Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-08 / 28. szám
JAQJO .81 12. OLDAIj ;X!/,HíjH[ HA'/üAM MAGYAR HÍRADÓ EMLÉKEK SZÁRNYÁN JELENTÉS A HALÁLOMRÓL Irta: SIMA FERENC Hetilap létünkre több napilapot is kilőve a versengésből, sikerült egy jegyet kapnunk a sajtó tizszemélyes repülőgépére a hortobágyi légipiknikre! - jelentette be Ince Sándor főszerkesztőnk a Színházi Élet hetenként szokásos szerdai munkamegbeszélésén. — Most pedig azt kell eldöntenünk, hogy melyikőtök repüljön a géppel, képes riportot készíteni. — Én, én főszerkesztő ur kérem! Nyújtogatják az ujjúkat négyen-öten is a régi munkatársak közül. Jómagam, mint aki még alig melegedtem meg az első budapesti munkahelyemen mint a szerkesztőség legújabb beltagja, nem ismertem a ,,nagy ágyukkal” szemben jelentkezni, habár titkon égtem a vágytól, hogy életem első légiutjával én repülhessek Debrecenbe. — Te már repültél máskor is, igy nem lenne számodra nagy élmény, ami pedig külön ragyogást ad egy riportnak... Te szintén, ugyanúgy te is... intette le a minden munkatársát tegező Ince a jeletkezőket és körülnézett a teremben. Rajtam, a már elég sok kitűnőnek Ítélt képesriport szerzőjén akadt meg a szeme. fogsz csak igazán repülni! Mert Ince úgy kirepit ezért a szerkesztőségből, hogy a lábad sem éri a földet. És ezzel lőttek a fővárosi újságírói karrierednek. A kitüntető bizalommal, hogy rutinos, idősebb kollégák elé tett, gyalázatosán visszaéltem. Ha nem akartam is. Legelőbb is azt határoztam el, hogy nem megyek be ma a szerkesztőségbe. Beültem egy vendéglőbe reggelizni, majd két pohár Mecseki mellett kiterveztem a legokosabb teendőt. Igen, a Színházi Élethez nem megyek be. Ellenben este 6 óra tájban, amikorra a sajtógép az újságírókkal visszatér, bemegyek a Pesti Napló szerkesztőségébe és Szilvási kollégámat, aki onnan a sajtógép utasa, megkérem, hogy mondjon el nekem a légipiknik lepergéséről minden érdekeset és a fotóiból -mert biztosan sokat csinált - a felesleget adja át nekem. Meghálálálom az egészet, ahogy csak kívánja. És igy aztán, információkkal és fotóanyaggal ellátva, úgy állítok be a Színházi Élet szerkesztőségébe hétfőn, mintha én is megjártam volna sajtógéppel Debrecent, és megcsinálom a riportot. Hazamentem, majd este hatkor beállítottam a Pesti Napló szerkesztőségébe, Szilvási kollégát keresve. — Még nem érkezett vissza a légipiknikről! — mondták. Beültem a közös dolgozóterem sarkába és a vidéki lapokat nézegettem, hogy fusson az idő. Közben gyakran csengett a telefon Földi Mihály főszerkesztő asztalán. Az egyik telefonbeszélgetés kezdetén elfeheredett, mint a meszelt fal es elszörnyedve kérdezte, a kagylóba kiáltva: — És valamennyien szörnyethaltak? Aztán visszatette a hallgatót és remegő hangon mondta: — Uraim, a sajtógép visszajövet Balmazújváros határában lezuhant. Valamennyi utasa szörnyethalt. Most jelenti a debreceni tudósítónk. Az elszörnyedés jeges csendjében velem forogni kezdett a terem. Eszerint, ha le nem kések, nekem is a halottak között kellene lennem. Közben a motorkerékpáros küldönc meghozta a Magyar Távirati Iroda jelentését. — Itt a sajtó hősihalottainak névsora, - mondta Földi Mihály, átfutva az anyagot és felolvasta a neveket, amelyek úgy koppantak most, mint koporsóra a rög. Ám egyszerre csak összerezzentem, ahogy Földi Mihály tovább olvasta a névsort: — ...Sima Ferenc, a Színházi Élet belső munkatársa... Az egyik kolléga, aki jól ismert, itt közbekiáltott, rámmutatva: — Dehiszen Sima itt ül, ni! Földi Mihály rámmeredt: (Fo|„alÍ! „ 15. „,da|on| SZERELEM, AMITŐL VISSZHANGZIK WASHINGTON Irta: TERJÉKI PÁL — Sima Feri, te repültél már? — kérdezte. — Eddig még soha, főszerkesztő uram! — feleltem felcsillanó reménnyel. — Akkor hát nesze a jegy! Te repülsz a nemzetközi légipiknikre! — döntött Ince. A magyar, osztrák, német és olasz „légipiknik” lényegében a négy ország pilótáinak versengése volt a légibravurok terén. A sajtónak egy kimustrált, tizszemélyes gépet utalt ki rá a MALERT, ahogy a légitársaságot hívták. Rettentően büszke voltam rá, hogy Ince engem tisztelt meg a sajtójeggyel. Szombaton reggel hét órára volt kitűzve a gép indulása, és mert a szerkesztőségben a munkaidő reggel 9-kor kezdődött, én biz’ a reggel 8-ig alvásra szoktam rá, ezért beállítottam a vekkert fél hatra. Az ébresztőóra zárját