Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-07 / 41. szám
I 20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ FORRÓ MEZOK A következő percben belépett Papp Benjámin civil ruhában, nagyon kivasaltan, nagyon udvariasan s túlzott könnyedséggel. Mikor meglátta a hölgyeket, mély bókot csapott, s igyekezett az arcával fejezni ki, amit szóval lehetetlen a teljes odaadást és részvétet.- Parancsoljon helyet - mondta hirtelen mágázva Bátky, s még hozzátette: - Parancsolj, kérlek A főkapitány összeütötte katonásan a bokáját, fogott egy szé két, s leült az Íróasztal mellett, szemben Vilmával- Többször kerestelek telefonon ma mondta Bátky roppant zavarban, s egészen piros volt a felindulástól, mert nem tudta, mit mondjon a hölgyek előtt Rendkívüli dolgok vannak itt, amikről beszélni akartam veled, kérlek Csönd lett Nem is tudta folytatni Vilma ránézett a főkapitányra, s tiszta, egyszerű hangon, oly tisztán, mint egy uvegpohár csengése, azt mondta Nézze, Papp, énnekem beszélnem kell magával S oly élesen és nyugodtan nézett rá. hogy a férfinak elkezdett remegni a szempillája Mikor utoljára beszéltünk, maga engem el akart fogatni- Vilma1 Mindenkiben megfagyott a vér A főkapitány egészen sápadt lett, s azt mondta: Téved, Vilma s mereven mosolygott De igen Maga nekem azt mondta, magának az volna a ko telessége, hogy engem elfogasson és börtönbe zárjon Hallgatott, s nyugodtan nézte tovább a férfit, de a szeme a távolba meredt, túlnézett az előtte ülő alakon, szemgolyói párhu zamosan állottak A végtelenbe nézett Aztán felriadt Mért nem tette? De drága, aranyos, jó, szent Vilma1 mondta a főkapitány. Vilma halkan szólt:- Ha maga azt mondta, akkor magának arra igen fontos Okai lehettek nagyon sajnálom, hogy akkor oly gyáva voltam a maga érzésé biztos volt Engem akkor magának el kellett volna fogatni, s börtönbe csukatni Ne mondjon ilyet- Nekem az volt a sorsom, s nem volt szabad az alól kibújni Bátky felkiáltott Miket beszélsz, Vilma1- Megérdemeltem mondta az asszony Én nem öltem em bért A saját kezemmel De talán a lelkemmel megtettem. Nem tudom. Ezt most már nem lehet kivizsgálni A börtönben rá jöttem volna Érzelmi örvénybe került; tele lett a szeme könnyel. A főkapitány iehajlott, s megmozdult, hogy megcsókolja Vilma kezét. Blanka annyira sírt, hogy elfordult, s Bátky is küzdött a könnyeivel. De Vilma felijedt, észrevette a főkapitány mozdulatát, s visszakapta magát. Rémülten húzódott hátra, úgyhogy Papp kétségbeesve maradt a megkezdett mozdulatban, s visszaült a helyére.- (gy mindenki gyilkos - mondta tompán így én is az vagyok... Mély csönd lett. Vilma erre a szóra összeroskadt. Már nem gyűlölte többet a főkapitányt. Már megint semmit sem tudott, semmit sem akart. Már sajnálta, hogy bejött, már menekülni szeretett volna.-Tehettem én mást? - mondta Papp Béni, s Bátkyra nézett. - Most mondd meg, hogy mi lett volna, milyen botrány, ha nyilvánosságra kerül, hogy Avary László gyilkosság áldozata .. Bátky konokul nézett maga elé:'- Mást is megöltek. Mindnyájunkat megölhetnek...- Szóval helytelen volt - mondta megütődve s rögtön indulatosan a főkapitány.- Bizony, nagyon helytelen - mondta élesen Bátky.-Helytelen?!.. Mért?..- Nem adtad vissza ezzel a halottat. A főkapitány mereven nézett Bátkyra, aki kövéren, csökönyösen, ellenségesen s szemébe nem nézve pattogott- Sőt a legnagyobb zavarokat csináltad. Ezzel odalesett a feleségére, hogy vajon elmondta-e Vilmának a biztosítási dolgot. S most, hogy bele volt zavarodva a beszédbe, elkezdte indokolni, amit mond.- Elvetted a szegény özvegytől az urát és a nemes bosszú lehetőségét... Megszökött a vadász, akiről máris kiderült, hogy gyilkos. . Most nem lehet nyomozni... Azonfelül tönkretetted ennek a szegény asszonynak a jövőjét... Vilma lassan értette meg a szavakat, de a könnye már elmúlt, s megint értelmesen kezdett nézni a sógorára, aki magánkívül s tehetetlenül beszélt:- Elvesztette a biztosítási összeget. Húszezer dollárt, amit csak kétévi biztosítás után fizetnek ki. Most aztán elvész az egész birtok... Száztizennégyezer pengővel rendezni lehetett volna az egész adósságot, s a biztosítás csak október hetedikén járt volna le, s így a társaság egy fillért se fizet, legfeljebb visszatéríti a befizetett díjakat... Tessék. Ez volt a te nagyszerű gavallérságod. A főkapitány krétafehér volt. Üveges szemekkel nézett Vilmára.- Pardon - mondta Vilma különös éles hangon, azon a hangon, ahogy a fiatal nő élete kritikus pillanatában öregkori hangját találja meg -, mi az a dollár?... Mit mondasz? A sógora ijedten nézett rá.- Tudsz róla, hogy Laci körülbelül két év előtt, mikor a szőlőtelepítéssel foglalkozott a Homoki Szőlőtermelővel, akkor kívánták tőle, hogy biztosítsa magát, emlékszel?