Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-07 / 41. szám

AMmmSXGXTötöTT MAGYAR H IK ADÓ " M&AHÜi HA ít).»U< A SIKLÓSI VÁR SIKLÓS, Baranya megye — Pécsett délnek fordulunk, s az országhatár felé tartunk. Örök­ké esőtől rettegő fotós kollégám most elégedett lehet: egyetlen felhőcske se látszik, teljes erővel tűz a nap, az előbb a városban 33 fokot mutatott a hőmérő.A kocsiban legalább ötven fokban sülünk. S még nincs is délidő! Elágazáshoz érünk, a nyíl egyik szárnya Siklós, másik szárnya Harkány felé mutat. Komoly lelkitusába kerül, hogy ne a felüdülést nyújtó Harkány fürdő­­medencéjét válasszuk a napban fürdő siklósi vár helyett. De győz a kötelesség. (Éljen, éljen! A szerk.) A várdombon, a várfal tövé­A dráva siksága fölött őrködő várat 1294-ből említik először az oklevelek. A középkor történel­méből ismert gazdag, nagy ha­talmú főurak birtok központja volt Siklós, lakóhelyük pedig a vár. A Garaiak, Perényiek lakták, építgették. Az eredmény: páratlan, egymással jól megférő épületegyüttes alakult ki az évszázadok folyamán. Az ásatá­sok során a XII. századból származó román stilusu vár maradványaira bukkantak. A XIV. században gótikus főúri vár volt, a XVI. században reneszánsz vár, majd a XVIII. században barokk főúri kastélyt építettek hozzá. Király csak egyetlen egyszer során megmentett reneszánsz darabokkal. Aztán: a kinti séta előtt megtekintjük az éttermet. Félhomály és hűvös fogad — egykori pincében vagyunk. Kö­zépkori hangulatban fogyasztjuk másodosztályú áron elénk tálalt ebédünket. Az étterem fölött szálloda és turistaszállás. A várdombot bejárni, a külső és a belső várfalakat, a védőfala­kat, a romokat, a helyreállítási munkákat megtekinteni, meg­csodálni az öreg fákat — órákba telik. A várfalakról a kilátás is gyönyörű. Minden oldalról más és más. Egyik helyütt szelíd dombok, másutt hegyek, aztán a Dráva siksága, Harkányfürdő vikendházai. A vár lábánál pedig strandfürdő, és egy kedves-han­gulatos település: Siklós. Sulyok Katalin t Siklósi városkép ben autók és autóbuszok. Elszégyellem magam: a jármű­veket tekintve legalább százöt­ven-kétszáz ember lehet itt. Akiket nem a kötelesség, hanem a kíváncsiság, a látnivaló, vagyis a VÁR vonzott ide. Nem ez az első vár, amit felfe­dezek magamnak, másoknak. Mégis, e hatalmas erősség láttán ugyanazt az elfogódottságot érzem, amit az első alkalommal. Valami meg nem fogalmazott elismerés, hódolat ez az építők­nek, a történelemnek. Belépek a vár udvarára. Valahonnan halkan fájdalmas­győzedelmes zene hallattszik. Elindulok a hang irányába, a gótikus várkápolnából szűrődik ki. Óvatosan benyitok. Férfiak és nők ülnek a falak mentén, az oltár lépcsőjén. Áhitat és elfogó­dottság az arcukon. A nők és fér­fiak — most ismerek rájuk — az előbb érkeztek, autóbusszal. Turisták. A magnóról szóló egyházi zene pedig középkori hangulatot teremt — az idegen­­vezető várismertetéséhez. élt itt, akkor is fogolyként, s rövid ideig. Zsigmond