Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-08 / 28. szám
MAGYAR HÍRADÓ 18. OLDAL SZTRÁJKVESZÉLY A MESEVILÁGBAN Irta: PAPP VARGA ÉVA Nem hinném, hogy a kedves olvasó ne tudna Disneylandről...de ha mégsem, úgy kérdezze meg a legközelebbi kisfiút, vagy kislányt, hogy mi is az az álomvilág, amely innen, Hollywoodtól, ahol irok, kisebb kirándulásnyira terül el. Ha még nem volt ott a gyerek, akkor is elmondja, hogy legnagyobb vágya látni azt a tündérkertet, amelyet a rajzfilmek zsenije, Walt Disney olyan ragyogóan tervezett és valósított meg... Kacsalábon forgó palota a mesékből...csodabarlang...izgal- VARGA ÉVA más hajóút krokodilusoktól hemzsegő sötét folyamon...szellemek, állatok, szörnyetegek és banditák, amit csak elbír a gyermekfantázia, mind megvan itt egy vagy más formában, véget nem érő sorozatban, a ragyogó kertek között. De nemcsak a gyermekek mesevilága ez, mert körültekintve a „mesebirodalomban”, talán éppen annyi felnőttet láthatunk, mint izgatottan futkározó apróságot. A környezet és az attrakciók bája ellenállhatatlan és a napi gondoktól terhelt, illúziókkal már aligha rendelkező felnőttek is élvezettel barangolnak Disneyland területén egyik varázsos mutatványtól a másikig. Több mint 6000 alkalmazottja van a vállalkozásnak. amely látogatók milliói számára nyújt évek óta felejthetetlen emléket. Most azonban, mint olvastam, sztrájk fenyegeti a mesevilágot, megalapítása óta először. Egy medve kezdte el, azaz valaki, aki medvének öltözve játszik szerepet az egyik szindus erdei utón. Megérinti hátulról a sétáló vállát, rádörmög és mikor az rémülten megfordul, ránevetnek egymásra. Ez a medve — mint megtudtam — polgári minőségben egyetemi hallgató, aki a nyári szünet idejére vállalta a munkát. Most kijelentette, hogy nem hajlandó a régi bérért 50 font súlyt jelentő medvekosztümöt viselni az egyre fokozódó nyári hőségben, mikor a medvebőr alatt 150 fokos hőség képződik amúgy is...Mindinkább teljed a sztrájkkal fenyegető mozgalom, vezetőik arra hivatkoznak, hogy a Disneyland sok milliós bevételével szemben az alkalmazottak fizetése mélyen az elfogadható arány alatt van. A fellázadókhoz csatlakozott egy csoport indián is, akik a cowboy verekedésekben szerepelnek és mint éppen a szóban forgó dolgok kapcsán derült ki, hamisítatlan indiánusok; tehát magasabb bért követel egy-egy Pueblo, Osaga, Hopi, Cheyonne és a többi, mert ha nem, akkor nincs több „skalpolás”, lemészárlás és hasonló mutatvány a gyermekeknek és a felnőttek derültségére...Kellékeiket ők maguk vásárolják és egyetlen sastoll ára a duplájára emelkedett. Mint ilyen esetben szokásos, kezdődtek a tárgyalások az alkalmazottak és a vezetőség között. Ezzel a napjainkban gyakori esettel beköltözött a való élet a álomvilágba a maga rideg tényével és követelményeivel. őszintén szólva, máskor az ilyen „napi hírek” rovatba tartozó dolgokkal én nem sokat törődtem, de most valósággal lehangol, ha elképzelem azokat a szembenálló „feleket”, akiknek szivügye a sztrájk és annak következménye, mert ha mégis kitör ez a „harc”, akiket a leginkább érintene, azok a gyerekek...és ők nem fogják megérteni, hogy ez miért adódott. Velük szemben lesz az érdekeltek helyzete nehéz, mert ugyebár onnan kell kiindulni, hogy a medve tulajdonképpen nem medve, hanem megélhetésért küzdő polgár...az indián is keményen dolgozó munkás, aki mint artista, családot tart el a mai költséges világban; a cowboy nem útonálló, aki szitává lövi a sivatagi utasokat, hanem tisztességes munkás, aki a közszükségleti árakkal nem képes versenyt tartani úgy, mint a disneylandbeli rabló az ő vágtató bandájával..Illúziót lerombolnia gyerekekkel szemben bűn és ezt most vállalni kell a felnőtteknek. Ilyen esetben csak vesztett ügyük lehet, mert az ő szemükben a sztrájkolok gazemberek, akik félbeszakítják a tündérvilág mai folyását, lehetetlenné teszik annak a világnak az életmenetét, amelyben ők, a gyerekek otthon vannak. A