Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-30 / 40. szám
jAfUO mi Miamim maymam 12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ NEHÉZ EGY LÁNYNAK EGYEDÜL Ina: SIMA FBfoENC Különösen nagyvárosban nehéz egy leányzónak egyedül. Egy New York-i közvéleménykutatás kiderítette róluk, hogy nagyrészük félelemből roppant óvatos és elővigyázatos az uj ismeretségek kötésénél, olyannyira, hogy titkos a telefonszámuk, két névjegyet akasztanak ki az ajtóra, ha egyedül laknak is, a párna alatt pisztolyt rejtegetnek, végül judo, karate és kung-fu önvédelmi birkózóleckéket vesznek. Micsoda világ! És micsoda csillagászati messzeség a táncos tea délutánoktól, amik annak idején a fiatalok sikeres, veszélytelen ismerkedési alkalmai voltak. Gertrud PUzer, német stewardess New York-ban átnyergeli utvetmooefiezcsve. ismerősei ugy traut ief mint akinek kétségtelenül „jó volt a gyerekszobája”. A pompás alakú, z&Mszemű és szőkdugu leány mindössze 26 éves volt, amikor meghalt. A nyomozás során kiderült, hogy Miss Pfizer élete tipikusan tükrözte az uj generáció könnyelmű életfelfogását, nemtörődöm magatartását, elővigyázatlan viselkedését, akkor, amikor óvatosságra, körültekintésre lett volna szüksége, továbbá arra is, hogy megálljt bírjon parancsolni a szervezetének, ami roppant nehéz, ha már valaki a kábítószerek rabja lett. A múlt hónap 23-án egy takarítónő fedezte fel Miss Pfizer meztelen hulláját a Travelodge Motel egyik szobájának ágyán. Az elrendelt boncolás kokain túladagolást mutatott, azonban baráti köre váltig állította, hogy a leányt meggyilkolták. Mind az orvosi vélemény, mind a rendőrségi szakértő azt támasztotta alá, hogy a kokain-halál rendkívül ritka tünemény. A rendőrség adatai szerint Miss Pfizer éjjel két órakor érkezett a motelbe egy feketebőrű férfival, aki megállapítottan hamis nevet használt és hajnalban észrevétlenül kisurrant a motelból. A néger férfi személyazonossága ma is megoldatlan rejtély. Az „Upper East Side”-nak nevezett New York-i negyedben — ahol Miss Pfizer lakása volt — a leány halálhíre futótűzként teijedt el és mindenütt megdöbbenést okozott, ahol csak Gertrud megjelent egyegy italra, vagy étkezésre, jólöltözött barátaival, ismerőseivel. A múlt hónap 22-én — egy nappal borzalmas sorsának beteljesülése előtt — Gertrud Pfizer, a rendőrségi leírás szerint 5 láb 7 hüvelyk magas, 120 font, elhagyta lakását és baráti körének kíséretében „kilépett az éjszakába”. Ahogy kezdett hajnalodni, a rendőrségi nyomozás szerint a társaság olyan lebujok felé tartott és kötött ki, ahol záróra után is szolgálnak ki szeszes italt, persze engedély nélkül. Egy ilyen éjszakai lebujbán találkozott össze azzal a néger férfival is, aki aztán a Travelodge Motelbe is elkísérte. Howard Patterson rendőrorvos utólag képtelen volt megállapítani, hogy történt-e erőszakos vagy önként beleegyezéses nemi közösülés, mert a boncolás idején erre nézve a speciális vizsgálatot nem végezték el, mivel még akkor tartotta magát a „kokain által okozott haláleset” feltételezése. William Cardwell, a nyomozással megbízott detektivtiszt az esettel kapcsolatban kijelentette, hogy több ezerre rúg azoknak a fiatal New York-i nőknek a száma, akik kábítószer hatása alatt „szobára mennek”, az utcáról felszedett ismerősökkel, jobbanmondva ismeretlenekkkel. — A kábítószer hatása alatt könnyű levenni a lábáról akárkit — mondotta Cardwell felügyelő. — A sok kiváncsi fiatal, aki csak a televízióból, vagy regényekből ismeri az alvilági életet, valami szörnyű belső ingertől hajtva kísérletezni kezd, hogy őrá ne mondhassa senki: „Tapasztalatlan vagy!" Feljönnek vidékről, a külvárosokból, itt aztán pillanatnyilag egyedül érzik magukat, mire hamarosan látogatni kezdik a magánosok hírhedt lebujait. A kokain, a marijuana, heroin és más, mámorba hódító pirulák segítségével az alvilág emberei 18-20 év gondos nevelését képesek kitörölni a szerencsétlen fiatal lány emlékezetéből — tette még hozzá Cardwell. A detektív.