- Nem. Én az ő üzleti ügyeiről semmit se tudok, ó engem mindig kisbabának tekintett, és nem beszélt soha ilyen dolgokról. Bátky a feleségére nézett, hogy micsoda dolog ez... Abszurdum. Laci nem szólott. Blanka szemrehányóan pillantott az urára: minek hozakodik elő ilyen dolgokkal?- Csak mondjad, mondjad - szólott Vilma komolyan nagyon érdekel.- Mondjam?- Nekem mindent meg kell tudni, ami az urammal történt!.. Jaj! most akarom megismerni őt... Bátky kicsit hallgatott.- Ez egy nagyon helyes dolog volt, s mikor ő kiesett a Homokiból, rábeszéltem, hogy a biztosítást tartsa fenn. Ki tudja, mondtam neki, mi történik. Jó lesz neked tizenöt év múlva is a pénz. Bizony elég nehezen tudtam behajtani rajta a negyedévi részleteket, de már elő is van jegyezve július hetedikére a befizetés. Éppen erről jutott eszembe, mikor ma az előjegyzési naptárt néztem... Előkerestem a biztosító társaság iratát, s itt van... Az akták alól előkereste az iratot, s kiterítette.- Mondhatom, oly szórakozott voltam, hogy alig találtam meg a sűrű apró betűkkel nyomott szabályzatban ezt a pontot. El lehetett volna érni, hogy ez a pont le legyen szállítva két évről egy évre; de kinek volt álma is arról, hogy ilyen eset előfordulhat! Homályosan beszélt az öngyilkosságról, a szót a világért ki nem mondta volna.- Szóval itt van S rámutatott arra a pontra, s fel is olvasta, hogy abban az esetben, ha két éven túl áll elő öngyilkosság akár beszámítható, akár beszámíthatatlan állapotban, a szerződés teljes érvényben marad, s a biztosított összeg kifizettetik.- Több mint egy negyedév kellett volna még. Akkor a húszezer dollárt szó nélkül kifizetik, így azonban csak a befizetett összeg visszakövetelésére van jogunk Hallgatták. Megértették (folytatjuk) REMÉNYSÉG H Élet és halál között kell választa nunk, mégpedig most, mert holnap már késő lehet. A gazdag emberről és Lázárról mondott példázat (Lk.16:19 31) helyes értelmezése élet-halál kérdés mindenki számára! Jézus példáza ta szerint a gazdag ember is meghalt ésf a koldus is meghalt. Egyik a pokolba másik Ábrahám kebelébe jutott. A i gazdag igy szólt: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küld el Lázárt...’ Nem vehetjük szószennt ezt a pél j dázatot. és nem magyarázhatjuk a Bib lia könyveinek idevonatkozó tanításai tói függetlenül. Ebben az esetben i Biblia tanítása nem engedi a szószé rinti értelmezést: (1) Jézus maga tanította, hogy igazak és bűnösök csak Jaz ö 2. eljövetelekor veszik el jutalmukat, nem hamarabb! Mt.25:31 ! 46. „És ime hamar eljövök és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz”. Jel.22:12. (2) A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak egymással nem beszélhetnek. „Nem meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe”. Zsolt.115:17. (3) Lázár vizbemártott ujjahegyével képtelen volna egy i tűzben égő embert hűsíteni. Még ha i esetleg egy pár hordó vizet kért volna a pokol tüzének kioltására... (4) Ábrahám maga is meghalt, saját fiai temették el. I Móz.25:8-9. Énokról Illésről Írja a Biblia, hogy mennybe mentek, de nem Ábrahámról. Bár hit hősei közé van sorolva, de mit ir róluk Pál apostol? „És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek nem kapták meg az ígéretet". Zsid 11:39. Tehát még nem részesültek a test feltámadásában, hanem majd az Ur második dicsőséges eljövetelekor |(5) Nem vehetjük szószerint a példá zatot, mert egyetlen mondatot sem i találunk a Bibliában, amely Ábrahám | kebelét a mennyországgal azonosítaná. Az egész példázatnak legfontosabb 1 mondanivalója: az embereknek lehetetlen haláluk után saját üdvösségüket | bármiképpen biztosítani. Egyedül ezen földi életünk ideje alatt nyerhetjük el (hit által) vagy veszíthetjük el (hitetlenség) az üdvösséget. Emlékezz Jézus szavaira: „...köztünk (üdvözöltek) és köztetek (elkárhozottak) nagy szakadék van, hogy akik innen hozzátok akarnak menni, NE MEHES-f SENEK, se onnan hozzátok ÁT NE 1 JÖHESSENEK”. Lk. 16:25-26. Abszolút világos: akik a gyehenna í füzébe fognak jutni, onnan őket senki de senki, se egyház, se szentek, se papok ki nem imádkozhatják. Az érettük mondott ima és áldozat (mise) hiábavaló időpazarlás, az ilyen célra adott i pénz nemcsak, hogy kidobott pénz, de egyben az evangélium megtagadása Jés Istenkáromlással egyenlő. „Ha Mózesra és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket ha valaki a ha lottak közül feltámad”. Lk.l6:31. A \ törvény és a próféták Isten elrendelt eszközei az emberek üdvösségére. Ha nem hallgatunk Isten szavára: a Szentirásra, nincs remény az üdvösségre. És te, kedves olvasó, te kire hallgatsz? i jdvösségedet illetően Istentől kapott ] saját értelmeddel gondolkozol-e, vagy kizárólag másra bízod a gondolkodást. Vedd kezedbe a Bibliát és otthonodl* nyugalmában, imádságos lélekkel magad tanulmányozd ezt a nagyon fontos tárgyat. Ajánljuk: „A Megváltás Története” c. $2,-os könyvünket. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861. Tel: 201-251-2318. Boüuiskylgor