király, a későbbi német-római császár, Nagy Lajos király leányának a férje volt a legrangosabb ,,lakó­ja“. Perényi Imre, az ország nádora sokáig lakott itt feleségé­­el. Kanizsai Dorottyával, aki­nek alakja, s neve a mohácsi csatamező halottainak eltemető­­jeként maradt fenn. Szulejmán szultán serege 1543-ban háromnapi ostrom után elfoglalta a várat, s ettől kezdve százötven évig jelentős török támaszpont volt. Érdekes módon a törököknek semmi nyoma nem maradt itt. Buda felszabadítása után űzték ki innét őket, s ezután épült a gyönyörű várkastély is. A turistákkal együtt borzon­­gok a börtönmuzeumban. Bör­töncella, a magasban tenyérnyi ablak, vastag ráccsal. Aki ide bekerült... Kinzókamra, törté­nelemórán hallott eszközökkel., kéz- és lábbilincsek, deres, kéz- és nyakkaloda. Kellemesebb látvány a kőtár, VASI TÁJ ALAKÍTÁS AZ ŐRSÉG UTÁN A HEGYHÁT BAJÄNSENYE, Vas megye — Á búzatábla, amelynek tarlóján haladunk, kedves, szelíd tekin­tetű tájban helyezkedik el, erdő­­boritotta dombok széles karéja öleli körül. A kombájnok már levonultak róla. száz hold termé­sének kicsépelt szalmája sorako­zik sárga rendekben, s fut a messziségbe. A bajánsenyei Ker­­ka menti termelőszövetkezet földjén vagyunk, a magyar az osztrák és a jugoszláv határ szögletében, az úgynevezett Őr­ségben. A búzatábla külsőre nem különbözik semmiben a többi hasonlótól, annál inkább akkor, ha a belsejébe próbálunk betekinteni valamelyik aknán, amely a szalmahalmok közt szürkül betongyűrűjével. Az egész földterület alá van alagcsö­­vezve. Egy méter mélységben, egymástól húsz méter távolság­ra, 250 méter hosszú égetett agyagcsövek sorakoznak széle­sebb átmérőjű csövekbe, majd még vastagabb gyűjtőhálózatba, onnan pedig nyílt csatornába. A felesleges és kártékony vizmeny­­nyiség igy távozik el az altalaj­ból. A változatos formavilágu, derűs tekintetű kistáj, az Őrség arról nevezetes, hogy itt hull a legtöbb csapadék az országban. Ez a vizbőség azonban súlyos gondokat jelentett — részben jelent még ma is — a mezőgaz­daságnak. Az irtásokon keletke­zett szántóföldek vékony termő­agyagréteg van, melyen a bősé­ges csapadék nem tud a mélybe szivárogni, hanem a felszínen folyik szét. A sok viz elhordja belőle a tápanyagot, sőt a lejtőbb területekről magát a talajt is lemossa. Az őrségi parasztság régi időktől fogva jellegzetes talajművelési módot fejlesztett ki, hogy gátat vessen a viz kárte­vő munkájának. Olyanok, voltak e tájon a szántóföldek, mintha hosszú, keskeny ágyásokra vol­nának felosztva. A domboldala­kon lefelé húzódó földszeletek középen földomborodtak, két oldalukon pedig mély barázda futott a lejtő irányába. Ezzel az úgynevezett bakhátas műveléssel próbálták az őrségiek levezetni földjükről a felesleges csapadé­kot, de a mély bevágások huzamosabb esőzések idején nem hogy akadályozták volna, egyenesen elősegitették a termő­rész lehordását. Emellett a barázdákba került magot rend­szeresen mind kiölték az összefu­tó