—aki farmernadrágot, hímzett cifra csizmát és hozzávaló harcsabajuszt hord. hogy ebben a tipikusnak mondható álöltözetben könnyeb-HMEREX iS ESETEK MÉLY LÉLEK Irtai KIRÁLYHEGYI PÁL Péter izgatottan simította végig szűnni nem akaró, hosszú haját, ami még csak a csípőjéig ért. — Nézze Évike, vagyis úgy értem, hogy nézze — dadogta —, meséljen magáról, hiszen alig ismerem. Mindent tudni szeretnék. Hogy él, mit szeret, mit nem szeret, mi a / kedvenc étele, itala, szokott-e fázni télen vagy inkább a meleg nyarat szereti? Évike elgondolkozott, majd BflEa&g&jjnP megszólalt: — Hát mit mondjak kedves BBB Péter? Nem dohányzom, vagyis Királyhegyi Pál leszoktam, de persze egyet-egyet immel-ámmal azért elszivogatok. Főleg az amerikai cigarettákat szeretem, mert azokban igazi dohány van és nem pác. Három diplomám van, úgy érzem ez nekem éppen elég. Húszéves vagyok és elégedetlen. Úgy értem, hogy többre vágyom. Azt hiszem, jó orvos és ügyvéd leszek. A telet nem szeretem, ha éppen ez érdekli, mert hideg, a nyarat meg azért nem, mert meleg. Mindennek van előnye. Tudok főzni, szakértők szerint kitűnően, és kedvenc ételem a rozskenyér, vajjal. Vagy vaj nélkül. Vagy rozs nélkül, csak kenyér. Italom a hűsítő, üdítő tokaji aszú. Hétputtonyos. Meg nagynéha a rum, mert az erőt ad. Utálom az alkoholt, mert butit. Sportolok. De módjával. Legszívesebben fekszem az ágyon és légzési gyakorlatokat veszek. Ez sport is, de nem fárasztó. Imádok hegyet mászni. A Himalája... vagy a Niagara... Azok hegyek. De messze vannak. Imádom a messzeséget, csak nem szeretek elmenni hazulról. Mit mondjak? Nem szeretek beszélni magamról. Pláne ilyen keveset, mert tiz perc múlva indul a vonatom. Imádom a pontosságot. Késős vagyok valahogy, mert nem tudom jól beosztani az időt. Volt már olyan is, hogy két napot késtem, mint egy gyorsvonat. De ez nem jellemző rám. Önzetlen vagyok a végtelenségig. Mások dolga nem érdekel. Nem szoktam beavatkozni mások belügyeibe. Szeretem az ben belesimulhasson a New York-i bűnös éjszakába—elmondotta a továbbiakban azt is, hogy a családi tűzhely melegéből mfegszökött fiatal lányokat a legkönnyebb „magánbulikba” meghívni, hiszen nincsen fékező hozzátartozójuk. Az effajta partik napokig eltartanak, hódító szerek hatása alatt átalakulnak szexorgiákká. Innen már csak egy lépés a prostitúció, amikor a testét áruba bocsájtó szerencsétlen leány arra keres, hogy nemcsak magát tartsa el, hanem az őt hatalmába tartó, üzletszerű férfit is, na meg kábítószerekre is jusson mindkettőjüknek. — Nemrég volt egy esetem — folytatta a detektivtiszt — ami nagyon emlékeztet Gertrud Pfizer esetére. Egy 17 éves leány elhagyta a brooklyni szülői házat. Meghívták egy magánbulira, ahol egy férfi — később kiderült róla. hogy aznap szabadult fcgyenc volt — LSD-t kevert az italába. A kábítószertől bódulatba ejtett, magatehetetlen lányt aztán a férfi levitte kocsijába, ahol megerőszakolta. Ez a lány most a „New York Women against Rape” (magyarul: New York-i nők a megerőszakolás ellen) nevű társadalmi szervezetben ügyködik, hogy még idejében felvittgositsa azokat, akiken még nem késő segíteni. embereket, tisztelet a kivételnek, akiket aztán tiszta szívből utálok, mint a vizes rongyot. Szorgalmas vagyok, csak lusta. Valamelyik naiv. fiatal költő irta ezeket a sorokat: — Ötven év. Egy egész emberélet. Felét eialszod. felét elfecsérled. — Szegénykém. Ö nem tudta, milyen jó aludni. És fecsérelni. Bár én nem vagyok fecsér. Minden garast megnézek, mielőtt elköltőm. És hűséges vagyok. Kár, hogy nem egy (Folytatás a 13. oldalon) AZ ADÓSSÁG (Folytatás a 9. oldalról) kutyatörténelemben — feltétlenül egyedülálló dolgot művelt. Lehet, hogy az eset hihetetlenül hangzik, de megtörtént, mégpedig a következőképpen. Jenő bácsi hosszú ideig Törzsvendég volt a háború előtti New York kávéházban, minden délben ott ebédelt. Megállapodott a főszakáccsal, hogy amig ő ebédel, a kutya is megkapja a maga adagját, és ő ezért havonta bizonyos összeget fizet. Néhány napi idomitás után, amikor az iró leült ebédelni, a kutya automatikusan ment a konyhára a maga kis ebédkéjét elfogyasztani. Néhány hét múltán Jenő bácsi összeveszett az egyik pincérrel, kimaradt az étteremből és azontúl a közeli Kulacsba járt ebédelni, ahol a kutya ebédje ügyében ugyanúgy megállapodott a főszakáccsal. Két hónap múlva megállítja az utcán Kálmán Jenőt a New York szakácsa, és rátámad: — Hallja, Jenőkém, maga szép alak, két hónapja nem fizeti a kutya ebédjét. Jenő csodálkozva válaszolt: — De hiszen én már két hónapja nem járok magukhoz ebédelni. — Az lehet, hogy maga nem jár — mondja erre a szakács —, de a kutya igen! Jenő felkapta a fejét, elnevette magát és büszkén fizette a puli kéthónapi elmaradt ebédjét. Azonnal rájött ugyanis, hogy mi történt. Az okos kutya, nem törődvén azzal, hogy gazdája kimaradt a New Yorkból, ott is megebédelt. Sok mindenre képesek az okos kiskutyák, de az valószínű, hogy ez a kutya volt az első, vagy az egyetlen a világon, amelyik adósságot csinált. Soós András