sztrájkolóknak is vannak gyermekei és ha azok kérdőre vonják az apjukat, bárhogy magyarázkodik is, kétlem, hogy azok a FORGÁCSOK FRISSEN Ez az élet amíg tart, hejretyutyutyu, tart örömöt, no meg b^jt — kétféle batyu. Miért volnék kiváncsi a végre? —: csak egy kádencia. TULAJDONJOG Mérges-édes éjszakák: szeretem az éj szagát. Akár vad bűz, akár illat, mindenképpen engem illet. MERRE? Két évszám között lakunk. Merre nyílik ablakunk? GAZDAGSÁG Nem vágyom semmire: gazdag vagyok. Gazdag vagyok: nem vágyom semmire. Szilágyi Domokos HUMOR Két nyári vicc. Az egyik a nyugatnémet Bild Zeitungból. — A maga lakása is olyan nedves, Frau Obersteiger? — Hogy nedves-e? Idehallgasson, reggel egy aranyhalat találtam az egérfogóban! A másik a brit Sunday Expressből. — Mi a különbség egy kopasz angol és egy kopasz skót között? — Az angol vesz egy parókát, a skót eladja a fésűjét. • Robog az iskolabusz az országúton. A kocsi belsejében nagy verekedés folyik a néger és a fehér gyerekek között. A sofőr megállítja a kocsit, kiszállítja a gyerekeket és oktatni kezdi őket: csöppségek megértenék a sztrájk okát, a munkás igazát, a való élet kegyetlen tényeit. Ezért remélem, hogy mégsem lesz sztrájk Disneylandben, a vezetőség talán méltányos megegyezést köt a medvével, az indiánokkal és a többiekkel, talán még mielőtt megállnának a kerekek és kialudnának a villanyfények. Hiszek benne, hogy ha igy lesz, akkor azért lesz igy, mert a „felek”, a felnőttek érezni fogják, hogy legalább azt a világot, azt a képzelt és mégis valóságos csodavilágot meg kell menteni, mert a gyermekeknek, akik még nem tudnak hinni, csak pirulva, dadogva magyarázhatnák a dolgokat. A kérdő gyermekszemekkel a megoldást követelő kicsi emberek megdöbbenésével szemben anyagi érvek, csoportérdekek vagy technikai problémák nem érdekesek. Az az érzésem, hogy senki nem meri kimondani azt az utolsó szót, amely Disneyland ragyogását sötétségbe borítaná. Bízom abban, hogy a gyerekek fognak győzni a felnőttekkel szemben. Az álomvilág a valósággal szemben, mert az álom a maga módján erősebb tud lenni a valóságnál.. — Micsoda butaság az, hogy ilyesmin összeverekedtek! Vegyétek tudomásul, hogy nálunk egyenlőség van, mindenki teljesen egyforma. Ne legyen köztetek nézeteltérés amiatt, hogy az egyik fehér, a másik fekete. Vegyük úgy, hogy mindannyian egyszinűek vagyunk. Mondjuk kékek. Rendben van? — Rendben! — kiáltják kórusban a gyerekek. — Na, akkor szánjatok vissza a kocsiba, szépen. Előbb a világoskékek, azután a sötétkékek... • — Miért lapozol olyan kétségbeesve a szakácskönyvben? — kérdi az uj félj ifjú nejétől. — Mert holnap nagymosás lesz és nem találom a receptjét. • — Ön komoly, felnőtt ember létére tűri, hogy ez a zöldfülű srác megpofozza? — Olyan kevés nálunk a játszótér. Neki is kell egy ’ is szórakozás... Szerelem, amitől visszhangzik Washington (Folytatás a 12. oldalról) meghajolt Elizabeth előtt, s az ünneplő társaság füle hallatára meghívta erre az első közvetlen repülőútra Iránba. „Legyen az én vendégem Iránban, még akkor is, ha — legnagyobb sajnálatomra — én magam most nem tudok ezen a beiktató ünnepi járaton résztvenni!” — mondotta Zahedi. Szombaton a JFK repülőtér hangos volt az utazást megelőző bucsupartitól, amelyet Zahedi rendezett Elizabeth tiszteletére. Kéz a kézben, egymást átölelve tartották a bucsu-parti legnagyobb részében. „Én annyira sajnálom, hogy nem jön velem” — mondta Liz újdonsült szerelmének. A szerelmesek kéz a kézben mentek a repülőre, a nagy ut előtt való utolsó búcsú pillanatára. A búcsú pillanatában kettőjük egymásba kulcsolt keze Liz boldogságtól tündöklő, s az izgatottságtól lángban égő arcán reszketett. Zahedi az izgalomtól s boldogságtól el-el fuló rekedt hangon mondta, s méghozzá most már „bizalmasabb” hangon: „Édes szivem...vigyázz nagyon MAGADRA...érezd MAGAD nagyon jól... mint nekem a legdrágább vendégem...az én otthonomban...az én HAZÁMBAN, IRÁNBAN. (Los Angeles)
