Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-16 / 38. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ NYOLCADIK HÁZASSÁG — ORVOSLÁSUL Irta: SIMA FERENC Barbara Hutton... Neve az elmúlt évtizedek folyamán majdnem legenda lett az egész világon. Mrs. Hutton a nyugati világ pénzügyi szakembereinek számítása szerint a világ leggazdagabb asszonya. Vagyonát egymilliárd dolláron felüli összegre becsülik. Barbara Hutton az amerikai Woolworth Dime-store hálózat főrészvényese, vagyis részvénytöbbségének tulajdonosa, ami azt jelenti, hogy ennek a hatalmas , , ,,, . , , ,, , Sima Ferenc üzlethálózat tisztabevetelenek zöme az ő vagyonát gyarapítja egyre tovább és tovább. Személyét illetően tudni kell róla, hogy valamikor, amikor a vagyona még nem volt ekkora, nagyon szép nő volt és a világ lapok igy nevezték: a XX. század Arany Leánya. Mrs. Hutton mindent elkövetett saját boldogságának elérése érdekében: összesen hét férje volt. Ez alighanem rekordot jelent, mert a világhírű fétjhezháró, Zsazsa Gábor is mindössze „csak” hatszor volt eddig férjnél. Barbara Hutton férjei között három herceg is szerepelt: egy orosz, egy litván és egy laoszi herceg. Kétségtelen azonban, hogy a hercegek személyazonossága némi kívánnivalót hagy hátra. Rossz nyelvek szerint a litván férj például nem is volt igazi herceg — dehát ez alapjában véve nem is számit, mert Barbara egyszer megjegyezte: — A litván férjem, akár valódi herceg volt, akár nem, mindig úgy viselkedett, mintha igazi herceg volna! Mrs. Hutton kisebb rangokkal is megelégedett időnként: egyik férje gróf volt csupán, sőt megint egy másik mindössze báró és a lefelé haladás alsófokán Porfirio Rubirosa, a nemzetközileg ismert aranyifju következett a dúsgazdag hölgy hálójában, mindkét értelemben: halászhálót és hálószobát is értve. Végül is az — eddig — utolsó férj a szintén bármiféle főnemesi cim nélküli, viszont jónevű filmszínész, Cary Grant lett. Barbara azonban már tőle is elvált és jelenleg szabad. Férjei közül mindegyik végkielégítést kapott a válás alkalmával és azóta is rendszeres „tartásdijat’’ kap. Az egyetlen kivétel Cary Grant, aki nem reflektál tartásdijra, önérzetesen visszautasítva azt azzal az indoklással, hogy ő elég jól keres és — erkölcstelenségnek tekinti, hogy egy férfit a volt felesége tartson el, akár csak részben is. A herceg-férjek nem voltak ilyen finnyásak. A laoszi férj kikötése például az volt, hogy a válás kimondásával egyidejűleg kétszázmillió dollárt kapjon kézhez és azontúl is évi 500 ezer dolláros tartásdijhoz ragaszkodott, amit rendszeresen folyósítanak is neki a Woolworth áruházak évi költségvetésének tehertételeként. Ez az összeg alapjában véve még akkor sem kevés, ha valaki igazi laoszi herceg. A 63 éves Barbara Hutton jelenleg a Beverley Hills egyik luxusszállodájában lakik. Egy egész emeletet bérel ott sajátmaga, szolgálói és testőrei számára. Napirendje? — Mrs. Hutton egész nap ágyban fekszik — mondotta az újságíróknak Juanita Tracy, az egyik szobalány. — Majdnem mindig csak csecsemőeledelt eszik, teát és Coca Colát iszik és többizben kijelentette már előttem, hogy a halálra készül, mert úgy érzi, hogy hét házassága és számos csalódás után már csak a halál következhet. — Körülbelül 5—600 nagyon drága ruhája van, ezeket azonban sohasem viseli, minek és kinek is öltözne fel? Egyetlen látogatója egy orvos, aki hetenként egyszer jön hozzá. Az orvos szerint Mrs. Huttonnak alapjában véve semmi baja nincs és nem is idős, hiszen csak 63 esztendős... — Mi hát akkor Mrs. Hutton halálra készülésének az oka? — Valószínűleg semmi egyéb, mint az, hogy feladta az életet és most már csak a befejezést váija, mint amikor az ember egy nemsikerült regényt olvas — feleli a rendkívül intelligens Juanita, a szobalány, akiről kiderül, hogy főiskolai végzettsége van, de legkönnyebb állásnak azt találta, hogy a világ CIVILIZÁLT ITAL Kávé Ki tudná pontosan, mennyi a naponta elfogyasztott kávé súlya? Azé az áldott, szeretett, illatos, bizsergető italé, amely még gyilkolni is tud?! Mert a krónika szerint Blazac, a nagy francia iró az Emberi színjáték megírásának ideje alatt 50 000 csésze feketekávét ivott meg, és ez okozta halálát... Abesszínia volt a kávé őshazája. Innen terjedt el, először Dél-Arábiában. Hosszú és kacskaringós kitérők után jutott Braziliába. Ma a világ kávészükségletének több mint a felét ez az óriási dél-amerikai ország fedezi. A kávé a Rubiaceae-félék családjához tartozik. A növény levele fényes, hosszúkás, virágja fehér. Cseresznye nagyságú, piros bogyótermése van. A kávészemeket