt meg”, hallotta a kérdést: „meghalt?”, s valaki akkor ezt válaszolta: „igen, meghalt”. Egy másik férfi, aki igen közel állt a halálhoz, ezt mondja: „Hirtelen nagy sötétségbe kerültem, egy nagyon mély és sötét völgybe. A völgyben egy sötét, keskeny ut vezetett és én elindultam rajta. Talán ez volt az az ut, amiről a biblia beszél, ,a halál árnyékos völgye’ és én azon jártam.” Nógrádi Tibor
