Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-08 / 28. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL tanácsadó C BENEDEK MARIA £ A VILÁG junius 20-i számában közölt elég hosszú kérdés—felelet-re válaszolt egy olvasónk. Mint mindig, amikor hely van, a levelet majdnem teljes egészében leközöljük, függetlenül attól, hogy engem, illetve a lapban leközölt kérdést, éppúgy mint a választ bírálja olvasónk. Csak annyi megjegyzést fűzök az engem biráló levélhez, hogy én igyekszem mindkét fél, az idős éppen úgy, mint a fiatal érdekeit figyelembe venni. Ön viszont inkább csak az egyik fél szempontja alapján bírál. Dehát fogadjuk el, hogy mindkettőnknek, Önnek is meg nekem is igazunk van. * v LEVÉL — Kedves Benedek Mária! Az Amerikai Magyar Világ cimű heti lap 24. számában olvastuk az Ön „Kérdés” cimű családi problémára küldött válaszát azoknak, s főleg annak az illető t. feleségnek, akinek már a könyökén jön ki a szerencsétlen, megözvegyült édesanya panasza, sirámai, a kibírhatatlanul magányos élete miatti panasza. De ha másért nem, gondoljon az elkényeztetett, s elkapatott b. feleség arra, hogy az a szerencsétlen özvegy anyósa, aki őneki egy férjet nevelt fel, aki mint Írja, ha az édesanyja szomorúan indul hazafelé, a Ha utána rohan és visszahívja, és telefonál és aggódik az édesanyjáért. Azután írja a t. feleség, hogy a férjét is kikészíti az egész, az az érzése, hogy egy kicsit a férje is ur\ja ezt a zsarolást (Boloni??) Gondolkodjon k. B. Mária, hány ilyen szerencsétlen édesanyával történik ilyen szívfájdalom és vágyik a gyermekéhez egy kis szeretetre, s nem az egyedüllétre? Erre én is, és több hasonló sorsban szenvedő édesanya kényszerülve vagyunk Önnek Írni, hogy egy ilyen Kérdés-es levélre miért nem válaszolt az illető nőnek mást, nem azt, hogy „természetesen olyan messzire nem mehetnek, hogy a saját életüket keserítsék meg? Ha az a néni annyira vágyik közéjük, az nem lehet egy kibírhatatlan valaki, s akit a fia is, ahogy írja, annyira szeret, hogy utána rohan és visszahívja. Itt csak a t. feleségnek nem keli a szegény mama? Mi X esetet ismerünk, ahol a szegény idős özvegy édesanyának kellemes otthont adtak a gyermekei. Inkább ilyen választ küldött, ill. irt volna: gondolják csak át, ők sem lesznek örökké fiatalok, s megérheti akármelyikük az özvegységet, és nem számolhatnak majd az Isteni paranccsal, hogy , jó tettért jót várj!”, akkor majd eszébe juthat az ilyen feleségnek!!! Ha majd hasonló sorsot hoz a jövő az ő számára is!? Tisztelettel Több Világ olvasó * KÉRDÉS — Négy éve házasodtunk meg, mindketten özvegyek voltunk. A feleségemnek két gyermeke volt, nekem három. Az én nagyobbik fiam már 22 éves, az övé 23, mindketten kirepültek már a családi fészekből. Mielőtt összeházasodtunk, megegyeztünk abban, hogy félretesszük a pénzünk nagyobbik részét a gyerekeinkre és a maradék lesz a mienk. Ő eladta a házát és az enyémbe költözött. A házasságkötés után azonban a feleségem megváltoztatta a véleményét. Most azt mondja, hogy nekem semmi jogom nincs ahhoz, amit a férje ráhagyott. Nem értek vele egyet az egészben, de egyelőre ráhagytam. Nekem évi 4000 dollár bevételem van lakbérből, s mind ezt, mind a munkabéremet végül is megosztom vele. Az ő éves bevétele legfeljebb a kamat — párszáz dollár évente. Még az adót is én fizetem a bankbetétje kamataira, amit ugyanakkor magának tart, ahogy mondja... VÁLASZ — Eddig a levél idézetet. A továbbiakban folytatódik az anyagi ügyek leírása. A válasz nehézé Kétségtelen, hogy a házastársaknak jogok van mind a közös, mind — bizonyos mértékben — az egyéni tulajdonukhoz. De ha szeretik egymást és együtt élnek, akkor mi a probléma? Végül is a gyűjtött pénz később is jó lesz. Az ilyen kérdések csupán akkor válhatnak fontossá, ha a felek válni akarnak. Ez a maguk esetében nem áll fenn. Mindenesetre jó lenne, ha maga nem lenne ennyire engedékeny az anyagiakban! ERDŐ Fahullásban toporogsz, rendre halnak mind a fák. Falevél pereg körül, lábod lassan elmerül, szélben többet nem morogsz, nem nő tájadon virág. Ne maradj a fa verésben! éket ver a félelem bordád közé, ékes átok szádba fül, hiába tátog, fogyó patak-érverésben