kétféle módon készítik elő fogyasztásra. Az egyik a száraz eljárás. A kávé bogyós gyümölcsét szellős, levegős helyen szárítják, majd a fölösleges, elszáradt húst gépekkel távolilják el a magokról. Brazíliában ezzel az eljárással tisztítják a kávét. A másik módszer a következő: a gyümölcs húsát vizsugárral távolitják el a magokról. Ezután még finomítják a kávészemeket, hogy izük és küllemük exportcélra alkalmas legyen. Fogyasztás előtt legfontosabb tevékenység a pörkölés. Ez kb. 150—180 Celsius-fokon a leghatásosabb. A pörkölés alatt a rostos részek elszenesednek, a cukortartalom átváltozik karamellé, a nedvesség teljesen elpárolog, és a hő hatására aromák képződnek. A kávé élvezeti cikk, mert a benne levő koffein a központi idegrendszerre hat, élénkíti, izgatja. A törökök 1520 körül ismerték meg a kávét, amikor háborúztak az arabokkal. Sikert nem aratott gyorsan a fekete nedű. A győztes török bej ijedten látta, hogy a meghódított Mekka városában naponta összegyűlnek az arab lakosok a kávés sátrakban és politizálnak, vitatkoznak egy csésze fekete lé mellett. Félő volt, hogy még összeesküvést is szőnek a beözönlők ellen. A bej bezáratta a kávézókat, és megtiltotta a kávéivást. De a tilalom nem tartott soká, a kávé győzött. A divattal és a kávéivás szenvedélyével egy időben fejlődtek a kávéházak is. Az elsőt Velencében nyitották meg, 1640 körül. Az uralkodó körök sok országban ellenezték a kávé fogyasztását, mégis leggazdagabb asszonyának főszobalánya legyen. — Ha valaha igaz volt a mondás, hogy a pénz nem boldogít, akkor ez teljes valóságban érvényesül Mrs. Hutton életében. Ö ennek a közmondásnak a legszembetűnőbb bizonyítéka. Mrs. Hutton mondotta egyszer, amikor a haját fésültem: — Nagyon magányos vagyok és egész életemben, férjeim mellett is mindig egyedül éreztem magamat lelkileg. Sohasem lehet olyan magányosnak lenni, mint egy rossz házasságban és nekem egyik házasságom sem volt sikeres. Mindegyik férjemről az a véleményem, hogy csak a pénzemért vett feleségül. Ez nagyon keserű érzés lehet. De Mrs. Hutton a maga 63 esztendejével és jó külsejével még csak — javakorabeli. Harun al Rasid módjára, szegénynek álcázva magát, valahol messze a mostani lakóhelyétől letelepülve el kellene vegyülnie a társaságban és — nyolcadszor is kivetni a horgot, keresve valakit, aki csinos „szegényasszonyként” is elveszi. Akkor meglenne a bizonyossága, hogy nem a pénzéért vették el és — megtalálhatná végre a boldogságát. Újból hangsúlyozom: manapság 63 évesen ez még egyáltalán nem lehetetlen. sokfelé nyitottak kávéházakat Európában. A poroszok ellenálltak az uj divatnak, és amig Párizsban 1721-ben már 380 kávéház működött, addig Berlinben ugyanebben az évben nyitották meg az elsőt. Lipcse város tanácsa pedig megtiltotta, hogy kávéházakat nők látogassanak. Magyarországon a török hódoltság idején terjedt el a kávéivás divatja. Mint egész Európában, fontos társadalmi és politikai szerepük lett a kávéházaknak, különösen a XVIII—XIX. században. Szepes Magda MINDENNAPI ARCOK A FODRÁSZ Hány színből áll egy ember? Ki tudja? Legtöbbször ő maga sem. Itt van például Lajos, a fodrász, aki engem húsz éve borotvál. Kedves ember, udvarias, figyelmes. Már az első négy-öt találkozás után kileste lelkemet, belesett az agyamba, megismerte szokásaimat. Azonnal konstatálta, hogy a szakállam visszafelé nő, hogy állam körül forgók vannak, és négy szemölcs nőtt az arcomra. Azt is megállapította, hogy hiú vagyok, hogy szeretem, sőt megkívánom a kiborotválást, és a krémet. Azt is megállapította, hogy az igényeimhez viszonyítva elég fukar vagyok. De mindezt nem szemrehányóan, inkább megértőn. Lajos mint fodrász kitűnő, szereti a munkáját, ha „kitermeli” fejemet, két lépést tesz hátra, és igy, madártávlatból gyönyörködik alkotásában. Soha egyetlenegyszer sem rontott el semmit, egy karcolás nem sok, annyit nem ejtett arcomon. Tegnap megvágott. Rossz helyen, a szám fölött. Bugyogott belőlem a bordó, sűrű vér. Lajosnak remegett a szája, bubánatos volt a szeme, halkan annyit mondott: — Látod, idejár hozzám egy strici, aki elcsábította a lányomat, s nemrég otthagyta faképnél a szerencsétlent. Azóta a lányom szeme dagadt a sírástól, és a rosszvérű, rosszéletű, tőle függetlenül minden reggel beül ide a székembe. — Ha tudnád — folytatta Lajos, a szomorú apa f—, mennyiszer elhatároztám, hogy megvágom, elcsúfítom a gazember pofáját. De remeg a kezem, nem engedi a lelkem, eddig sohasem sikerült. Tudom, ezután sem fog... És látod, akkor téged, a barátomat... Hány színből áll egy ember élete? Ki tudja?