azonban elfelejtettem kinyitni. így reggel fél hatkor a vekker csak kattant egyet, én pedig aludtam tovább. Amikor felrezzentem, hogy énnekem ma nagy napom van, és a vekkerre pillantottam, elszörnyedve láttam, hogy hat óra 20 percet mutat, tehát negyven perc múlva indul a sajtógép Kelenföldről, én pedig a Stéfánia utón lakom és most ugrok ki az ágyból. Rögtön taxiért telefonáltam és mire megérkezett, valahogy magamra hánytam a ruhát, vállamra kapva a fényképezőgépemet is. — Hajtson, amilyen gyorsan crak tud, a kelenföldi repülőtérre! A soffőr megtette a tőle telhetőt, de a hosszú utón elég gyakran kaptunk piros lámpát, ami kényszerpihenőt parancsolt és ette a drága időt. Végre itt a reptér! Rohanok be és kérdem az ügyeletestől: — Hol az újságírók gépe? Rézsut a magasba mutatott: — Ott! Akkorának látszott, mint egy gólyamadár. Lekéstem. — Na, Sima Feri, - mondtam magamban, - most Elizabeth Taylor és Ardeshir Zahedi iráni nagykövet, milliomos diplomata bolondulásig egymásba szerettek. A csillagok fényében tündöklő két pajkosan szerelmes „trubadúr”, az amerikai lapok társasági rovatának és a fővárosi előkelőség pletykáinak pergőtüzében van. Zahedi, az iráni nagykövet Washingtonban káprázatos, ragyogó fényekben tündöklő partykat rendezett sorozatosan. Ezeknek a társaságbeli hancúrozásoknak a központja a mai idők legtündöklőbb filmcsillaga — a filmek királynője — ELIZABETH TAYLOR volt. Zahedi 47 éves, a legpartiképesebb, milliomos... nőtlen lovag, akinek nem okoz különösebb fejfájást százezer dolláros pezsgős vacsorákat rendezni. Elizabeth Taylor 44 éves. Richard Burtonnel való rövidlejáratu második házassága után, februárban aláírta a válást megelőző különélési egyezményt (separation agreement). így tehát ő ma egy szabad, független nő, akinek ellenálhatatlanul ragyogó szépsége, boldogságot kereső szive uj hódítókra vár. Hetekkel ezelőtt a washingtoni iráni nagykövetség luxuspalotájában rendezett társasági összejövetelen ismerkedtek meg egymással. A nőtlen milliomos „playboy” Zahedi remek táncos, legfigyelmesebb házigazda — kanalanként rakta Elizabeth szájába a kaviárt. Szabadon maradt keze állandóan kereste a lehetőséget a simogatásra, Liz hófehér vállain. Lángragyult arccal állandóan Liz fülébe súgott valami andalítóan szép, titokzatos dolgot. A suttogó szavakat a társaság, ha nem is halhatta — de a hóditó tüzesen izzó szemei, s Elizabethnek szemét lesütő, s arcának hol halvány sápadtsága, hol tűztől égő pirulása — mindennél többet árult el. Zahedi egyik barátja azt mondja: ha a követ nem szerelmes Lizbe, akkor az ezzel kapcsolatos alakításáért külön akadémiai díjjal kell kitüntetni. Barbara Howar washingtoni társaságbeli hölgy szerint Elizabeth és Zahedi fülig szerelmesek egymásba, s ebből mennyei lakodalom lesz. Május 4-én volt az első közösen gyártott amerikai-orosz film, „The Blue Bird” premiije. Liz meghívta gavallérját a filmbemutatóra, amelynek ő is egyik főszereplője. Zahedi a privát jet repülőjét küldte Lizért New Yorkba, hogy repüljön Washingtonba a bemutató előadásra. Washingtonban Elizabeth luxus kényelemben — az iráni nagykövet palotájában lakott mint a világ legelőkelőbb vendége. Liz a követ lakosztályának rózsaszín szobájában (pink room) szállt meg, ahol nemrégiben az iráni császárné vendégeskedett. A premiert megelőző héten kéz a kézben, mindenfelé feltűntek Washingtonban. Szemmel láthatóan egyre jobban szerelmesek lettek egymásba. Május 4-én megjelentek a „The Blue Bird” filmbemutatóján a Kennedy Centerben. Egy szemtanú szerint a két szerelmes minden pillanatban „együtt volt” — kéz a kézben, egymást átölelve, a premier teljes időtartama alatt. Május 5-én Elizabethnek a szovjet követségen kellett volna megjelennie, ahol a film szereplőinek tiszteletére hangulatos baráti összejövetelt — kaviáros-pezsgős vacsorát rendeztek. Liz a meghívásról megfeledkezett, s ehelyett lóversenyre ment lovagjával, uj szerelmével Zahedivel. Május 14-én Elizabeth és Zahedi New Yorkba repültek, ahol az iráni nagykövet tündöklő ragyogásu luxuslakomát rendezett. A meghívott vendégek között világhírű filmsztárok, diplomaták, politikusok s neves államférfiak szerepeltek. Ezen a pezsgős vacsorán ünnepelték az első közvetlen jet repülő-járat megindítását New York és Irán között. Zahedi mélyen (Folytatás a 13. oldalon)