vizek, igy a b^khátas művelés alatt álló területek 15-20 száza­léka gyakorlatilag kiesett a termelésből. Őrségben az utóbbi tiz eszten­dőben mintegy 270 millió forin­tot forditottak a földek feljavítá­sára, e munkálatok keretében 1550 kilométernyi vízlevezető csatornát nyitottak, 760 külön­böző műtárgyat — hidat, átereszt, aknát — létesítettek, egy és negyedmillió köbméter földmunkát végeztek, 6000 hek­táron mélylazitást, altalajjavi­­tást, 9000 hektáron pedig kémiai talajjavítást hajtottak végre. A másik rossz tál aj adottságú tájegysége Vas megyének a Hegyhát, amely a Rába és a Zala völgye között húzódik északnak, s hosszan ékelődik be a Kis-Alföldbe. A mintegy 40 000 hektár területű s 38 települést befogadó Hegyhát 12 termelő­­szövetkezetében kezdődik meg az ötödik tervidőszakban a komplex talajjavítás, a megyei tanács döntése értelmében. A Keszthelyi Agrártudományi E- gyetem termelésfejlesztési intéze­te már 1975-re elkészítette a hegyháti tájkörzet talajvédelmi és vízrendezési tervét, s ez kerül megvalósításra ez évtől kezdő­dően. Itt három mintaüzemet létesítenek; ezek közül a gerse­­karátiban még az idén megkez­dődnek a munkálatok. Antalffy Gyula dVv'i tddoívő .ycbzturíT HIRDESSEN LÁPUNKBAN! SPORT A HÉT MÉRKŐZÉSE AZ ÓHAZAI BAJNOKSÁG ÁLLÁSA A 8. FORDULÓ UTÁN A BAJNOKSÁG ALLASA: 1.Ü. Dózsa 8 8 __30- 9 16 9,FTC 86 2_ 23- 5 14 i.Haladás 86 11 15- 9 13 4.Vasas 8 5 12 21-12 11 5.Honvéd 8 49 2 11-10 10 6.Kába 84 13 14-11 9 7Videoton 84 _ 4 23-14 8 8./TK 83 •> 3 8- 7 8 9.Kaposvár 82 4 9 9-10 8 10.Békéscsaba 8 15 2 9-12 7 11.Sáliról arján 8.7 i 4 12-17 7 I?.Dunaújváros 8j 94 11-14 b 13.Tatabánva 8 3— 5 13-17 6 14.SZFOL S9 47-22 6 15.Csepel 8 19 5 7-14» 4 16.Dorog 8 1i 55-14 4 17.Diósgyőr 8•» — 6 7-17 4 18.MTK-VM 81 1 b 8-17 3 AZ ELMÚLTHÉT MÉRKÖ­ZÉSE NDK(Kelet-Németország j— MAGYARORSZÁG 1:1 (1:1) BERLIN — NDK: Croy — Weise. Kische, Weber, Kurbju­­weit — Lauck, Hadfner, Schade — Heidler, Riediger, Hoffmann. MAGYARORSZÁG: Kovács L. — Nagy III.. Bálint, Kereki, Kántor—Nyilasi, Rab, Tóth A. —Fazekas, Pásztor, Magyar. Játékvezető: Sörensen (Dánia) Húszezer néző A hazaiak kezdtek jobban, s adogattak, helyzeteket teremtet­tek. Mégis a magyar csapat lőtt gólt: a 19. percben Kereki a védők gyűrűjéből a bal felső sarokba talált. A legnagyobb meglepetésre azonban a dán játékvezető les miatt nem adta meg a gólt. A magyarok alig ocsúdtak fel a csalódásból, amikor Riediger kiugrott és Kovács kapust elfektetve a hálóba gurított. 1:0 az NDK javára. A 29. percben megszüle­tett az egyenlítés: parázs tűzijá­ték után a kapufáról kipattanó labdára Kereki robbant, a labda a 16-oson álló Fazekashoz került, akinek lövése Kurbjuweit lábát érintve jutott túl a gólvo­nalon. 1:1. A második félidő küzdelmet hozott, az utolsó húsz perc NDK-fölény jegyében telt el, de az eredmény már nem változott. Mindkét csapat megőrizte hát veretlenségét. A szakvezetők sok tanulságot vonhattak le.

Next

/
Thumbnails
Contents