sziklakő a sziveden. Fuss, gyönyörös ölelésben, halálos álom-ülésben, szabad titok-csillanásban, áldottszép lét-villanásban, komoly, tiszta szó-esőben, Élpihentető Időben. Abody Rita NEVESSÜNK Vadászok beszélgetnek: — Uram, ön rendkívül pontosan céloz. Láttam, ahogy szétrepül a fácán tolla! — Csak az a baj, hogy én a szarvasra lőttem! *** Munkából tér haza az újdonsült félj, és már az ajtóban megkérdezi a feleségét: — Ma hideg felvágott lesz vacsorára, ugye? — Erre hogy jöttél rá? — A lépcsőházban nem éreztem kozmás szagot. Elegem van ezekből a nőügyekből (Folytatás a 10. oldalról) szerelmi ügyei voltak valamelyik fontos amerikai személyiséggel. Ezek a nők arra születtek, hogy botrányokat csináljanak és a papirkötésű olcsó könyvek kiadói készek hatalmas összegeket fizetni azért, hogy történeteket nyomtassanak ki arról, hogy milyen is volt egy magas tisztséget betöltő személyiség intim barátja lenni. Valamikor más idők jártak. Csak beültettünk egy nőt a taxiba és elégedetten mehetett haza, arra gondolva, hogy olyan valakivel töltötte az idejét, akit szeretett. Azzal a tudattal hajthatta le fejét utána a párnára és mehetett aludni arról álmodozva, hogy valamit tett azért, hogy jobb legyen az ország. Most azonban ugyanezek a nők sietnek haza, alvás helyett a fél éjszakát ébren töltik olyasmiket írva naplóikba, amihez a nagyközönségnek semmi köze sincs. Én úgy látom, hogy mindennek most vége lesz. Megkérdeztem az elnökjelölteket, kongresszusi képviselőket és szenátorokat, s valamennyien azt mondták nekem, hogy „Elég, az egészből elég!”. Ha a nők fognak ezentúl hencegni az ügyeikkel, mint a férfiak szoktak, akkor valahol máshol kereshetik szórakozásukat, nem velünk.” *** Nagyon sajnálatos, hogy a dolgok ide jutottak, mert Washington egyébként azon kevés amerikai városok egyike volt, ahol a nőknek lehetőségük volt arra, hogy magával az elnökkel, vagy magasrangu kongresszusi bizottsági tagokkal titkos ügyeik legyenek, távol leselkedő szomszédaiktól. Most azonban hála néhány pénzéhes ladynek, mi valamennyien, az elnöktől lefelé a zöldfülű, legkisebb beosztású kongresszusi képviselőig, határozottan állást kell hogy foglaljunk az ilyen ügyek ellen. Legközelebb, amikor egy filmsztár vagy egy titkárnő igy szól hozzánk: „Voulez-vous couchez avec moi?”, mi keményen igy válaszolunk: „Pás ce soir, cherie.” Art Buch wald Az ember a világűrben (Folytatás a 10. oldalról) repülésének költsége a szakértők becslése szerint körülbelül 9 millió dollár lesz, azaz lényegesen olcsóbb mint az Apollo repülései. Az amerikai statisztikából a következő számok derülnek ki: az Egyesült Államok első asztronautájának, John Glennek a föld körüli pályán töltött minden perce (1962) 1 680 000 dollárba került. Repülése 3 óra 56 percig tarottt. Az Apollo—12 személyzetének minden Holdon töltött perce pedig 1 800 000 dollárba került. Egy kilogramm holdtalaj, ha figyelembe vesszük az összes előző kiadást, 1 milliárd dollárba kerülhetett. Óriási számok ezek. A NASA becslése szerint a régi rakétáknak a többszörös űrhajóval történő felváltása 1980—1981-ben egyedül azáltal 14,7 milliárd dollárt fog megtakarítani, hogy csökkenthetők a hasznos teher költségei. Az „inga” középút az űrhajó és a repülőgép között. Az uj űrhajó terve harmonikusan egyesíti magában a függőleges start kozmonautikában szokásos klasszikus rendszerét, a keringési pályának szilárd anyagú rakétákkal történő elérését a repülőgép leszállásának módjával. E kombináció előnyei nyilvánvalóak. Ellentétben a gömb- vagy cseppformáju űrszondákkal, amelyek leszálláskor szinte egyáltalában nem irányíthatók, és ballisztikus görbe mentén szabadeséssel érkeznek a Földre — ami az előre kiszámított leszállóhelytől néha több száz kilométeres eltérést is okozhat — a legénységet szállító inga pontosan az űrrepülőtérre fog leérkezni. Egyes szakemberek nem kevésbé előnyösnek tartják, ha a többszörös űrhajó két vagy három szakaszban éri el a keringési pályát. Gondolnak arra is, hogy gyorsítóként egy második repülőgépet vessenek be. A gyorsító repülőgépet és magát a tulajdonképpeni kozmikus „repülőgépet” is többször fel íehet használni, de ez még a távoli jövő. !
